Pf.21672/2010/4 — Pf.21672/2010/4 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 3.Pf.21.672/2010/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a meghatalmazott hozzátartozó neve meghatalmazott hozzátartozó (meghatalmazott hozzátartozó és felperes címe) által képviselt felperes neve (meghatalmazott hozzátartozó és felperes címe) felperesnek, a alperest képviselő ügyvédi iroda neve (ügyvédi iroda címe, ügyintéző: alperesi ügyvéd neve ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen jognyilatkozat pótlása iránt indított perében a Zalaegerszegi Városi Bíróság 10.P.20.659/2009/12. számú ítélete ellen 13; Pf.3. sorszámon előterjesztett felperesi fellebbezés folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg felhívásra az államnak 12.000.- (tizenkettőezer) Ft feljegyzett fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, kötelezte a felperest az állam javára 15.000.- Ft feljegyzett illeték, az alperes részére pedig 120.000.- Ft perköltség megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság döntését azzal indokolta, hogy a felperes beszámítás megtörténte megállapítására irányuló kereseti kérelmét érdemben kellett elbírálnia az alperes ellenkérelme tartalma ellenére, tekintettel arra, hogy ugyan a felperes, illetve alperes egymással szembeni követelései eltérő jogi alapból erednek, de mindkét követelés pénzkövetelés, tehát egynemű, következésképpen beszámításra elméletileg egymással szemben alkalmasak.

Az elsőfokú bíróság ezt követően megállapította, a felperest felhívta annak megjelölésére, hogy a beszámítást mely időponttal kívánja elvégezni, a felperes ezen felhívásra kifejezetten akként nyilatkozott, hogy az alperes akkori jogi képviselője részére megküldött 2004. április 20. napján kelt okirata szerint kívánja a beszámítást elvégezni, tehát annak megállapítását kéri, hogy 2004. április 30. napjáig az alperesnek 587.200.- Ft gyermektartásdíj hátraléka keletkezett a felperes felé, míg a felperes tartozása az alperes irányában e napon értékkiegyenlítés címén 552.000.- Ft volt, amely alperesi követelés a felperesi beszámítás okán e napon megszűnt.

Az elsőfokú bíróság tehát a beszámítás eredményessége körében szükséges elszámolást ezen felperesi nyilatkozat szerint e nappal végezte el. Ennek során megállapította, az alperesi értékkiegyenlítés címén fennálló felperessel szembeni követelés ugyan elévült a Ptk. 297.§ /2/ bekezdése rendelkezése alapján, ugyanakkor a felperesi követeléssel szemben beszámítható.

Az elsőfokú bíróság számításai szerint 2004. április 20. napján a felperes az alperes felé 552.000.- Ft tőkével tartozott, amelyhez teljes tartozása megállapítása érdekében a tőkeösszeg után járó 1992. február 10. napjától esedékes késedelmi kamatot is meg kellett határozni. Ezen késedelmi kamatösszeg pedig az irányadó törvényes kamatok figyelembevételével 1.287.552.- Ft, a felperes alperes felé fennállt tartozása tehát 2004. április 20. napján mindösszesen 552.000.- Ft tőke, és 1.287.552.- Ft késedelmi kamat volt, ebbe az összegbe kell a Ptk. 293.§-a szerint elszámolni a felperes által meghatározott 587.200.- Ft összegű követelést, a számítások elvégzését követően pedig csak azt lehetett megállapítani, hogy a beszámítással a felperesnek az alperes felé tartozása maradt fenn, mégpedig 552.000.- Ft tőke, és 700.352.- Ft kamat. Ekként tehát a beszámítással a felperes alperes felé fennálló tartozása nem szűnt meg, az alperes emiatt alappal tagadta meg az ingatlannyilvántartási eljárásban a felperes által igényelt jognyilatkozat megtételét, ekként tehát az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.

Az elsőfokú ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében a felperes elsődlegesen annak megváltoztatását kérte akként, hogy a másodfokú bíróság adjon helyt a keresetnek, a másodlagos fellebbezési kérelem az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányult.

A felperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az ítéletben kifejtettek ellenére nem volt jogosult arra, hogy a felperesi számítással szemben az alperes részére járó 552.000.- Ft tőketartozás utáni késedelmi kamatokat is elszámolja, ugyanis a fellebbezés szerint az alperes értékkiegyenlítés címén járó igénye elévült, elévült követelést pedig kamatokkal megnövelni nem lehetséges. Sérelmezte a fellebbezés azt is, hogy az elsőfokú bíróság a felperesi követelés után késedelmi kamatokat nem állapított meg, illetve az alperesi tőketartozás összegszerűségénél is csupán a bírósági ítéletekben meghatározott minimális tartásdíj összegekkel számolt a ténylegesekkel szemben.

Emellett az elsőfokú bíróság a fellebbezés szerint az elszámolásnál számszaki hibákat is vétett, mindezek okán pedig a fellebbezés szerint nyilvánvaló, hogy az elszámolás azon eredménye, mely szerint a felperesnek az alperes felé tartozása áll fenn, helytelen, és a perbeli adatokkal ellentétben álló. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróságnak a felperesi keresetnek helyt kellett volna adnia, ezért indokolt az elsőfokú ítélet megváltoztatása, vagy szükség esetén a helyes számítások elvégzése okán annak hatályon kívül helyezése.

A fellebbezés alaptalan.

A másodfokú bíróság határozott álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helytállóan, a rendelkezésére álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg, elszámolása számszakilag helyes, az ebből levont jogi következtetések teljes mértékben megalapozottak, ekként tehát az elsőfokú ítélet minden tekintetben jogszerű, és érdemben is helytálló, erre figyelemmel a másodfokú bíróság csupán a felperesi fellebbezéssel kapcsolatban kívánja a következőket kifejteni.

A rendelkezésre álló peres iratokból kétséget kizáróan megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság kifejezetten felhívta a felperest annak közlésére, hogy a beszámítást mely időponttal, illetve milyen konkrét tartalommal kívánja elvégezni, ezen bírói kérdésre a felperes több alkalommal egyértelműen akként nyilatkozott, hogy a beszámítás vonatkozásában az azóta eltelt idő ellenére a 2004. április 20. napi írásos nyilatkozatában foglaltakat tartja fenn, amely írásos nyilatkozat szerint e napon az alperes hátraléka a felperes felé gyermektartásdíj vonatkozásában 587.200.- Ft volt.

A Pp. 3.§ /2/ bekezdése szerint a bíróság - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a felek által előterjesztett kérelmekhez, és jognyilatkozatokhoz kötve van.

A Pp. 215.§-a szerint a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen, ez a szabály a főkövetelés járulékaira is kiterjed.

A Pp. idézett rendelkezései kifejezetten a bíróság kötelezettségévé teszik azt, hogy a polgári perben eljárásukat a felek jognyilatkozataihoz kössék, illetve, hogy a kereseti kérelem, illetve ellenkérelem elbírálásánál azok korlátait figyelembe vegyék.

Mindez jelen perben azt jelenti, hogy az elsőfokú bíróság a felperes azon nyilatkozatához, mely szerint az elszámolást 2004. április 20-i irata alapján akként kéri elvégezni, hogy az alperes 2004. április 30. napjáig bezárólag a felperes felé 587.200.- Ft hátralékos gyermektartásdíjjal tartozik, az elsőfokú bíróságot köti, az elszámolás során ettől eltérni a felperes keresetmódosítása hiányában nem lehet.

Mindezek alapján a másodfokú bíróságnak meg kellett állapítania, az elsőfokú bíróság eljárása szabályait e körben, minden tekintetben megtartotta a fellebbezésben rögzítettek ellenére. Ha a felperes szerint a 2004. április 30. napján fennállt alperesi tartozás eltér ténylegesen az iratban megjelölt 587.200.- Ft-tól, úgy e tekintetben keresetét módosítani kellett volna, erre ugyanakkor sem az elsőfokú eljárásban, sem pedig a Pp. által megengedett korlátok között a másodfokú eljárásban nem került sor. Így tehát sem az első-, sem pedig a másodfokú bíróság eltérő alperesi tartozást figyelembe venni, mint amit a felperes állít, döntése során nem tudott.

Az elsőfokú eljárásban az alperes, illetve jogi képviselője kifejezetten akként nyilatkozott, hogy az alperes részére járó értékkiegyenlítési összeg után annak törvényes kamatait is figyelembe kívánja venni az elszámolás során. Az előzőekben kifejtettek okán az elsőfokú bíróság, illetve a másodfokú bíróság is, ezen alperesi nyilatkozathoz kötve van, ha tehát az alperes a kamatokra igényt tart, úgy az elszámolás során a kamatokat figyelembe kell venni, annál is inkább, mert ez az alperesi kamatigény, amint arra az elsőfokú ítélet is több alkalommal rámutatott, kifejezetten a Ptk. kötelező rendelkezései alapján jár az alperes részére.

Ekként tehát az elszámolás csak, és kizárólag akként végezhető el, ahogy azt az elsőfokú bíróság is megtette, a felperes szempontjából követelésként 587.200.- Ft vehető figyelembe ennek során, míg a felperes tartozásaként 552.000.- Ft, illetve ennek törvényes kamata.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet felülbírálata során ellenőrizte az elsőfokú bíróság által elvégzett számítási műveleteket, ennek során számszaki hibát a fellebbezésben foglaltakkal ellentétben nem talált.

Mindezek okán pedig az elszámolás eredményeképpen a másodfokú bíróság sem állapíthatott meg mást, mint amit az elsőfokú ítélet is tartalmaz, a felperes által hivatkozott időpontban a felperes alperes felé fennálló tartozásai követelését meghaladták, következésképpen a beszámítás ellenére a felperesnek az alperes felé tartozása maradt fenn, így nyilvánvaló az alperes nem járt el jogellenesen akkor, amikor ezen fennálló követelésére figyelemmel az ingatlannyilvántartási eljárásban a felperes tulajdonjoga bejegyzéséhez nem járult hozzá.

A másodfokú bíróság ezért a megalapozott és jogszerű elsőfokú ítéletet a Pp. 253.§ /2/ bekezdése alapján helybenhagyta.

Alperesnek a fellebbezési eljárásban költsége nem merült fel, a felperes pedig pervesztessége okán meg kell, hogy fizesse az állam javára a feljegyzett jogorvoslati illetéket.

Zalaegerszeg, 2010. november 18.

dr.István Anna sk. dr.Bányai Tamás sk. dr.Sifter Ágnes sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

A kiadmány hiteléül:

Molnárné Lábodi Erika tisztviselő