Pf.22125/2008/4 — Pf.22125/2008/4 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zala Megyei Bíróság, másodfokú bíróság 3.Pf.22.125/2008/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a dr.Ihász Lajos ügyvéd (8360 Keszthely, Deák F. u. 2/B.) által képviselt I.rendű felperes neve (I.r. felperes címe) I.r., II.r. felperes neve (ugyanottani lakos) II.r., III.r. felperes neve (III.r. felperes címe) III.r., IV.rendű felperes neve (ugyanottani lakos) IV.r. felpereseknek, a dr.Cseresznyés Zsolt ügyvéd (8756 Nagyrécse, Kossuth u. 37.) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében - amelybe az alperes pernyertessége érdekében a dr.Kárpáti Brigitta ügyvéd (8360 Keszthely, Kossuth u. 49.) által képviselt beavatkozó neve (beavatkozó cseréje) beavatkozott - a Keszthelyi Városi Bíróság 1.P.20.452/2008/5. számú ítélete ellen 6. sorszámon előterjesztett felperesi fellebbezés folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyja azzal, hogy az elsőfokú perköltséget a felperesek, mint egyetemleges kötelezettek kötelesek az alperes javára megfizetni.

Kötelezi a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az alperes részére 15 nap alatt 15.000.- (tizenötezer) Ft fellebbezési perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította, kötelezve a felpereseket, hogy az alperes részére 35.000.- Ft perköltséget fizessenek meg.

Az elsőfokú ítélet indokolása szerint az I. és II.r. felperes közös tulajdonát képező Toyota típusú személygépkocsival III. és IV.r. alperes 2007. szeptember 8-án a 76-os számú főúton közúti balesetet szenvedett, amelyet az okozott, hogy a velük szembe haladó forgalmi rendszám frsz.-ú ARO gépkocsira ráugrott egy szarvasbika, az állatot pedig az ARO a felperesi gépkocsi elé lökte, amivel az ütközött, és aminek következtében a kocsi totálkárossá vált, III. és IV.r. felperes pedig a fején, illetve a kezén megsérült.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperesek az alperes, mint felelősségbiztosító ellen előterjesztett kárigénye a Ptk. 346.§ /3/ bekezdése alapján bírálandó el, ugyanakkor az nem állapítható meg, hogy a balesetet az alperesnél biztosított gépjármű gépi berendezéseinek rendellenessége okozta volna, következésképpen az alperes a felperesek kára megtérítésére nem kötelezhető.

Az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésükben a felperesek annak megváltoztatását, és az alperes kereset szerinti marasztalását kérték.

A fellebbezés szerint az elsőfokú bíróság a fokozott veszéllyel járó tevékenység körébe tartozó rendellenesség körét indokolatlanul szűkítette le a károkozó gépjármű gépi berendezéseinek állapota vizsgálatára, a fellebbezésben konkrét bírói döntésekkel igazolt bírói gyakorlat szerint ugyanis a rendellenesség fogalma nem szűkíthető le a fokozott veszéllyel járó tevékenység eszközére, a közúton haladó gépjármű esetén tehát a rendellenesség körébe mind a személygépkocsi, mind a közút, mind pedig a közlekedési helyzet beletartozhat.

A felperesi álláspont szerint pedig az a tény, hogy az alperesnél kötelező biztosítással rendelkező jármű vaddal ütközött, és a vadat a felperesi gépkocsi elé lökte, olyan rendellenesség, ami a fokozott veszéllyel járó tevékenység körébe tartozik, így az alperes kötelezhető a felperesi kár megtérítésére.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, a beavatkozó ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A fellebbezés alaptalan.

A másodfokú bíróság meggyőződése szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helytállóan állapította meg, ítélete érdemben is helyes, ugyanakkor az ítélet jogi indokolását a fellebbezésre is figyelemmel pontosítani kell a következők szerint.

A másodfokú bíróság annyiban egyetért a felperesek fellebbezésben kifejtett jogi álláspontjával, hogy az elsőfokú bíróság indokolatlanul szűkítette le a fokozott veszéllyel járó tevékenység körébe eső rendellenesség fogalmát az alperesnél biztosított gépjármű gépi berendezéseinek rendellenességére megállapítva, hogy ilyen az ARO típusú gépjárműnél fenn nem állott.

A felperesek helytállóan hivatkoztak arra fellebbezésükben, hogy a bírói gyakorlat a rendellenesség körét az elsőfokú bíróság jogértelmezésénél jóval szélesebb körben határozza meg, amint azt a fellebbezésben idézett bírósági határozatok is tükrözik.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint tehát jelen perbeli esetben azt kell megvizsgálni a balesetet okozó forgalmi helyzet egésze szempontjából fennáll-e olyan rendellenesség, amely a balesetet okozta, illetve amely az alperesi biztosított gépjármű fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében merült fel.

A másodfokú bíróság a rendelkezésére álló peres iratok alapján azt kellett, hogy megállapítsa, a balesetben részes gépjárművek vezetői a közúti közlekedés szabályait nem sértették meg, a balesetet tehát nem ez okozta, illetve az is tényként állapítható meg, hogy sem a felperesi, sem pedig az alperesi biztosítotti gépkocsi működésében sem volt tapasztalható rendellenesség. A balesetet az okozta, hogy az alperesi biztosítotti gépjármű motorháztetejére egy, a közút mellől kiváltó szarvasbika ugrott rá, és az állat az alperesi biztosítotti gépjárműről a felperesi gépjármű elé esett. Ez a tény ugyanakkor az alperesi biztosított fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességként a másodfokú bíróság meggyőződése szerint nem értékelhető, az a fokozott veszélyességgel járó tevékenység körén kívül eső elháríthatatlan külső ok, ekként tehát az alperesi biztosított kártérítési felelősségének megállapítására, illetve az alperes marasztalására alapot nem szolgáltat. A felperesek bekövetkezett kárát tehát a közútra tévedt vad okozta, így a felperesek kártérítési igényüket az irányadó jogi szabályozás szerint a vadászatra jogosulttól, nem pedig az alperestől, mint felelősségbiztosítótól követelhetik.

A másodfokú bíróság ezzel a kiegészítéssel, illetve pontosítással az elsőfokú ítéletet, mint érdemben helyeset a Pp. 253.§ /2/ bekezdése alapján helybenhagyta.

A felperesek a másodfokú eljárásban is pervesztesek lettek a Pp. 78.§ /1/ bekezdése alapján kötelesek megfizetni az alperes fellebbezési perköltségét, amelyet a másodfokú bíróság az általános szabályok szerint állapított meg.

Zalaegerszeg, 2009. január 15.

dr.István Anna sk. dr.Bányai Tamás sk. dr.Sifter Ágnes sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

A kiadmány hiteléül:

Molnárné Lábodi Erika tisztviselő