Pf.22038/2007/4 — Pf.22038/2007/4 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 3.Pf.22.038/2007/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság dr.Hári Tibor ügyvéd (8800 Nagykanizsa, Kisfaludy u. 6.) által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I.r., II.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe) II.r., III.rendű felperes neve (III.rendű felperes címe) III.r., IV.rendű felperes neve (IV.rendű felperes címe) IV.r., V.rendű felperes neve (V.rendű felperes címe) V.r., valamint VI.rendű felperes neve (VI.rendű felperes címe) VI.r. felpereseknek, dr.Magyar Péter ügyvéd (8800 Nagykanizsa, Sugár u. 14.) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen szolgalmi jog ellenértéke iránt indított perében a Nagykanizsai Városi Bíróság 1.P.20.770/2003/14. sorszámú ítélete ellen a felperesek által 15; 16. sorszám alatt bejelentett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet nem fellebbezett részében nem érinti, fellebbezett részében részben megváltoztatja, és a felperesek egyetemleges marasztalását mellőzi.

A felperesek által fizetendő értékcsökkenés összegét 5.384.150.- (ötmillió-háromszáznyolcvannégyezer-egyszázötven) Ft-ra leszállítja.

Kötelezi a felpereseket, hogy személyenként fizessenek meg 15 nap alatt az alperes részére 897.358.- (nyolcszázkilencvenhétezer-háromszázötvennyolc) Ft-ot.

A felpereseket egyetemlegesen terhelő perköltség összegét 100.000.- (egyszázezer) Ft-ra leszállítja.

A fellebbezési költségeiket a felek maguk viselik.

Az ítélet elleni fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte a felpereseket, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 90 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 7.700.000.- Ft-ot szolgalmi jog bejegyzése miatti értékcsökkenés címén, valamint 150.000.- Ft részperköltséget, egyebekben a felek viselik saját költségüket. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Az ítélet indokolása szerint a Nagykanizsai Városi Bíróság P.20.399/2002/11. sorszámú ítéletével megállapította, hogy a helységnév hrsz. I., hrsz. II., hrsz. III. hrsz.-ú ingatlanok mindenkori birtokosait megilleti a tehergépkocsival és munkagépekkel történő átjárást is magában foglaló átjárási szolgalmi jog a helységnév hrsz.IV., hrsz.V. és hrsz.VI. hrsz.-ú ingatlanok, mint szolgáló telkek vonatkozásában a szakértő neve földmérő szakértő által készített változási vázrajzon feltüntetett nyomvonalon, 8 méter szélességben. A bíróság az alperes ellenkérelmét elutasította.

A Zala megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 1.Pf.20.375/2003/4. sorszámú részítéletével az előzőekben megjelölt elsőfokú ítéletet a szolgalmi jog megállapítása körében részítéletnek tekintve helybenhagyta, míg a szolgalmi jog bejegyzése miatti értékcsökkenés tekintetében az elsőfokú perköltségre is kiterjedően, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot e körben a per újabb tárgyalására, újabb határozat hozatalára utasította.

Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a szolgalommal terhelt ingatlanok közül a helységnév hrsz.IV. hrsz. alatti ingatlan értéke szolgalmi jog nélkül 2.732.000.- Ft, a hrsz.V. hrsz.-ú ingatlan szolgalmi jog nélküli értéke 32.900.000.- Ft, míg a helységnév hrsz.VI. hrsz.-ú ingatlan forgalmi értéke szolgalmi jog nélkül 22.701.000.- Ft, a szolgalmi jog alapítása mindhárom ingatlan esetében 12,5 %-os értékcsökkenést eredményez. Az elsőfokú bíróság a három ingatlan esetében megállapított 12,5 %-os értékcsökkenés, összesen 7.700.000.- Ft megfizetésére kötelezte a felpereseket, mint azon ingatlanok tulajdonosait, amelyek javára a szolgalmi jog bejegyzésre került.

Az elsőfokú bíróság nem fogadta el a felperesek azon védekezését, hogy az alperesi ingatlanokra a cég neve javára 27.226.035.- Ft és járulékai erejéig végrehajtási jog került bejegyzésre, ami az ingatlanok forgalmi értékét csökkenti, továbbá azt sem, hogy a felperesek ténylegesen nem folytatnak bányászatot, és az alperesi ingatlanokat terhelő szolgalmi jogot nem veszik igénybe. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint az értékcsökkenésre nincs kihatással az a felperesek által felhozott körülmény sem, hogy az autópálya létesítése miatt a bányaterület lényegesen leszűkül, és emiatt a szolgalmi út használata is csekélyebb mértékű lesz.

Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a telki szolgalom az egyik ingatlan részére biztosít előnyöket, amelyek a szolgalommal terhelt ingatlannál teherként jelentkeznek, a telki szolgalom az uralkodó ingatlan javára, a szolgáló telek terhére jön létre, ezért nincs jelentősége annak, hogy a felperesek személyükben gyakorolták-e vagy sem az abból eredő jogosítványokat, továbbá érdektelen az a körülmény is, hogy szándékuk szerint másnak az átjárását, bányaművelését kívánták-e biztosítani. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint annak van jelentősége, hogy az uralkodó telkek javára, a szolgáló telkek terhére a szolgalmi jog bejegyzésre került, és a felperes ez irányú hivatkozása ellenére szükségtelen a cég neve II. perbe állítása, mert a cég neve II. nem az uralkodó telkek tulajdonosa, illetve birtokosa.

Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy érdektelen az is, hogy a használat milyen tényleges megterheléssel jár a szolgáló telek esetében, annak van jelentősége, hogy az uralkodó telek birtokosai részére időbeli és mennyiségi korlátozás nélkül lehetséges az átjárás tehergépkocsival és munkagépekkel is a szolgalmi jog alapján.

Álláspontja szerint nem csupán a szolgáló telkek értékének csökkenését kell figyelembe venni, hanem azt is, hogy a szolgalmi jog bejegyzése milyen értéknövekedést jelent a felperesi ingatlanokban. Kifejtette, hogy a szolgalmi jog jelentős értékemelkedést okoz a felperesi ingatlanokban, amely független attól, hogy az alperesi ingatlanok terhére végrehajtási jog került bejegyzésre.

Az összegszerűség körében az elsőfokú bíróság szakértő neve II. szakértő szakvéleményére támaszkodott.

Az ítélet ellen a felperesek éltek fellebbezéssel, annak megváltoztatását, és a felperesek értékcsökkenés megfizetésében történő marasztalásának mellőzését kérték, másodlagosan pedig a kártalanítási összeg jelentős mérséklését, illetve az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra, és új határozat hozatalára történő utasítását, ennek hiányában a szükséges bizonyításnak a másodfokú bíróság által történő lefolytatását kérték.

Álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság ítéletét kompetenciahiányos és összehasonlító adatokkal kellően alá nem támasztott szakvéleményre alapította, ezért az megalapozatlan. Azért sem következett be értékcsökkenés az alperesi ingatlanokban, mert a bíróság olyan nyomvonalon hozta létre a szolgalmi jogot, amelyet maga az alperes alakított ki 30 évvel ezelőtt kifejezetten üzemi céllal a tőzegbányára munkagépekkel és tehergépjáművekkel való közlekedés céljára. Tény, hogy az a 7-es főközlekedési úthoz csatlakozik, sárrázóval ellátott, kőzúzalékkal tömörített szilárd burkolatú út. Az utat jelenleg is ugyanarra a célra használják, amire azt az alperes létesítette - a bánya megközelítésére -. Álláspontjuk szerint az elsőfokú eljárásban beszerzett szakvélemény irreális értékeket tartalmaz, az az összeg, amelyet a szakértő egyes ingatlanok esetében az értékcsökkenésre megállapított, magasabb, mint a teljes ingatlan tehermentes forgalmi értéke. Megítélésük szerint ezt alátámasztják az autópálya építkezésekkel kapcsolatos kisajátítási perekben készített szakértői vélemények is.

A felperesek megítélése szerint a szükségbeni útszolgalom önmagában nem alap a kárigényre, az alperes pedig a Ptk. 169.§ /2/ bekezdése alapján nem terjesztett elő keresetet a költségek megtérítésére. Kifogásolták, hogy a szakértői vélemény szerint a hrsz. I. hrsz.-ú területen folyik bányászati tevékenység, holott ez a valóságnak nem felel meg. Teljességgel elfogadhatatlan megítélésük szerint, hogy az ingatlanokat terhelő csaknem 20.000.000.- Ft összegű végrehajtási jog nem befolyásolja a szakértő, illetőleg az elsőfokú bíróság szerint a szolgalmi jog bejegyzése miatti értékcsökkenést.

Álláspontjuk szerint a forgalomképtelenséget a végrehajtási jogok bejegyzése, nem pedig a szolgalmi jogok bejegyzése okozza. Kérték, hogy amennyiben mégis marasztalásukra kerülne sor, a bíróság mellőzze az egyetemlegességet, a felperesek egymás közti egyenlő arányú marasztalására kerüljön sor.

A másodfokú eljárásban a felperesek előadták, hogy a korábban felperesi tulajdonban álló ingatlanoknak a felperesek már nem tulajdonosai, becsatolták az uralkodó ingatlanokra vonatkozó adásvételi, illetőleg életjáradéki szerződéseket. Arra hivatkoztak, hogy miután már nem tulajdonosai az uralkodó ingatlanoknak, így nyilvánvalóan őket nem terhelheti a szolgalmi jog bejegyzésével okozott értékcsökkenés.

A felperesek tulajdoni lapokat csatoltak arra vonatkozóan is, hogy a szolgáló ingatlanok - a helységnév hrsz.IV., hrsz.V., és hrsz.VI. hrsz.-ú ingatlanok - tulajdonosa már nem az alperes, hanem Németh István galamboki lakos. Ebből következik álláspontjuk szerint, hogy az alperest a szolgalom miatti értékcsökkenés már egyáltalán nem illetheti meg, az elsőfokú ítélet mindenképpen megalapozatlanná, és okafogyottá vált.

A fellebbezés csekély részben megalapozott.

A másodfokú bíróság nem ért egyet azzal a felperesi állásponttal, hogy az uralkodó, illetőleg a szolgáló ingatlanok tulajdonjogában időközben beállott változás kihat a felpereseknek az értékcsökkenés megfizetésére irányuló kötelezettségére. Annak eldöntésénél, hogy a szolgalom bejegyzésével okozott értékcsökkenést mely kötelezettek kötelesek megfizetni mely jogosultak részére, abból a tulajdoni állapotból kell kiindulni, amely a szolgalmi jog bejegyzésekor fennállt. A szolgalmi jog bejegyzésekor az uralkodó telkek a felperesek tulajdonában, míg a szolgáló telkek az alperes tulajdonában voltak. Nincs jelentősége ezért a felpereseket terhelő fizetési kötelezettség szempontjából az időközben beállott tulajdonosváltozásnak, a felperesek már olyan ingatlanok tulajdonjogát ruházták át, amelyeknek mindenkori birtokosát szolgalmi jog illeti meg, a szolgalmi jog bejegyzése folytán az értéknövekedés a korábban felperesi tulajdonban álló ingatlanokban már akkor bekövetkezett, amikor annak tulajdonosai a felperesek voltak.

Ugyanígy a szolgalmi jog bejegyzésekor a szolgáló ingatlanok tulajdonosa az alperes volt, az értékcsökkenés az ő tulajdonlása alatt következett be, tőle az újabb tulajdonos már értékcsökkent ingatlanok tulajdonjogát szerezte meg. Annak vizsgálata, hogy a felperesek, illetőleg az alperes a korábban tulajdonukban álló ingatlanok tulajdonjogának átruházásakor ezt az értéknövekedést, illetőleg értékcsökkenést az új tulajdonossal szemben érvényesítették-e, a pernek nem tárgya, illetőleg a felperesek fizetési kötelezettségét nem befolyásolja.

A felperesek fellebbezése alapos annyiban, amennyiben az összegszerűség tekintetében vitatták az elsőfokú ítélet alapjául szolgáló szakértői véleményt. Az elsőfokú eljárásban kirendelt ingatlanforgalmi szakértő mindhárom szolgalommal érintett ingatlan esetében az értékcsökkenést 12,5 %-os mértékűnek tekintette, és ezt az elsőfokú bíróság ítélkezése alapjául elfogadta. Ezzel a másodfokú bíróság nem ért egyet.

szakértő neve II. ingatlanforgalmi szakértő P.20.770/2003/9. sorszámú szakértői véleményének mellékletét képező 1. számú változási vázrajzból megállapítható, hogy a szolgalmi út a hrsz.VI. hrsz.-ú ingatlant annak keleti határvonalánál csak csekély mértékben érinti, a hrsz.IV. hrsz.-ú ingatlanból ugyancsak egy csekély részt vesz igénybe, közvetlenül annak nyugati határvonala mentén, míg a hrsz.V. hrsz.-ú ingatlant kettészeli. Nyilvánvaló, hogy azon ingatlanoknál, ahol a szolgalmi út a szolgalommal terhelt ingatlanokat azok határvonala mentén csekély mértékben érinti, illetve veszi igénybe, a szolgalommal járó terhek, illetőleg ebből következően a szolgalom bejegyzésével keletkezett értékcsökkenés nem azonos azon ingatlanban bekövetkezett értékcsökkenéssel, amelyet a szolgalmi út kettészel.

Minderre figyelemmel a másodfokú bíróság a hrsz.V. hrsz.-ú ingatlan esetében ítélkezése alapjául elfogadta az egyébként meggyőző és megalapozott szakértői véleményt és annak azon megállapítását, hogy a szolgalmi jog bejegyzése az ingatlanban 12,5 %-os értékcsökkenést okoz, míg a hrsz.VI. és a hrsz.IV. hrsz.-ú ingatlanok esetében a szakértő által megállapított 12,5 %-kal szemben a szolgalmi jog bejegyzésével fokozott értékcsökkenés mértékét ingatlanonként 5 %-ban állapította meg a fentebb kifejtett okok alapján. Ekként az értékcsökkenés mértéke a következő:  hrsz.VI. hrsz.-ú ingatlan értéke szolgalom nélkül 22.701.000.- Ft, 5 % értékcsökkenés= 1.135.050.- Ft  hrsz.IV. hrsz. értéke szolgalom nélkül 2.732.000.- Ft, 5 % értékcsökkenés= 136.600.- Ft  hrsz.V. hrsz. értéke szolgalom nélkül 32.900.- Ft, 12,5 % értékcsökkenés= 4.112.500.- Ft Értékcsökkenés összesen: 5.384.150.- Ft.

A másodfokú bíróság a felpereseket együttesen terhelő értékcsökkenés mértékét az elsőfokú ítéletet a Pp. 253.§ /2/ bekezdése alapján részben megváltoztatva a fenti összegre szállította le, és helyt adva a felperesek azon megalapozott kérelmének, hogy marasztalásukra ne egyetemlegesen, hanem egymás között egyenlő mértékben kerüljön sor, a fenti értékcsökkenés megfizetésére őket akként kötelezte, hogy személyenként annak 1/6-át kötelesek megfizetni.

A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság a Pp.253.§ /2/ bekezdése, illetőleg Pp.81.§ /1/ bekezdése alapján arányosan leszállította a felpereseket egyetemlegesen terhelő elsőfokú perköltség összegét.

A fellebbezési perköltségről a másodfokú bíróság a Pp. 81.§ /1/ bekezdése alkalmazásával rendelkezett. A felperesek eredményes fellebbezésükkel arányos fellebbezési illetéket előlegeztek, az alperest pernyertessége alapján a 32/2003. (VIII.22.) IM.r. 3.§ /5/, /6/ bekezdése alapján megillető ügyvédi munkadíj illette volna meg, a két követelés beszámításával a felek viselik a fellebbezési eljárásban felmerült költségeiket.

Zalaegerszeg, 2008. február 12.

dr.István Anna sk. dr.Sifter Ágnes sk. dr.Bányai Tamás sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

A kiadmány hiteléül:

Molnárné Lábodi Erika tisztviselő