Pf.21338/2010/4 — Pf.21338/2010/4 — Zalaegerszegi Törvényszék

a II.fokú bíróság neveBíróság, mint másodfokú bíróság 3.Pf.21.338/2010/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A a II.fokú bíróság neve Bíróság, mint másodfokú bíróság a a felperesi ügyvéd neve ügyvéd (a felperesi ügyvéd címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a az I.r. alperes képviselője neve ügyvéd (az I.r. alperes képviselője címe) által képviselt I.rendű alperes neve (I.r. alperes címe) I.r., továbbá a személyesen eljáró II.r. alperes neve (II.rendű alperes címe.) II.r., III.rendű alperes neve (III-IV.r. alperesek címe) III.r., és IV.rendű alperes neve (III-IV.r. alperesek címe) IV.r. alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a a bíróság neve Városi Bíróság 3.P.20.752/2009/16. számú ítélete ellen 20. sorszámon előterjesztett felperesi fellebbezés folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, fizessen meg 15 nap alatt az I.r. alperes részére 30.000.- (harmincezer) Ft fellebbezési perköltséget.

A feljegyzett fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, kötelezte a felperest az I.r. alperes részére 125.000.- Ft perköltség megfizetésére azzal, hogy egyéb költségeiket a felek viselik, a feljegyzett illeték pedig az állam terhén marad.

Az ítélet indokolása szerint a felperes és az I.r. alperes között 2003. október 1. napján kölcsönszerződés jött létre, amely alapján az I.r. alperes 11.000.- EUR kölcsönt nyújtott a felperes részére azzal, hogy ezt az összeget a felperes 2005. január 31-ig tartozott volna visszafizetni, évi 30 %-os kamat, és esetlegesen további 10 %-os késedelmi kamat mellett.

II., III., és IV.r. alperesek a felperes kötelezettségeiért készfizető kezességet vállaltak. Miután a felperes a kölcsönszerződésben megállapított határidőig tartozását nem fizette vissza, jelen per I.r. alperese a felperes, illetve jelen per II., III. és IV.r. alperese ellen a a bíróság neve Városi Bíróság előtt polgári pert indított, amelynek során a a bíróság neve Városi Bíróság városi bírósági ügyszám számú, illetve a a II.fokú bíróság neve Bíróság II.f. határozat száma számú ítéletével kötelezte jelen per felperesét, továbbá jelen per II., III. és IV.r. alperesét, hogy fizessenek meg egyetemlegesen jelen per I.r. alperese részére 3.318.900.- Ft tőkét, és ennek 2005. február 1-től járó évi 40 % kamatát.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ezen jogerős ítéletekből megállapíthatóan az eljárt bíróságok a felperes és I.r. alperes között létrejött kölcsönszerződésben meghatározott kamatokat kirívónak nem minősítették, illetve azokat nem mérsékelték. Emellett az elsőfokú bíróság megállapította, a felperes az I.r. alperestől a kölcsönt vállalkozási céllal vette fel, ehhez képest pedig a kikötött kamat ugyancsak nem minősíthető kirívóan magasnak, hiszen a banki gyakorlat is az, hogy a vállalkozói célú hitelek magasabb kamat mellett kerülnek folyósításra, mint a személyi célúak. Utalt az elsőfokú bíróság arra is, hogy a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében a jelen perbelinél nagyságrendekkel magasabb kamatösszegeket is megállapíthatónak, megítélhetőnek talált, amennyiben a kölcsönt gazdasági, üzleti célra nyújtották.

Az elsőfokú bíróság mindezeket mérlegelve megállapította, a felperes és az I.r. alperes között létrejött kölcsönszerződésben meghatározott kamat nem minősíthető sem eltúlzottnak, sem kirívóan magasnak, következésképpen a szerződés ezen kikötése a jóerkölcsbe nem ütközik, ekként a felperes semmisség megállapítására irányuló keresete alaptalan.

Az elsőfokú ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében a felperes annak megváltoztatását kérte akként, hogy a másodfokú bíróság adjon helyt a keresetnek.

Fellebbezésében a felperes korábbi előadása fenntartása mellett hivatkozott arra is, hogy az I.r. alperes nem pénzügyi szervezet, hanem magánszemély, ebből következően a hitelnyújtással kapcsolatban költségei sem merültek fel, ellentétben pl. a fiókhálózatot működtető bankokkal, mégis az I.r. alperes jóval magasabb kamatot igényelt a felperestől, mint a kölcsönnyújtáskor irányadó banki kamatok voltak. Mindez a felperesi álláspont szerint a szerződés semmisségének megállapítását megalapozza.

I.r. alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, II.r. alperes ellenkérelme az elsőfokú ítélet fellebbezés szerinti megváltoztatására irányult, III. és IV.r. alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A fellebbezés alaptalan.

A másodfokú bíróság meggyőződése szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen, a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg, abból helyes jogi következtetéseket vont le, az elsőfokú ítélet tehát megalapozott, és jogszerű, erre figyelemmel a másodfokú bíróság csupán a felperesi fellebbezéssel kapcsolatban kívánja a következőket kifejteni.

A fellebbezésben foglaltakkal ellentétben az elsőfokú eljárásban is, mint ahogy jelen másodfokú eljárásban is, teljességgel nyilvánvaló, hogy az I.r. alperes a felperes részére a vitatott kölcsönt magánszemélyként és nem pénzügyi gazdálkodó szervezetként nyújtotta, ennek ugyanakkor a másodfokú bíróság megítélése szerint a felperesi keresettel kapcsolatban semmiféle relevanciája nincs. A perben ugyanis a felperesi kereset alapján abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy 2003-ban magánszemélyek között kifejezetten üzleti célra nyújtott hitelszerződés vonatkozásában az alkalmazott 30 %-os kamat, illetve 10 %-os késedelmi kamat olyan mértékű-e, amely a szerződés ezen része jó erkölcsbe ütközővé történő minősítését, és ekként semmisségét megalapozza.

A másodfokú bíróság e körben mindenekelőtt azt állapítja meg, egy adott szerződés semmissége kérdésében a szerződés megkötésének időpontjában fennálló körülmények az irányadók, semmiképpen sem lehet a semmisség megállapítása körében olyan tényeket, adatokat, körülményeket mérlegelni, amelyek a szerződés megkötését, illetve a szerződés teljesítése elmaradását követően keletkeztek. Mindebből következően a felperesi kereset elbírálása szempontjából érdektelen, hogy a felperes azon üzleti számítása, amelynek megvalósítására a kölcsönt felvette, utóbb a hozzáfűzött reményeket nem váltotta be, illetve az is, hogy a felperes fizetési kötelezettsége teljesítése elmaradása okán az I.r. alperes felé a további alperesek, mint kezesek esetlegesen helytállási kötelezettséggel tartoznak.

A másodfokú bíróság meggyőződése szerint tehát, ahogy azt az elsőfokú bíróság is tette, abban a kérdésben kellett a perben állást foglalni, hogy a szerződés létrejöttekor annak kamatfeltételei vonatkozásában a jóerkölcsbe ütközés megállapítható-e, avagy sem. E körben pedig a helyes válasz egyértelműen a nem, miután az I.r. alperes a felperes részére kifejezetten üzleti céllal, kockázatokat is magában hordozó gazdasági tevékenység elkezdésére nyújtotta a hitelt, amelynek a kezeseken kívül egyéb biztosítéka nem volt, következésképpen nyilvánvaló, hogy a hitelnyújtással az I.r. alperes is az átlagosnál nagyobb kockázatot vállalt, aminek meg kellett mutatkoznia a kamat mértékében is.

A másodfokú bíróság meggyőződése szerint ezen túlmenően teljességgel irreleváns, hogy a kérdéses időszakban a kereskedelmi bankok devizakölcsönt ügyfeleik számára milyen kondíciókkal nyújtottak, hiszen a felperesnek lehetősége lett volna az igényelt hitelt ilyen banktól felvenni amennyiben kedvezőbb kondíciókat tud elérni, miután azonban a felperes a kölcsönt az I.r. alperestől vette fel, a másodfokú bíróság szerint egyértelmű, hogy a hitelnyújtáskor annak feltételei egyrészről nem voltak eltúlzottak, másrészről pedig a felperes azt a gazdasági tevékenységéből kigazdálkodhatónak vélte, ami ugyancsak arra utal, hogy a szerződés megkötésekor a felperes sem tekintette a kamatmértékeket eltúlzottnak. Annak pedig, hogy a felperes a hitellel elérni kívánt gazdasági célt megvalósítani nem tudta, a hitel feltételeire visszaható hatása nyilvánvalóan nincs.

Itt utal a másodfokú bíróság arra is, hogy a felperes előzőekben megjelölt polgári perben kifejtett magatartása is kifejezetten arra utal, hogy az alperes a kölcsön felvételét követően évekig maga sem tartotta a szerződésben kikötött kamatokat jóerkölcsbe ütköző mértékűnek, hiszen a korábbi perben ilyen védekezést egyáltalán nem terjesztett elő, illetve az őt, a szerződés szerint marasztaló elsőfokú ítélet ellen sem nyújtott be fellebbezést, a a II.fokú bíróság neve Bíróság ugyanis jelen per I.r. alperesének, mint ottani felperesnek a fellebbezése okán járt el az ügyben.

Mindezeket összességében értékelve tehát a másodfokú bíróság is az elsőfokú bíróságéval megegyező következtetésre jutott a felperesi kereset megalapozatlanságát illetően, ezért a helyes döntést tartalmazó elsőfokú ítéletet a Pp. 253.§ /2/ bekezdése alapján helybenhagyta.

A felperes a Pp. 86.§ /3/ bekezdése alapján köteles költségmentessége ellenére megfizetni a másodfokú eljárásban is pernyertes I.r. alperes fellebbezési perköltségét, amelynek összegét a másodfokú bíróság az általános szabályok szerint határozta meg, a feljegyzett fellebbezési illeték pedig az állam terhén marad a felperesi költségmentesség okán.

Zalaegerszeg, 2010. október 14.

dr.Bányai Tamás sk. dr.Sifter Ágnes sk. dr.Tihanyi Zsuzsa sk. a tanács elnöke, bíró bíró előadó

A kiadmány hiteléül:

Molnárné Lábodi Erika tisztviselő