Pf.21547/2009/4 — Pf.21547/2009/4 — Zalaegerszegi Törvényszék

Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 2.Pf.21.547/2009/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Zala Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság a ügyvéd neve Ügyvédi Iroda ugyved cime szám, ügyintéző: ugyved neve ügyvéd) által képviselt felperes neve - felperes cime székhelyű - felperesnek, ugyved neve 2 ügyvéd (ugyved cime 2. szám) által képviselt alperes neve - ugyved cime 2 szám alatti lakos - alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Nagykanizsai Városi Bíróság 4.P.21.291/2002/46. számú ítélete ellen a felperes 47. számú fellebbezése folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezéssel nem érintett részében nem érintve, fellebbezett részében helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az állam javára - külön adóhatósági felhívásra - 363.900,- (háromszázhatvanháromezer-kilencszáz) Ft feljegyzett fellebbezési illetéket, míg az alperes részére 15 (tizenöt) nap alatt 100.000,- (egyszázezer) Ft fellebbezési perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte a felperest, hogy 30 nap alatt adjon ki az alperesnek - az alperes tulajdonát képező ENAR számmal rendelkező - 2 db magyar szürke szarvasmarhát, melynek átvételére az alperest kötelezte. Az alperes tulajdonát képező 5 db magyar szürke szarvasmarha felperes általi tartási költségét 2002. június 15. napjától 2009. július 31. napjáig terjedő időre 146.814,- Ft-ban állapította meg, amelybe beszámítani rendelte a felperes által alperesnek okozott kár címén az alperes tulajdonát képező magyar szürke bika 500.000,- Ft ellenértékéből 146.814,- Ft-ot, ezt meghaladóan a felperesi keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy az állam javára adóhatósági felhívásra fizessen meg 270.600,- Ft feljegyzett kereseti illetéket és 15 nap alatt az alperesnek - ÁFÁ-t is tartalmazó - 120.000,- Ft perköltséget. Ítéletének indokolása szerint 2002. nyarán az alperes a tulajdonát képező 4 db törzskönyvezett magyar szürke tehén és 1 db ugyanilyen fajtájú bika megfelelő őrizetéről nem gondoskodott, ezért az állatok a szomszédos területen felperes által tartott limusin fajtájú szarvasmarhacsordával keveredtek. A felperes az alperes állatait a költségei felszámítása fejében visszatartotta, az alperes a felperes által megjelölt költségeket eltúlzottnak tartotta, az összegszerűség tekintetében a felek megegyezni nem tudtak, ennek hiányában a felperes az állatokat az alperesnek nem adta ki, azokat a birtokában tartotta. Az alperes állatállományából 2006. január 02-án és 2008. április elején 2 db tehén elpusztult, míg a felperes csupán állította, de nem bizonyította, hogy 2005. év során a bika is elpusztult. A per során a felek azon perbeli egyezséget, melyben a felperes 2005. október 28-án vállalta - az akkor még - meglévő 4 db magyar szürke tehén és annak szaporulatai kiadását a bíróság a 31/I. számú végzésével jóváhagyta. A jogerős egyezség ellenére a felperes az állatokat az alperesnek nem adta ki, ezért e tárgyban végrehajtási eljárás is indult, mely az ítélethozatal időpontjáig sem járt eredménnyel.

A felperes többször módosított kereseti kérelmében felelős őrzésből származó költség címén az alperes állatainak kényszertartásával kapcsolatban 4.510.800,- Ft-ra tartott igényt, míg kártérítés címén arra hivatkozással, hogy az alperes tulajdonát képező bika a felperes állományából 6 tehenet megtermékenyített, melyből 6 nem fajtiszta limusin borjú született, ezért a 6 db tehét egy évi tartása címén 1.611.000,- Ft-ra, míg a 6 db borjú és azok időközbeni szaporulata tartási költségeként további 1.554.000,- Ft-ra tartott igényt azzal, hogy amennyiben az alperes a már felnőtté vált 6 db borjú és azok szaporulataira nem tart igényt, ez esetben az ebből származó tartási igényét az alperessel szemben nem kívánja érvényesíteni. Az alperes a módosított keresetre előterjesztett ellenkérelmében elsődlegesen a felperesi kereset elutasítását és a felperesnek perköltségben való marasztalását kérte. Vitatta a felperesi követelés jogalapjának megalapozottságát, álláspontja szerint a felelős őrzés feltételei nem álltak fenn. Sérelmezte azt is, hogy a felperes nem a magyar szürke szarvasmarha fajtájának megfelelő tartási körülmények között tartotta vissza az állatokat. Másodlagosan a kereset erejéig beszámítási kifogással élt és az állatok visszatartásával a felperes által neki okozott kár címén a kár összegét összesen 8.038.559,- Ft-ban jelölte meg. Az állatok kiadására már nem tartott igényt, a kártérítés keretében a visszatartott állatok értékét, a szaporulat elmaradását, a meghiúsult elszállítási költséget, az elpusztult állatok boncolási és szállítási költségét, valamint állami támogatástól történő elesését kívánta érvényesíteni. Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként - a beszerzett igazságügyi szakvélemény alapulvételével, illetve mérlegeléssel - a felperes kereseti kérelméhez igazodva, a felperes csordájába vegyülés eltérő időpontjait alapulvéve, valamint értékelve az állatállomány részbeni elpusztulásának időpontjait, a Ptk.105.§-a és a Ptk.351.§. (1) bekezdése alapján a felperes javára legeltetés és őrzés költségeként elszámolt indokolt tartási költséget mindösszesen 146.814,- Ft-ban határozta meg. Utalt arra, hogy a Ptk.196.§. (1) bekezdése szerinti felelős őrzés szabályai nem voltak alkalmazhatók, mert a felperest az erre vonatkozó szabályok szerint az állatok birtokbavétele nem illette meg. A felperes termeléskiesés címén felszámított 1.611.000,- Ft kára megtérítésére a beszerzett szakvélemény alapján nem látott lehetőséget, mert az állatok tartásával a felperesnek csak ugyanolyan mértékű költségei merültek fel, mintha a tehenei fajtiszta limusin borjakkal lettek volna vemhesek. Megítélése szerint a felperesnek abból sem keletkezett kára, hogy a borjak értéke, illetve értékesíthetősége alacsonyabb a fajtiszta állományénál, mert egyrészt a felperes ilyent nem bizonyított, másrészt a szakvélemény alapján húsállatokról van szó és mindkét szaporulat húsértéke azonos, sőt, a keresztezett borjak húsértéke még magasabb a fajtiszta limusin szaporulaténál. A magyar szürke tehenektől született szaporulat tartási, legeltetési költségének alperes terhére történő felszámítására sem látott lehetőséget, mert megítélése szerint ezek az állatok forgalomképtelenek, nem kiadhatók, ennélfogva értéket nem képviselnek. A felperes javára indokolt tartási költség címén megállapított mindösszesen 146.814,- Ft-ra tekintettel az alperes által érvényesített, teljes kárösszegre előterjesztett beszámítási kifogással tételesen nem foglalkozott, ebből csupán a felperesnél - felperes állítása szerint - 2005. évben elpusztult bika ellenértékét emelte ki és számolta el alperes javára felperes magatartására visszavezethető okból okozott kár címén. A bika ellenértékét mérlegeléssel 500.000,- Ft-ban határozta meg, mely összeget beszámítva a felperes javára megítélt követeléssel, egyebekben a felperesi keresetet elutasította. A felperest a Pp.78.§. (1) bekezdése alapján kötelezte a személyes illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett kereseti illeték, illetőleg az alperes jogi képviseletével kapcsolatban felmerült, a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§. (2) bekezdés a., pontja szerinti perköltség megfizetésére.

A felperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, 41. szám alatt pontosított keresete ismeretében az alperes tulajdonát képező 5 db szarvasmarha tartási költsége címén 4.510.800,- Ft és ennek 2002. november 06-tól járó törvényes kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni, továbbá az alperes tulajdonát képező bika fedezése következményeként a felperesi állatállományhoz tartozó tehenek vemhessége folytán ezen állatok egy évi többlettartása címén 1.554.000,- Ft kártérítést igényelt. (A korábban ezen a címen felszámított 1.611.000,- Ft-ot 1.554.000,- Ft-ra mérsékelte.) A fellebbezése nem érintette a 2 db tehén kiadására vonatkozó ítéleti rendelkezést, az alperes tulajdonát képező bika értékének (500.000,- Ft) megállapítását és ezen összegnek felperesi követeléssel szembeni beszámítását, a 6 db borjú - és azok szaporulata - többlettartásából adódó költségek megtérítése címén érvényesített - de elsőfokú bíróság által elutasított - 1.554.000,- Ft-ot. Vitatta az ítélet indokolását, álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen mellőzte a felelős őrzés szabályainak alkalmazását. Másodlagos fellebbezésében bizonyítatlanság okából az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. E körben vitatta a szakvélemény megalapozottságát, új szakértő kirendelését kérve.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

A fellebbezés csekély mértékben alapos.

* * *

Az elsőfokú bíróság a felperes bizonyítási indítványa alapján, a felperes által rendelkezésre bocsátott magánszakvélemény ismeretében igazságügyi szakértőt rendelt ki, vizsgálva a befogott állatok tartásával, gondozásával járó költségeket. (Legeltetés, téli takarmányozás, őrzés.) A szakértő érdemben nyilatkozott, hogy a felperesi állományhoz tartozó 6 db tehén vemhessége ideje alatt kiesett hozammal számolni nem lehet, mert mindkét állatfajta húshozam jellegű. A szakértő nyilatkozott arra is, hogy a keresztezett borjak tartási költsége azonos a limusin és magyar szürke borjak tartási költségével. Ezen szakkérdésben való nyilatkozatból következik, hogy a felperesi állatállományban bekövetkezett keresztezett szaporulat többletköltséget, illetve kárt nem eredményezett. A felperes által írásban benyújtott észrevételekre a szakértő írásban 26. szám alatt a szakvéleményét fenntartotta, míg a 2005. január 26-i tárgyaláson a felperes észrevételeire magyarázatot adott (27. szám). Az, hogy a szakértő megállapításaival a felperes nem értett egyet, a szakvéleményt nem tette kétségessé. Ezt követően a szakértő a 2009. május 27-i tárgyaláson megismételve és fenntartva korábbi álláspontját arra hivatkozott, hogy a keresztezett szaporulatnak tenyészértéke ugyan nincs, de húsértéke semmivel sem kevesebb, mintha a felperesi állományban fajtiszta vörös szaporulat született volna. A felperes a szakértő meghallgatására észrevételt nem tett, e körben bizonyítási indítványa nem volt. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok Pp.206.§. szerinti mérlegelésével határozta meg a tartási költségeket, a kereseti kérelemben megjelölt időpontok alkalmazásával, figyelembevéve az egyes állatok elpusztulásának idejét is. (Ezt az alperes nem kifogásolta, e körben az ítélettel szemben fellebbezéssel nem élt.)

Az alperesi állatállománynak felperesi állománnyal való keveredésére eltérő időpontban került sor. Az elsőfokú bíróság az eredeti kereseti kérelem szerinti időpontok, valamint az elpusztult állatok igazolt időpontjának, illetőleg a bika (vélelmezett) elpusztulásának időpontja alapulvételével végezte el az elszámolását, a 41. szám alatt pontosított kereset és a rendelkezésre álló bizonyítékok ismeretében. (Az állatok átjárására különböző időpontban került sor, ettől eltérve, az alperesre terhesebben minden állatra egységesen 2002. június 15-től kezdődő elszámolást igényelt utóbb a felperes.)

A felperes a fellebbezésében nem adta indokát, miért kéri új szakértői kirendelését, miért nem ért egyet a bíróság által szakvélemény adataiból kiindulva mérlegeléssel kialakított álláspontjával, csupán arra hivatkozott, hogy a kirendelt szakértő nem rendelkezett kellő szakképesítéssel, ami feljogosította volna a szakvélemény adására. A felperes a kiegészített szakvélemények ismeretében az elsőfokú eljárás során nem kifogásolta a szakértő szakképzettsége hiányát. A nevezett szakértő neve (ig. szám: 3645) általános mezőgazdasági, állattenyésztés területén az igazságügyi szakértők névjegyzékébe bejegyzett szakértőként működött közre, ebből következik, hogy a szakvélemény adására megfelelő szakképzettséggel rendelkezett. A szakértő az alperes állatainak felperesi tartásból adódó költségeit megállapította, a szakértői vélemény alapján azonban a felperest az állatfajok keresztezése és az állatok szaporulatának tartása kapcsán kártérítés nem illeti meg, e körben a másodfokú bíróság egyetért az elsőfokú bíróság álláspontjával. (Ezen utóbbi tárgyban a felperes fellebbezést nem is nyújtott be.)

Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes állatainak a felperes általi visszatartása kapcsán nem a felelős őrzés szabályai az irányadók.

A Ptk.105.§-a szerint a tilosban talált állatot a föld használója mindaddig visszatarthatja, amíg az általa okozott kárt a tulajdonos meg nem téríti. Az okozott kárhoz tartozik nemcsak az okozott vagyoncsökkenés, hanem az állatok őrzésével, tartásával kapcsolatos költség is. Amíg a szomszéd az általa okozott kárt meg nem téríti, a föld használója a befogott állatot visszatarthatja. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felek között vitatott volt az alperes által fizetendő kártérítés összege. A felperes az alperes elkóborolt állatait nem adta ki az alperes felszólítása ellenére, ezért a felperest a Ptk.196.§-a szerinti felelős őrzés terhelte a visszatartott állatokért. Tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperest a felelős őrzés alapján az állatok birtokbavétele (tartása) nem illette meg. A felelős őrzés szabályainak alkalmazásával - az ítéletben kifejtettek ellenére - helytállóan járt el az elsőfokú bíróság, amikor a felperesnél elpusztult bika ellenértékét a felperesi követelésbe beszámította (a felperes a fellebbezésében a beszámítást nem vitatta). A beszámítás során az alperesnek ezen túlmenően többletigénye is volt a felperessel szemben, azonban viszontkeresettel nem élt, csupán beszámítási kifogást terjesztett elő, ezért a másodfokú bíróság a felülbírálat során ezt meghaladóan az alperes beszámítási kifogásával nem foglalkozott, mivel az a felperesi fellebbezésnek nem volt tárgya. (Itt jegyzi meg a másodfokú bíróság, hogy amennyiben a felek a továbbiakban perenkívül megegyezni nem képesek, a majdani esetleges jogvita tárgyát képezi, hogy a felperest - a jelen perben alkalmazott beszámítást meghaladóan - milyen további eshetőleges felelősség terheli a birtokában tartott alperesi állatállományért, illetve az alperes a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy járt-e el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.)

A fenti kiegészítésekkel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.253.§. (2) bekezdése alapján helybenhagyta.

A felperes fellebbezése a per érdemében eredményre nem vezetett, ezért a Pp.239.§-a szerint alkalmazandó Pp.78.§. (1) bekezdése és a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§. (2) bekezdése alapján köteles a személyes illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett fellebbezési illeték és az alperes jogi képviseletével kapcsolatban felmerült a másodfokú bíróság által mérlegelés útján megállapított mindösszesen 100.000,- Ft fellebbezési perköltség megfizetésére. A másodfokú bíróság az alperes jogi képviseletével kapcsolatban felmerült fellebbezési perköltséget a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§. (6) bekezdése alapján az (5) bekezdés alapján megállapított munkadíjhoz képest mérsékelt összegben határozta meg, mert megítélése szerint ez áll arányban a fellebbezési eljárás során ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel.

Zalaegerszeg, 2009. november 12.

Dr. Polgárné dr. Vártok Irén sk. Dr. Licskay József sk. Dr. Bartalné dr. Mentes Judit sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

A kiadmány hiteléül:

mb. írnok