Pf.22027/2007/5 — Pf.22027/2007/5 — Zalaegerszegi Törvényszék

Zala Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 2.Pf.22.027/2007/5. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Zala Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság ügyvéd neve pártfogó ügyvéd (ügyvéd székhelye.) által képviselt felperes neve felperes leánykori neve felperes lakcíme szám alatti lakos felperesnek, Pál Gyuláné dr. ügyvéd (település neve, Bottyán u. 1. fsz. 3.) által képviselt alperes neve alperes lakcíme szám alatti lakos alperes ellen közös tulajdon megszüntetése iránt indított perében a település neve Városi Bíróság 3.P.20.110/2006/18. számú ítélete ellen a felperes 19. sorszámú fellebbezése folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezéssel nem érintett részében nem érintve, fellebbezett részében azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy az elsőfokú eljárásban megállapított felperesi pártfogó ügyvédi munkadíjat az állam viseli.

A felperes pártfogó ügyvédjének díját 7.200,- /hétezer-kettőszáz/ Ft-ban állapítja meg, melyet a feljegyzett fellebbezési illetékkel együtt az állam visel.

Kötelezi a felperest, hogy 15 /tizenöt/ nap alatt fizessen meg az alperesnek 50.000,- /ötvenezer/ Ft fellebbezési perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felek egyenlő arányú tulajdonát képező település neve zártkertben lévő 5.953. hrsz-ú és 5.954/2. hrsz-ú ingatlanok közös tulajdonát akként szüntette meg, hogy a felperes ½ tulajdoni illetőségét az alperes tulajdonába adta és kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 240.000,- Ft megváltási árat. Megkereste a földhivatal neve, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követően - az értékkiegyenlítés kifizetésének hitelt érdemlő igazolása után - a tulajdonosváltozást a fenti két ingatlanra vonatkozóan az ingatlan-nyilvántartásban vezesse át, melyek tűrésére a felperest kötelezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A feljegyzett 216.000,- Ft illetéknek és 33.292,- Ft állam által előlegezett szakértői költségnek állam általi viseléséről határozott és kötelezte a felperest, hogy perköltség címén 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 70.000,- Ft + áfa ügyvédi munkadíjat. A felperes pártfogó ügyvédjének díját 10.800,- Ft-ban határozta meg.

Ítéletének indokolása szerint - a fellebbezéssel érintett körben - a település neve Városi Bíróság - a Zala Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 2.Pf.20.301/2000/6. számú ítéletével jogerőre emelt - 1.P.20.204/1997/29. számú ítélete megállapította, hogy jelen per felperese a ingatlan címe szám alatti - ingatlan-nyilvántartás szerint 3.947. hrsz-ú - ingatlan tulajdoni illetőségét 7/20 arányban megszerezte, míg az alperes tulajdoni hányada 13/20-ra módosult. A felperes a per jogerős befejezése óta az ingatlanon értéknövelő beruházást nem eszközölt, a jelen perben felperes által hivatkozott beruházásokat a hivatkozott jogerős ítélet már elbírálta, ezért tulajdonváltozást is eredményező további beruházás megállapítására nem volt lehetőség. Az elsőfokú bíróság a felperes által kért közös tulajdon megszüntetésére sem látott lehetőséget, miután az ingatlan természetbeni megosztásra nem alkalmas, a közös tulajdonnak árverés útján történő megszüntetését pedig mindkét fél ellenezte. Emellett a felperes által megjelölt 5.000.000,- Ft forgalmi értékhez képest egyik fél sem rendelkezik olyan pénzeszközzel, amellyel az ellenérdekű fél tulajdoni illetőségét magához válthatná. A közös tulajdon megszüntetésére irányuló felperesi kereseti kérelem elutasítása folytán a felperesnek a víz és villanyáram alperesre eső rész beszámítására nem látott lehetőséget, ezért az ezirányú felperesi beszámítási kérelmet elutasította. A felperes használatában lévő település neve zártkerti 5.953 és 5.954/2. hrsz-ú ingatlanok kapcsán a felperes által érvényesíteni kívánt, alperessel szemben 17 évre visszamenőlegesen előterjesztett összesen 850.000,- Ft használati díj megfizetése iránti kereseti kérelmét elutasította, mert indokai szerint a felperes a lefolytatott tanúbizonyítás alapján nem bizonyította a zártkerti ingatlanokból történő jogellenes kizáratását. Utalt arra is, hogy a felperes az alperest kártérítés címén 100.000,- Ft megfizetésére kérte kötelezni, utóbb azonban e körben a kereseti kérelmétől elállt.

Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, annak részbeni megváltoztatását, a ingatlan címe szám alatti ingatlan tulajdonjogának a megállapítását kérte arra hivatkozással, hogy az egész ingatlant „ő csináltatta", minden költség az ő pénzéből lett kifizetve, ezért különvagyonra hivatkozva az egész ingatlan tulajdonjogára tartott igényt. Emellett változatlanul az alperest 18 évre visszamenőlegesen 850.000,- Ft használati díj megfizetésére kérte kötelezni az alperes használatában lévő zártkerti ingatlanok után, valamint 100.000,- Ft kártérítésre is igényt tartott amiatt, hogy a zártkerti hegyi ingatlanok gyümölcseit és termését nem használhatta, illetőleg az ingatlanból történt kizárása folytán betegségei keletkeztek.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

A felperesi fellebbezés nem érintette a zártkerti ingatlanok közös tulajdonának megszüntetését elrendelő elsőfokú ítéleti döntést, valamint nem kifogásolta a víz- és áramdíj alperesre eső rész beszámításának elutasítását, ezért a felülbírálat ezen ítéleti rendelkezéseket döntést nem érintette.

A fellebbezés nem alapos.

* * *

A másodfokú bíróság ítélkezése alapjául elfogadta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást és egyetért az ügyben elfoglalt jogi álláspontjával.

1. település neve 3.944 hrsz-ú (ingatlan címe.) alatti ingatlan Az elsőfokú eljárás során a felperes következetésen arra hivatkozott, hogy az általa visszafizetett kölcsönökre, a hozzáépítés költségeire figyelemmel az ingatlan különvagyon címén az ő tulajdonát képezi és a keresetlevélben utalt arra is, hogy az alperes testvérét ő fizette ki. A felperes a 2007. január 15-i tárgyaláson elismerte, hogy 2000. évet követően az ingatlanban felújítást nem végzett. Az első- és jogerős másodfokú, valamint a Legfelsőbb Bíróság a Pfv.II.22.840/2000/3. számú - felülvizsgálati kérelem tárgyában hozott - ítélete alapján megállapítható, hogy a házastársi közös vagyon megszüntetése tárgyában keletkezett jogerős ítéletek az ingatlanban 2000. évet megelőzően végzett valamennyi felújítást, beruházást, korábban felvett kölcsönösszeget és az alperes testvér felé eszközölt kifizetések elszámolását elbírálták és mindezek eredményeként került sor annak megállapítására, hogy a per tárgyát képező ingatlannak a felperes a 7/20 tulajdoni illetőségét megszerezte, ennélfogva az alperes tulajdoni illetősége 13/20-ra módosult. A jogerős ítélet meghozatala óta további olyan beruházás nem történt, amely a jogerős ítélettel megállapított tulajdoni arány megváltoztatását eredményezhetné, ezért helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes további tulajdoni igénye megalapozatlan. A felperes kérte az ingatlan közös tulajdonának megszüntetését, azonban a felek teljesítőképessége hiányában magához váltás útján a közös tulajdon megszüntetésére nem kerülhetett sor. A felek ezirányú szándékával szemben a bíróság a közös tulajdonnak árverés útján történő megszüntetését sem rendelhette el, továbbá a felek maguk sem hivatkoztak arra és ezzel kapcsolatban adat sem merült fel, hogy - a kialakult használatra is tekintettel - a közös tulajdon természetben megosztható lenne. Ezért nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a közös tulajdon megszüntetése iránti kereseti kérelmet elutasította.

2. A kártérítés tárgyában

A felperes a 9. sorszámú beadványában a keresetét módosítva az alperest 100.000,- Ft kártérítés megfizetésére kérte kötelezni. Ezt követően a 2007. április 11-i tárgyaláson (11. sz. jegyzőkönyv) a Pp. 3. §-ában történt figyelmeztetés után kijelentette, hogy kártérítésre nem tart igényt, mivel ezt a használati díj iránti igényében kívánja érvényesíteni, ezért a kártérítés fellebbezési eljárás során történt újabb előterjesztésére a Pp. 247. § /1/ bekezdés értelmében nincs lehetőség.

3. Zártkerti ingatlanok használati díja

A felperes fellebbezésében 18 évre visszamenőlegesen kívánt többlethasználati díjat érvényesíteni, melyben álláspontja szerint az évenkénti bortermés és a pincehasználat is bennfoglaltatik. Az alperes vitatta a zártkerti ingatlanokból történő felperesi kizáratást és arra is hivatkozott, hogy a szőlőművelésből valójában haszon nem származik, mert a ráfordított munka értéke meghaladja a hozamértéket. Elismerte, hogy évente 350-400 liter bor terem az ingatlanon. Az elsőfokú bíróság a Pp. 3. § /3/ bekezdése alapján figyelmeztette a felperest, hogy neki kell bizonyítania, hogy az alperes a zártkerti ingatlanokból őt kizárta, valamint a szőlőből származó hozam nettó értéke tekintetében is a felperest terheli a bizonyítási kötelezettség. A felperes a bírói tájékoztatást követően tanú neve 1 tanúval kívánta bizonyítani, hogy az ingatlanból kizárták, míg a szőlőből származó tiszta haszon vonatkozásában kijelentette, hogy bizonyítási indítványt nem kíván előterjeszteni (16.sz.). A lefolytatott tanúbizonyítás nem támasztotta alá felperesnek az ingatlanokból történő kizárását, ugyanakkor a tanúvallomás alapján megállapítható, hogy a felperes a területet a jó gazda gondosságával műveli. A felperesnek az utolsó tárgyaláson bizonyítási indítványa nem volt. Emellett az alapperben a 29. sorszámú jegyzőkönyv 2. oldal 2. bekezdésében a felperes maga hivatkozott arra és kérte, hogy a zártkerti ingatlanokat a bíróság adja az alperes tulajdonába, mely bizonyítja, hogy a használat jogával ezen ingatlanok vonatkozásában alapperben nem kívánt élni, sőt a korábbi elsőfokú döntés meghozatalát követően (2000. január 11.) sem birtokháborítási eljárást, sem a használat szabályozását nem kezdeményezte, sem pedig használati díjat az alperestől nem kért. Jelen perben előterjesztett kereseti kérelme sem irányult erre, csak a 2007. január 15-i tárgyaláson terjesztette elő használati díj iránti igényét.

A felperes hosszú időn keresztül - ráutaló magatartással - tudomásul vette, hogy az alperes a zártkerti ingatlanokat kizárólagosan használja és a művelésükkel kapcsolatos költségek is terhelik, ezért a másodfokú bíróság a felperest megillető használati díj követelést csak a felperes által előterjesztett időponttól - 2007. január 15-től - látta megalapozottnak.

A használati díj összegszerűsége körében a másodfokú bíróság az elsőfokú eljárás során beszerzett szakértő neve szakértő szakvéleményét aggálytalannak találta és ítélkezése alapjául elfogadta. Bár a felperes a szakvélemény előterjesztését követően vitatta a szakértői vélemény megállapításait, de e körben további bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, ezért a másodfokú bíróság a használati díj megállapításánál a szakértői véleményből indult ki. A szakértő szakvéleményében az éves használati díj összegét 2007. évre 2000,- Ft-ban határozta meg. A tulajdoni arány alapján ebből a felperest éves szinten 1.000,- Ft használati díj illetné meg, azonban az elsőfokú bíróság 2007. november 12. napján meghozott ítéletével a zártkerti ingatlanok közös tulajdonát megszüntetve az ingatlanokat az alperes tulajdonába adta, mely ítéleti rendelkezés - fellebbezés hiányában - 2007. december 12. napján jogerőre emelkedett. Ebből következik, hogy a 2007. évre járó összesen 1.000,- Ft használati díj sem illetné meg teljes egészében a felperest, ezért a másodfokú bíróság a Csjt. 31. § /5/ bekezdés alapján alperesnek a felperest megillető 1.000,- Ft-ot sem elérő használati díjban való marasztalását mellőzte.

A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 235. § /2/ bekezdés alapján helybenhagyta.

A felperesi fellebbezés eredményre nem vezetett, ezért a felperes személyes költségmentessége folytán feljegyzett fellebbezési illetéket a Kmr. 6. § /1/ bekezdése alapján, továbbá a felperes képviseletét ellátó pártfogó ügyvéd munkadíját a módosított 7/2002. (III.30.) IM.r. 5. § /3/ bekezdés alapján az állam viseli.

A Pp. 239. § szerint alkalmazandó Pp. 86. § /3/ bekezdés értelmében ugyanakkor a személyes költségmentesség nem érinti az ellenfél javára megítélt perköltség megtérítési kötelezettségét. A felperes fellebbezése a használati díjon (850.000,- Ft) és kártérítésen (100.000,- Ft) felül a település neve 3.944. hrsz-ú ingatlannak kizárólagos tulajdonába adására is irányult, melynél a perben az alperes tulajdoni illetőségét 3.250.000,- Ft-ban határozta meg, így a fellebbezési pertárgyérték 4.200.000,- Ft. A fellebbezési pertárgyérték alapulvételével az alperes jogi képviseletével kapcsolatban felmerült ügyvédi munkadíjat a másodfokú bíróság a 32/2003. (VIII.22.) IM. r. 3. § /6/ bekezdése alapján az ügyvédi tevékenységgel arányban állóként - áfával megnövelten - 50.000,- Ft-ban állapította meg, ezért fellebbezési perköltség címén a felperes az alperes javára ezen összeg megfizetésére köteles.

Zalaegerszeg, 2008. február 7.

Dr.Polgárné dr.Vártok Irén sk. Dr.Licskay József sk. Dr.Bartalné dr.Mentes Judit sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

A kiadmány hiteléül: …………..mb. írnok