Pf.21938/2006/4 — Pf.21938/2006/4 — Zalaegerszegi Törvényszék

Zala Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 2.Pf.21.938/2006/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Zala Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság a Gárdos Ügyvédi Iroda (Keszthely, Deák F. u. 1., ügyintéző: dr. Gárdos Tamás ügyvéd) által képviselt I.r. felperes neveI.r. és II.rendű felperes neve II.r. - mindketten felperesek lakcíme szám alatti lakos - perújító felpereseknek, dr. Szalóki Jenő ügyvéd (Keszthely, Kisfaludy S. u. 16.) által képviselt I.rendű alperes neve I.r. alperes lakcíme szám alatti lakos I.r., a személyesen eljárt II.r. alperes neveII.r. alperes lakcíme szám alatti lakos II.r., a Dr. Ronga Ügyvédi Iroda (Zalaegerszeg, Mártírok u. 69., ügyintéző: dr. Ronga Róbert ügyvéd) által képviselt III.r. alperes neve, III.r. alperes székhelye szám alatti székhelyű III.r. perújított alperesek ellen jognyilatkozat pótlása iránt indított perújítási eljárás során a helységnév Városi Bíróság 6.P.20.399/2006/14. számú ítélete ellen az I.r. perújított alperes 15. sorszámú fellebbezése folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az I.r. perújított alperest, hogy a perújító felpereseknek 15 (tizenöt) nap alatt 10.000,- (tízezer) Ft fellebbezési perköltséget fizessen meg, mely az általános forgalmi adót is magában foglalja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A helységnév Városi Bíróság az 5.P.20.664/2005/13. számú ítéletével pótolta az I.r. alperes nyilatkozatát, amellyel hozzájárul ahhoz, hogy a helységnév 21. hrsz-ú ingatlan vonatkozásában a nevén álló ½ tulajdoni hányada - egymás közt egyenlő arányban - a felperesek nevére kerüljön bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba, a vételárhátralék szerződésszerűen történő megfizetésének igazolása mellett. A II.r. és a III.r. alpereseket ennek tűrésére kötelezte. Az I.r. alperes fellebbezése folytán a Zala Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság a 3.Pf.20.054/2006/3. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a „felperes" (helyesen: felperesek) keresetét elutasította.

A jogerős ítélet ellen - a törvényes határidőn belül - a perújító felperesek terjesztettek elő perújítási kérelmet. Új tényként a vevők tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséhez szükséges eladói nyilatkozat és a vételár átvétele időpontjának egyidejűségét megjelölve, új bizonyítékként a III.r. perújított alperesnél 2005. március 31-én felvett feljegyzés-emlékeztetőt becsatolva, tanú 1 neve és tanú 2 neve tanúkénti kihallgatását kérték.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a Zala Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 3.Pf.20.054/2006/3. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és ítéletével pótolta az I.r. perújított alperes nyilatkozatát, amely hozzájárul ahhoz, hogy a helységnév 21. hrsz-ú ingatlan vonatkozásában a nevén álló ½ tulajdoni hányada a perújító felperesek nevére - egymás közt egyenlő arányban - kerüljön bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba a vételárhátralék szerződésszerűen történő megfizetésének igazolása mellett. A II.r. és III.r. perújított alpereseket ennek tűrésére kötelezte. Kötelezte az I.r. perújított alperest a „felperesnek" 60.000,- Ft perköltség megfizetésére. Felhívta a helységnév Körzeti Földhivatalt az ítélet jogerőre emelkedését követően a helységnév 21. hrsz-ú ingatlanra vonatkozó perfeljegyzés törlése végett.

Ítéletének indokolása szerint a perújítási kérelem megengedhetőségének a Pp. 260. § /1/ bekezdés a./ pontjában és /2/ bekezdésében meghatározott előfeltételei fennállnak, a perújító felperesek által felhozott - az I.r. perújított alperesi jognyilatkozat megtagadásának körülményeivel kapcsolatos - új tény és a hozzá kapcsolódó új bizonyítékok - a 2005. március 31-én felvett feljegyzés-emlékeztető és tanúvallomások - alapján. A per újbóli tárgyalása során lefolytatott bizonyítás eredményeként az elsőfokú bíróság arra az álláspontra jutott, hogy az adásvételi szerződés 4. pontja szerint a külön nyilatkozat megtétele nem a teljes vételár átvétele időpontját követően, hanem azzal egyidejűleg volt esedékes, és az egyidejűség a szokásos banki ügyintézési gyakorlatnak megfelelően úgy valósult volna meg, hogy a vevők tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséhez szükséges eladói nyilatkozat megadását követően megkezdődik a banki „technikai értelemben vett ügyintézés" a vételár hátralék mielőbbi folyósítása végett. Az I.r. perújított alperes az adásvételi szerződés 4. pontját megszegte, mert a vételár hátralék átvételének időpontjában a külön nyilatkozatot nem adta meg a perújító felperesek tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséhez, mellyel a Ptk. 4. § /1/ bekezdésében írt együttműködési kötelezettségét is megsértette. Emiatt az elsőfokú bíróság az alapügyben hozott jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a Ptk. 295. §-ára hivatkozással ítéletével pótolta az I.r. perújított alperesnek a perújító felperesek tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséhez szükséges jognyilatkozatát.

Az elsőfokú ítélet ellen az I.r. perújított alperes élt fellebbezéssel, melyben annak megváltoztatását, a Zala Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 3.Pf.20.054/2006/3. számú ítéletének hatályában való fenntartását kérte. Elsősorban arra hivatkozott, hogy a perújítás Pp. 260. § /1/ bekezdés a./ pontjában rögzített feltételei nem állnak fenn, a perújító felperesek új tényre nem hivatkoztak, mivel az alapperben már ismert tény volt, hogy az adásvételi szerződéstől elállt, illetve annak semmiségére hivatkozott, a feljegyzés-emlékeztető és a tanúvallomások pedig nem olyan új bizonyítékok, amelyek a perújító felperesek számára kedvezőbb határozatot eredményezhetnének. Másodsorban a Pp. 260. § /2/ bekezdése szerinti feltétel hiányára utalt, ugyanis a perújító felperesek nem igazolták, hogy a feljegyzés-emlékeztető csak az alapper befejezését követően jutott tudomásukra, illetve a hitel ügyintézője személyének ismeretében önhibájukra visszavezethető, hogy tanú 1 neve tanúkénti kihallgatását az alapügyben nem kérték. Harmadsorban azt hangsúlyozta, hogy tanú 1 neve tanúvallomása alapján sem bizonyított a szerződésszegő magatartása, mivel „azonnali kifizetésről szó sem volt". Megítélése szerint az adásvételi szerződés 4. pontja nem egyidejűségről rendelkezik, hanem úgy szól, hogy a teljes vételár átvételének időpontjában kell kiadni a nyilatkozatot, melyből következően először a vételárhátralék átvételének kell megtörténnie ahhoz, hogy ennek tényét nyilatkozatban elismerhesse. Érvelése értelmében a perújítási kérelem a jogerős ítélet jogi álláspontját támadta, amely nem megengedett, illetőleg a vételár kifizetését megelőzően a nyilatkozat pótlására irányuló kereset időelőtti, melyet az ítélet rendelkező részének megfogalmazása is bizonyít.

A perújító felperesek és a II.r. alperes fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték. A III.r. perújított alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A fellebbezés nem alapos.

Az elsőfokú bíróság a perújítási kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállást helyesen állapította meg, és helytálló az abból levont jogi következtetése is.

A másodfokú bíróság egyetért az elsőfokú bíróságnak a perújítás megengedhetőségével kapcsolatos döntésével, amelyről a Pp. 266. § /1/ bekezdése értelmében nem kötelező külön határozatot (végzést) hozni. Ebből következően nyilvánvalóan a fellebbezésben is lehet vitatni a perújítás megengedését.

Az alapügyben hozott jogerős ítélet amiatt utasította el a felperesek keresetét, mert az I.r. alperes nem követett el szerződésszegést, ugyanis a vételár kölcsönből teljesítendő része nem került kifizetésre, a vételár teljes kiegyenlítése előtt pedig nem volt köteles a felperesek tulajdonjoga bejegyzéséhez hozzájáruló jognyilatkozat megtételére. Az alapügyben hozott jogerős ítéletben foglaltak alapján merült csak fel a teljesítés idejének és körülményeinek vizsgálata, mellyel kapcsolatos bizonyítékok - a 2005. március 31-én készült feljegyzés-emlékeztető, valamint tanú 1 neve és tanú 2 neve tanúk vallomása - új bizonyítékok, a bennük foglalt tények pedig új tények, amelyek elbírálásuk esetén a perújító felperesekre kedvezőbb határozat hozatalának lehetőségét valószínűsítették. Ezzel kapcsolatosan irreleváns az I.r. perújított alperes azon fellebbezési hivatkozása, hogy a perújító felperesek előtt ismert volt már 2005. március 31-e előtt, hogy az adásvételi szerződést érvénytelennek tartotta és hivatkozott az elállási szándékára is.

A perújítási kérelemben megjelölt új bizonyítékok és az azokból megállapítható új tények alapperben való érvényesítésének hiánya a perújító felperesek önhibáján kívüli, mivel egyfelől az alapperben vizsgálat tárgyát nem képezték a teljesítés körülményei, csak az alapperben hozott jogerős ítélet állapította meg, hogy „az I.r. alperes a vételár teljes kiegyenlítéséig a jognyilatkozat kiadására nem köteles", másfelől a perújítási eljárás során igazolást nyert, hogy a perújító felperesek az alapügyben hozott jogerős ítéletet követően szereztek tudomást a 2005. március 31-én felvett feljegyzés-emlékeztetőről és tudták beszerezni azt, az abban foglaltak alapján kerültek abba a helyzetbe, hogy a megnevezett III.r. perújított alperesi munkavállalók tanúkénti kihallgatását indítványozzák.

A kifejtettekre figyelemmel a perújítás megengedhetőségének a Pp. 260. § /1/ bekezdés a./ pontjában és /2/ bekezdésében foglalt feltételei teljes körűen fennálltak, tehát nem sértett eljárási szabályt az elsőfokú bíróság, amikor a perújítást megengedhetőnek találva a pert érdemben tárgyalta. Ebből következően a másodfokú bíróság sem változtatta meg az elsőfokú ítéletet és utasította el, mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant, a perújítási kérelmet.

A perújítási kérelem érdemi elbírálása kapcsán a másodfokú bíróság álláspontja az, hogy a perbeli adásvételi szerződés megfelel a XXV. számú PED-ben foglaltaknak. Az I.r. perújított alperes az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt vagy a szóban közölt elállása jogszerűségének megállapítása iránt pert nem indított. Ebből következően az adásvételi szerződés a megkötésének idejére visszaható hatállyal nem tekinthető megszűntnek, de érvénytelennek sem. Az adásvételi szerződés fennálltát és érvényességét ugyanis nem érinti az I.r. perújított alperes azon fellebbezési hivatkozása, miszerint „már 2005. március 31. előtt hivatkoztam a szerződés semmisségére és az elállási szándékomra".

Helytállóan idézte az elsőfokú bíróság az adásvételi szerződés 4. pontját, melynek értelmében „az eladók a teljes vételár átvételének időpontjában külön nyilatkozatban adják beleegyezésüket és engedélyüket" a vevők tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséhez.

A másodfokú bíróság kiegészíti az elsőfokú ítélet jogi indokolását a Ptk. 277. § /2/ bekezdésével, miszerint a felek a szerződés teljesítésében együttműködésre kötelesek. A kötelezettnek a szerződés teljesítése érdekében úgy kell eljárnia, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, a jogosultnak pedig ugyanilyen módon elő kell segítenie a teljesítést. A teljesítés megvalósulásának elősegítése tehát mind a kötelezettnek, mind a jogosultnak kötelezettsége. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként, hogy az adásvételi szerződés 4. pontja egyidejű teljesítést rögzít, mely egyébiránt főszabály a teljesítési határidő meghatározása nélküli visszterhes szerződéseknél (Ptk. 280. §). Eszerint a saját teljesítés egyidejű felajánlása mellett felszólítható a másik szerződő fél a teljesítésre, s ezzel az ellenszolgáltatás esedékessé válik. Következésképp a szerződésszerű teljesítés felajánlása nélkül nem válik esedékessé a másik szerződő fél teljesítése.

A perbeli esetben a perújító felperesek a saját teljesítésüket - a III.r. perújított alperes által kölcsönből folyósítandó vételárhátralék révén - felajánlották, mellyel esedékessé vált az I.r. perújított alperes teljesítéseként a felperesek tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséhez hozzájáruló, külön írásbeli nyilatkozat megadása. Helyesen fejtette ki az elsőfokú bíróság azt is, hogy az egyidejű teljesítés a szokásos banki gyakorlatnak megfelelően történt volna. A hozzájáruló nyilatkozat megadása és a vételárrész kifizetése 2005. március 31-én megtörtént volna a III.r. perújított alperes helységnév fiókjában a pénztári nyitvatartási időben, néhány órán belül. Ezt az egyidejű teljesítést kétségtelenül bizonyítja a 2005. március 31-én felvett feljegyzés-emlékeztető tartalma, tanú 1 neve és tanú 2 neve tanúk vallomása. Téves tehát azon fellebbezési érvelés, hogy az adásvételi szerződés nem egyidejűségről rendelkezik, hanem úgy értelmezendő, hogy először a vételár átvételének kell megtörténnie ahhoz, hogy ennek tényét elismerhesse. A kölcsönös és egyidejű teljesítéstől a III.r. perújított alperes alkalmazottainak tájékoztatása ellenére alaptalanul zárkózott el az I.r. perújított alperes és tagadta meg a felperesek tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséhez hozzájáruló nyilatkozat aláírását, mely magatartásával megszegte az adásvételi szerződés 4. pontját, ezért helyes jogi következtetésre jutott az elsőfokú bíróság, amikor a Ptk. 295. §-ában foglaltak alapján az I.r. perújított alperes jognyilatkozatának pótlására lehetőséget látott a felperesek tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséhez a vételárhátralék egyidejű teljesítése mellett. Nem osztja a másodfokú bíróság azon fellebbezési érvet, hogy a kereset (perújítási kérelem) időelőtti, mivel az elsőfokú ítélet rendelkező részében „a vételárhátralék szerződésszerűen történő megfizetésének igazolása mellett" kifejezés lényegében a vételárhátralék perújító felperesek által történt egyidejű teljesítése mellett rendelte el az I.r. perújított alperes jognyilatkozatának pótlását. Vagyis: az egyidejű teljesítés követelményének figyelembe vételével a perújító felperesek a tulajdonjog bejegyzésére vonatkozó hozzájáruló nyilatkozatra csak akkor tarthatnak igényt, ha a vételárhátralékot teljes körűen megfizetik.

Mindezek alapján helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a perújítást érdemben tárgyalva a Pp. 268. §-a folytán az alapügyben hozott másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a Ptk. 295. §-a értelmében a keresetnek (perújítási kérelemnek) helyt adó ítéletet hozott. Erre figyelemmel a fellebbezés eredménytelen volt, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § /2/ bekezdésének megfelelően helybenhagyta.

Az eredménytelenül fellebbező I.r. perújított alperes a Pp. 269. § és a Pp. 239. § szerint alkalmazandó Pp. 78. § /1/ bekezdése értelmében köteles a perújító felperesek fellebbezési perköltségének (20 % ÁFÁ-t is magában foglaló ügyvédi munkadíjának) a megfizetésére. A fellebbezési illeték lerovásra került, így annak viseléséről külön határozni már nem kellett, az az I.r. perújított alperes terhén maradt.

Észlelte a másodfokú bíróság, hogy az ítélet rendelkező részében az elsőfokú bíróság az I.r. perújított alperest teljesítési határidő nélkül és a „felperesnek" kötelezte 60.000,- Ft perköltség megfizetésére, mely hiányos és pontatlan, ezért a végrehajthatóság érdekében indokolt az elsőfokú ítélet rendelkező részében ennek hivatalbóli kijavítása és kiegészítése a Pp. 224-225. §-ai szem előtt tartásával.

Zalaegerszeg, 2007. március 13.

Dr. Horváth Katalin sk. Dr. Bartalné dr. Mentes Judit sk. Dr. Licskay József sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró