Pf.21819/2006/3 — Pf.21819/2006/3 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság, 3.Pf.21.819/2006/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság dr. Gárdos Tamás ügyvéd (8360 Keszthely Deák F. u. 1.) által képviselt felperes neve (felperes lakóhelye) felperesnek dr. Mészáros János ügyvéd (8360 Keszthely Deák F. u. 11.) által képviselt alperes neve (alperes lakóhelye) alperes ellen 3.775.182,- Ft és járulékai megfizetése iránt indított perében a Keszthelyi Városi Bíróság 5.P.20.498/2006/7. számú ítélete ellen az alperes által 8. sorszám alatt bejelentett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban, nyilvános tárgyaláson, meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét nem fellebbezett részében nem érinti, fellebbezett részében részben megváltoztatja, és az alperest terhelő marasztalás összegét 2.633.482,- (Kettőmillió-hatszázharmincháromezer-négyszáznyolcvankettő) Ft-ra leszállítja úgy, hogy az alperes 308.300,- (Háromszáznyolcezer-háromszáz) Ft után 2004. február 25. napjától kezdődően 11 %-os kamatot köteles megfizetni, míg 125.000,- (Egyszázhuszonötezer) Ft, 71.200,- (Hetvenegyezer-kettőszáz) Ft, 137.500,- (Egyszázharminchétezer-ötszáz) Ft, 1.991.432,- (Egymillió-kilencszázkilencvenegyezer-négyszázharminckettő) Ft után fizetendő kamat kezdő időpontját és mértékét nem érinti.

A felperes által az állam javára fizetendő elsőfokú illeték összegét 116.389,- (Egyszáztizenhatezer-háromszáznyolcvankilenc) Ft-ra felemeli.

Az alperes által ugyancsak az államnak felhívásra fizetendő kereseti illeték összegét 158.008,- (Egyszázötvennyolcezer-nyolc) Ft-ra leszállítja.

Az alperes által a felperes javára fizetendő elsőfokú perköltség összegét 20.000,- (Húszezer) Ft-ra leszállítja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg felhívásra az államnak 158.000,- (Egyszázötvennyolcezer) Ft fellebbezési illetéket, míg a felperest ugyanezen a címen 86.502,- (Nyolcvanhatezer-ötszázkettő) Ft megfizetésére kötelezi felhívásra az állam javára.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 15 nap alatt 30.000,- (Harmincezer) Ft fellebbezési perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 4.075.182,- Ft-ot, ebből 1.562.500,- Ft-nak 2004. február 25. napjától a kifizetés napjáig járó évi 11 % kamatát, 187.500,- Ft-nak 2004. február 25. napjától a kifizetés napjáig járó évi 11 % kamatát, 125.000,- Ft után 2004. március 1. napjától a kifizetés napjáig járó évi 11 %-os kamatát, 71.250,- Ft után 2004. február 25. napjától a kifizetés napjáig járó évi 11 %-os kamatát, 137.500,- Ft után 2004. február 25. napjától a kifizetés napjáig járó évi 11 %-os kamatát és 1.991.432,- Ft után 2001. december 23. napjától a kifizetés napjáig járó évi 11 %-os kamatát. Ezt meghaladóan a bíróság a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest, hogy külön felhívásra az állam javára fizessen meg 244.510,- Ft feljegyzett illetéket, míg az alperest a felperes javára 15 napon belül 365.000,- Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg felhívásra az államnak 40.711,- Ft feljegyzett illetéket azzal, hogy egyéb költségeiket a felek maguk viselik.

Az elsőfokú bíróság ítéletét azzal indokolta, hogy a felek évekig együtt dolgoztak oly módon, hogy az alperes rendszeresen festési munkákat adott a felperesnek alvállalkozásba, ekként a felperes végezte "tanú neve" helységnév ingatlanánál a festési munkákat, Keszthelyen az Okmányiroda festését, Hévízen a Takarékszövetkezet festését és Hévízen egyéb munkákat. Az alperes nem fizette meg a felperes által leszámlázott munkák ellenértékét, amely a helységnév ingatlannál 1.562.500,- Ft volt, ugyanitt a garázs festése 125.000,- Ft, a Keszthelyi Okmányiroda festésére számlázott összeg 187.500,- Ft, a Hévízi Takarékszövetkezeté 71.250,- és 137.500,- Ft, illetőleg nem fizetett meg még az alperes további hévízi munkák számlájának ellenértékeként 1.991.432,- Ft-ot.

Az elsőfokú bíróság a meghallgatott tanúk vallomásait mérlegelve állapította meg az alperes állításával szemben, hogy a fentebb felsorolt vállalkozói díjakat az alperes a felperesnek nem fizette meg, azt nem is volt szándékában megfizetni, illetőleg a fizetés tényét nem bizonyította. Az 1.991.432,- Ft összegű készpénzfizetési számlával kapcsolatosan az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az a tény, hogy a számla az alperes birtokában van, nem jelenti egyben azt is, hogy annak ellenértékét készpénzben kiegyenlítette. Így összességében az elsőfokú bíróság nem látta bizonyítottnak az alperes állításával szemben, hogy az alperes az elismert 162.300,- Ft és 135.000,- Ft-os tartozáson túl a felperes munkájának ellenértékét kifizette.

Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, annak megváltoztatását, a kereset elutasítását, a felperes perköltségben való marasztalását kérte.

Fellebbezését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság kellő indok nélkül fogadta el a felperes állítását, illetőleg nem indokolta, hogy az alperes birtokában lévő készpénzfizetési számlát miért tekintette kiegyenlítetlennek. Kifogásolta azt is, hogy az utolsó előtti tárgyaláson becsatolt tartozásrendezés tartalmú irat tartalmát az elsőfokú bíróság az ítélet meghozatalakor nem vette figyelembe, nem tett említést tanú neve vallomásáról és azt nem is értékelte.

A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását, az alperes perköltségben való marasztalását kérte.

A fellebbezés részben alapos.

A felperes által a helységnév munkák és az okmányirodában végzett munka ellenértékeként érvényesített követelésével kapcsolatosan nem értékelte az elsőfokú bíróság az alperes által A/5/1. alatt csatolt irat tartalmát. Ez egy kézzel írott feljegyzés, amelynek tartalma a következő:

„helységnév 91.900,- anyag 80.400,- munkadíj

Okmányiroda:

86.000,- anyag 50.000,- munkadíj.

A mai napig lévő tartozásomat a helységnév Rákóczi u. 99. alatti építkezésbe betudjuk. helységnév, 2000. szeptember 10. alperes neve".

Az utolsó bekezdés, a dátumozás és az aláírás az alperes kezétől származik.

Az egyéb bizonyítékokat is értékelve, ezen okirat alapján a másodfokú bizonyítottnak találta, hogy 2000. szeptember 10-én a felek elszámoltak egymással, és ebben az időpontban az alperes tartozása a feljegyzésben feltüntetett mértékű volt anyag és munkadíj címén a helységnév, illetőleg az okmányiroda festési munkáiért. A felek abban állapodtak meg ezen tartozás tekintetében, hogy annak ellenében az alperes munkákat fog végezni a felperes építkezésénél.

tanú neve tanúvallomásában úgy nyilatkozott, hogy a helységnév munkák ellenértékeként közvetlenül az alperestől kapott 150.000,- Ft-ot, tanú neve tanú pedig azt adta elő, hogy emlékszik arra, hogy 1.200.000,- Ft-ot az alperes a felperesnek kifizetett a felperes édesapjának a lakóházánál, a pénzt felperes még meg is számolta. Ez a helységnév és a Szabó Lőrinc utcai ingatlan közötti munkavégzés ellenértéke volt valamikor 2000-2003. között.

A fenti tanúvallomások és az 5/A/1. alatti feljegyzés tartalmának összevetéséből az állapítható meg, hogy a feljegyzés készítésének időpontjában a felek számba vették az adott munkákra az alperes teljesítését, és az alperes ki nem egyenlített tartozását tüntették fel a feljegyzésben, amelyet az alperes elismert azzal, hogy azt természetben fogja rendezni. Ebből tehát az következik, hogy a feljegyzés készítésének időpontjában a helységnévben és az okmányirodában végzett munkák meg nem fizetett ellenértéke a feljegyzésben foglalt összeg. Nem vette figyelembe a másodfokú bíróság a helységnév ingatlannál végzett garázsfestési munkákat, mert ott a számla, illetőleg a teljesítés kelte későbbi, mint a feljegyzés időpontja.

A fentiek figyelembevételével a másodfokú bíróság a "tanú neve"nél végzett munkák és a Keszthelyi Okmányirodában végzett munkák meg nem fizetett ellenértékét a feljegyzésben foglaltakkal egyezően 308.300,- Ft-ban állapította meg. A további tételek tekintetében egyetért az elsőfokú bíróság ténymegállapításával, az elsőfokú bíróság döntésével és annak indokolásával is. A további munkák ellenértéke tekintetében ugyanis az alperest terhelte a Pp. 164. § /1/ bekezdése értelmében annak bizonyítása, hogy a számlák ellenértékét megfizette, ennek a bizonyítási kötelezettségnek nem tudott eleget tenni, e körben az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat helyesen értékelte. Egyetért a másodfokú bíróság azzal is, hogy a készpénzfizetési számla birtoklása az alperes részéről nem bizonyítja a számla kiegyenlítését. A felperes által becsatolt más számlából is megállapítható, hogy olyan esetben, amikor a készpénzfizetési számlának a tényleges kiegyenlítése is megtörtént, arra rávezette a felperes a „fizetve" kitételt.

Az alperes tartozása tehát a következő összetevőkből tevődik össze: helységnév és okmányirodai munkáknál összesen 308.300,- Ft + 125.000,- Ft (helységnév garázsfestés) + 71.250,- Ft + 137.500,- Ft (mindkettő hévízi lakások festése) + 1.991.432,- Ft (hévízi lakások festése), mindösszesen 2.633.482,- Ft. A másodfokú bíróság a fenti indokolással az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatva, az alperest terhelő marasztalás összegét a fenti összegre leszállította azzal, hogy a helységnév és az okmányirodai munkák után a kamatfizetés kezdő időpontját a keresetben megjelölttel egyezően állapította meg, míg a további tételek tekintetében ítéletével nem érintette a kamatfizetés kezdő időpontját és mértékét.

Miután a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § /2/ bekezdése alapján részben megváltoztatta, ennek arányában ugyancsak a Pp. 253. § /2/ bekezdése alapján és a Pp. 81. § /1/ bekezdése figyelembevételével megváltoztatta a feleket terhelő elsőfokú perköltség összegét, illetve ugyancsak a Pp. 81. § /1/ bekezdése alapján rendelkezett a feleket terhelő fellebbezési illeték viseléséről. A felek pernyertességük, illetőleg pervesztességük arányának megfelelően a Pp. 81. § /1/ bekezdése, illetőleg a 6/1986./VI.26./ IM rendelet 13. § /2/ bekezdése alapján kötelesek megfizetni a feljegyzett kereseti és fellebbezési illetéket, míg az alperest a felperes javára terhelő perköltség (ügyvédi munkadíj) összegét a másodfokú bíróság a pervesztesség aránya, illetőleg a végzett munka figyelembevételével a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről rendelkező 32/2003./VIII.22./ IM rendelet 3. § /2/, /5/ és /6/ bekezdése alapján állapította meg.

Zalaegerszeg, 2007. március 1.

dr. István Anna sk. dr. Sifter Ágnes sk. dr. Bányai Tamás sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

A kiadmány hiteléül:

ínok neve írnok