Pf.21846/2010/6 — Pf.21846/2010/6 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 3.Pf.21.846/2010/6. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság felperes neve (felperes címe) felperesnek, a alperesi ügyvéd neve ügyvéd (alperesi ügyvéd címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Lenti Városi Bíróság 3.P.20.086/2006/117. számú ítélete, valamint 123. sorszámú kiegészítő ítélete ellen 118; 124., továbbá 3.Pf.20.690/2010/4; 3.Pf.21.846/2010/4. sorszámon előterjesztett felperesi fellebbezés folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet nem fellebbezett részében nem érinti, fellebbezett részében részben megváltoztatja, és az alperest terhelő marasztalás összegét 56.600.- (ötvenhatezer-hatszáz) Ft-ra felemeli úgy, hogy ezen belül 30.000.- (harmincezer) Ft után köteles az alperes 2004. augusztus 9. napjától számítottan az elsőfokú ítéletben írt mértékű kamatot megfizetni.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

A feljegyzett fellebbezési illetéket az állam viseli.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperes részére 15 nap alatt 10.000.- (tízezer) Ft fellebbezési perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperes részére 46.600.- Ft-ot, valamint ezen összegből 20.000.- Ft után 2004. augusztus 9. napjától, 26.600.- Ft után pedig 2006. március 24. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát. Kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperes részére 150.000.- Ft perköltséget, azzal, hogy a feljegyzett kereseti illeték, illetve szakértői díj az állam terhén marad, a marasztalást meghaladó keresetet pedig elutasította.

Az elsőfokú bíróság ítéletét azzal indokolta, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékokból megállapíthatóan a felperes az őt, 2004. augusztus 9. napján vétlenül ért közlekedési balesetben törési sérüléseket nem szenvedett el, a baleset következtében előállt zúzódások pedig a kirendelt orvosszakértő szakvéleménye szerint nem eredményezték az alperes életvitelének végleges és tartós elnehezülését, a sérülések következményei ugyanis csupán átmenetiek, és kisebb súlyúak voltak. A felperes a perben azt sem bizonyította, hogy a balesetből őt pszichikai hátrány érte, továbbá megállapítható volt az, hogy a felperesi előadással ellentétben házassága megromlása is megelőzte a baleset bekövetkeztének időpontját, következésképpen az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes által peren kívül teljesített 1.000.000.- Ft-os kifizetés a felperes balesetből eredő nem vagyoni kárát teljes egészében fedezte, következésképpen a felperes által igényelt további 2,5 millió Ft-os nem vagyoni kártérítés megítélésére sem okot, sem pedig lehetőséget nem látott.

A felperest ért dologi károk vonatkozásában az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes összetört mobiltelefonjának tényleges értéke 20.000.- Ft-ban határozható meg, a felperes diplomatatáskájában ugyanakkor olyan sérülés, amely dologi kárként határozható meg, nem keletkezett, így a diplomatatáska vonatkozásában előterjesztett kárigény alaptalan.

A felperes a perben azt sem bizonyította, hogy az általa megjelölt gyógyszerek szedésére a baleset következtében kényszerült rá, az elsőfokú bíróság kiemelte, e körben a felperest tájékoztatta, hogy állításait szakértői vélemény beszerzésével bizonyíthatja, a felperes jogi képviselője ugyanakkor ezen tájékoztatás ellenére akként nyilatkozott, hogy a szakértői bizonyítás elrendelését nem kéri. Ekként tehát az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem nyert bizonyítást, hogy a felperes által meghatározott gyógyszerköltségek, illetve a baleseti sérülések között okozati összefüggés van, így ezen kárigényt el kellett utasítani. A balesettel kapcsolatos vizsgálatokra való megjelenéssel kapcsolatban felmerült útiköltségek vonatkozásában az alperes a felperesi keresetet nem vitatta, így az elsőfokú bíróság e címen a felperes részére a megjelölt 26.600.- Ft-ot járulékaival együtt megítélte.

A felperes által igényelt azon útiköltség vonatkozásában, amely a fizikoterápiás kezelésekkel kapcsolatban merült fel, az elsőfokú bíróság ugyanazon álláspontot foglalta el, mint a gyógyszerköltségeknél, e körben is szakértői bizonyítást látott szükségesnek, ugyanakkor a felperes jogi képviselője a szakértői kirendelést kifejezetten nem kérte, következésképpen okozati összefüggés hiányában ezen felperesi igény sem volt teljesíthető. A háztartási kisegítő költségeire előterjesztett felperesi kárigényt az elsőfokú bíróság ugyancsak alaptalannak találta arra figyelemmel, hogy a rendelkezésre álló orvosszakértői vélemény szerint a közlekedési balesetből származó zúzódásos sérülések a felperest a háztartási munkák elvégzésében legfeljebb időszakosan, illetve kismértékben akadályozták, így a felperes által megjelölt, több éves időtartamra előterjesztett igény nyilvánvalóan alaptalan, arra is figyelemmel, hogy a felperes azt sem bizonyította, hogy ténylegesen az általa megjelölt, de időközben elhunyt kisegítő részére a havi 10.000.- Ft-ot megfizette.

Végezetül a felperesi általános kártérítésre vonatkozó igénnyel kapcsolatban az elsőfokú bíróság ismételten utalt arra, hogy a felperesi jogi képviselő tájékoztatás ellenére e körben sem kérte szakértő kirendelését, így az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperesi igény bizonyítást nem nyert.

Az elsőfokú ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében a felperes annak részbeli megváltoztatását kérte akként, hogy a másodfokú bíróság az alperest kötelezze részére 2,5 millió Ft nemvagyoni kártérítés megfizetésére, dologi kár címén a diplomatatáska sérülései okán további 10.000.- Ft megfizetésére, 312.000.- Ft gyógyszerköltség, 70.000.- Ft fizikoterápiás kezeléssel kapcsolatban felmerült útiköltség, 240.000.- Ft háztartási segítői költség, továbbá 300.000.- Ft általános kártérítés megfizetésére.

A felperes fellebbezésében kifejtette, álláspontja szerint az elsőfokú eljárásban gyógykezelése orvosi dokumentációi többszöri csatolásával bizonyította, hogy a 2004. augusztus 9. napján őt ért baleset következtében az elsőfokú bíróság megállapításával ellentétben a kulcscsontja is eltörött, amelynek következtében munkaképesség csökkenése legalább 30 %-os mértékű, a felperes egészségi állapotának a balesetből eredő megromlása jelenleg is fennáll, az egyre súlyosbodik, következésképpen a fellebbezés szerint az alperes által korábban kifizetett 1.000.000.- Ft a felperest ért nem vagyoni hátrányok kompenzálására nem elegendő, következésképpen szükséges az alperest további 2,5 millió Ft nemvagyoni kár megfizetésére kötelezni.

A dologi kárigénnyel kapcsolatban a felperes előadta, álláspontja szerint a diplomatatáskája a baleset következtében használhatatlanná vált, erre tekintettel alapos az előterjesztett 10.000.- Ft-os kárigény. A fellebbezés szerint továbbá egyértelműen bizonyítást nyert a perben az is, hogy a baleset következtében szorul rá a felperes az általa megjelölt gyógyszerek folyamatos szedésére, ami a felperes számára nyilvánvalóan havonta jelentős többletköltséget okoz, következésképpen a gyógyszerköltség megtérítésére előterjesztett igényét sem utasíthatta volna el alappal az elsőfokú bíróság. A háztartási segítő vonatkozásában a felperes a fellebbezésében eredeti igényéhez képest csupán 240.000.- Ft megfizetésére tartott igényt, azzal, az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben a fellebbezésben megjelölt időszakban a háztartási munkák elvégzésére nem volt képes, így a kisegítőt foglalkoztatnia kellett, amint azt az elsőfokú bíróság előtt meghallgatott tanúk is megerősítették, mely tanúvallomásokat ugyanakkor az elsőfokú bíróság nem megfelelően mérlegelte.

Fenntartotta a fellebbezésben a felperes a fizikoterápiás kezelésekre történt megjelenésével kapcsolatban előterjesztett útiköltség igényét is, azzal, hogy ezen kezelések szintén a baleset miatt váltak szükségessé. A felperes végezetül fellebbezésében kifejtette, álláspontja szerint egyértelmű a rendelkezésére álló orvosi iratokból, hogy állapotában jelentős romlás bekövetkezte várható, ami további költségek felmerülését is kiváltja, illetve előreláthatóan a felperesnek szüksége lesz különböző gyógyászati segédeszközökre is, így mindenképpen indokolt 300.000.- Ft összegben az általa előterjesztett általános kártérítési igény teljesítése.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, az alperesi álláspont szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és abból okszerű következtetéseket vont le, így az elsőfokú ítélet megalapozott.

A másodfokú bíróság mindenekelőtt megállapítja, a felperes keresetéhez képest fellebbezésében a háztartási kisegítő költségei címén igényelt összeget leszállította, ebből következően az elsőfokú ítélet azon rendelkezése ellen, amellyel az elsőfokú bíróság az eredeti és leszállított összeg különbözetére vonatkozó kereseti kérelmet elutasította, fellebbezést nem terjesztett elő, e körben tehát a Pp. 253.§ /3/ bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet a másodfokú eljárásban felülbírálható már nem volt.

A felülbírálattal érintett körben ugyanakkor a másodfokú bíróság meggyőződése szerint az előterjesztett fellebbezés igen kis részében alapos csupán.

A másodfokú bíróság mindenekelőtt azt állapítja meg, a felperes elsőfokú eljárásban kiterjesztett keresetére az alperes több előkészítő iratban nyilatkozott, ezen előkészítő iratok közül az elsőfokú iratok között elfekvő 81. sorszámú beadványában a diplomatatáska vonatkozásában előterjesztett felperesi 10.000.- Ft-os dologi kárigényt kifejezetten elismerte, az elsőfokú eljárásban ezen elismerését meg nem változtatta, következésképpen az elsőfokú bíróságnak az e körben előterjesztett felperesi keresetet, minthogy az alperes ellenkérelméhez kötve van, elutasítani nem volt eljárásjogi lehetősége, a másodfokú bíróság ezért a felperest dologi kár címén megillető összeget 10.000.- Ft-tal, összesen 30.000.- Ft-ra, és ennek az elsőfokú ítéletben meghatározott mértékű kamatára felemelte. Ezt meghaladóan ugyanakkor a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet megváltoztatására sem okot, sem pedig lehetőséget nem látott a következők miatt.

A felperes nem vagyoni kárigényét illetően a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság álláspontjával mindenben egyetértve csupán megismételni tudja, a felperes egészségi állapotának feltárására a perben igazságügyi orvosszakértő kirendelésére került sor, az igazságügyi orvosszakértő 49. sorszám alatt a szakvéleményét elkészítette, ezen szakvéleményében pedig egyértelműen arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes teljes kórelőzményi iratai birtokában egyértelműen megállapítható, hogy a felperest a 2004. augusztus 9. napján bekövetkezett balesetből kulcscsont töréses sérülés nem érte, a felperes ezen balesetből csupán zúzódásos sérüléseket szenvedett, aminek következtében munkaképessége csak átmenetileg, illetve rendkívül kismértékben csökkent, illetve ezen sérülések okán mindennapi élete sem nehezült el jelentős mértékben, így tehát a másodfokú bíróság meggyőződése szerint az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes által a pert megelőzően teljesített kifizetés a balesetből a felperest ért nem vagyoni kárt teljes egészében megtérítette, következésképpen a további felperesi igény alaptalan.

Itt kívánja a másodfokú bíróság hangsúlyozni, hogy a felperesi nem vagyoni kárigénynél, illetve a további kárigényeknél is csak, és kizárólag azok a károk voltak figyelembe vehetők, amelyek a felperest a perbeli balesetből érték, figyelmen kívül kellett tehát hagyni azt, hogy egyrészről a felperes súlyos sorsszerű megbetegedésekben szenved, másrészről pedig azt, hogy a felperest korábban két üzemi baleset is érte, amiből jóval nagyobb mértékű sérülése, illetve jelenleg is fennálló egészségromlása származik, mint amit a perbeli baleset következményeként volt kénytelen elszenvedni.

Ami a felperesi általános kártérítés iránti igényét illeti, a másodfokú bíróság meg kell, hogy állapítsa, általános kártérítés megítélésére a bíróságnak akkor van lehetősége, ha a felperest ért károk tételesen nem állapíthatók meg, ez a feltétel jelen esetben nyilvánvalóan nem áll fenn, következésképpen az általános kártérítés iránti igényt önmagában ezen okból is el kell utasítani, mint ahogyan azért is, mert a felperes kérelme tartalma szerint esetlegesen jövőben várható károk bekövetkeztével is indokolta keresetét, kártérítés címén ugyanakkor a jogintézmény rendeltetéséből következően csak a már bekövetkezett károk orvoslása igényelhető a jövőben esetlegesen bekövetkezhetőké pedig nem.

A felperesi gyógyszerköltség, háztartási kisegítő költsége, illetve a fizikoterápiás kezelésekkel kapcsolatban felmerült útiköltség vonatkozásában a másodfokú bíróság álláspontja az elsőfokú bíróságéval megegyezik, e körben a felperest terhelte a bizonyítási kötelezettség arra nézve, hogy az őt ért baleseti sérülések, illetve ezen károk vonatkozásában az okozati összefüggés fennáll, a felperes érdemi bizonyítást ezen igények vonatkozásában ugyanakkor fel nem ajánlott, illetve volt jogi képviselője kifejezetten akként nyilatkozott, hogy ezen szakkérdésben való döntést igénylő keresetek vonatkozásában szakértő kirendelését nem kéri.

Mindezek alapján tehát a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet megváltoztatására csak az alperes által az elsőfokú eljárásban elismert igen kis részben látott okot és lehetőséget, erre figyelemmel tehát az alperest terhelő marasztalás összegét 10.000.- Ft-tal felemelte, egyebekben az elsőfokú ítéletet a Pp. 253.§ /2/ bekezdése alapján, mint megalapozottat és jogszerűt helybenhagyta.

A felperes döntően pervesztes lett, fellebbezése vonatkozásában költségmentessége okán ugyanakkor a feljegyzett fellebbezési illeték az állam terhén marad, költségmentessége ellenére köteles ugyanakkor a Pp. 86.§ /3/ bekezdése alapján a felperes az alperes jogi képviseletével felmerült másodfokú perköltség megtérítésére, ezen költség összegét a másodfokú bíróság az általános szabályok szerint határozta meg.

Zalaegerszeg, 2011. január 13.

dr.István Anna sk. dr.Bányai Tamás sk. dr.Sifter Ágnes sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

A kiadmány hiteléül:

Molnárné Lábodi Erika tisztviselő