Pf.21465/2015/5 — Pf.21465/2015/5 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zalaegerszegi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 3.Pf.21.465/2015/5. szám

A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság a Ügyvédi Iroda címe(ügyvéd címe: ügyvéd neve ügyvéd) által képviselt III.r. felperes neve. (III.rendű felperes címe) III.r., IV.rendű felperes neve (IV.rendű felperes címe) IV.r., .VI.rendű felperes neve (VI.rendű felperes címe) VI.r., VII.rendű felperes neve (VII.r. felperes címe.) VII.r.,.IX.rendű felperes neve (IX.rendű felperes címe) IX.r., XI.r. felperes. (XI.rendű felperes címe) XI.r., XII.r. felperes. (XII.rendű felperes címe) XII.r., XIII..r. felperes (XIII.rendű felperes címe) XIII.r.,.XIV.rendű felperes neve (XIV.r. felperes címe) XIV.r. felpereseknek, a ügyvédi irdoda (ügyvédi iroda címegyintéző: ügyvéd neve ügyvéd) által képviselt alperes neve(alperes címe) alperes ellen 7.388.476.-Ft megbízási díj és járulékai megfizetése iránt indított perében a Nagykanizsai Járásbíróság 2015. szeptember 29. napján kelt 5.P.20.619/2014/31. számú ítélete ellen a felperesek 34. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán indult másodfokú eljárásban nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatja, kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt

- a III.r. felperes részére 1.381.000.-( egymillió – háromszáznyolcvanegyezer) Ft-ot

- a IV.r. felperes részére 949.847.-(kilencszáznegyvenkilencezer – nyolcszáznegyvenhét) Ft-ot

- a VI.r. felperes részére 884.861.-(nyolcszáznyolcvannégyezer – nyolcszázhatvanegy)Ft-ot

- a VII.r. felperes részére 935.040.-( kilencszázharmincötezer – negyven) Ft-ot

- a IX.r. felperes részére 541.000.- (ötszáznegyvenegyezer)Ft-ot

- a XI.r. felperes részére 263.500.-(kettő – százhatvanháromezer – ötszáz)Ft-ot

- a XII.r. felperes részére 829.414.- (nyolcszázhuszonkilencezer – négyszáztizennégy)Ft-ot

- a XIII.r. felperes részére 815.500.-(nyolcszáztizenötezer – ötszáz) Ft-ot

- a XIV.r. felperes részére 788.314.- ( hétszáznyolcvannyolcezer – háromszáztizennégy) Ft-ot , és a fenti összegek 2014. október 2. napjától a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát,

- a III.r. felperesnek 293.360.-( kettőszáz – kilencvenháromezer – háromszázhatvan) Ft

- a IV.r. felperesnek 232.990.-( kettőszáz - harminckétezer – kilencszázkilencven) Ft

- a VI.r felperesnek 223.092.-(kettőszáz – huszonháromezer – kilencvenkettő) Ft

- a VII.r. felperesnek 231.002.-(kettőszáz – harmincegyezer – kettő) Ft

- a IX.r. felperesnek 175.760.-(százhetvenötezer – hétszázhatvan) Ft

- a XI.r. felperesnek 136.890.-(százharminchatezer – nyolcszázkilencven) Ft

- a XII.r. felperesnek 213.165.-( kettőszáz – tizenháromezer – egyszázhatvanöt) Ft

- a XIII.r. felperesnek 213.930.-( kettőszáz – tizenháromezer – kilencszázharminc) Ft

- a XIV.r. felperesnek 210.400.-( kettőszáztízezer – négyszáz) Ft első - és másodfokú perköltséget.

A felperesek perköltségben való marasztalását mellőzi.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Feljogosítja

- a III.r. felperest 12.760.-( tizenkettőezer – hétszázhatvan) Ft

- a IV.r. felperest 17.300.-( tizenhétezer – háromszáz) Ft

- a VI.r. felperest 9.520.-( kilencezer – ötszázhúsz) Ft

- a VII.r. felperest 9.520.-( kilencezer – ötszázhúsz) Ft

- a IX.r. felperest 10.320.-( tízezer – háromszázhúsz) Ft

- a XI.r. felperest 5.640.- (ötezer – hatszáznegyven) Ft

- a XII.r. felperest 7.120.-( hétezer – egyszázhúsz) Ft

- a XIII.r. felperest 12.400.-(tizenkettőezer – négyszáz) Ft

-a XIV.r. felperest 13.460- (tizenháromezer - négyszázhatvan) illetékbélyegben lerótt fellebbezési illeték visszaigénylésére a NAV útján.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felek 2005. december 31. napján feladat – ellátási szerződéseket, valamint háziorvosi ügyelet ellátásáról szóló megbízási szerződéseket kötöttek. Az utóbbi szerződésekben a megbízási díjat illetően az alábbiakról rendelkeztek. A VI.1. pontban kikötötték, hogy a megbízottat az ügyeleti munkáért megbízási díj illeti. A VI.2. pont tartalmazta, hogy az ügyeleti díj mértékét a MEP finanszírozás és a tárgyévben folyósított önkormányzati támogatás alapulvételével, a biztonságos működés, valamint az érdekelt háziorvosok véleményének figyelembevételével az intézményvezető javaslatára minden év április 15-ig az adott évre vonatkozóan január 1-ig visszamenőleges hatállyal az önkormányzat határozza meg. Az önkormányzati ügyeleti támogatás mértékéről a felek évente, az önkormányzati költségvetés elkészítésének időszakában előkészítő megbeszéléseket folytatnak. A megbízottak ügyeleti díját pedig költségvetésének terhére az intézmény fizeti ki. A VI.3. pont szólt arról, hogy a megbízási díj mértéke a teljes ügyelet alatt az adott megállapodás hatálybalépését követően 1.700.- Ft/óra. A díjról a megbízott a tárgy hónapot követő hónap 5. napjáig számlát bocsát ki, melynek ellenértékét a számla kézhezvételét követő 15 napon belül az intézmény banki átutalás útján fizeti meg. Késedelem esetén a megbízottat a jegybanki alapkamattal egyező mértékű késedelmi kamat illeti meg. Emellett a megbízó kifejezte azon szándékát, hogy a jövőben lehetőségeihez mérten a fentiekben meghatározott megbízási díjat az európai normákra és a jogszabályi előírásokra is figyelemmel lépcsőzetesen emelje.

A felek a megbízási szerződéseket 2009. december 22. napján módosították. E megállapodás 3. pontjában kimondták, hogy az alapszerződés VI.3. pontjának első mondata helyébe a következő rendelkezés lép. A megbízási díj mértéke teljes ügyelet alatt, valamint házi gyermekorvos rendelkezésre állási ideje alatt az adott megállapodás hatályba lépését követően a mindenkor hatályos képviselő-testületi határozatban foglaltak szerint változik.

A megbízási szerződésekből fakadóan a felek között a 2012. évig vita nem alakult ki. Az alperes a 2012. évben a háziorvosi ügyeleti rendszer hatékonyabbá tételét, átszervezését kívánta elérni. E körben a felperesekkel és a többi háziorvossal is egyeztetett. 2012. március 23. napján abban állapodtak meg, hogy az eredeti szerződésben a díjmegállapításra vonatkozó április 15-i határidőt május 31. napjáig meghosszabbítják. Ezután a szakmai képviselőként eljárt VI.r. felperesi képviselő a 2012. március 29-i képviselő-testületi ülés előtt tárgyalt az alperessel és közölte, hogy a határidő módosítását akkor fogadják el, ha kimarad a megbízási szerződésekből, hogy az alperes visszamenőlegesen módosíthatja a megbízási díjakat. Az alperes az ezt követően meghozott 82/2012. (III.29.) képviselő-testületi határozatával a megbízási díjakat csökkentette, a hétköznapi ügyeleti díj mértékét óránként 1.250.- Ft-ban, a hétvégi, ünnepnapi ügyeleti díj összegét óránként 1.375.- Ft-ban állapította meg 2012. április 15. napjától kezdődően 2012. január 1. napjára visszamenőleges hatállyal. A háziorvosok egy része ezt a megbízási díjat nem kívánta elfogadni. Az alperes képviselő-testülete ezután a 197/2012. (VI.28.) számú határozatával a felperesekkel az ügyelet ellátására kötött megbízási szerződéseket 2012. június 30. napjával kezdődő 6 hónapos felmondási idővel, 2012. december 31. napjára felmondta. A felmondás indoka az volt, hogy a felek nem tudtak megállapodni az ügyeleti díjak összegében.

A felperesek módosított keresetükben elsődlegesen annak megállapítását kérték a bíróságtól, hogy az alperes nem volt jogosult önkormányzati határozattal, egyoldalúan csökkenteni az ügyelet ellátása fejében kikötött díjakat, egyúttal kérték, hogy a bíróság kötelezze az alperest a 2012. áprilisára, míg a IX.r. felperes esetében a 2012. májusára járó megbízási díj megfizetésére. A felperesek keresetükben másodlagosan annak megállapítását kérték, hogy a 2005. december 31. napján kötött megbízási szerződés 6. fejezetének 2. bekezdése, és a 2009. december 22. napján létrejött szerződésmódosítás semmis, egyben kérték, hogy a bíróság az alperest az elsődleges kereseti kérelemnek megfelelően kötelezze a megbízási díjak megfizetésére. A felperesek az elsődleges keresetüket arra alapították, hogy a háziorvosi ügyelet ellátására szóló megbízási szerződés megkötésekor, valamint annak módosításakor nem a megbízási díj csökkentésére, hanem annak emelésére, és az emelés mértékének meghatározására hozták létre azt a szabályozást, amely szerint az önkormányzat képviselő-testülete egyoldalúan dönthet a megbízási díj mértékéről. Ez a szabályozás lehetővé teszi, hogy a képviselő-testület arról döntsön – ismerve a gazdálkodással kapcsolatos lehetőségeket –, hogy nem emeli az ügyelet díját, de azt nem, hogy a már megállapodott díjazást egyoldalúan csökkentse. Ehhez képest az, ahogy az alperes alkalmazza a szerződések szó szerinti szövegét, a régi Ptk. 4. és 5.§-aival ütközik. Tekintettel arra, hogy az alperes a fentiek miatt továbbra is a felek között hatályos szerződés szerint kellene, hogy fizesse az ügyeleti díjakat, azzal, hogy ezt nem teszi, megszegi a megbízási szerződés VI.1. pontjában, illetve a régi Ptk. 478.§ /1/ bekezdésében foglaltakat. A másodlagos keresetükben a felperesek arra hivatkozással kérték a semmisség megállapítását, hogy a vitatott szerződéses kikötések nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütköznek. Azok ugyanis teljes mértékben kiszolgáltatott helyzetbe hozzák őket, bármilyen tetszőleges összeg fejében változatlan szolgáltatást kell nyújtaniuk anélkül, hogy a kedvezőtlen feltételek miatt szabadulhatnának a kötelemből. Az alperes pedig ezt a kényszerhelyzetet használta ki.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Kifejtette, hogy a szerződés módosításának nyelvtani értelmezése alapján bármilyen irányban módosíthatta a díjak összegét, ebből következően a felperesek által hivatkozott polgári jogi alapelvek sem sérültek. A sérelmezett szerződéses kikötések értelmezése világos, a nyilatkozati elvet követve megállapítható, hogy az alperesnek a felfelé és a lefelé való díjmódosítási lehetősége is megvolt. Az alperes azért vitatta a felperesek semmisségi hivatkozását, mert a fenti szerződéses rendelkezések nem sértik a társadalmi közfelfogás általi mércét, megfelelnek a morális normáknak. Jogilag alakító hatalmasság, amit magának az alperes a szerződésben kikötött, az racionális és nem ütközik a jóerkölcsbe.

Az elsőfokú bíróság a 2013. november 21. napján kelt 5.P.20.503/2013/16. számú ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felek között létrejött visszterhes megbízási szerződés értelmezése során elsődleges a nyilatkozati elv, és a régi Ptk. 207.§ /1/ bekezdése szerint a szerződés a szavak általánosan elfogadott jelentése alapján értelmezhető. A 2005. évi szerződésben pedig már benne volt az alperes részére biztosított egyoldalú díjmeghatározási lehetőség, ami akár a díj csökkentését is jelenthette. A szerződésben ugyan az alperes részéről szándéknyilatkozat volt a díj összegének emelésére, de az kikényszerítő erővel nem rendelkezik. Emellett az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a szerződés, illetve annak módosítása a jóerkölcsbe nem ütközik. A szerződéskötési kötelezettség a felperesek részéről ugyan fennállt, de ez nem azt jelentette, hogy a felpereseknek bármilyen szerződést alá kellett volna írniuk. A megbízási díj meghatározásának módjára a tárgyalások során más feltételeket is kérhettek volna, és amennyiben azt nem tudták volna elérni, akkor nem lett volna kötelező aláírni a szerződést, ilyenkor lehetőség van a szerződés bíróság általi létrehozására és ez esetben a díjazásról a bíróság dönt. A felperesek tehát nem voltak kényszerhelyzetben sem a megbízási szerződés megkötésekor, sem annak módosításakor. Ugyanebben a körben az elsőfokú bíróság utalt rá, hogy a gazdasági válság bekövetkezte köztudomású tény, és nyilvánvalóan hatással van a jogviszonyokra is, ezért az alperesnek, miután a felperesek a határidő meghosszabbítására vonatkozó hozzájárulásukat gyakorlatilag visszavonták, azt feltételhez kötötték, más lehetősége nem lévén, alkalmazta a megbízási szerződésben már meglévő díjmeghatározó jogát, amiről a köz érdekének elsősorbani figyelembevételével határozott.

A másodfokú bíróság a felperesek fellebbezése alapján a 2014. április 29. napján meghozott 3.Gf.40.013/2014/5. számú végzésével a fenti elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és újabb határozat hozatalára utasította. A felperesek fellebbezési költségét 138.000.-Ft-ban, az alperes ugyanezen költségét 15.000. + ÁFA összegben állapította meg. A határozat indokolása szerint a felperesek a keresetük jogalapjaként már a perindításkor megjelölték a régi Ptk. 4–5. §-ait, és előadták, hogy a szerződések e törvényhelyekbe ütköznek, továbbá ezt a hivatkozásukat az eshetőleges kereset előterjesztésekor is fenntartották. Az elsőfokú bíróság azonban a kereset e jogalapon való megalapozottságát nem vizsgálta, és nem foglalt állást abban a kereset által ugyancsak felvetett jogkérdésben, hogy az alperes joggyakorlása megfelel-e a jóhiszeműség és tisztesség követelményének, vagy az joggal való visszaélésnek minősíthető-e. Mivel emiatt az ítélet teljességének a Pp. 213. § (1) bekezdésében írt követelménye az adott esetben nem teljesült, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 252. § (2) bekezdése alapján határozott az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezéséről. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság számára előírta, hogy a megismételt eljárásban meghozandó ítéletében a korábban elbírálni elmulasztott jogalap tekintetében is határoznia kell a felperesek keresetéről.

A felperesek a megismételt eljárásban a keresetüket az alábbiak szerint módosították. Elsődlegesen kérték, hogy a bíróság kötelezze az alperest a 2012. évre járó, felperesenként eltérő összegű, mindösszesen 7.388.476.-Ft ügyeleti díj és az egyes rész–összegeknek a periratok közt elfekvő felszólító levél alperes általi kézhezvételének napjától a megfizetés napjáig számított, a régi Ptk. 301/A. §-a szerinti késedelmi kamata megfizetésére. Másodlagosan a felperesek kérték annak megállapítását, hogy a 2005. és 2009. évi ügyeleti megbízási szerződéseknek az alperes javára egyoldalú szerződésmódosítási jogot, az ügyeleti díj egyoldalú meghatározását biztosító kikötései – a jóhiszeműség és tisztesség alapelvi követelményébe, a joggal való visszaélés tilalmába és nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközésük miatt – semmisek, az ezzel kapcsolatos magatartásával az alperes megsértette a joggal való visszaélés tilalmát, egyúttal a felperesek az elsődleges keresettel egyezően kérték az alperes marasztalását. A harmadlagos kereseti kérelem arra irányult, hogy a bíróság állapítsa meg az alperesi felmondás jogellenességét és – mivel az alperes érdekkörében felmerült okból az ügyeleti megbízási szerződés 2013. január 1. napjával ellehetetlenült – az alperest kötelezze az elsődleges keresettel egyező összegű kártérítés megfizetésére.

Az alperes az érdemi ellenkérelmét fenntartotta, kérve továbbra is a kereset elutasítását. Amellett, hogy megismételte a korábban kifejtett, a szerződés értelmezésével, az abból következő egyoldalú díjmódosítási jogával kapcsolatos, és a felperesek semmisségi hivatkozásait cáfoló jogi álláspontját, utalt rá, hogy az irányadó bírói gyakorlat szerint a keresetben felhívott polgári jogi alapelvek nem érvénytelenségi okok, s így azok esetleges sérelme sem eredményezheti a szerződés érvénytelenségét. Miután pedig az alperesnek a joggyakorlásához törvényes érdeke fűződött, a joggal való visszaélés a perbeli esetben fogalmilag kizárt. A harmadlagos keresetet illetően az alperes előadta, hogy a felmondás valós indokokon nyugodott, annak folytán a felperesekkel kötött ügyeleti megbízási szerződés megszűnt, ezért az új ügyeleti szolgáltató belépésével szóba sem jöhet a lehetetlenülés tényállása.

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével a felperesek keresetét elutasította, egyben kötelezte a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 200.000.-Ft perköltséget. Megismételte a korábbiakkal egyezően megállapított tényállásból levont, az alperest illető egyoldalú szerződésmódosítási jog fennálltával és a nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközés hiányával összefüggő jogi következtetéseit. A másodlagos keresetet elutasító döntését azzal is indokolta, hogy az alperes az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó jogát nem gyakorolta visszaélésszerűen és rosszhiszeműen, tisztességtelenül, mivel egyrészt megelőzően egyeztetéseket folytatott le a felperesekkel, másrészt további, a helyet megoldása iránt felvetést javasolt (helységnév közös ügyelet), és ezt meghaladóan az egyeztetések és a helyzet megoldására irányuló elképzelések a felperesek azon magatartása miatt hiúsultak meg, miszerint a felperesek először hozzájárultak a határidő módosításához, majd ezt visszavonták, illetve feltételhez kötötték. Ugyanitt az elsőfokú bíróság megjegyezte azt, hogy a fellépő gazdasági válság külső kényszerítő erő volt, továbbá utalt a jóerkölcsbe ütközés körében kifejtett véleményére. A harmadlagos keresettel kapcsolatban az elsőfokú bíróság a felmondás jogellenességére történt felperesi hivatkozást nem találta megalapozottnak. A felmondás ugyanis a felek közötti korábbi egyeztetések eredménytelenségére utalt, és ezen kívül az alperesnek joga is volt a szerződés felmondására. Az a tény pedig, hogy az alperes a szerződést felmondta, nem értelmezhető akként, hogy az azt bizonyítaná, hogy az alperesnek nem volt egyoldalú szerződésmódosítási joga, az egyoldalú szerződésmódosítási jog és a felmondás ugyanis két különböző aktus, és mivel a felperesek a szerződésmódosítást nem fogadták el, ezért az alperesnek nem volt más lehetősége, mint a szerződés felmondása.

A felperesek fellebbezésükben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperesnek a keresettel egyező marasztalását kérték. Eljárási szabálysértésként hivatkoztak arra, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a korábbi hatályon kívül helyező végzésben előírt kötelezettségét, valamint érdemi indokolás nélkül, iratellenes alapokon mellőzte törvényes képviselőnek, az alperes polgármesterének személyes meghallgatását. Sérelmezték azt is, hogy az elsőfokú ítélet érdemi indokolása szinte azonos a korábbi elsőfokú ítélet indokolásával, a másodfokú bíróság által előírt bizonyítás, illetve annak eredményének az indokolásban történő értékelése teljes mértékben elmaradt. A felperesek fellebbezési álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perbeli okirati bizonyítékokat és a tanúk vallomásait tévesen értelmezte. Mindemellett a felperesek fenntartották és megismételték az egyes kereseti kérelmeik kapcsán kifejtett jogi érveiket.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást teljesen felderítette, az indokolási kötelezettségét teljesítette, az okirati bizonyítékokat és tanúvallomásokat okszerűen és helyesen értékelte, továbbá a felperesek kereseti kérelmeit helytállóan bírálta el.

A fellebbezés túlnyomó részt alapos.

Az elsőfokú bíróság a 2005. december 31. napján kötött, a háziorvosi ügyelet ellátásáról szóló megbízási szerződés és annak 2009. december 22. napján történt módosítása helyes, a régi Ptk. 207. § (1) bekezdésének megfelelő értelmezésével állapította meg azt, hogy az alperest megillette az egyoldalú díjmeghatározás joga, s így a díj csökkentésére is jogosult volt. Emiatt az elsőfokú bíróságnak az elsődleges keresetet elutasító érdemi döntése helytálló volt, az e körben kifejtett jogi indokaival a másodfokú bíróság teljes mértékben egyetértett.

A másodfokú bíróság azt az elsőfokú bírói álláspontot is osztja, hogy a másodlagos kereset egyik jogalapjaként megjelölt semmisségi ok, a szerződés nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközése ( a régi Ptk. 200. § (2) bekezdése) sem áll fenn. Mellőzi ugyanakkor az elsőfokú ítélet indokolásából a gazdasági válság bekövetkeztére, mint köztudomású tényre történt hivatkozást (az ítélet 8. oldalának 3. bekezdése), abból ugyanis a perbeli szerződés érvényessége, s ezáltal a másodlagos kereset megalapozottsága szempontjából releváns és megalapozott jogi következtetés nem volt levonható.

A felperesek a másodlagos keresetükben tévesen hivatkoztak továbbá a sérelmezett szerződéses kikötésnek a régi Ptk. 4–5.§-aiba, a jóhiszeműség és tisztesség követelményébe és a joggal való visszaélés tilalmába ütköző voltára. E tekintetben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását azzal egészíti ki, hogy az alperes érdemi ellenkérelmében és fellebbezési ellenkérelmében is felhívott bírói gyakorlat (BDT 2014.3101.) szerint a fenti, a régi Ptk. bevezető rendelkezései között szabályozott alapelvek nem érvénytelenségi okok, azok esetleges sérelme jogszabályba ütközésre hivatkozással sem eredményezi a szerződés érvénytelenségét.

A felperesek azonban nem csupán az alperes számára egyoldalú díjmeghatározási jogot biztosító szerződési feltételnek a felsorolt polgári jogi alapelvekbe ütközését állították, hanem azt is, hogy az alperes e jogát visszaélésszerűen gyakorolta. A másodfokú bíróság e körben az ítéleti tényállást az elsőfokú eljárásban felmerült peradatok alapján kiegészíti azzal, hogy az alperes 2013-tól – részben a felperesekkel kötött – újabb megbízási szerződések alapján a háziorvosi ügyeleti díj összegét a 2012. évi díjcsökkentést megelőző mértékben határozta meg, majd azt évenként emelte (a 23. számú felperesi előkészítő irat 7. oldala, ugyanezen előkészítő irat F/2-F/4. számú mellékletei, a 24. számú alperesi előkészítő irat 2. oldala, a 26. számú tárgyalási jegyzőkönyv 2. oldala). A másodfokú bíróság álláspontja szerint téves továbbá az elsőfokú bíróságnak az a jogi következtetése, hogy a keresetben sérelmezett alperesi joggyakorlás, a 2012. évi díjcsökkentés nem ütközött a régi Ptk. 5. §-ában megfogalmazott joggal való visszaélés tilalmába.

A perbeli bizonyítási kötelezettség szabályai szerint a fentiek kapcsán az alperesnek kellett volna bizonyítania azt, hogy a díjcsökkentéshez törvényes érdeke fűződött. Az alperes érdemi védekezésében a törvényes érdekének fennálltát abban jelölte meg, hogy figyelemmel kellett lennie a változó, változható gazdasági környezetre, a források ugyancsak változó és korlátolt rendelkezésre állására, a közfeladatok ellátásához fűződő érdekere és az azok összehangolására irányuló kötelezettségeire ( a 15. számú alperesi előkészítő irat 5.oldala). Emellett külön hivatkozott arra is, hogy – a 2012. és 2013. évi költségvetési előterjesztések és rendeletek, valamint a 285/2011. számú határozat által is igazoltan – az elnehezült gazdasági helyzete miatt megszorításokra kényszerült, s így az ügyeleti díjak csökkentése okszerű és indokolt volt (a 20. számú alperesi előkészítő irat 1–2. oldala), ugyanakkor az utóbbi tényállítás valóságát, vagyis azt, hogy az alperes gazdasági helyzete a 2012. évben a háziorvosi ügyeleti díjak korábbiakkal azonos összegű kifizetésére nem nyújtott fedezetet, a felek által csatolt okiratok cáfolták ( a 19. számú felperesi előkészítő irat mellékletei, a 23. számú felperesi előkészítő irat F/1. számú melléklete). Ezen túlmenően a forráshiányra történt alperesi hivatkozás alaptalanságát támasztotta alá az az alperes által nem vitatott felperesi tényelőadás, hogy a felperesek arra is ajánlatot tettek az alperesnek, hogy a 2012. évben esedékes ügyeleti díjakat csak a 2013. évben fizesse ki, amit az alperes – hivatkozván arra, hogy a még nem ismerhető 2013. évi kondíciók terhére okszerűen kötelezettséget vállalni nem lehet– nem fogadott el ( a 23. számú felperesi előkészítő irat 8. oldala, a 24. számú alperesi előkészítő irat 3. oldala). Figyelembe veendő volt továbbá az a körülmény, hogy az alperesnek a szerződés által biztosított egyoldalú díjmeghatározási joga ellenére a felek által követett gyakorlat az volt, hogy az ügyeleti díj mértékét mindig konszenzus útján állapították meg, és az alperes e gyakorlattal azt követően szakított, és döntött egyoldalúan a díj mérsékeléséről, hogy a szakmai képviselőként eljárt VI.r. felperesi képviselő a szerződésben a díj megállapítására előírt határidő meghosszabbításához csak azzal a feltétellel járult volna hozzá, ha kimarad a megbízási szerződésből az, hogy az alperes visszamenőlegesen módosíthatja a megbízási díjat.

Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság megítélése szerint az alperes a 82/2012. (III.29.) számú képviselő – testületi határozatával visszaélésszerűen gyakorolta a szerződésen alapuló egyoldalú díjmegállapítási jogát, és rendelkezett a felpereseket illető ügyeleti díj mérsékléséről. S miután az alperes joggal való visszaélésnek minősülő e magatartása joghatás kiváltására alkalmatlan volt, a felperesek alappal követelték a megbízási szerződés megszűnéséig, azaz 2012. december 31. napjáig járó, az alperesi díjmérsékelést megelőző összegnek megfelelő ügyeleti díjak alperes általi kifizetését. (A kereseti kérelmek eshetőleges jellegére tekintettel a másodlagos kereset megalapozottsága folytán a harmadlagos, a felmondás jogellenességének megállapítása iránt kereseti kérelem érdemi vizsgálatát a másodfokú bíróság mellőzte.)

A másodfokú bíróság a kifejtett indokokra tekintettel, a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felemelt keresetnek megfelelően kötelezte az alperest az egyes felpereseket megillető tőkeösszegek megfizetésére. A késedelmi kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontját ugyanakkor a keresettől eltérően csak 2014. október 2. napjában állapította meg, figyelembe véve azt, hogy a felperesek a keresetfelemelésüket az elsőfokú bíróság által ekkor tartott folytatólagos tárgyaláson közölték az alperessel ( a 3. számú tárgyalási jegyzőkönyv 1. oldala). Miután pedig a díjkövetelés alapjául szolgáló, a háziorvosi ügyelet ellátásáról szóló megbízási szerződés IV.3. pontja szerint késedelem esetén a megbízottat a jegybanki alapkamattal egyező mértékű késedelmi kamat illeti meg, a másodfokú bíróság a keresettől eltérően ezen kamatmérték tekintetében marasztalta az alperest. A további kamatkövetelés alaptalansága okán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét egyebekben helybenhagyta.

A másodfokú döntés eredményeként a főkövetelés tekintetében teljes egészében pervesztes alperest a másodfokú bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján, a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdésének a.) pontjára, (5) – (6) bekezdéseire figyelemmel kötelezte a felperesek részéről felmerült – a megfizetett kereseti és fellebbezési illetékből, valamint a képviseletüket ellátó ügyvéd munkadíjából álló – első és másodfokú perköltség megfizetésére.

Mivel a másodfokú bíróság korábban a Pp. 252. § (2) bekezdése alapján, a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül határozott az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezéséről, ezért a felpereseknek az Itv. 51. § (1) bekezdésének megfelelően csak a megismételt eljárásban történt keresetfelemelés következtében keletkezett illetékkülönbözetet kellett volna az újabb fellebbezési eljárásban megfizetniük. A másodfokú bíróság erre tekintettel, az Itv. 80. § (1) bekezdésének i.) pontja szerint megállapította, hogy a felperesek a további fellebbezési illeték állami adóhatóság útján történő visszaigénylésére jogosultak.

Zalaegerszeg, 2016. február 16.

Dr. Sifter Ágnes sk. . Zumbók Péter sk. . Bányai Tamás sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

A kiadmány hiteléül:.

Horváth Nikolett írnok