Pf.22159/2009/6 — Pf.22159/2009/6 — Zalaegerszegi Törvényszék

Zala Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 2.Pf.22.159/2009/6. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Zala Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság a ügyvéd neve 2 Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe ügyintéző: Dr. ügyvéd neve 2 Attila ügyvéd) által képviselt felperes neve felperes lakcíme szám alatti lakos felperesnek, ügyvéd neve 2ügyvéd ügyvéd 2 címe által képviselt alperes nevealperes lakcíme szám alatti lakos alperes ellen tartási szerződés érvénytelenségének megállapítása és hagyatéki tartozás megfizetése iránt indított perében a Nagykanizsai Városi Bíróság 4.P.20.851/2007/18. számú ítélete ellen a felperes 20. sorszámú és az alperes 19. sorszámú fellebbezései folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezéssel nem érintett részében nem érinti, fellebbezett részében részben megváltoztatja, a felperest terhelő elsőfokú perköltség összegét 160.000. (egyszáz-hatvanezer) -Ft-ra felemeli, egyebekben helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 50.000.- (ötvenezer) Ft fellebbezési perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesnek - a hrsz. hrsz. természetbeni címe számú ingatlan 1/2 tulajdoni hányadban 2.667.000.-Ft hagyatéki hitelezői igény miatt öröklési jogcímén történt megszerzésének megállapítása és a 2000. november 24-én kötött tartási szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti - keresetét elutasította. Kötelezte a felperest az alperes javára 50.000.-Ft perköltség 15 napon belüli megfizetésére. 2

Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a 2004. november 29-én elhunyt személynév 1 és a 2005. február 15-én elhunyt személynév 2 házastársak voltak és életükben - 2000. november 24-én - tartási szerződést kötöttek egymással. A tartási szerződés értelmében személynév 2 eltartottként a hrsz., hrsz. természetbeni címe szám alatti ingatlanban lévő 1/2 tulajdoni hányadát és további két semjénházai ingatlanát és ingatlanrészét tartás fejében átruházta személynév 1ra, mint eltartóra. A tartási szerződés alapján a hrsz. hrsz. természetbeni címe szám alatti ingatlan teljes egészében személynév 1 tulajdonába került. személynév 1 végrendeleti örökösei a felperes és az alperes egymás közt azonos arányban, míg személynév 2 végrendeleti örököse a felperes. Az illetékes közjegyző személynév 1 hagyatékát a felperesnek és az alperesnek adta át egymás közt azonos arányban, mely alapján a hagyatékhoz tartozó hrsz. hrsz. természetbeni címe szám alatti, „lakóház, udvar, gazdasági épület” megjelölésű ingatlan 1/2-1/2 tulajdoni hányada öröklés címén a felperes és az alperes tulajdonába került.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az örökhagyók között 2000. november 24-én megkötött tartási szerződés érvénytelensége nem állapítható meg, mivel a felperes nem utalt arra, hogy a tartási szerződést nem személynév 2 írta alá, illetve a tartási szerződés aláírásakor beszámíthatatlan volt. Abból a körülményből, hogy a végrendelete aláírásakor személynév 2 nem tájékoztatta a felperest, hogy a hrsz. hrsz. természetbeni címe szám alatti ingatlan 1/2-ének már nem tulajdonosa, nem lehet levonni azt a következtetést, hogy személynév 2 a tartási szerződés megkötésekor nem volt tudatában annak lényegével. A felperes az örökhagyóknak 1970-től halálukig nyújtott tartási jellegű szolgáltatásai együttes értékét 2.667.000.-Ft-ban jelölte meg. Az elsőfokú bíróság szerint ezen hagyatéki hitelezői igénye tulajdoni hányadot nem keletkeztethet, ezért a hagyatéki hitelezői igény miatt öröklés címén a hrsz. hrsz. természetbeni címe szám alatti ingatlan 1/2 tulajdoni hányada megszerzésének megállapítására nem kerülhet sor. Az alperes nem volt örököse személynév 2nak, mely miatt a felperes által személynév 2 részére nyújtott tartási jellegű szolgáltatások, miatt hagyatéki tartozás iránti igény az alperessel szemben nem érvényesíthető. A felperes csak személynév 1 részére nyújtott tartási jellegű szolgáltatások felét igényelhetné az alperestől, azonban erre alapított hagyatéki hitelezői igénye sem megalapozott, mivel a kihallgatott tanúk vallomása alapján nem állapítható meg, hogy az „örökhagyók” ígéretében bízva örökség reményében nyújtott tartási jellegű szolgáltatásokat. A pertárgy értékét 1.157.817.-Ft-ban megjelölve a Pp.78. § /1/ bekezdése alapján marasztalta a felperest az alperesnek járó perköltség viselésében a 32/2003.(VIII.22.) IM.r. 3.§ /2/ bekezdésének a., pontja alapján.

Az ítéletet mind a felperes, mind az alperes fellebbezéssel támadták.

A felperes a módosított fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, személynév 2 és személynév 1 között 2000. november 24-én létrejött 3

tartási szerződés érvénytelenségének, a hrsz. hrsz. természetbeni címe szám alatti ingatlan 1/2 tulajdoni hányada személynév 2 hagyatékához tartozásának megállapítását és az örökhagyóknak nyújtott tartás ellenértékének 1/4 részeként 666.750.-Ft hagyatéki hitelezői igény címén történő megfizetésére kötelezését kérte az alperesnek; míg másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását igényelte.

Arra hivatkozott, hogy a 2000. november 24-én létrejött tartási szerződésről nem tudott, de álláspontja szerint arról személynév 2nak sem volt tudomása, vagy „nem tudta, hogy mit ír alá”, mivel a javára szóló végrendelet elkészítésekor nem tett említést tartási szerződésről, ami alapján a hrsz. hrsz. természetbeni címe szám alatti ingatlanban már nem rendelkezett tulajdoni hányaddal. személynév 1 2002 októberében megbetegedett, ettől kezdve nem tudta ellátni a szintén idős és beteges személynév 2t, vagyis a tartás ténylegesen nem valósult meg, ezáltal a tartási szerződésen alapuló „öröklés nem lehet jogszerű”. Nézete szerint a tartási szerződés megkötésekor személynév 2 nem rendelkezett beszámítási képességgel, nem volt tudatában annak mit ír alá, nem volt alkalmas a tényleges szerződési akarata kifejezésére. A beszámítási képesség hiányát támasztja alá az a tény, hogy a tartási szerződés ellenére személynév 2 végrendeletet készített a javára. Az érvénytelen tartási szerződés miatt az alperes tulajdonjogot nem szerezhetett a hrsz. hrsz. természetbeni címe szám alatti ingatlan 1/2 részére, ez személynév 2 tulajdonában maradt, az ő hagyatékát képezte, melyet végrendeleti örökösként megszerzett. személynév 2 és személynév 1 gondozását, ápolását, ellátását 1970-től 2004-ig biztosította, az alperes azonban megfelelő tartást egyáltalán nem nyújtott. személynév 1 1983-ban személynév 3 jelenlétében, 2004 tavaszán személynév 4 előtt kijelentette, hogy örökösévé kívánja tenni, ugyanakkor az alperes esetleges örökléséről nem beszélt. Egyrészt a fennálló rokoni kapcsolat miatt, másrészt az örökség reményében nyújtott segítséget az örökhagyóknak, azon kifejezésre juttatott akaratukra figyelemmel, hogy haláluk esetén egyetlen örökösük lesz. Az örökhagyóknak nyújtott tartás 2.667.000.-Ft ellenértékének 1/4 részét hagyatéki hitelezői igény címén követeli az alperestől, aki „megtévesztéssel” lett személynév 1 végrendeleti örököse. személynév 4 ismételt és tanú 1 tanúkénti kihallgatását indítványozta.

Az alperes a módosított fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, a részére megítélt perköltség felemelését kérte 3.507.000.-Ft pertárgyérték alapulvételével.

Arra hivatkozott, hogy a tartási szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelem kapcsán és a 2.667.000.-Ft-ra felemelt hagyatéki hitelezői igény alapján a pertárgy értéke 3.507.000.-Ft volt az elsőfokú eljárásban. Ez alapján a 32/2003.(VIII.22.) IM.r. 3. § /2/ bekezdés a., pontja szerint a pertárgyérték 5%-a + 25 % áfa elsőfokú perköltség járna a részére. 4

A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem tett, az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult a felperesi fellebbezéssel érintett részében.

A felperes fellebbezése nem alapos, az alperes fellebbezése nagyobb részt megalapozott. *

A másodfokú bíróság lényegében egyetért az elsőfokú bíróság által megállított tényállással, azt azonban a másodfokú eljárás során beszerzett okirati bizonyítékok alapján kiegészíti az alábbiakkal:

személynév 2 eltartottként, személynév 1 eltartóként 2000. november 24-én tartási szerződést kötöttek, melynek 1. pontja szerint az eltartott a hrsz. hrsz. természetbeni címe szám alatti ingatlanban lévő 1/2 tulajdoni hányadát és további két semjénházai ingatlant, illetve ingatlanrészt tartás fejében az eltartóra átruházta. A tartási szerződés utolsó mondatában a szerződő felek kijelentették, hogy a tartási szerződést elolvasták, tartalmát közösen értelmezték és azt, mint akaratukkal mindenben megegyezőt a jelenlévő ügyvéd előtt aláírták.

személynév 1 a 2004. november 25-én kelt végrendeletében a vagyonát a felperesre és az alperesre hagyta, míg személynév 2 a 2005. január 3-án készített végrendeletében minden ingó- és ingatlanvagyonának örökösévé a felperest nevezte meg azzal, hogy „szellemi ítélőképességem teljes birtokában kijelentem, hogy ez az én végakaratom”.

*

A másodfokú bíróság mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § /3/ bekezdésnek megfelelően csak a fellebbezések és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között bírálta felül. (Az elsőfokú eljárás során hagyatéki hitelezői igény címén érvényesített 2.667.000.-Ft megfizetése iránti kereseti kérelmet elutasító elsőfokú ítéleti döntés a fellebbezésben megjelölt 666.750.- Ft hagyatéki hitelezői igényt meghaladó részében a Pp. 228. § /4/ bekezdése értelmében részjogerőre emelkedett.)

A másodfokú bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság megalapozottan utasította el a felperesnek a tartási szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelmét.

A felperes a 4.P.20.851/2007/5. sorszám alatt iktatott kereset kiterjesztésében hivatkozott az személynév 2 és személynév 1 által 2000. november 24. napján megkötött tartási szerződés semmisségére, mert személynév 2 eltartottnak a tartási szerződésről „tudomása nem volt”, ezért a tartási szerződés „teljesedésbe nem is mehetett”. A 9. számú tárgyalási jegyzőkönyvben a felperesi képviselő a tartási szerződés 5

semmisségének megállapítása iránti kereseti kérelmével kapcsolatban arra hivatkozott, hogy „arról az személynév 2 nem tudott” (2. oldal). Ezt követően a felperes a 17. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvben tett olyan kijelentést, miszerint személynév 2 nem tájékoztatta, hogy „korábban a házastársának olyan iratot írt alá, ami alapján a házastársáé lett az ingatlannak a tulajdonjoga” (5. oldal első bekezdés).

Az elsőfokú eljárás során a jogi képviselővel eljáró felperes a tartási szerződés érvénytelenségével kapcsolatos hivatkozását - a saját tényelőadásán kívül - semmilyen bizonyítékkal nem támasztotta alá. Konkrétan nem jelölte meg azt sem, milyen okból nem volt tudomása személynév 2nak a tartási szerződésről.

Helyesen fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy a felperes nem hivatkozott sem személynév 2 belátási képességének hiányára, sem a tartási szerződésen lévő aláírásának hamisított voltára.

A felperes a fellebbezésében jelölte meg először a Ptk. 17. § /1/ és /2/ bekezdéseit és írta érvénytelenségi okként, hogy a tartási szerződés megkötésekor személynév 2 nem rendelkezett beszámítási képességgel. A másodfokú bíróság azonban ezen érvénytelenségi okkal érdemben már nem foglalkozhatott, mivel az egyes érvénytelenségi okok önálló kereseti kérelmek, ezért először a fellebbezésben megjelölt érvénytelenségi ok - személynév 2 tartási szerződés megkötésekor fennálló teljes cselekvőképtelensége - olyan újabb kereseti kérelem, amit a Pp. 247. §-ának tiltó rendelkezése folytán a másodfokú eljárásban nem lehet előterjeszteni.

Az elsőfokú eljárásban érvénytelenségi okként hivatkozott körülmény, miszerint személynév 2nak nem volt tudomása a tartási szerződésről, illetőleg személynév 2 a tartási szerződésről nem tudott, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem állapítható meg. személynév 2 tartási szerződésen és végrendeletén lévő aláírását összehasonlítva még laikus szemmel is aggálytalanul megállapítható, hogy mindkét okiraton a névtulajdonostól származik az személynév 2 névaláírás, azt pedig a felperes maga állította, hogy a végrendeletet személynév 2 saját kezűleg írta alá (17. számú jegyzőkönyv 4. oldal utolsó bekezdése). A tartási szerződés utolsó mondata tartalmazza, hogy azt a szerződő felek elolvasták, tartalmát közösen értelmezték és mint akaratukkal mindenben megegyezőt aláírták. Ehhez képest a felperes nem tudott olyan bizonyítékot szolgáltatni, amely kétséget kizáróan igazolná, hogy személynév 2nak a tartási szerződésről „tudomása nem volt”, a tartási szerződésről „nem tudott”.

Abból a körülményből, hogy a felperesnek nem volt tudomása a tartási szerződésről, nem következik, hogy arról személynév 2 sem tudott. Azon körülményből pedig, hogy a végrendelet készítésekor személynév 2 nem említette a felperesnek, hogy korábban tartási szerződést között a házastársával, mely alapján a semjénházai 261. hrsz. ingatlan kizárólagos tulajdonosa személynév 1 volt, szintén nem vonható le alappal

6

olyan következtetés, hogy személynév 2nak nem volt tudomása a tartási szerződésről, vagy „nem tudta, hogy mit ír alá”. A másodfokú bíróság szerint egyébként is aggályos személynév 2 tartási szerződés megkötésekori belátási képessége teljes hiányával kapcsolatos felperesi állítás annak fényében, hogy a több mint 4 év múlva készített végrendeletét, amit „szellemi ítélőképessége teljes birtokában” tett, érvényesnek tartja. A teljesen cselekvőképtelen állapotnak amúgy is a tartási szerződés megkötésekor kellett fennállnia, nem a végrendelet készítésekor. Abból, hogy a végrendelet készítésekor személynév 2 már esetleg nem emlékezett a tartási szerződés megkötésére, nem következik egyértelműen, hogy a tartási szerződés megkötésekor „nem tudta, hogy mit ír alá”.

Mindezek alapján a felperes nem tudta bizonyítani - az általa megjelölt okból - a tartási szerződés érvénytelenségét, tehát a tartási szerződés érvényes, vagyis az érvénytelenségének megállapítására irányuló felperesi kereseti kérelem alaptalan volt.

A fentiekből következően személynév 1 írásbeli magánvégrendelete alapján az illetékes közjegyző jogszerűen adta át a hagyatékot - közte a hrsz. hrsz. természetbeni címe szám alatti ingatlant - 1/2-1/2 tulajdoni hányadban végrendeleti öröklés jogcímén a felperesnek és az alperesnek. A felperes a fellebbezésében az örökhagyóknak, vagyis személynév 2nak és személynév 1 nyújtott tartási jellegű szolgáltatások ellenértékét változatlanul 2.667.000.-Ft-ban jelölte meg, melynek 1/4 részére tartott igényt - személynév 1 tartására tekintettel - hagyatéki hitelezői igény címén 666.750.-Ft összegben. Ezen hagyatéki hitelező igény a Ptk. 677. § /1/ bekezdés c., pontján alapult. (Emiatt a másodfokú bíróság nem tudott foglalkozni azon fellebbezési hivatkozással, hogy személynév 1 eltemettetéséről a felperes gondoskodott és viselte annak költségeit, mivel fellebbezésében személynév 1 eltemetésének költségeivel kapcsolatosan, a Ptk. 667. § /1/ bekezdés a., pontján alapuló hagyatéki hitelezői igényt nem érvényesített)

Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy személynév 2 hagyatékának örököse egyedül a felperes volt, hiszen az alperes személynév 2 után nem örökölt, ezért személynév 2nak nyújtott tartási jellegű szolgáltatásai miatt előterjesztett hagyatéki hitelezői igénye alaptalan volt. személynév 2 végrendeleti örököseként lényegében saját magával szemben érvényesítette személynév 2 tartásával kapcsolatos szolgáltatásai ellenértékeként előterjesztett hagyatéki tartozás iránti igényét, vagyis ugyanaz a személy - a felperes - vált jogosulttá és kötelezetté, melyre figyelemmel személynév 2nak nyújtott tartási szolgáltatásaival kapcsolatos követelése megszűnt (Ptk. 322. §).

Miután személynév 1 végrendeleti örökösei - egymás közt egyenlő arányban - a felperes és az alperes voltak, ezért a felperes személynév 1nak nyújtott tartási jellegű szolgáltatásai ellenértékét, mint hagyatéki tartozást jogosult volt örököstársával, az

7

alperessel szemben érvényesíteni (Ptk. 667. § /2/ bekezdése).

A Legfelsőbb Bíróság PK. 89. számú állásfoglalásának b., pontja értelmében „Ha az örökhagyó végintézkedés hátrahagyása nélkül halt meg, és hagyatékában a törvényes öröklés rendje érvényesül, a perbeli adatok alapján azonban aggálytalanul megállapítható, hogy az örökhagyót a tartásra köteles hozzátartozói közül csak az egyik tartotta, és a tartás örökségi juttatás ígérete ellenében történt, akkor az örökhagyót ténylegesen eltartó rokon a tartásból származó igényét a hagyatékkal szemben hagyatéki hitelezőként érvényesítheti”.

Az adott esetben sem személynév 1, sem személynév 2 hagyatékában nem a törvényes öröklés rendje érvényesült, ugyanis mindketten végrendelet hátrahagyásával haltak meg. Miután a felperes személynév 1 hagyatékának 1/2 részét, személynév 2 hagyatékának teljes egészét végrendelet alapján megörökölte, ezért az „örökhagyók” tartásából származó igényét hagyatéki hitelezőként nem érvényesítheti. Mivel személynév 1 hagyatékának csupán felét szerezte meg a felperes végrendeleti öröklés jogcímén, melynek értéke az illetékes közjegyző 2415/Kjő/361/2005/8. számú hagyatéktárgyalási jegyzőkönyve tanúsága szerint 1.470.317.-Ft volt, ez kompenzálta a felperesi fellebbezésben a tartási jellegű szolgáltatásokból fakadó 666.750.- Ft hagyatéki hitelezői igényt, vagyis a teljesített tartási jellegű szolgáltatások személynév 1 végrendelete szerinti öröklés révén a felperes részére meg is térültek.

A fentiekre figyelemmel megalapozatlanul igényelt a felperes az alperestől hagyatéki tartozás címén 666.750.- Ft-ot. A kifejtettekből következően az érdektelen volt, hogy a felperes örökségi juttatás ígérete ellenében nyújtott-e tartást személynév 1nak (különösképpen személynév 2nak), mely miatt a másodfokú bíróság a két tanú kihallgatására vonatkozó bizonyítási indítványt, mint szükségtelent elutasította.

Alappal sérelmezte az alperes a fellebbezésében a javára megállapított perköltség alacsony összegét. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a pertárgy értékét 1.157.817.-Ft-ban jelölte meg. Ezzel szemben egyfelől a tartási szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelem kapcsán a hrsz. hrsz. természetbeni címe szám alatti ingatlan 1/2 részének hagyatéki értéke, vagyis 840.000.-Ft, másfelől a kereset kiterjesztés eredményeként követelt 2.667.000.-Ft hagyatéki hitelező igény, vagyis mindösszesen 3.507.000.-Ft volt a pertárgy értéke. Ezen pertárgyérték alapján és az elsőfokú eljárásban kifejtett alperesi jogi képviseleti munkára tekintettel aránytalanul alacsony összegben állapította meg az elsőfokú bíróság az alperesnek járó perköltséget, melyet a másodfokú bíróság a 32/2003. (VI.26.) IM.r. 3. § /6/ bekezdése alkalmazásával - mérlegeléssel - részint a pertárgy értékével, részint az ügyvédi munkával arányban állóan 160.000.-Ft-ra felemelt, melyben a hivatkozott IM.r. 4/A. § /1/ bekezdése értelmében a 25 %-os áfa is benne foglaltatik. 8

Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a kereset kiterjesztést követően az elsőfokú bíróság az Itv. 41. § /2/ bekezdése alapján elmulasztotta felhívni a felperest a további kereseti illeték lerovására, a különbözetről pedig ítélete rendelkező részében sem döntött, mely a másodfokú eljárás során került orvoslásra oly módon, hogy a különbözetként jelentkező 140.900.-Ft kereseti illeték lerovására a másodfokú bíróság hívta fel a felperest, amelynek eleget tett (Pf. 4. sz. beadvány).

Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § /3/ bekezdése értelmében fellebbezéssel nem támadott részében nem érintve, a Pp. 253. § /2/ bekezdése alapján fellebbezéssel támadott részében részben megváltoztatta a felperest terhelő elsőfokú perköltség összegének felemelésével, míg egyebekben helybenhagyta.

A felperes a fellebbezési illetéket lerótta, mely sikertelen fellebbezése miatt a terhén maradt, viseléséről külön rendelkezni nem kellett. Az eredménytelen fellebbezést benyújtó felperes a Pp. 239. §- a szerint alkalmazandó Pp. 78. § /1/ bekezdése értelmében köteles megfizetni az alperes fellebbezési perköltségét (7.000.-Ft lerótt fellebbezési illetékét és a 32/2003.(VIII.22.) IM.r. 3. § /2/ bekezdés a., pontja, (5) bekezdése és 4/A. §-a szerint meghatározott ügyvédi munkadíját), melynek összege - kerekítéssel - 50.000.-Ft-ban került meghatározásra.

Zalaegerszeg 2010. január 26.

Dr. Polgárné dr. Vártok Irén sk. Dr. Bartalné dr. Mentes Judit sk. Dr. Licskay József sk tanács elnöke előadó bíró bíró