Pf.22016/2010/4 — Pf.22016/2010/4 — Zalaegerszegi Törvényszék

éíööáóÉőíZala Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 2.Pf.22.016/2010/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Zala Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság ügyvéd ügyvéd címe által képviselt felperes neve felperes lakcíme szám alatti lakos felperesnek, a ügyvédi iroda (cím ügyintéző: ügyvéd neve ügyvéd) által képviselt alperes neve alperes lakcíme. szám alatti lakos alperes ellen adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása stb. iránt indított perében a bíróság 3.P.21.053/2008/44. számú ítélete ellen az alperes 47. sorszámú fellebbezése és Pf.3. sorszámú fellebbezés kiegészítése folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az állam javára - külön adóhatósági felhívásra - 185.000,- /egyszáznyolcvanötezer/ Ft feljegyzett kereseti és fellebbezési illetéket.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 210.000,- /kettőszáztízezer/ Ft elsőfokú és 273.000,- /kettőszázhetvenháromezer/ Ft másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítéletével - a felperes keresetének helyt adva - megállapította, hogy a peres felek között 2007. december 19. napján az rendszám forgalmi rendszámú (helyesen: rendszám forgalmi rendszámú) Zetor mezőgazdasági vontatóra létrejött adásvételi szerződés érvénytelen. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 3.000.000,- Ft vételárat, mellyel egyidejűleg kötelezte a felperest a Zetor mezőgazdasági vontató alperes részére történő kiadására. A 185.000,- Ft feljegyzett illeték állam javára - külön adóhatósági felhívásra - történő, míg 302.535,- Ft perköltség felperes részére 15 napon belüli megfizetésében az alperest marasztalta.

2 Ítéletének indokolása szerint a peres felek között a Ptk. 365. § /1/ bekezdésének megfelelően 2007. december 19. napján létrejött adásvételi szerződéssel a felperes megvásárolta az alperestől az rendszám. forgalmi rendszámú (helyesen: rendszám forgalmi rendszámú) Zetor típusú mezőgazdasági vontatót 3.000.000,- Ft vételárért, melyből 2.000.000,- Ft-ot a felperes két részletben megfizetett, míg 1.000.000,- Ft vételárhátralék megfizetésére a bíróság mint másodfokú bíróság 3.Pf.21.934/2008/4. számú jogerős ítéletével helybenhagyott bíróság 1.P.20.305/2008/8. számú ítélete kötelezte. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján arra a következtetésre jutott, miszerint a felperes nem tudta bizonyítani, hogy az alperes eltitkolta előtte a motorcserét, megakadályozta a forgalmi engedélyben szereplő teljesítmény, valamint a kicserélt motor és a motoron lévő teljesítményjelzés közötti ellentmondások kivizsgálásában, ezáltal a Ptk. 210. § (4) bekezdésére alapított érvénytelenségi ok - a szándékos megtévesztés - nem állapítható meg. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint ugyanakkor a felperes sikerrel bizonyította, hogy a motorcseréről és az alperes által végzett átalakításról való tudomása ellenére lényeges körülmények, mégpedig a motor teljesítménye és a tulajdonosváltozás átírásához megkövetelt hatósági engedélyek és okiratok szükségessége tekintetében tévedésben volt, ezért a Ptk. 210. § (1) bekezdése alapján - tévedés címén - az adásvételi szerződés érvénytelen. Az eredményes megtámadásra tekintettel az elsőfokú bíróság az eredeti állapot helyreállítása körében kötelezte az alperest a felperes javára a 3.000.000,- Ft vételár visszafizetésére és ezzel egyidejűleg a felperest az alperes részére az adásvételi szerződés tárgyát képező Zetor mezőgazdasági vontató kiadására. A perköltség alperes általi viseléséről a Pp. 78. § (1) bekezdésére utalással határozott.

Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, melyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a kereseti kérelmen túlterjeszkedett, a felperes tévedésre alapított érvénytelenség megállapítására irányuló kereseti kérelmének úgy adott helyt, hogy valójában hibás teljesítést állapított meg. A felperes arra hivatkozott, hogy tévedett a motor teljesítményében, mellyel szemben az elsőfokú bíróság azt rótta a terhére, hogy a mezőgazdasági vontató nem írható át a felperes nevére. Ennek az érvénytelenség nem lehet a jogkövetkezménye, ugyanis jogszavatossági kérdésnek minősül. Az elsőfokú bíróság nem foglalt állást a tévedés kapcsán, részletes védekezésével nem foglalkozott. Oly módon „oldotta meg" az ügyet, miszerint a felperes a mezőgazdasági vontató átírhatóságában tévedett, így az elsőfokú bíróság a hibás teljesítésből „kreált" érvénytelenségi okot. Nem értékelte az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a mezőgazdasági vontatót érvényes műszaki vizsga nélkül, általa is tudottan kicserélt motorral vásárolta azzal, hogy a teljes vételár kifizetésekor az egyéb pótalkatrészek mellett a régi motort is megkapja. A felperes nem tudta bizonyítani azon állítását, hogy a motor „nem tudta" azt a teljesítményt, amit „feltételezett". Eljárási kifogásként felhozta, hogy az elsőfokú bíróság kifejezett tiltakozása ellenére olyan igazságügyi műszaki szakértőt rendelt ki, aki korábban a mezőgazdasági vontatóval kapcsolatban a felperes megbízásából magánszakértőként járt el. A perben adott szakvéleménye nem elfogadható azért sem, mert a motor 3 teljesítményét nem mérte meg, helyette minden alapot nélkülöző becslésekbe bocsátkozott. Az elsőfokú bíróság „rossz néven vette", hogy a szakértő személyét kifogásolta, és időhúzónak minősítette azt a magatartását, hogy a szakértői díjakat megállapító végzések ellen fellebbezéssel élt. A per iratai után folyamatosan „nyomoznia kellett", több beadványt, szakvélemény kiegészítés elrendeléséről szóló végzést csak kifejezett kérésére kapott meg.

A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.

A fellebbezés megalapozott.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között bírálta felül [Pp. 253. § (3) bekezdése], vagyis a megtévesztésre alapított érvénytelenségi ok címén már nem volt vizsgálható az adásvételi szerződés, ugyanis az alperesi fellebbezés ezen érvénytelenségi okot nem érintette, a felperes pedig sem fellebbezést, sem csatlakozó fellebbezést nem nyújtott be az elsőfokú bíróság megtévesztéssel kapcsolatos jogi álláspontját sérelmezve.

A másodfokú bíróság egyetért az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással, melyet kiegészít a bíróság 1.P.20.305/2008. számú perében tett felperesi és alperesi előadás, személynév tanúvallomása, a jelen perben tett felperesi előadás, személynév igazságügyi műszaki szakértő szakvéleménye és kiegészítései releváns adataival az alábbiak szerint:

Az adásvételi szerződés megkötése előtt az alperes tájékoztatta a felperest a mezőgazdasági vontató komplett motorblokk cseréjéről. A szerződéskötést megelőzően a mezőgazdasági vontatót a felperes kipróbálta, rákapcsolta egy faaprítógépre, melynek során egy kb. 17-18 cm átmérőjű fát darált vele maximum 2 percen át. Az alperes tájékoztatta a felperest, hogy a mezőgazdasági vontató forgalmi engedélye lejárt. A felperes a forgalmi engedélyt nem nézte meg. A forgalmi engedélyben szereplő motor száma 8602002648, teljesítménye 110 kW, míg a mezőgazdasági vontatóban lévő motor száma 8701179001592, teljesítménye 57+5 % kW, mely adatok a motorra szegecselt gyári adattábláról jól kivehetőek, az adattáblát nem takarja semmi. A felperes és személynév az adásvételi szerződés megkötése után 2-3 nap múlva észlelték, hogy a motor „nem megfelelő erőt ad át a darálógépnek". Az alperes által beépített motor nem típusazonos. A motorcseréhez előzetes átalakítási engedély szükséges. A tulajdonváltozás átírásához a motor származási papírjai szükségesek, melyeket az alperes nem bocsátott a felperes rendelkezésére.

A másodfokú bíróság a kiegészített tényállásra is figyelemmel nem osztja az elsőfokú bíróságnak az adásvételi szerződés tévedés miatti érvénytelensége kapcsán elfoglalt jogi álláspontját és érdemi döntését sem.

4 Az elsőfokú bíróság által helytállóan idézett Ptk. 210. § (1) bekezdésében foglalt tévedés akarati hiba, amelynek a bírói gyakorlat értelmében menthetőnek kell lennie (Legfelsőbb Bíróság Pf.VI.20.350/1994/3.). Ha a fél tévedését nem a másik fél okozta, hanem azt saját felróható magatartása idézte elő, a szerződés még lényeges tévedés esetén sem támadható sikerrel. Ez következik a Ptk. 4. § (4) bekezdésének azon mondatából, amely szerint saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az állapítható meg, hogy az adásvételi szerződés megkötését megelőzően lehetősége volt a felperesnek - személynév mezőgazdasági gépésztechnikus közreműködésével - a mezőgazdasági vontató kipróbálására. Ennek során a mezőgazdasági vontatóra rákapcsolta a faaprítógépet és egy kb. 17-18 cm átmérőjű fát ledarált vele. Ez alapján a mezőgazdasági vontatót rendeltetésszerű használatra alkalmasnak találta, a motorja teljesítményével kapcsolatosan kifogása, kétsége nem merült fel. Az alperes nem hallgatta el a felperes elől, hogy a mezőgazdasági vontatóban a komplett motorblokkot kicserélte. Az alperes átadta a felperesnek a mezőgazdasági vontató forgalmi engedélyét is. A felperes azonban gondatlanul járt el, mivel saját maga is elismerte, hogy a forgalmi engedélyt nem nézte meg (1.P.20.305/2008/3. számú jegyzőkönyv 3. oldal közepe), ezáltal nem jutott azon ismeret birtokába, hogy mekkora a forgalmi engedélyben szereplő motor teljesítménye. Gondatlanul járt el akkor is, amikor nem nézte meg az alperes által beszerelt motorra szegecselt gyári adattáblát sem, holott az az igazságügyi műszaki szakértői vélemény II. kiegészítése szerint jól kivehető volt, nem takarta semmi. Az adattábláról tehát különösebb nehézség nélkül le lehetett volna olvasni, hogy az alperes által beszerelt motor teljesítménye 57+5 % kW. Miután sem a forgalmi engedélyt, sem az adattáblát nem tekintette meg a felperes, ezen hanyagsága miatt saját magát zárta el attól, hogy észlelje a forgalmi engedélyben szereplő motor és az adattábla alapján a beépített motor teljesítménye közötti különbséget. Emellett a mezőgazdasági vontatót a kipróbálás eredményeként a felperes és a mezőgazdasági gépésztechnikus végzettségű személynév megfelelő teljesítményűnek ítélték. Gondosabb eljárásuk esetén nem csupán két percen át és csak kb. 17-18 cm átmérőjű fa ledarálását kellett volna elvégezniük, hanem huzamosabb időn keresztül teljes terheléssel lett volna indokolt a mezőgazdasági vontató teljesítményének ellenőrzése. Mindezek alapján a mezőgazdasági vontató alperes által beépített motorjának teljesítményében való tévedés a felperes saját felróható (gondatlan) magatartásának a következménye, mely többszörös mulasztásának, nem kellően körültekintő, gondos eljárásának az eredménye.

A másodfokú bíróság figyelemmel volt arra is, hogy a felperes önhibája csak a nem jogellenesen, nem felróhatóan eljáró másik féllel (alperessel) szemben zárja ki a tévedésre való hivatkozást. A Ptk. 4. § (4) bekezdésének utolsó mondata ugyanis azt tartalmazza, hogy: „Aki maga sem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben elvárható, a másik fél felróható magatartására hivatkozhat".

5 A másodfokú bíróság megítélése szerint az alperes az adott helyzetben elvárható módon eljárva bocsátotta a felperes rendelkezésére a mezőgazdasági vontatót kipróbálás végett, illetve adta át a forgalmi engedélyt. Nem titkolta el, hogy komplett motorblokk cserét hajtott végre a mezőgazdasági vontatón és azt sem, hogy a motorblokk teljesítménye - a rajta lévő és jól kivehető adattábla tanúsága szerint - 57+5 % kW. Miután a felperes kipróbálta a mezőgazdasági vontatót és a teljesítményét - arra a célra, amire használni akarta (faaprítógép működtetésére) - megfelelőnek ítélte, az alperestől nem volt elvárható, hogy külön felhívja a felperes figyelmét a forgalmi engedélyben szereplő motor és a mezőgazdasági vontatóba beszerelt motor eltérő teljesítményére. Különösen annak fényében, hogy maga a felperes sem tulajdonított jelentőséget a forgalmi engedélyben foglaltaknak, hiszen a forgalmi engedélyt nem nézte meg, hanem a próba során tapasztalt teljesítmény, működés alapján döntött a vételről.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint tehát a felperes a Ptk. 210. § (1) bekezdése alapján a saját nem menthető tévedésére nem hivatkozhat sikerrel. A felperes a saját felróható magatartásával előidézett tévedésre alapítva nem tudta eredményesen megtámadni az adásvételi szerződést, figyelemmel arra, hogy az alperesnek az adásvételi szerződés megkötésekor kifejtett magatartása vétlen volt. A felperesnek a mezőgazdasági vontató teljesítményében való tévedését nem az alperes okozta és azt nem is ismerhette fel, ezért a felperes részéről a tévedésre alapított megtámadás alaptalan volt.

Helyesen hivatkozott az alperes a fellebbezésében arra, hogy a mezőgazdasági vontató tulajdonjoga átruházásához szükséges okiratok hiánya szavatossági jog érvényesítését vonhatja maga után, e körülmények miatt az adásvételi szerződés - tévedés címén történt - megtámadása nem alapos. Ennélfogva a másodfokú bíróság mellőzi az elsőfokú ítélet jogi indokolásából a mezőgazdasági vontató tulajdonjoga átírásához szükséges hatósági engedélyek, okiratok hiányával kapcsolatos felperesi tévedés miatt az adásvételi szerződés érvénytelenségével kapcsolatos okfejtést.

Az alperes fellebbezésében kiemelt eljárási kifogásai kapcsán a másodfokú bíróság rámutat arra, hogy az elsőfokú eljárás során a 17. sorszámú végzésben az alperesnek személynév igazságügyi műszaki szakértővel szembeni elfogultsági kifogása elutasításra került, míg a 6.Pk.51.623/2009/2. számú végzéssel az ügyben eljáró bíró kizárására irányuló elfogultsági kifogás is elutasítást nyert az irányadó eljárási szabályoknak megfelelően. Az alperes a fellebbezésében az elfogultsági kifogásai kapcsán csupán szubjektív meggyőződését hangoztatta. Kétségmentesen nem nyert igazolást a szakértő elfogultsága, amely felvetést egyértelműen visszautasította, a korábbi perben egyébként is csak a mezőgazdasági vontató forgalmi értékére adott magánszakvéleményt, s elfogultsága megalapozottan szakvéleménye és kiegészítései tartalma alapján sem állítható. Az ügyben első fokon eljáró bíró is elfogulatlanságát deklarálta a nyilatkozatában, mellyel szemben az alperes benyomásai, megérzései, a számára kedvezőtlen elsőfokú döntések miatt levont következtetései a bíró elfogultsága megalapozott megállapítására nem alkalmasak. 6 Tény azonban, hogy az elsőfokú eljárás során kézbesítési hiányosságok történtek, de ezek nem olyan súlyúak, amelyek az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indokolnák.

A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította, mivel az őt terhelő bizonyítási kötelezettsége ellenére nem bizonyította a 2007. december 19-én megkötött adásvételi szerződés - lényeges körülményben való tévedése miatti - érvénytelenségét.

A felperes pervesztes lehet, ezért a 6/1986. (VI.26.) IM. rendelet 13. § (2) bekezdésének megfelelően köteles az elsőfokú eljárás során figyelembe vett 185.000,- Ft feljegyzett kereseti és fellebbezési illeték megfizetésére. Ezen túlmenően a másodfokú bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése értelmében marasztalta a felperest az alperes javára az első- és másodfokú perköltségek viselésére, melyek összege az ügyvédi munkadíj, annak általános forgalmi adója, az alperes által viselt szakértői díj alapján került meghatározásra az elsőfokú perköltségnél, míg az ügyvédi munkadíj, annak általános forgalmi adója és az alperes által lerótt fellebbezési illeték szem előtt tartásával került megállapításra a másodfokú perköltség tekintetében.

Zalaegerszeg 2011. január 25.

Dr. Polgárné dr. Vártok Irén sk. Dr. Bartalné dr. Mentes Judit sk. Dr. Licskay József sk. tanács elnöke előadó bíró bíró