Pf.21350/2007/4 — Pf.21350/2007/4 — Zalaegerszegi Törvényszék

Zala Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 2.Pf.21.350/2007/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Zala Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság dr. Horváth András ügyvéd (Hévíz, Büki u. 1.) által képviselt felperes neve felperes címe szám alatti székhelyű felperesnek, a Gárdos Ügyvédi Iroda (Keszthely, Deák F. u. 1., ügyintéző: dr. Gárdos Tamás ügyvéd) által képviselt alperes neve , alperes lakcíme szám alatti lakos alperes ellen 1.178.121,- Ft és járulékai megfizetése iránt indított perében a Keszthelyi Városi Bíróság 5.P.20.697/2004/67. számú - a 69. számú végzéssel kijavított - ítélete ellen az alperes 70. sorszámú fellebbezése folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezéssel nem érintett részében nem érinti, fellebbezett részében részben megváltoztatja, az alperest terhelő hátralékos bérleti díj összegét 1.026.932,- /egymillió-huszonhatezer-kilencszázharminckettő/ Ft-ra leszállítja, az alperest terhelő elsőfokú perköltség összegét 125.000,- /egyszázhuszonötezer/ Ft-ra leszállítja, egyebekben helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 /tizenöt/ nap alatt fizessen meg a felperesnek 25.000,- /huszonötezer/ Ft fellebbezési perköltséget, míg egyebekben a felek viselik a saját fellebbezési perköltségüket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság a 67. sorszámú - a 69. számú végzéssel kijavított - ítéletével (a továbbiakban: ítélet) kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 15 napon belül fizessen meg bérleti díj hátralék és helyreállítási költség címén 1.408.815,- Ft-ot és ennek 2004. január 1. napjától a kifizetés napjáig terjedő időszakra járó évi 11 %-os kamatát, továbbá adjon ki 1 db mosogatót szifonnal, 2 db villanykapcsolót aljzattal, és 1 db villanyboylert összesen 82.446,- Ft értékben. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 194.500,- Ft perköltséget.

Ítéletének indokolása szerint önkormányzat neve tulajdonában állt a piactér neve lévő 26 2 alapterületű üzlethelyiség (a továbbiakban: üzlethelyiség). Az 1998. december 8-án megtartott pályázati tárgyalás alapján az alperes szerezte meg az üzlethelyiség bérleti jogát, melyre figyelemmel polgármesteri hivatal neve, mint bérbeadó és az alperes, mint bérlő 1998. december 10-én bérleti szerződést kötöttek az üzlethelyiség 1998. december 8-tól 2003. december 7-ig terjedő határozott időre történő, vendéglátóipari tevékenység folytatásával kapcsolatos használata tárgyában havi 46.000,- Ft + ÁFA - és évente az éves infláció mértékével emelkedő - bérleti díj ellenében. önkormányzat neve 1999-ben az üzlethelyiséget értékesítette, melynek eredményeként az üzlethelyiség tulajdonjogát a felperes szerezte meg és került bérbeadói pozícióba a jogelődje és az alperes között 1998. december 10-én megkötött bérleti szerződésre tekintettel. Ezt követően a felek között többször volt birtokvédelmi eljárás. A felperes törvényes képviselőjének 2002. április 29-én és 2002. április 30-án írt - az üzlethelyiségben olaj- és zsírfelfogó akna hiányát kifogásoló - levelei alapján az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) városi intézet neve 2002. május 8-án helyszíni ellenőrzést tartott az üzlethelyiségben. A helyszíni ellenőrzéskor felvett jegyzőkönyvben rögzítették, hogy az üzlethelyiségben „a továbbiakban üdítő- és szeszesitalokat, kávét, hideg- és melegszendvicset, sós süteményeket forgalmaznak…életkészítést nem végeznek május 13-tól, mivel a melegkonyhás ételeket a utca neve sz. alatti grillbüfé neve grillbüfében fogják a továbbiakban készíteni és forgalmazni új bérlőként. A helyszínen forgalmazott termékek forgalmazásához zsírfogó üzemeltetése nem szükséges." 2002 őszén az alperes felfüggesztette tevékenységét az üzlethelyiségben, ugyanakkor annak kulcsait magánál tartotta és bérleti díjat nem fizetett. Az üzlethelyiséget a bérleti szerződésben rögzített határozott idő lejártával, 2003. december 7. napjával adta át a felperesnek. Az elsőfokú bíróság a Ptk. 423. §-ára és a bérleti szerződésre hivatkozva kötelezte az alperest a felperes javára 2002. szeptember 1-től 2003. december 7-ig terjedő időszakra 1.100.860,- Ft bérleti díj hátralék megfizetésére, mely után 2004. január 1. napjától kezdődően késedelmi kamat fizetésében is marasztalta az alperest, mert álláspontja szerint nem nyert bizonyítást, hogy a felperes magatartása lehetetlenítette el az üzlethelyiség alperes általi üzemeltetését, s az olaj- és zsiradékfelfogó akna hiánya ellenére a bérleti szerződés felmondásának jogával nem élt, az üzlethelyiséget és kulcsait a felperesnek nem adta át, csak a 2003. december 7-i határozott idő lejártával. Igazságügyi építési és ingatlanforgalmi szakértő által készített szakvélemény és kiegészítései, azok részbeni korrekciója alapján a bérleti szerződés 7./ és 11./ pontjaiban foglaltakra figyelemmel az elsőfokú bíróság 307.955,- Ft helyreállítási költség és ezek 2004. január 1. napjától járó késedelmi kamata megfizetésére is kötelezte az alperest az üzlethelyiség rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotba hozatala érdekében. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes az üzlethelyiségből elvitte a leltár szerint bérbeadó tulajdonát képező 1 db mosogatót szifonnal, 2 db villanykapcsolót aljzattal, 1 db villanyboylert, ezért ezen ingóságok kiadására is kötelezte a felperes javára újkori értéken, 82.446,- Ft összegben. A perköltség viselésére pervesztessége miatt az alperest kötelezte a felperes javára a 32/2002. (VIII.22.) IM.r. 3. § /2/ bekezdés a./ pontjára hivatkozással.

Az ítéletet az alperes támadta fellebbezéssel, melyben kérte az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, elsődlegesen a bérleti díjhátralék megfizetése iránti kereseti kérelem elutasítását, másodlagosan a bérleti díjhátralék 1.027.243,- Ft-ra történő leszállítását, elsődlegesen a helyreállítási költség 210.084,- Ft-ra való mérséklését, másodlagosan a helyreállítási költséggel kapcsolatos elsőfokú ítéleti rendelkezés hatályon kívül helyezését és e körben az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását, a kiadandó ingóságok ellenértékének 40.155,- Ft-ra történő leszállítását és a perköltség megfizetésére kötelezése mellőzésével a felperes marasztalását a „teljes perköltségben".

Arra hivatkozott, hogy a bérleti díjfizetési kötelezettség vonatkozásában az elsőfokú bíróság részben tévesen állapította meg a tényállást, és ez alapján a következtetése sem helytálló. A felperes évek óta el kívánta lehetetleníteni a működését. A zsírfogó berendezés hiányával kapcsolatos feljelentés is a felperestől származott, akit az ÁNTSZ helyszíni ellenőrzését követően a 2002. szeptember 12-én kelt levelében felhívott a zsírfogó berendezés 2002. szeptember 30-ig történő beszereltetésére azzal a figyelmeztetéssel, hogy ha ezt a megadott határidőig nem végezteti el, az esetben az üzlethelyiség használatát felfüggeszti és erre az időszakra bérleti díjat nem fizet. A felperes a megadott határidőig a zsírfogó berendezést nem szereltette be, melyet követően a 2002. október 7-én kelt levelében tájékoztatta arról, hogy 2002. szeptember 30. napjával az üzlethelyiség tényleges használatát felfüggeszti mindaddig, amíg a kötelezettségét nem teljesíti annak érdekében, hogy az üzlethelyiségben a működési engedélye szerinti vendéglátóipari tevékenységet folytathassa. Álláspontja szerint a felperes mulasztása miatt a Ptk. 305. § /1/ és /2/ bekezdései, 306. § /1/ és /4/ bekezdései, 309. § /1/ bekezdése, 424. § /1/ bekezdése, 427. § /1/ és /2/ bekezdései, valamint a 428. § /1/ bekezdése alapján bérleti díj fizetési kötelezettsége nem állhat fenn. A zsírfogó berendezés hiánya, a beázások és a vízvezeték hibája miatt 2002. szeptember 30-tól az üzlethelyiséget rajta kívül álló okból - szerződésszerű használatra alkalmatlan állapota miatt - nem tudta használni. Számítása szerint az elsőfokú bíróság a bérleti díj hátralék összegét is pontatlanul határozta meg, mivel 2002. szeptember hónapra a bérleti díjat megfizettette, 2003 decemberében pedig csak 7 napra járt a bérleti díj. Kifogásolta az üzlethelyiség helyreállítási költségeivel kapcsolatos elsőfokú bírósági jogi álláspontot és elszámolást, valamint a visszaadandó ingóságok értékének meghatározását is.

A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet fellebbezéssel támadott részének a helybenhagyására irányult.

A fellebbezési tárgyaláson a peres felek egyezséget kötöttek a kiadandó ingóságok értéke, továbbá a felújítási és helyreállítási költség és kamatai összege vonatkozásában. A 2.Pf.21.350/2007/4. számú tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt - 2007. november 20. napján jogerőre emelkedett - végzéssel jóváhagyott egyezség értelmében az alperes az 1 db mosogatót szifonnal, a 2 db villanykapcsolót aljzattal és az 1 db villanyboylert összesen 40.155,- Ft értékben adja ki 15 napon belül a felperes részére a felperesi jogi képviselő irodájában, valamint 15 nap alatt megfizet az alperesnek felújítási és helyreállítási költség címén 265.000,- Ft-ot, ennek kamata címén 35.000,- Ft-ot, mindösszesen 300.000,- Ft-ot. A jogerős végzéssel jóváhagyott egyezség alapján az elsőfokú bíróság ítélete abban a részében, amelyre az egyezség vonatkozott, hatályát vesztette.

Ezen egyezségre figyelemmel a másodfokú bíróságnak már csak a hátralékos bérleti díjjal kapcsolatos elsődleges és másodlagos fellebbezési kérelem tárgyában kellett határoznia, melynek kapcsán a fellebbezés kis mértékben alapos.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. § /3/ bekezdése alapján kizárólag a fennmaradó fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között bírálta felül, vagyis a másodfokú felülbírálat csak a hátralékos bérleti díjjal kapcsolatos elsődleges és másodlagos fellebbezési kérelemre terjed ki.

A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.) 36. § /1/ bekezdése folytán alkalmazandó Lt. 2. § /2/ bekezdése szerint a helyiségbérleti szerződés alapján a bérbeadó köteles a helyiséget a bérlő használatába adni, a bérlő pedig a helyiség használatáért, továbbá a szerződés keretében a bérbeadó által nyújtott szolgáltatásért helyiségbért fizetni.

Nem vitatható, hogy a perbeli üzlethelyiségben olaj- és zsírfelfogó akna nem volt. A bérleti szerződés 3. pontja szerint az alperes bérlőként az üzlethelyiségben vendéglátóipari tevékenységet folytathat. A perben 12. sorszám alatt polgármesteri hivatal neve az alperes részére 1999. március 4-én kiállított működési engedély szerint a perbeli üzlethelyiség működését söröző neve elnevezéssel engedélyezték, az üzletkör jelzőszáma 214, megnevezése söröző, TEÁOR száma 55.40 volt. (A 12. sorszám alatt becsatolt másik működési engedély 1997. augusztus 12-én került kiállításra a perbeli üzlethelyiséggel kapcsolatosan a kft. neve részére.) tanú neve tanúvallomása szerint, ha az üzlethelyiség a TEÁOR szám alapján „55.40 számúba tartozott, akkor melegkonyhás készítményeket még mélyhűtött formában sem árulhatott volna" (10. sorszámú jegyzőkönyv 4. oldal). A perben arra nincs adat, hogy a perbeli üzlethelyiség 55.30 TEÁOR számú kategóriába tartozott. Mindezek alapján megállapítható, hogy a perbeli üzlethelyiségben az alperes úgy folytatott melegkonyhás vendéglátóipari tevékenységet, hogy arra a működési engedélye szerint jogosultsága nem volt és a bérleti szerződés kezdetétől annak tárgyi feltételei sem voltak meg.

Nem vitás, hogy a felperes törvényes képviselője tett feljelentést az ÁNTSZ felé a 2002. április 29-én és 2002. április 30-án kelt leveleiben az olaj- és zsiradékfelfogó akna hiányáról, ennek ellenére a melegkonyhás üzemeltetésről. A feljelentés alapján az üzlethelyiségben 2002. május 8-án tartott helyszíni ellenőrzés során felvett jegyzőkönyvben az nyert rögzítést, hogy az üzlethelyiségben „a továbbiakban üdítő- és szeszesitalokat, kávét, hideg- és melegszendvicset, sós süteményeket forgalmaznak…ételkészítést nem végeznek május 13-tól, mivel a melegkonyhás ételeket a utca neve sz. alatti grillbüfé neve grill büfében fogják a továbbiakban készíteni és forgalmazni új bérlőként. A helyszínen forgalmazott termékek forgalmazásához zsírfogó üzemeltetése nem szükséges." Az ÁNTSZ városi intézet neve a jegyzőkönyvben rögzítettekről a 2002. május 15-i levelében tájékoztatta a felperes törvényes képviselőjét.

A fellebbezésben felhívott Ptk. 424. § /1/ bekezdése értelmében a bérbadó - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - szavatol azért, hogy a bérelt dolog a bérlet egész tartama alatt szerződésszerű használatra alkalmas, és egyébként is megfelel a szerződés előírásainak. Erre a szavatosságra a hibás teljesítés miatti szavatosság szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a bérlőt az elállás helyett az azonnali hatályú felmondás joga illeti meg, kicserélést pedig nem követelhet. Lényegében azonos szabályokat tartalmaznak az Lt. 36. § /1/ bekezdése szerint alkalmazandó Lt. 8. § /1/ - /3/ bekezdései. A Ptk. 427. § /1/ bekezdése szerint a dolog fenntartásával járó kisebb kiadásokat a bérlő, a többi kiadást, valamint a dologgal kapcsolatos közterheket a bérbeadó viseli; míg a /2/ bekezdés alapján a bérlő köteles a bérbeadót értesíteni, ha a bérbeadót terhelő munkálatok szükségessége merül fel, és köteles megengedni, hogy a bérbeadó azokat elvégezze, továbbá a károk elhárításához szükséges intézkedéseket megtegye. Az értesítés elmulasztásából eredő károkért a bérlő a felelős. A Ptk. 428. § /1/ bekezdése azt rögzíti, hogy a bérlő a bért időszakonként előre köteles megfizetni. Arra az időre, amely alatt a dolgot rajta kívül álló okból nem használhatja, bér nem jár.

A bérleti szerződés megkötésekor és a bérbeadói pozícióban történő jogutódlásig sem volt az üzlethelyiségben olaj- és zsírfelfogó berendezés. A bérleti szerződés 3. pontja szerinti bérlői használat vendéglátóipari tevékenységre, de csupán az alperes részére kiadott működési engedélyben 55.40 TEÁOR számú tevékenységre, tehát söröző működtetésére vonatkozott. Ebből fakadóan melegkonyhás vendéglátóipari tevékenység folytatására nem volt jogosult az alperes, ezért az olaj- és zsírfelfogó berendezés hiánya miatt az üzlethelyiség szerződésszerű használatra alkalmatlannak nem volt tekinthető. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a működési engedély szerinti vendéglátóipari tevékenységre az üzlethelyiség szerződésszerű használatra alkalmas volt. Az ÁNTSZ részéről 2002. május 8-án tartott helyszíni ellenőrzéskor pedig egyértelműen rögzítést nyert a felvett jegyzőkönyvben, hogy 2002. május 13-tól az üzlethelyiségben ételkészítés nem történik, csupán üdítő- és szeszesitalokat, kávét, hideg- és melegszendvicset, sós süteményt forgalmaznak. A jegyzőkönyv arra is utalt, hogy a melegkonyhás ételek készítését és forgalmazását az alperes az új üzlethelyiségében végzi.

E tényekre és körülményekre figyelemmel alaptalanul hívta fel az alperes a felperest a 2002. szeptember 12-én kelt levelében arra, hogy „legkésőbb 2002. szeptember 30-ig szíveskedjenek a bérlemény olyan feltételeit megteremteni, hogy az a bérleti szerződésben is rögzített tevékenység végzésére alkalmas legyen". Téves a levél azon hivatkozása is, hogy „a bérlemény korábbi feltételei megváltoztak, és így nem lehet a bérleményt a szerződésben meghatározott tevékenység folytatására maradéktalanul használni", mivel az olaj- és zsiradékfelfogó berendezés a bérleti jogviszony kezdetétől nem állt rendelkezésre az üzlethelyiségben, ezért a bérleti jogviszony „korábbi feltételei" nem változtak meg, „a bérleti szerződésben meghatározott tevékenység" pedig vendéglátóipari tevékenység volt, mely a működési engedély szerinti tevékenységben - söröző üzemeltetése - változatlanul folytatható lett volna, különös tekintettel az ÁNTSZ 2002. május 8-i helyszíni ellenőrzésekor felvett jegyzőkönyvében foglaltak alapján. Az üzlethelyiség használata, a vendéglátóipari tevékenység folytatása 2002. október 1. után is fennmaradhatott volna, ahogy vélhetően 2002. május 13-tól 2002. szeptember 30-ig is működött az üzlethelyiség, a működési engedélyben és az ÁNTSZ 2002. május 8-i jegyzőkönyvében foglalt nem melegkonyhás vendéglátóipari tevékenységgel. Az alperes tehát nem rajta kívül álló okból, hanem saját döntése alapján hagyott fel a szerződésszerű és rendeltetésszerű használatra alkalmas üzlethelyiség használatával.

Amennyiben az alperes úgy ítélte meg, hogy a 2002. szeptember 12-én kelt felszólításában meghatározott határidő eredménytelenül telt el és az üzlethelyiség a szerződésszerű használatra nem alkalmas, úgy bérlőként a bérleti szerződés azonnali hatályú felmondásának joga illette volna meg. Ebből következően a fellebbezésében is felhívott jogszabállyal (Ptk. 424. § /1/ bekezdése) ellentétes magatartást tanúsított, amikor a 2002. október 7-én kelt levele szerint bérleti díj fizetés nélkül az üzlethelyiség használatát felfüggesztette, nem pedig a bérleti szerződés azonnali hatályú felmondásának jogával élt.

Mivel a bérleti jogviszonyt 2002. szeptember 30. napjával nem szüntette meg, ugyanakkor az üzlethelyiség birtoklásával sem hagyott fel (csak a használatával), kulcsait magánál tartotta, az üzlethelyiséget - kulcsaival együtt - csupán a bérleti szerződésben rögzített határozott idő lejártával, 2003. december 7. napjával adta át a felperesnek, ezért nem mentesülhet 2002. október 1. napjától 2003. december 7. napjáig terjedő időszakra a bérleti díj fizetésének kötelezettsége alól.

A fellebbezésben hivatkozott beázások és a vízvezeték hibája miatti szerződésszerű használatra alkalmatlan állapot a perben nem nyert bizonyítást. tanú 2 neve tanúvallomása szerint az alperesnek frissen meszelve, felújított állapotban, új műanyagpadlóval adták át az üzlethelyiséget (38. sz. jegyzőkönyv 1. oldala), tanú 3 neve tanúvallomása szerint végzett javítási munkák (37. sz. jegyzőkönyv 1. oldala) pedig a bérleti szerződés 7. pontja szerinti bérlői feladatokat képező fenntartási, karbantartási, illetve a Ptk. 427. § /1/ bekezdése szerint, az üzlethelyiség fenntartásával járó kisebb kiadásokkal járó munkák voltak. A beázásokra egyedül tanú 4 neve tanúvallomása (38. sz. jegyzőkönyv 3. oldala) utalt, ugyanakkor az alperes 2002. szeptember 12-én kelt levelében beázások megszüntetésével kapcsolatos felhívás, a beázások miatti rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotra utalás nem volt, kizárólag az olaj- és zsírfelfogó berendezés hiányának megszüntetését célozta a felpereshez írt levél. Megalapozatlanul hivatkozott tehát az alperes a fellebbezésében arra, hogy a vízvezeték hibája és a beázások miatt sem tudta - rajta kívül álló okból -használni az üzlethelyiséget, s emiatt volt kénytelen felhagyni a használatával.

Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az adott esetben nem látta alkalmazhatónak a Ptk. 428. § /1/ bekezdésének második mondatát és a bérleti szerződésben rögzített határozott idő lejártáig megállapította az alperes bérleti díjfizetési kötelezettségét. A hátralékos bérleti díj összegét azonban pontatlanul határozta meg, mivel az alperes 2002. szeptember hónapra megfizette a bérleti díjat (2.Pf.4/A/1.sz.), 2003. december hónapra pedig csupán 7 napra eső bérleti díj tartozás volt elszámolható. Ez alapján 14 hónapra és 7 napra a hátralékos bérleti díj összege a másodlagos fellebbezési kérelemben megjelölt 1.027.243,- Ft-tal szemben a másodfokú bíróság számítása szerint 1.026.932,- Ft, mely összegre az alperest terhelő hátralékos bérleti díjat leszállította. (A Pp. 215. §-a nem volt alkalmazható, mivel az elsődleges fellebbezési kérelem a bérleti díjhátralék iránti kereseti kérelem elutasítására irányult és a „többen a kevesebb" elve alapján a másodlagos fellebbezési kérelemben megjelölt összeghez képest alacsonyabb összeg megállapítható volt.)

A fellebbezési tárgyaláson megkötött egyezségre és a másodfokú döntés következtében leszállított hátralékos bérleti díjra figyelemmel megváltozott a pernyertesség-pervesztesség aránya, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 81. § /1/ bekezdésének megfelelően az alperest terhelő elsőfokú perköltség összegét is leszállította 125.000,- Ft-ra, figyelembe véve a felperes által lerótt kereseti illeték és a felek által előlegezett költségek összegét is.

Mindezek folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezéssel nem támadott részében a Pp. 253. § /3/ bekezdésének megfelelően nem érintette, míg fellebbezéssel érintett részében a Pp. 253. § /2/ bekezdése értelmében részben megváltoztatta, míg egyebekben helybenhagyta.

A másodfokú bíróság a fellebbezés sikeressége-sikertelensége és a pernyertesség-pervesztesség aránya alapján a Pp. 239. §-a folytán alkalmazandó Pp. 81. § /1/ bekezdésének megfelelően kötelezte az alperest a felperesnek járó arányos fellebbezési perköltség viselésére a /2003. (VIII.22.) IM. r. 3. § /1/ bekezdése, /2/ bekezdésének a./ pontja, /5/ bekezdése és 4/A. § /1/ bekezdése alapján azzal, hogy az egyéb fellebbezési perköltségüket a felek maguk viselik.

Zalaegerszeg, 2007. november 20.

Dr.Polgárné dr.Vártok Irén sk. Dr.Bartalné dr.Mentes Judit sk. Dr.Licskay József sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró