Pf.21258/2006/3 — Pf.21258/2006/3 — Zalaegerszegi Törvényszék

Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 2.Pf.21.258/2006/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a Szűcs & Durgó Ügyvédi Iroda (Zalaegerszeg, Széchenyi tér 1., ügyintéző: dr. Szűcsné dr. Durgó Mária ügyvéd) által képviselt felperes neve felperes lakcíme alatti lakos felperesnek, a Gajdán & Tóth Ügyvédek Irodája (I.r. alperes lakcíme I/4. és II/7., ügyintéző: dr. Tóth Csaba ügyvéd) által képviselt I.r. alperes neve I.r. alperes lakcíme szám alatti címről idézhető I. r. és a személyesen eljáró II.rendű alperes neve helységnév, Savaria u. 1/B. fszt. 25. szám alatti lakos II. r. alperesek ellen kártérítés iránt indított perében, amely perbe dr. Kléh László elnök által képviselt Magyar Ügyvédek Biztosító és Segélyező Egyesülete Budapest, Hegedűs Gy. u. 8. IV/5. szám alatti székhelyű beavatkozó az I. r. alperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozott, a Zalaegerszegi Városi Bíróság 9.P.21.552/2005/8. számú ítélete ellen, a felperes 9. sorszámú fellebbezése folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta a következő

R É S Z - ÉS K Ö Z B E N S Ő Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az alperesek egyetemleges felelőssége megállapítására és a II. r. alperest ennek tűrésére kötelezésre irányuló kereseti kérelem elutasítása tárgyában helybenhagyja, megállapítja, hogy a megbízási szerződés megszegéséért a felperesnek okozott kárért az I. r. alperes kártérítési felelőssége fennáll.

A rész- és közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 2.Pf.20.894/2005/4. számú hatályon kívül helyező végzése alapján lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság a felperes keresetét - melyben elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az I. r. alperes egyetemleges felelősséggel tartozik a helységnév Városi Bíróság P.20.660/1995/3. számú bírósági meghagyásában szereplő összeggel, másodlagosan pedig kérte az I. r. alperes kötelezését kártérítés címén 1.900.000,- Ft és ennek 1994. május 25. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes késedelmi kamata megfizetésére és a II. r. alperest ennek tűrésére - elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg perköltség címén az I. r. alperesnek 100.000,- Ft-ot, a II. r. alperesnek 3.000,- Ft-ot.

Ítéletének indokolása szerint a felperes az 1994. május 18. napjára dátumozott tényvázlat tanúsága szerint megbízta az I. r. alperest a helységnév 5883/8. számú tulajdoni lapon felvett - helységnév 6239/1/A/8. hrsz.-ú, természetben felperes lakcíme alatti - ingatlan adásvételi szerződésének elkészítésével, valamint a tulajdonjog átvezetési eljárás lefolytatásával. Az I. r. alperes az adásvételi szerződést 1994. május 17-én szerkesztette meg a II. r. alperes által ezen a napon a reggeli órákban a helységnév Körzeti Földhivataltól beszerzett tulajdoni lap másolat alapján. A tulajdoni lap másolat szerint az ingatlant 270.000,- Ft jelzálogjog terhelte a helységnév Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala és 1.300.000,- Ft jelzálogjog terhelte a helységnév és Vidéke Takarékszövetkezet javára. Az adásvételi szerződés 2. pontja szerint az ingatlan vételára 3.800.000,- Ft volt, a 4. pontjában pedig a felek megállapodtak abban, hogy a vételárból az adásvételi szerződés aláírásakor foglaló és előleg jogcímén átvett 1.570.000,- Ft-ot az eladók az ingatlan tehermentesítésére fordíthelységnév, az 5. pont értelmében pedig a vevők 1994. május 25-ig fizetik ki az eladók részére a 2.230.000,- Ft vételárrészt, amennyiben azok tehermentesített tulajdoni lapot részükre bemutatnak. A fennmaradó 2.230.000,- Ft vételárrész teljesítése az I. r. alperes ügyvédi irodájában 1994. május 25-én történt meg, amikor az eladók tehermentesített tulajdoni lap helyett a helységnév és Vidéke Takarékszövetkezet jelzálogjog törlése iránti kérelmét mutatták csak be. A fennmaradó 2.230.000,- Ft vételárrészből a felperes és élettársa - felperes élettársának neve - 1.960.000,- Ft-ot átadtak a II. r. alperesnek és házastársának - II.r. alperes házastársának neve -, 270.000,- Ft pedig az I. r . alperesnél ügyvédi letétbe került, amelyről a felperes és az I. r. alperes letéti szerződést kötöttek, melynek 2. pontjában úgy állapodtak meg, hogy a 270.000,- Ft akkor fizethető ki a II. r. alperesnek, ha bemutatja a jelzálogjog törlési igazolást, illetőleg az összeg befizetéséről szóló bizonylatot. Ezen igazolás bemutatása után 1994. május 26-án az ügyvédi letétből a 270.000,- Ft-ot az I. r. alperes kifizette az eladóknak. Az I. r. alperes az adásvételi szerződést 1994. május 25-én megküldte a helységnév Körzeti Földhivatalhoz a felperes és élettársa tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzése végett. A helységnév Körzeti Földhivatal az 1994. november 17-én kelt határozatával az ingatlanra a felperes és felperes élettársának neve ¼ - ¼ tulajdoni hányadát jegyezte be, mivel a helységnév Körzeti Földhivatalhoz 1994. május 16-án a megye neve Megyei Bírósági Végrehajtótól 1.538.215,- Ft és járulékai erejéig végrehajtási jog bejegyzése iránti kérelem érkezett a II. r. alperes perbeli ingatlanon fennálló ½ tulajdoni hányadára. A II. r. alperes ellen indult végrehajtási eljárás során az 1994. szeptember 6-án megtartott árverésen végrehajtást kérő neve végrehajtást kérő 600.000,- Ft-ért megvásárolta a II. r. alperes ½ tulajdoni hányadát. A felperes az élettársa ¼ tulajdoni hányadát 850.000,- Ft megváltási ár ellenében magához váltotta az 1995. január 23-án kelt élettársi vagyonközösséget megszüntető szerződés szerint, míg végrehajtást kérő neve és a közte folyó közös tulajdon megszüntetése iránti per jogerős befejezését követően 1995. október 11-én végrehajtást kérő neve ½ tulajdoni hányadát 1.700.000,- Ft megváltási ár ellenében szerezte meg. A felperes és élettársa által a II. r. alperes ellen vételár visszafizetése iránt a helységnév Városi Bíróságon indult perben kibocsátott jogerős bírósági meghagyás értelmében a II. r. alperes 1.900.000,- Ft vételár és ennek 1994. május 25. napjától a kifizetés napjáig terjedő időre járó évi 20 %-os kamata megfizetésére köteles. A jogerős bírósági meghagyás alapján a II. r. alperessel szemben jelenleg is végrehajtási eljárás folyik. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az I. r. alperes elévülési kifogása alaptalan, mert a felperes bizonyította az 1996-ban és 2001 júniusában írt levelekkel, hogy az ingatlannal kapcsolatos kárigénye megtérítésére az I. r. alperest írásban felszólította, s ezen írásbeli felszólítások az elévülést megszakították. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja értelmében a tényvázlatból, a felperes előadásából, tanú neve tanúvallomásából megállapíthatóan az I. r. alperes a megbízási szerződésnek megfelelően járt el az adásvételi szerződés megszerkesztésekor, ezért annak kapcsán kártérítési felelősség nem terheli. Érvelése értelmében a megbízási szerződésből a második vételárrészlet megfizetésével kapcsolatban az I. r. alperesre szerződéses kötelezettség nem hárult. Az I. r. alperes ügyvédi irodája a felek közös szóbeli megállapodása alapján csupán a pénzátadás helyszíne volt, a vételárrészlet kifizetésével kapcsolatban az I. r. alperest ügyvédként semmilyen mulasztás nem terheli, ezért a fennmaradó vételárrészlet kifizetésével összefüggésben sem áll fenn kártérítési felelőssége. Megítélése szerint a felperes mulasztott, mert hiteles tulajdoni lapból, vagy az ingatlan-nyilvántartásból nem győződött meg arról, hogy az adásvételi szerződés megkötése óta a bejegyzett jogokat illetően nem következett-e be az utolsó vételárrészlet kifizethetőségére kiható változás, melyekre tekintettel a felperes másodlagos - a Ptk. 318. § (1) bekezdésére és a Ptk. 339. § (1) bekezdésére alapított - kereseti kérelmét elutasította. Az elsőfokú bíróság jogi okfejtése szerint az elsődleges - egyetemleges felelősség megállapítása és a II. r. alperes tűrésre kötelezése iránti - kereseti kérelem csak a másodlagos kereseti kérelemnek helytadó döntés esetén foghatna helyt, ennek hiányában azonban az elsődleges - a Ptk. 344. § (1) bekezdésére alapított - kereseti kérelmet is elutasította.

Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, melyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a keresetének helytadó döntés meghozatalát kérte. Hivatkozása szerint tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a tulajdonjog megszerzése tekintetében az I. r. alperest ügyvédként mulasztás nem terheli. Az adásvételi szerződés alapján a fennmaradó 2.230.000,- Ft kifizetésére csak akkor kerülhet sor, ha a tehermentes tulajdoni lapot az eladók bemutatják. Az I. r. alperes akkor járt volna el helyesen, ha a tehermentes tulajdoni lap bemutatásának hiánya miatt nem csupán a 270.000,- Ft-ot, hanem a teljes 2.230.000,- Ft vételárhátralékot letétbe helyezteti, ugyanis ezzel lehetett volna biztosítani a szerződésnek megfelelő teljesítést. Sérelmezte az elsőfokú bíróság azon okfejtését, hogy a vételárhátralék kifizetésében az I. r. alperesnek szerepe nem volt, csupán az irodáját biztosította a teljesítés helyéül, illetőleg őt terheli mulasztás, mert nem győződött meg az adásvételi szerződés megkötése óta eltelt időszakban bekövetkezett tulajdonszerzési akadályról. Az I. r. alperest az adásvételi szerződés megszerkesztésével, az adásvétel lebonyolításával, a tulajdonosváltozás ingatlan-nyilvántartási bejegyeztetésével bízta meg, aki a szerződésben vállalt kötelezettségét megszegte, mivel a 2.230.000,- Ft vételárrészlet teljesítése során nem kellő gondossággal és az adásvételi szerződésben foglaltak szem előtt tartásával járt el. Érdekei fokozottabb védelme az I. r. alperestől azért is elvárható lett volna, mert tudomással bírt arról, hogy a II. r. alperes ellen végrehajtási eljárás folyik, s emiatt számolnia kellett azzal, hogy a II. r. alperes ingatlanára végrehajtási jog bejegyzésre kerülhet. Szerinte az alperesek közösen okozták a kárát, bár más-más károkozó magatartással, ezért kérte a jogerős bírósági meghagyásban meghatározott összeg tekintetében az egyetemleges felelősség megállapítását. Kifogásolta, hogy a megtérült kár tekintetében indítványozott bizonyítást nem rendelte el az elsőfokú bíróság, ezért változatlanul az illetékes végrehajtó megkeresését kérte a II. r. alperes még fennálló tartozása megállapítása végett.

Az I. r. alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.

A II. r. alperes és a beavatkozó fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztettek elő.

A fellebbezés az alábbi értelemben alapos: Az elsőfokú bíróság az elsődleges és a másodlagos kereseti kérelmek jogalapjának elbírálásához szükséges mértékben a bizonyítást lefolytatta, a tényállást helyesen állapította meg.

Nem vitásan a felperes és élettársa - felperes élettársának neve -, valamint az I. r. alperes között a Ptk. 474. § (1) bekezdése szerinti megbízási szerződés jött létre a II. r. alperes és házastársa - II.r. alperes házastársának neve - egyenlő arányú közös tulajdonát képező felperes lakcímeú ingatlana adásvételi szerződésének elkészítése, valamint a tulajdonjog átvezetési eljárás lefolytatása tárgyában. A tényvázlat adataiból egyértelműen megállapítható, hogy az I. r. alperes nem csupán az adásvételi szerződés elkészítését vállalta, hanem a tulajdonjog átvezetési eljárás lefolytatására is kötelezettséget vállalt.

Helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság abban a kérdésben, hogy az I. r. alperest az adásvételi szerződés megszerkesztésével kapcsolatosan - jogellenes és felróható magatartás hiányában - a Ptk. 318. § (1) bekezdése és a Ptk. 339. § (1) bekezdése szerint kártérítési felelősség nem terheli, mivel az adásvételi szerződés 1994. május 17-i megszerkesztése napján a II. r. alperes által a reggeli órákban a helységnév Körzeti Földhivataltól beszerzett tulajdoni lap széljegyként még nem tartalmazta a megye neve Megyei Bírósági Végrehajtó végrehajtást kérő neve javára végrehajtási jog bejegyzése iránti megkeresését. Az 1994. május 16-án iktatott megkeresés ügytorlódás miatt 1994. május 17-én került széljegyként feltüntetésre a tulajdoni lapra azt követően, hogy a II. r. alperesnek kiadták a tulajdoni lap másolatot. Az elsőfokú bíróság ezen jogi álláspontját a felperes sem vitatta a fellebbezésében, s azzal a másodfokú bíróság is egyetért.

Tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a 2.230.000,- Ft vételárrész 1994. május 25-i kifizetésekor az I. r. alperes ügyvédi irodája csupán a pénzátadás helyéül szolgált, a vételárrészlet kifizetésével kapcsolatban az I. r. alperest ügyvédként semmilyen mulasztás nem terheli. E vételárrész teljesítésekor az I. r. alperesnél helyezte letétbe a felperes a 270.000,- Ft-ot, a felperes és az I. r. alperes letéti szerződést kötött, melynek 2. pontja értelmében a jelzálogjog törlésére vonatkozó igazolás, és a helységnév Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának megfizetett tartozásról szóló bizonylat felmutatása után fizetheti ki az I. r. alperes a letétbe helyezett összeget az eladóknak. Ezen eljárása is azt igazolja, hogy nem csupán a pénzátadás helyének biztosítása képezte az I. r. alperes megbízási szerződésből fakadó kötelezettségét a második vételárrészlet teljesítésével kapcsolatban. Miután a tényvázlat szerint nemcsak az adásvételi szerződés elkészítésével, hanem a tulajdonjog átvezetési eljárás lefolytatásával is megbízta a felperes az I. r. alperest, vagyis a megbízás lényege és végső célja az volt, hogy a felperes és élettársa a perbeli ingatlan tulajdonjogát megszerezze. Ennélfogva az I. r. alperesnek körültekintően, a legnagyobb gondossággal eljárva kellett volna közreműködnie a 2.230.000,- Ft vételárrész 1994. május 25-i teljesítése során.

Az I. r. alperes azonban figyelmen kívül hagyta az adásvételi szerződés 5. pontjában foglaltakat, miszerint a 2.230.000,- Ft vételárrész kifizetésére tehermentesített tulajdoni lap bemutatása esetén kerülhet sor. Az I. r. alperes gondatlanul járt el, amikor nem ragaszkodott a tehermentesített tulajdoni lap bemutatásához, illetve annak hiányában azt nem szerezte be annak érdekében, hogy meggyőződjön a perbeli ingatlan tehermentességéről, nem ellenőrizte a széljegyek tartalmát. Elmulasztotta a felperes figyelmét felhívni a fennmaradó vételárrész 1994. május 25-i kifizetésének elhalasztására, vagy a fennmaradó teljes vételárrész ügyvédi letétbe történő teljesítésének lehetőségére. Az I. r. alperesnek hivatalból tudomása volt a II. r. alperessel szemben a helységnév Városi Bíróságon G.40.084/1994. számú ügyben kiállított végrehajtási lapról, annak a megye neve Megyei Bírósági Végrehajtó részére történő megküldéséről, mivel ezen ügyben 1994. május 20-án a II. r. alperes megbízásából fellebbezést terjesztett elő. Az I. r. alperes el is ismerte [Pp. 163. § (2) bekezdése], miszerint a fizetési meghagyásos eljárásban képviselte a II. r. alperest és tudott „az ezzel kapcsolatos tartozásról, mint ahogy … más tartozásáról is" (9.P.20.274/2003/15. számú jegyzőkönyv 4. oldal 5. bekezdése). A felperes mindvégig következetesen állította, hogy az I. r. alperes tanácsára fizette ki 1994. május 25-én az 1.960.000,- Ft vételárrészt a II. r. alperesnek és házastársának, ezen állítását pedig igazolta tanú neve tanúvallomása, melynek értelmében „hosszas egyeztetést követően alperes tanácsa alapján megállapodtak, hogy a jelzálogjogosult igazolása nélkül a jelzálogjog teherrel kapcsolatos vételárhátralék az alperesnél ügyvédi letétbe helyezésre kerül", és „hosszas huzavona után mindkét fél az alperes javaslatára elfogadta a 270.000,- Ft-tal kapcsolatosan az ügyvédi letétbe helyezést" (9.P.20.274/2003/21. számú jegyzőkönyv 2. oldal). Az I. r. alperes 1996. június 28-án kelt levelében pedig maga írta, hogy „tanácsomra az önök szándékait is figyelembe véve javasoltam, hogy a nyilvánvaló fennálló terhek ellenértékét ne fizesse ki felperes neve, hanem annak összegét helyezze ügyvédi letétbe".

Az I. r. alperes a fennmaradó vételárrész teljesítésével kapcsolatban a megbízási szerződés alapján terhelő kötelezettségét megsértve, nem kellő körültekintéssel járt el, amikor az 1.960.000,- Ft II. r. alperes és házastársa részére történő kifizetését tanácsolta és csak 270.000,- Ft ügyvédi letétbe helyezését tartotta szükségesnek tehermentes tulajdoni lap bemutatása nélkül, mely jogellenes és felróható magatartásával ok-okozati összefüggésben károsodott a felperes, mivel - élettársával egyenlő arányban - a perbeli ingatlannak csak az ½ tulajdoni hányadát szerezte meg. Ebből következően az I. r. alperes a Ptk. 318. § (1) bekezdésének megfelelően a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján köteles megtéríteni a szerződésszegés folytán a felperesnél felmerült kárt. Miután a kártérítés összegével kapcsolatban az elsőfokú bíróság - eltérő jogi álláspontja folytán - a tényállást teljes körűen nem tárta fel, a másodfokú bíróság a Pp. 253. § (2) bekezdésének megfelelően az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva a Pp. 213. § (3) bekezdés alapján közbenső ítéletet hozott, melyben az I. r. alperes kártérítési felelősségének fennálltát megállapította.

Az elsőfokú bíróság megalapozottan utasította el az I. r. alperes egyetemleges felelőssége megállapítására irányuló kereseti kérelmet, mert a felperes nem bizonyította az alperesek Ptk. 344. § (1) bekezdése szerinti közös károkozását, azt, hogy az alperesek között akarategység állt fenn és a károkozásra vezető folyamat jogilag is elválasztható. Helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság arra is, hogy a II. r. alperes marasztalására vételár címén került sor a helységnév Városi Bíróság P.20.663/2005/3. számú jogerős bírósági meghagyásában, az I. r. alperessel szemben pedig kártérítés címén terjesztette elő a felperes a másodlagos kereseti kérelmét, ezért a jogcímek különbözősége is kizárja a Ptk. 344. § (1) bekezdésén alapuló egyetemleges felelősség megállapítását. Ez pedig maga után vonta a II. r. alperes tűrésre kötelezése iránti kereseti kérelem alaptalanságát is. A másodfokú bíróság ezért a Pp. 213. § (2) bekezdése alapján részítéletet hozott és a Pp. 253. § (2) bekezdésének megfelelően helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét az alperesek egyetemleges felelőssége megállapítására és a II. r. alperest ennek tűrésére kötelezésére irányuló kereseti kérelem elutasítása tárgyában.

A másodfokú bíróság döntésére tekintettel az elsőfokú bíróságnak a követelés összegére (a kártérítés mértékére) nézve a tárgyalást folytatnia kell a Pp. 213. § (3) bekezdése és a Pp. 253. § (4) bekezdése értelmében, ennek eredményeként tényállást kell megállapítania és annak alapján a kártérítés összege felől érdemben állást kell foglalnia.

Zalaegerszeg, 2006. december 12.

Dr. Polgárné dr. Vártok Irén sk. Dr. Bartalné dr. Mentes Judit sk. Dr. Licskay József sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró