Pf.21890/2010/4 — Pf.21890/2010/4 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 3.Pf.21.890/2010/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság felperesi ügyvéd neve (felperesi ügyvéd címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, I.r. alperesi ügyvéd neve I. ügyvéd (I.r. alperesi ügyvéd I. címe) és I.r. alperesi ügyvéd neve II. ügyvéd (I.r. alperesi ügyvéd II. címe) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I.r., II.r. alperesi ügyvéd neve ügyvéd (II.rendű alperes és ügyvédje címe) által képviselt II.r. alperes neve (II.rendű alperes és ügyvédje címe) II.r. alperesek ellen 2.300.000.- Ft megfizetése iránt indított perében a Zalaegerszegi Városi Bíróság 9.P.20.640/2009/3. számú ítélete ellen a felperes által 4. sorszám alatt bejelentett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

A másodfokú bíróság megállapítja, hogy az alperesek nem kötelesek a felperes pártfogó ügyvédje költségének viselésére.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I.r. alperes részére 10.000.- (tízezer) Ft fellebbezési perköltséget.

A feljegyzett fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I.r. alperesnek 60.000.- Ft, a II.r. alperesnek 55.000.- Ft perköltséget.

Az ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes tulajdonában áll a felperesi ingatlan címe szám alatti családi ház. Az ingatlan padlásán a felperes a födémre 5 cm szlovén hőszigetelő anyagot, illetve arra további 5 cm vastagságú bazaltgyapot hőszigetelést helyezett el. A 2005-ben a II.r. alperes jogelődjénél könnyűbetont vásárolt, amelyet a már meglévő bazaltgyapot hőszigetelés fölé épített be. A beépítést követően a könnyűbeton szerkezeten repedések jelentek meg, amelynek javítását az I.r. alperes sikertelenül kísérelte meg.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes keresete - mely szerint az I.r. alperes termékleírása, ismertetője, árlistája, amelyet a felpereshez a II.r. alperes juttatott el, tévedésbe ejtette a felperest a könnyűbeton tulajdonságai, illetőleg alkalmazhatósága körében, és ezért az alperesek kötelesek megtéríteni a felperes 2.300.000.- Ft kárát, valamint annak kamatait - alaptalan.

Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a felperes a perben nem bizonyította, hogy a kialakított rétegrend megvalósításában a hivatkozott leírások, termékismertetők, vagy árjegyzék befolyásolta volna, ugyanakkor a leírásokat, termékismertetőket a felperesnek összességében kellett értelmeznie. Az Ökocell Mix termékleírása egyértelműen tartalmazza, hogy ez könnyűbeton, amelynek alkalmazási területe - többek között - a padlásfödémek hőszigetelése. Az egyéb alkalmazási területek között ugyanakkor nincs olyan megjelölés, amelyből arra lehetne következtetni, hogy az teherviselő aljzatbetonként használható. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint abból, hogy a termékleírás, illetve ismertető tartalmazza a „terhelhető" megjelölést, nem lehet olyan következtetésre jutni, hogy a könnyűbeton teherviselő aljzat céljára használható. Ezen túl az „árjegyzék" megjelölésű ismertető sem tartalmazza a felhasználási területek között, hogy a termék teherelosztó aljzatbeton rétegként alkalmazható.

Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak új eljárás lefolytatására, újabb határozat hozatalára történő utasítását kérve.

Fellebbezésében előadta, hogy a perben kirendelt műszaki szakértő szakvéleményének előterjesztését követően már nem hivatkozott anyaghibára, ugyanakkor a szakértői véleményből, illetőleg a per adataiból egyértelműen levonható az a következtetés, hogy az alperesek az általuk nyújtott tájékoztatással, valamint általuk átadott termékismertetővel, és felhasználási útmutatóval egyértelműen megtévesztették a felperest, erre nézve a felperes további bizonyítási indítványt is előterjesztett. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem folytatta le körültekintően, illetőleg teljeskörűen a bizonyítási eljárást, a felperes által előterjesztett bizonyítási indítványokról nem rendelkezett, a szakértői véleményt nem szerezte be, illetőleg a feleket nem tájékoztatta a bizonyítási teherről, és a bizonyítandó tényekről sem, ugyanakkor a bizonyítás elmulasztását ítéletében a felperes terhére rója.

Előadta, hogy a perben eljárt szakértő megállapításait a helyszíni szemle során hallottak alapján tette meg, nem foglalkozott azzal, hogy a könnyűbeton előtt elkészített rétegrend milyen anyagokból valósult meg, illetőleg nem tájékozódott azok ismertetőiről sem, ezen anyagok tulajdonságait sem vette figyelembe. Kifogásolta, hogy a szakértő abból indult ki, hogy a felperes tetőtérként kívánta beépíteni a padlást, holott erről nem volt szó, ezzel a szakértő is megtévesztette és befolyásolta a bíróságot. A felperes nem tetőteret kívánt létesíteni, kizárólag a födémet szerette volna lebetonozni egy hőszigetelő aljzatbetonnal. Arra hivatkozott, hogy a Békéltető Testület részéről eljárt tanú neve tanúként akként nyilatkozott, hogy a Baumix könnyűbeton árjegyzék megtévesztő tartalmú volt, ennek ellenére a bíróság nem rendelte el a tájékoztatók szakértővel történő értékelését, holott ez a tény szakkérdés. Megítélése szerint az elsőfokú bíróságnak el kellett volna rendelnie a szakvélemény kiegészítését a felperes részére adott termékismertetők, és használati utasítások vonatkozásában. Arra hivatkozott, hogy a felperes a lehető legjobb anyagot kívánta megvásárolni, az írásos anyagokat megfelelően értékelte, ezért döntött a legdrágább anyag mellett.

A felperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság elmulasztotta az indokolási kötelezettségét is, az eljárás során több tanú került meghallgatásra, ugyanakkor a tanúvallomások értékelésére az ítélet indokolása nem tért ki, a bíróság kizárólag műszaki, építész-szakmai kérdésekkel foglalkozik, holott ahhoz szakértelme nincs.

Az I.r. alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, a II.r. alperes a fellebbezésre nem nyilatkozott.

A fellebbezés alaptalan.

Az elsőfokú bíróság a felperes végleges kereseti kérelmére figyelemmel a tényállást helyesen állapította meg, és helytálló az abból levont következtetése is.

A felperes végleges keresete szerint az alperesek az I.r. alperes által gyártott, illetőleg a II.r. alperestől megvásárolt könnyűbeton termékleírásával, tájékoztatójával, illetőleg a termékre vonatkozó tájékoztatást is tartalmazó árjegyzékkel megtévesztették a felperest, ezzel kárt okoztak, ezért kötelesek azt megtéríteni.

Az elsőfokú bíróság a keresetet a jogalap tekintetében alaptalannak ítélte meg, ezért a kár összegét nem vizsgálta, jogalap hiányában ez nem is volt feladata. Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperesek által készített, a felperesnek átadott termékismertető, árjegyzék szövege nem tartalmaz olyan megtévesztő tájékoztatást, hogy a felperes által megvásárolt könnyűbetonból teherhordó aljzat készíthető, ezt támasztotta alá a beszerzett szakértői vélemény is.

Az elsőfokú bíróságnak a felperes végleges keresetéről kellett döntenie, ezért a végleges kereset vonatkozásában terhelte a bizonyítási teherről történő tájékoztatás a Pp. 3.§ /3/ bekezdésében foglaltak szerint. A másodfokú bíróság egyetért az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felperes végleges keresetére figyelemmel nem volt szükség arra, hogy a Pp. 3.§ /3/ bekezdése alkalmazásával az elsőfokú bíróság a felperest további bizonyításra hívja fel. A bíróságnak a felperes által hivatkozott írásos anyagokat kellett értékelnie, illetőleg a beszerzett szakértői véleményt, amely már tartalmazott véleményt arra nézve, hogy a tájékoztatók megtévesztőek voltak-e, avagy sem. Ezért alaptalanul hivatkozik fellebbezésében a felperes arra, hogy a bíróságnak további szakértői bizonyítást kellett volna lefolytatnia.

A perben egyébként nem az volt az eldöntendő kérdés, hogy szakember számára a felperes által megvásárolt termék termékleírása, illetőleg az árjegyzéknek a termék felhasználhatóságára vonatkozó tájékoztatása megtévesztő-e, vagy sem, hanem az, hogy laikus vásárló számára megtévesztő volt-e. E körben az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat helytállóan értékelte, és ítéletét az előterjesztett kereseti kérelemre vonatkozóan meg is indokolta.

Az elsőfokú bíróság a felperes álláspontjával szemben eleget tett az indokolási kötelezettségének, ugyanis az indokolási kötelezettség a bíróságot a végleges kereseti kérelem vonatkozásában terhére, ezért az elsőfokú bíróságnak nem kellett értékelni azokat a perben egyébként beszerzett bizonyítékokat, amelyek a felperes korábbi keresetével kapcsolatosan lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként álltak rendelkezésre.

A felperes módosított keresetében kifejezetten, és kizárólag az írásos tájékoztatókra alapította a keresetét, így nyilvánvalóan irreleváns az, hogy a felperes a termék megvásárlása előtt személyesen milyen módon tájékozódott a perbeli anyag felhasználhatóságát illetően, az alperesek részéről ki, és milyen tartalmú tájékoztatást adott részére.

A felperes fellebbezésében kifejezetten sérelmezi, hogy az elsőfokú bíróság abból indult ki, hogy a felperes tetőteret kívánt létesíteni, és a keresetet azért terjesztette elő, mert az általa megvalósított könnyűbeton réteg ennek a célnak nem felel meg, nem működik teherhordó aljzatként. A felperes fellebbezési álláspontja szerint a bíróságnak ezt a tévedését a szakértő idézte elő, a felperes ugyanis ilyet soha nem állított. Ezzel szemben a valóság az, hogy a felperes eredeti keresetében - amely nyilvános ügyfélfogadási napon került előterjesztésre - azt adta elő, hogy: „....így a tetőtér beépítését nem tudtam megvalósítani.", illetve: „A fiam családjával együtt 2005. novembertől albérletbe kényszerült, melynek havi költsége 50.000.- Ft + rezsi, így eddig 50.000.- Ft kiadása származott a családnak." Így nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt vizsgálta, hogy a felperes keresetében megjelölt termékleírás, illetőleg árjegyzék tartalmazott-e olyan megtévesztő, valótlan tájékoztatást, hogy a termék teherhordó aljzatként alkalmazható.

A fentiekre figyelemmel a megalapozott, és helyes döntést tartalmazó elsőfokú ítéletet a másodfokú bíróság a Pp. 253.§ /2/ bekezdése alkalmazásával helybenhagyta, és az eredménytelenül fellebbező felperest a Pp.78.§ /1/ bekezdése alkalmazásával kötelezte az I.r. alperes fellebbezési eljárásban felmerült munkadíja (ügyvédi munkadíj) megfizetésére.

A felperes személyes költségmentességére tekintettel feljegyzett fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM.r. 14.§-a értelmében az állam viseli.

Zalaegerszeg, 2010. november 30.

dr.István Anna sk. dr.Sifter Ágnes sk. dr.Bányai Tamás sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró