Pf.21767/2011/3 — Pf.21767/2011/3 — Zalaegerszegi Törvényszék

éíööáóÉőíéáíá Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2.Pf.21.767/2011/3. szám

A Zalaegerszegi Törvényszék, mint másodfokú bíróság felperes neve felperes lakcíme alatti lakos felperesnek, alperes neve alperes lakcíme alatti lakos alperes ellen gyermektartásdíj megállapítás iránt indított perében a Zalaegerszegi Városi Bíróság 19.P.20.653/2011/14. számú ítélete ellen az alperes 16. számú fellebbezése folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezéssel nem érintett részében nem érintve, fellebbezett részében helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az állam javára külön adóhatósági felhívásra 14.400.- /tizennégyezer-négyszáz/ Ft feljegyzett fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S:

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 2011. november 1. napjától minden hónap 10. napjáig előre esedékesen fizessen meg a felperesnek az 1999. augusztus 31. napján született utónevű gyermek tartására havi 20.000.-Ft határozott összegű gyermektartásdíjat. Az alperest 2011. február 1-től 2011. október 31. napjáig terjedő időre terhelő hátralékos gyermektartásdíj összegét 168.000.-Ft-ban határozta meg, melynek megfizetésére az ítélet jogerőre emelkedését követően a folyamatos gyermektartásdíjjal együtt fizetendő havi 14.000.-Ft összegű részletfizetést engedélyezett azzal, hogy bármely részlet megfizetésének elmulasztása esetén a hátralékos gyermektartásdíj egy összegben esedékessé válik. A folyamatos gyermektartásdíjat az alperes munkáltatójánál letiltotta, ezt meghaladóan a felperesi keresetet elutasított. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az állam javára külön adóhatósági felhívásra 14.0000.-Ft kereseti és 7.200.-Ft le nem rótt fellebbezési illetéket, valamint 28.800.-Ft viszontkereseti illetéket. A per során meghozott 19.P.20.653/2011/7/II. számú végzését hatályon kívül helyezte. Az ítéletnek a folyamatos gyermektartásdíjra és utóbbi végzés hatályon kívül helyezésre vonatkozó rendelkezését előzetesen végrehajthatóvá nyilvánította. Ítéletének indokai szerint a felek házasságából 1999. augusztus 31. napján Zsombor utónevű gyermekük született, aki az életközösség 2009. május 1. napján bekövetkezett megszakítása óta folyamatosan a felperes gondozásában él. Ezen időponttól az alperes a gyermeke tartásához annak ellenére nem járult hozzá, hogy a Csjt. 60. § /1/ bekezdése és a Csjt. 66. § /1/ bekezdése alapján tartási kötelezettség

2 terheli. A felperest a tartási követelés érvényesítése kapcsán mulasztás terheli, ezért a Csjt. 68. § rendelkezései folytán a felperes által kért 2009. november 1. napja helyett az alperes tartásdíj fizetési kötelezettsége kezdő időpontját 2011. február hónaptól határozta meg. A tartásdíj összegszerűsége körében vizsgálva a felek jövedelmi-vagyoni viszonyait és a kiskorú gyermek szükségleteit, a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként arra az álláspontra helyezkedett, hogy 2011. február és március hónapokra az alperes a zenélésből legalább mintegy havi 70.000.-Ft jövedelemre tett szert. Ezt követően 2011. március 1. napjától munkaviszonyt létesített szakács munkakörben a munkáltató neve, ahol a havi nettó jövedelme 73.000.-Ft, amelyet adótartozására tekintettel további letiltás terhel. Mérlegelés útján az alperes havi jövedelmét a munkaviszony létesítésének időpontjától kezdődően havi 100.000.-Ft-ban határozta meg, mely jövedelme alapulvételével a Csjt. 69/C. § /1/ bekezdése alapján annak 20 %-ában, 2011. február és március hónapokra havi 14.000.-Ft-ban, míg 2011. áprilistól kezdődően havi 20.000.-Ft-ban határozta meg a tartásdíj összegét. Mivel az alperes jövedelme különböző forrásokból származik, ezért a Csjt. 69/C. § /3/ bekezdés b./ pontja alapján a tartásdíjat határozott összegben határozta meg. Az alperest terhelő hátralékos gyermektartásdíj összegét 168.000.-Ft-ban állapította meg, melynek megfizetésére - külön jogszabályi háttér megjelölése nélkül - havi 14.000.-Ft-os részletekben történő részletfizetést engedélyezett annak kimondása mellett, hogy bármely részlet megfizetésének elmulasztása esetén a hátralékos tartásdíj egy összegben esedékes. A folyamatos gyermektartásdíj tárgyában az ítéletet a Pp. 231. § a./ pontja alapján előzetesen végrehajthatóvá nyilvánította, míg a Vht. 28. § alapján azt az alperesi munkáltatónál letiltotta. Mérlegelése során az alperes terhére értékelte, hogy a korábban tulajdonát képező ingatlant édesanyjának ajándékozta és azt bérbeadás útján nem hasznosítja, holott előadása szerint barátja az ingatlant ellenérték nélkül használja. Az alperesnek a házastársi tartás iránt előterjesztett viszontkeresetét a Csjt. 32. § /3/ bekezdése alapján elutasította, mert álláspontja szerint az alperes nem tekinthető rászorultnak. E körben kifejtette, hogy bár a beszerzett szakértői vélemény megállapításai szerint az alperes egészségkárosodásának mértéke össz-szervezeti szempontból 42 %, azonban ennek ellenére munkaképes, hiszen zenészként és szakácsként is rendszeres munkát végez. A perköltségre vonatkozó döntését a Pp. 78. §-ára és a 6/1986.(VI.26.) IM.r. 13. § /2/ bekezdésére alapította.

Az elsőfokú bíróság ítéletét az alperes támadta fellebbezéssel, annak részbeni megváltoztatását, a felperes gyermektartásdíj megállapítása iránti keresete elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes tartásdíj megállapítása iránti keresete megalapozatlan, mivel a felperes volt az, aki önkényesen úgy döntött, hogy a gyermeket kivette, felügyelete, gondozása alól, holott lehetősége lenne a gyermek természetbeni tartására. A felperes felelős azért a helyzetért, hogy a gyermekkel nem tud megfelelő kapcsolatot tartani és nem tudja őt a saját háztartásában ellátni. Tévedett az elsőfokú bíróság a gyermektartásdíj összegszerűségének a megállapításánál is. Ugyanis a bíróság rendelkezésére nem állt olyan konkrét bizonyíték, amely alkalmas volt mérlegelésére és a zenélésből származó jövedelmét is a bíróság bizonyítékok nélkül határozta meg. Fenntartotta azon álláspontját, hogy a

3 jelenlegi munkáltatója, a munkáltató neve határozott ideig tartó, egy éves munkaviszony keretében foglalkoztatja. A munkaviszonya 2012. február 28. napjával megszűnik, ezt követő időpontban munkanélkülivé válik. A bíróság által megállapított tartásdíj a jelenlegi jövedelme több mint 50 %-át meghaladja, mert a bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a jelenlegi munkáltatójánál elért jövedelméből korábbi adótartozás miatt az adóhivatal havi 25.000.-Ft-ot letilt, emellett a bank neve. is 2.300.000.-Ft összegű lízingdíj tartozást hajtott végre. A42 %-os mértékű össz-szervezeti egészségkárosodása folytán az elhelyezkedési és pénzkeresési esélyei nagyon rosszak, így nincs, de főleg nem lesz a jövőben miből tartásdíjat fizetnie. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság értékelés tárgyává tette, hogy az édesanyja tulajdonát képező ingatlant nem hasznosítja. Az ingatlan tulajdonjogával nem rendelkezik, így ez nem lehet jelen per tárgya.

A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

A fellebbezés nem alapos.

*

A másodfokú bíróság ítélkezése alapjául elfogadta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást és egyetért az ügyben elfoglalt jogi álláspontjával.

Téves az az alperesi fellebbezési hivatkozás, hogy a gyermektartásdíj jogalapja hiányzik. Az alperes a per során elismerte, hogy 2009. május 1. napja óta - házasság felbontása nélkül - külön élnek (11. számú jegyzőkönyv), továbbá elismerte azt is, hogy a felperes gondozásában lévő gyermeke tartásához ezidáig nem járult hozzá (14. számú jegyzőkönyv). Az alperest a Csjt. 60. § /1/ bekezdése és a Csjt. 61. § /2/ bekezdése alapján kiskorú gyermeke tartási kötelezettsége terheli, aki a Csjt. 69/A. § /2/ bekezdése alapján, mint a gyermekétől különélő szülő köteles a gyermek tartását pénz formájában biztosítani. Az az alperesi hivatkozás, hogy úgy ítéli meg, hogy a felperes távol tartja tőle a gyermeket és ezáltal gátolja az apai kapcsolattartást, a gyermek tartása szempontjából nem releváns körülmény.

Az elsőfokú bíróság a gyermektartásdíj összegszerűsége tárgyában is helytálló döntés hozott. A rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyezkedett arra az álláspontra, hogy 2011. február és március hónapokra az alperes a zenélésből mintegy legalább havi 70.000.-Ft, míg az ezt követő időszakra - munkaviszonya létesítése folytán - 2011. áprilisától legalább mintegy havi 100.000.-Ft jövedelemmel rendelkezik, amelyhez képest a 20 %-nak megfelelő, havi 20.000.-Ft határozott összegű gyermektartásdíj nem eltúlzott mértékű. Az a körülmény pedig, hogy az alperes a korábban tulajdonát képező lakást időközben édesanyjára átruházta, nem szolgálhat előnyére az őt terhelő tartásdíj szempontjából, mert az alperesnek mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy olyan jövedelemre tegyen szert, amelyből a kiskorú gyermek megfelelő tartását biztosítani képes. Az ajándékozással pedig az

4 alperes saját magát fosztotta meg attól a lehetőségtől, hogy az ingatlana hasznosításával további jövedelemre tehessen szert. Emellett a felek közös gyermeke még kiskorú, így alperes megalapozottan nem hivatkozhat arra, hogy egyéb (banki és adóhivatali) tartozások terhelik, mert a kiskorú gyermek tartása minden más tartozást megelőz. Nem foghat helyt az a fellebbezési hivatkozása sem, hogy 2012. márciusától a határozott idejű munkaviszonya megszűnik, mert az általa csatolt, illetve elsőfokú tárgyaláson is felmutatott munkaszerződés alapján a munkáltató neve 2011. március 1-től határozatlan időtartamra foglalkoztatja szakács munkakörben. Az alperes már az elsőfokú eljárás során is vitatta, hogy az általa becsatolt munkaszerződés határozatlan idejű, az alperesnek már az elsőfokú eljárás során is lehetősége lett volna az állítása bizonyítására, azonban azt elmulasztotta. Egyebekben pedig a bíróságnak nem az esetleges jövőbeli eseménytől függő jövedelem alapján, hanem a jelen körülmények között elért jövedelem figyelembe vételével kell megállapítania a tartásdíjat. (Mindazonáltal megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy amennyiben az alperes jövedelmi viszonyaiban alapvető változás áll be, így állításának megfelelően a munkaviszonya 2012. március hónaptól kezdődően hibáján kívüli okból megszűnik, nincs elzárva attól, hogy a jövőben esedékes tartásdíj leszállítását kezdeményezze a bíróságon.)

Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok Pp. 206. § szerinti mérleglésével hozta meg döntését, az alperes olyan új bizonyítékot nem ajánlott fel, amely alkalmas lenne a felülmérlegelésre, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntését - fellebbezéssel nem érintett részében nem érintve - fellebbezett részében a Pp. 253. § /2/ bekezdése alapján helybenhagyta.

Az alperes fellebbezése eredményre nem vezetett, ezért a Pp. 239. § szerint alkalmazandó Pp. 78. § /1/ bekezdése és a 6/1986.(VI.26.) IM.r. 13. § /2/ bekezdése alapján köteles a fellebbezése folytán feljegyzett 14.400.-Ft fellebbezési illeték megfizetésére. A felperesnek a fellebbezési eljárással kapcsolatban értékelhető költsége nem merült fel, ezért a másodfokú bíróság egyebekben mellőzte további fellebbezési perköltségről történő döntéshozatalt.

Zalaegerszeg, 2012. február 2.

Dr. Polgárné dr. Vártok Irén sk. Dr. Licskay József sk. Dr. Bartalné dr. Mentes Judit sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

A kiadmány hiteléül: …………..mb. írnok