Pf.22114/2010/4 — Pf.22114/2010/4 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 3.Pf.22.114/2010/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a felperesi jogi képviselő neve ügyvéd (felperesi jogi képviselő címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a alperesi képviselő neve ügyvéd (alperesi képviselő címe) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I.r., II.rendű alperes neve (ugyanottani lakos) II.r. alperesek ellen 4.739.990.- Ft megfizetése iránt indított perében a Keszthelyi Városi Bíróság 3.P.20.685/2009/20. számú ítélete ellen 21. sorszámon előterjesztett alperesi fellebbezés folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az államnak felhívásra 284.400.- (kettőszáz-nyolcvannégyezer-négyszáz) Ft feljegyzett fellebbezési illetéket.

Kötelezi az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperes részére 15 napon belül 50.000.- (ötvenezer) Ft fellebbezési perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítéletével egyetemlegesen kötelezte I. és II.r. alperest, hogy 15 nap alatt fizessenek meg a felperes részére 4.739.990.- Ft-ot, továbbá 4.594.990.- Ft után 2008. augusztus 15. napjától, 145.000.- Ft után 2008. október 3. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát. Kötelezte továbbá az alpereseket a felperes javára egyetemlegesen 296.250.- Ft perköltség, az állam javára 284.400.- Ft illeték megfizetésére is.

Az elsőfokú bíróság döntését azzal indokolta, hogy a felperesi gazdasági társaság felszámolását a Zala Megyei Bíróság felszámolási végzés száma számú végzésével 2008. augusztus 12-i kezdőnappal a elrendelte. Az I. és II.r. alperes a felperesi társaság vezető tisztségviselője volt a felszámolási eljárás megindítását megelőzően, önálló képviseleti és rendelkezési joggal.

Az I.r. alperes a felszámolás elrendelését követően 2008. augusztus 15. napján a cég bankszámlájáról felvett 4.594.990.- Ft-ot, amely a az összeget küldő társaság neve-től érkezett be, és azt a felperes felperes I. pénztára helységneve pénztárába befizette, majd ezen összegből munkabér és egyéb kifizetéseket teljesített a felperesi társaság elköltve a teljes összeget. 2008. október 3. napján pedig az I.r. alperes 145.000.- Ft értékben adott ki különböző termékeket egy üzleti partner részére, mely áru ellenértéke a felperes felperes II.pénztára helységneve pénztárába lett bevételezve, és az szintén felhasználásra került.

Az elsőfokú bíróság kifejtette, a Cstv. 34.§ /2/ bekezdése alapján ezen összegekkel kapcsolatban csak a felszámoló rendelkezhetett volna, az alperesek magatartásukkal megszegték a Gt. 30.§ /2/ bekezdésében foglalt kötelezettségeiket, eljárásuk ekként jogellenes, így a felperes felé a Ptk. 339.§ /1/ bekezdése alapján a felszámoló elől elvont összegeket megtéríteni tartoznak.

Az elsőfokú bíróság megállapította, 2010. november 4-én az utolsó tárgyalási határnapon az I.r. alperes különböző okirati bizonyítékokat terjesztett elő, ezen bizonyításra ugyanakkor az alperesek részéről több havi késedelemmel került sor, annak ellenére, hogy az elsőfokú bíróság az alpereseket tájékoztatta bizonyítási indítványaik esetleges elmulasztása törvényes következményeiről, ekként tehát a 18/A/I-18/A/IV. számon csatolt iratokat az elsőfokú bíróság a bizonyítékok közül kirekesztette.

Az elsőfokú ítélet ellen előterjesztett fellebbezésükben az alperesek annak megváltoztatását kérték akként, hogy a másodfokú bíróság utasítsa el a keresetet.

Az alperesek fellebbezésükben arra hivatkoztak, hogy az elsőfokú eljárásban jogi képviselő nélkül jártak el, laikusként pedig nem volt tudomásuk arról, hogy a bizonyítás elmaradásának milyen következményei lesznek. Erre figyelemmel sérelmezték, hogy az elsőfokú bíróság az általuk, a tárgyalás berekesztése előtt becsatolt bizonyítékokat döntése meghozatalánál nem vette figyelembe. A másodfokú eljárásban az alperesek fellebbezésüket kiegészítették, egyrészről sérelmezték, hogy marasztalásukra egyetemlegesen került sor, másrészről pedig vitatták a felperesi kereset összegszerűségét is, azzal, hogy ilyen összegű kárt magatartásukkal a felperesnek nem okoztak, tekintve, hogy a perben szereplő pénzösszegeket a felperesi társaság érdekében használták fel.

A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

A fellebbezés alaptalan.

A másodfokú bíróság mindenekelőtt megállapítja, írásbeli fellebbezésüket az alperesek a másodfokú eljárásban tartott tárgyaláson olyan kérdésekre is kiterjesztették, amelyeket írásos fellebbezésük egyáltalán nem tartalmazott, így sérelmezték egyetemleges marasztalásukat, továbbá vitatták a felperesi kárigény összegszerűségét.

A másodfokú bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján megállapította, azt, hogy a felperes az alperesek marasztalását már eredeti keresetében is egyetemlegesen kérte, az alperesek sem az elsőfokú eljárásban, sem pedig fellebbezésükben nem sérelmezték, ezzel kapcsolatban ellenkérelmet egyáltalán nem terjesztettek elő, következésképpen a másodfokú bíróság álláspontja szerint e körben fellebbezésüket, mintegy, a fellebbezési határidőt többszörösen meghosszabbítva, a fellebbezési tárgyaláson már nem módosíthatják a Pp. 235.§ /1/ bekezdése, illetve Pp.246.§ /2/ bekezdése alapján, ekként tehát a fellebbezés ezen hivatkozásával a másodfokú bíróság érdemben nem foglalkozott.

Ami a felperesi kárigény összegszerűségét illeti, a másodfokú bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján megállapította, e tekintetben az alperesek az elsőfokú eljárásban egy alkalommal nyilatkoztak, amikor is a 16. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 3. oldalán található nyilatkozatával I.r. alperes eltúlzottnak találta a felperesi kereseti követelést azzal, hogy legfeljebb 7-800.000.- Ft az az összeg, amelyért az alperesek bármiféle felelősséggel tartozhatnak.

A másodfokú bíróságnak ugyanakkor meg kell állapítani azt is, hogy ezen túlmenően az összegszerűség körében az alperesek érdemi védekezést, illetve gyakorlatilag bizonyítási indítványt sem terjesztettek elő határidőben, sem az elsőfokú, sem pedig a Pp. 235.§ /1/ bekezdése II. fordulata által megengedett körben a másodfokú eljárásban.

Mindebből következően, ezen hivatkozott alperesi álláspont vonatkozásában semmiféle bizonyítási eljárás lefolytatására nem került sor, ekként tehát az alperesek a kár összegszerűsége vonatkozásában a felperes okiratokkal bizonyított előadását cáfolni nem tudták, következésképpen a fellebbezés alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet megváltoztatására az összegszerűség körében sem látott lehetőséget.

Az írásban előterjesztett fellebbezéssel kapcsolatban a másodfokú bíróság álláspontja a következő.

Az elsőfokú bíróság a perben 2010. július 1. napján tartott tárgyaláson a 16. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt végzésével felhívta az alpereseket is arra, hogy a jegyzőkönyv kézhezvételétől számított 30 napos határidőn belül bizonyítási indítványaikat terjesszék elő, mert ennek elmaradása esetén az elsőfokú bíróság a Pp. 141.§ /6/ bekezdése alapján a jogvitában döntést hoz. A bíróság ezen végzésében kifejezetten hangsúlyozta, hogy a biztosított határidő letelte után mellőz minden további bizonyítást, és a következő tárgyaláson döntést fog hozni.

A másodfokú bíróság határozott álláspontja szerint ezen végzés szövegezése teljességgel egyértelmű, abból a jogi képviselővel nem rendelkező alpereseknek is tudomást kellett szerezniük arról, hogy a felperesi keresettel kapcsolatos bizonyítási indítványaikat a tárgyalási jegyzőkönyv kézhezvételétől számított 30 napos határidőn belül elő kell terjeszteniük, és ha ezt elmulasztják, úgy az ügyben a bíróság az esetlegesen késedelmesen előterjesztett bizonyítékok figyelmen kívül hagyásával fog döntést hozni. A kézbesítési bizonyítvány adatai szerint az alperesek 2010. július 21. napján a végzést tartalmazó tárgyalási jegyzőkönyvet kézhez vették, ehhez képest csupán a per 2010. november 4. napján tartott tárgyalásán csatolta I.r. alperes a 18/A/I-IV. sorszámú iratanyagot, tehát az elsőfokú bíróság által biztosított határidő többszörös elteltét követően.

Erre a tényre, és arra figyelemmel, hogy a mulasztásról történt tájékoztatás az eljárási törvényeknek mindenben megfelelt, helyesen döntött az elsőfokú bíróság akkor, amikor a rendkívül elkésetten előterjesztett alperesi okiratokat döntése meghozatala során figyelmen kívül hagyta.

Az elsőfokú bíróság eljárása tehát a másodfokú bíróság meggyőződése szerint a Pp. szabályainak mindenben megfelelt, következésképpen arra a másodfokú bíróság sem látott lehetőséget, hogy a fellebbezésben hivatkozott iratokat mérlegelés tárgyává tegye.

Mindezekből következően tehát a másodfokú bíróság álláspontja szerint a helyes döntést tartalmazó elsőfokú ítélet megváltoztatására sem ok, sem lehetőség nincs az alperesi fellebbezés alapján, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp. 253.§ /2/ bekezdése alapján helybenhagyta azzal, hogy a másodfokú eljárásban is pervesztes alpereseket kötelezte a felperes jogi képviselettel kapcsolatban felmerült másodfokú perköltsége megfizetésére, valamint a feljegyzett illeték viselésére.

Zalaegerszeg, 2011. január 27.

dr.István Anna sk. dr.Bányai Tamás sk. dr.Sifter Ágnes sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

A kiadmány hiteléül:

Molnárné Lábodi Erika tisztviselő