Pf.21239/2006/4 — Pf.21239/2006/4 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zala Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 2.Pf.21.239/2006/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Zala Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság a dr. Kiss Tünde ügyvéd (8360 helységnév, Georgikon u. 23.) által képviselt felperes neve felperes címe székhelyű felperesnek, a Dr. Vértényi Ügyvédi Iroda (8900 Zalaegerszeg, Kosztolányi D. u. 12-14., ügyintéző: dr. Vértényi Jenő ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve 8360 II.r. alperes címe szám alatti székhelyű I.r., és az ugyancsak általa képviselt II.rendű alperes neve II.r. alperes címe szám alatti lakos II.r. alperes ellen bérleti díjhátralék, stb. megfizetése iránt indított perében a helységnévi Városi Bíróság 3.P.20.635/2001/47. számú ítélete ellen az I.r.alperes 48. sorszámú fellebbezése folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezéssel nem érintett részében nem érintve, fellebbezett részében részben megváltoztatja, az I.r. alperest terhelő marasztalás összegét 7.210.936,- (Hétmillió-kettőszáztízezer-kilencszázharminchat) Ft-ra, míg a 7.251.068,- Ft tőkeösszeget 6.425.068,- (Hatmillió-négyszázhuszonötezer-hatvannyolc) Ft-ra, az elsőfokú perköltség összegét 560.000,- (Ötszázhatvanezer) Ft-ra leszállítja, egyebekben az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az I.r. alperest, hogy 15 (tizenöt) nap alatt fizessen meg a felperesnek 150.000,- (Egyszázötvenezer) Ft fellebbezési perköltséget, egyebekben a felek viselik fellebbezési perköltségüket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I.r. alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 8.036.936,- Ft hátralékos tartozást, valamint 785.868,- Ft tőkeösszeg után 1999. január 1. napjától a kifizetés napjáig a jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő kamatot, míg 7.251.068,- Ft tőkeösszeg után 2000. május 1-től 2001. december 31-ig 20 %, 2002. január 1-től 2004. december 31-ig évi 11 %, 2005. január 1-től a kifizetés napjáig a hatályos költségvetési törvényben meghatározott mértékű aktuális jegybanki alapkamatnak megfelelő törvényes mértékű kamatát, valamint 625.000,- Ft perköltséget. Kimondta, hogy amennyiben az I.r. alperes vagyona a felperest megillető teljes tartozás kiegyenlítését maradéktalanul nem fedezi, ez esetben a II.r. alperes a mögöttes felelősség alapján egyetemlegesen helytállni tartozik az I.r. alperest terhelő tartozásokért, ezt meghaladóan a felperesi keresetet és I.r. alperes viszontkeresetét, valamint I.r. alperesnek - 390.585,- Ft-ot meghaladó - beszámítási kifogását elutasította. Ítéletének indokolása szerint a felperes és I.r. alperes között a helységnév, Városház u. 2. szám alatti üzlethelyiségre 1993. június 11-én - határozatlan időre - megkötött bérleti szerződés, a bérlemény felperes birtokába történt visszaadásával megszűnt. A felek egyező előadása szerint az I.r. alperest terhelő hátralékos bérleti díj- 8.427.521,- Ft-os összege - nem volt vitatott. Az I.r. alperes azonban viszontkeresetében a Ptk. 200. § /2/ bekezdés második fordulatára, illetve a Ptk. 209. §-ára hivatkozással a szerződés semmisségének megállapítását kérte, továbbá elévülési, valamint beszámítási kifogást is előterjesztett. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként azonban a szerződés semmissége nem megállapítható, mert - a Ptk. rendelkezéseivel összhangban álló szerződéses szabadság elvéből következően -a Ptk. 209. §-ban szabályozott általános szerződési feltételek tisztességtelen volta, valamint a jó erkölcsbe ütközés (Ptk. 202. § /2/ bekezdés második fordulata) sem volt megállapítható. Az elévülési kifogás is megalapozatlan, mert a követelés elévülését a felperes 1998 márciusában I.r. alpereshez intézett írásbeli felszólítása félbeszakította. A beszámítási kifogás kapcsán a szerződés 25. pontjára hivatkozással az I.r. alperes részéről a bérleménybe eszközölt beruházások közül csak az állagsérelemmel elbontható, értéknövelő beruházások elszámolására látott lehetőséget. Annak összegét a beszerzett igazságügyi szakértői vélemény alapján 390.585,- Ft-ban határozta meg, melyet a felperes által követelt összegbe - a -a alapján - beszámított. Az állagsérelem nélkül elbontható beruházásokraPtk. 296. § nézve, a szerződés 24. pontjára utalással, akként foglalt állást, hogy a szerződés szerint az I.r. alperes ilyen jellegű beruházásaira a felperes felelős őrzése csak hat hónap időtartamra állt fenn. A szerződés megszűnésétől számított hat hónap alatt azonban az I.r. alperes a szerződésben kikötött elszállítási kötelezettségének nem tett eleget, ezért a határidő lejárta után a felperes megtérítési kötelezettsége már nem állt fenn. Ennek alapján az I.r. alperest terhelő hátralékos bérleti díj tartozás összegébe az I.r. alperest megillető 390.595,- Ft-ot beszámítva - a tartozása összegét 8.036.936,- Ft-ban határozta meg. A szerződés 5. pontja alapján - a felperes 3. sorszámú beadványában feltüntetettekkel megegyezően - az 1995. december 31-ig terjedő időre megállapított 785.868,- Ft után a középarányos időre elszámolt, a jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő mértékű kamatot köteles az I.r. alperes megfizetni. A további tőkeösszeg (8.036.936-785.868) 7.251.068,- Ft után ugyancsak a középidőarányos kamattal számolva - a kamatváltozás mértékéhez igazodó - törvényes mértékű kamat megfizetésére kötelezte az I.r. alperest 2001. május 1-től kezdődően. A felperest szinte teljes mértékben pernyertesnek tekintette, ezért a Pp. 78. § /1/ bekezdés alapján az I.r. alperest összesen 625.000,- Ft perköltség megfizetésére kötelezte. A II.r.alperes, mint az I.r.alperes beltagját az 1988. évi VI. törvény 101. § alapján mögöttes helytállási kötelezettség terheli, ezért amennyiben az I.r. alperes vagyona bizonyítottan nem elegendő a felperesi követelés kiegyenlítésére, a felperest megillető teljes követelés erejéig a II.r.alperest helytállási kötelezettség terheli.

Az elsőfokú bíróság ítéletét az I.r. alperes támadta fellebbezéssel. Pontosított fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperesi kereset teljes elutasítását kérte perbeli legitimáció hiányára és elévülésre hivatkozva. Másodlagosan a viszontkeresetének történő helyt adást, az 1993. június 11-én megkötött szerződés semmisségének a megállapítását, míg harmadlagosan a bérleménybe eszközölt, az állag sérelmével nem járó, rongálás nélkül elbontható beruházások értékének a beszámítását kérte. Elsődleges fellebbezése körében egyrészt arra hivatkozott, hogy a felperesnek nincs perindítási jogosultsága, mert a bérlemény tulajdonosa a helységnévi Önkormányzat, a tulajdonos és a cég neve között azonban megbízási, nem pedig bizományosi típusú szerződés jött létre. Másodsorban változatlanul arra hivatkozott, hogy a felperes követelés túlnyomórészt elévült. Másodlagos fellebbezésében kifejtett álláspontja szerint a bérleti szerződés egyrészt a jóerkölcsbe való ütközés folytán (Ptk.200. § /2/ bekezdés második fordulat) semmis, illetőleg a Ptk. 209. §-ába ütközik, mivel a szerződési feltételek tisztességtelenek. Harmadlagos fellebbezésében hivatkozottak szerint a peres eljárás ideje alatt történt az ingatlan I.r.alperes általi kiürítése és annak felperes birtokába bocsátása, viszont az alperesi beruházások megtérítése tárgyában már a peres eljárás megindulása előtt a felek között egyeztetések voltak, ráadásul az önkormányzat ugyancsak a per időszaka alatt a bérleményt az I.r. alperes beruházásaival együtt kívülálló számára értékesítette, a felperes felelős őrzési kötelezettségének nem tett eleget, az I.r. alperest olyan mulasztás nem terheli, amely folytán az állag sérelme nélkül eltávolítható beruházások értékének elszámolására ne lenne jogosult.

A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

A fellebbezés részben alapos.

* * *

A másodfokú bíróság ítélkezése alapjául elfogadta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, azt az elsőfokú eljárás kiemelést érdemlő adatai alapján azzal egészíti ki, hogy a Bt. tagjainak személyében bekövetkezett változás folytán 1995. május 30-án kelt szerződésben a felperes és az I.r. alperes megerősítette, hogy az 1993. június 11-én megkötött szerződés változatlan tartalommal érvényes.

Az ekként kiegészített tényállás alapján a másodfokú bíróság túlnyomórészt egyetért az elsőfokú bíróság elfoglalt jogi álláspontjával az alábbiak szerint:

A felperes elsődleges fellebbezésében vitatta a felperes perindítási jogosultságát (felperes „perbeli legitimációja" hiányzik), illetőleg a követelései túlnyomó részben elévültek.

A peres eljárás során az I.r. alperes a felperes perbeli jogképességét kizárólag a fellebbezésben vitatta. Amennyiben a félnek perbeli jogképessége nincs, a Pp. 157. § a./ pontja alapján - a Pp. 130. § /1/ bekezdés e./ pontjára figyelemmel - a per megszüntetésének van helye, melyet a bíróság hivatalból vizsgálni köteles. Emiatt a felperes jogképesség hiányára hivatkozása a Pp. 247. §-ába nem ütközik, ezért a felülbírálat során a másodfokú bíróságnak mindenekelőtt ebben a kérdésben kellett állást foglalnia. Az iratokhoz csatolt P.20.570/1995/12. számú perben a bérbeadó csatolta helységnév Város Önkormányzata - többször módosított - 34/1993. (1994. január 1.) rendeletét, mely az 1993. évi LXXVIII. törvény (Ltv.) felhatalmazása kapcsán szabályozta a bérbeadói jogokat és feladatköröket. Az I. sz. melléklet szerint a képviselőtestület feladatkörébe tartozik - többek között - az önkormányzati ingatlanok vétele, eladása, míg a cég neve. hatáskörébe sorolja - egyebek között - a bérleti szerződés megkötését, felmondását, bérleti díjak megállapítását, nyilvántartását, beszedését. Így jogszabályon - önkormányzati rendeleten - nem pedig szerződésen alapul a cég neve. bérleti szerződéssel kapcsolatos hatásköre. A Bt. tagjainak személyében történő változás miatt az I.r. alperes és a cég neve. 1995. május 30-án megkötött újabb szerződéssel az 1993. június 11-én korábban megkötött szerződés tartalmát változatlanul érvényesnek ismerték el, Ebből következik, hogy a felek között már azt követően került sor a szerződés módosítására, hogy annak megkötésére jogszabályi rendelkezés folytán a cég neve. jogosulttá vált. Ezért téves az a fellebbezési hivatkozás, hogy a felperes jelen per során perbeli jogképességgel nem rendelkezik. (Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a felek között fordított perfelállás mellett 1995. év folyamán már folyamatban volt az iratokhoz csatolt per, melyben jelen per alperese a felperessel szemben élt keresettel.)

A fellebbezés hivatkozott a felperesi követelés részbeni elévülésére is. A felek között 1993. június 11-én megkötött szerződés 3. és 10. pontja rendelkezett a bérlő fizetési kötelezettségének kezdetéről (1993. június 1.), illetőleg a bérleti díj fizetésének időpontjáról, míg a 7. és 8. pont szabályozta a korábbi bérlőtől - kft neve-től - átvállalt 516.429,- Ft tartozás rendezését és annak havi részletekben történő megfizetése időpontját, a fizetés módját, valamint az utolsó részlet esedékességének időpontját. Ezt követően 1995. május 30-án került sor - a már hivatkozott - szerződés módosítására, változatlan tartalom mellett. Ehhez képest a felperes 1998. március 9-én kelt, I.r. alperes részére megküldött felszólításában (8/F/1.) meghatározta az 1998. február 28-án fennálló I.r. alperes tartozása összegét 3.162.332,- Ft-ban, de utalt arra is, ha a hátralékos tartozás összegét vitatja, úgy az ügyintézőt keresse fel.

Helyesen foglalt állást tehát az elsőfokú bíróság, amikor arra az álláspontra jutott, hogy a felperes írásbeli felszólítása az elévülést megszakította, ezért a Ptk. 324. § /1/ bekezdés szerinti elévülés - figyelemmel a Ptk. 327. § /1/ bekezdésére - nem következett be, a Ptk. 327. § /2/ bekezdés alapján ezt követően az elévülés újból kezdődött. A jelen per 2001. július 2-án indult, emiatt az elévülésre történő hivatkozás megalapozatlan.

Az I.r. alperes másodlagos fellebbezésében változatlanul a Ptk. 200. § /2/ bekezdés második fordulatában, illetőleg a Ptk. 209. §-ában megjelölt semmisségi okokra hivatkozott.

A jóerkölcsbe ütközés miatt csak akkor állapítható meg a szerződés semmissége, ha az egyik fél által szerkesztett szerződés sem a gazdasági életben, sem az állampolgárok egymás közötti megállapodásában nem szokványos körülményeket tartalmaz. A bérleti jogviszonyt a felek által megismert feltételekkel a bérleti szerződés hozza létre. A polgármesteri hivatal 1918-3/1993. számú kiutaló határozata a helységnév, Városház u. 2. sz. alatti bérlemény éves díját 500,- Ft/m2 /hó + 25 % ÁFA bérleti díjban határozta meg. A konkrét bérleti szerződés tartalmát már az I.r.alperes és cég neve. között megkötött bérleti szerződés rögzíti. A szerződés 1. pontjában meghatározott 81 m2 alapterületű bérlemény a szerződés 3. pontjában meghatározott bérleti díj 1993. évre vonatkozóan azonos a kiutaló határozatban meghatározott bérleti díj összegével. Ugyanakkor a szerződés 4. pontjában a felek már abban állapodtak meg, hogy 1994. január 1-től az adott évre érvényes bérleti díj automatikusan követi az előző évi infláció mértékét, azzal emelkedik. A szerződési szabadság elvéből következik, hogy a szerződő felek által megkötött szerződés tartalma közöttük mindaddig irányadó, amíg annak módosításában meg nem állapodnak, vagy a szerződést a bíróság nem módosítja. Erre azonban a felek között nem került sor, sőt azt a későbbiekben - változatlan tartalommal - újból megerősítették, ezért a Ptk. 200. § /2/ bekezdés második fordulatában megjelölt - jóerkölcsbe ütköző - semmisségi okra való hivatkozás alaptalan.

Az I.r. alperes tisztességtelen általános szerződési feltételekre hivatkozva is kérte a semmisség megállapítását. A Ptk. 209. § /1/ bekezdésben megfogalmazottakra történő hivatkozás sem foghat helyt, mivel - a már többször hivatkozottak szerint - az 1993. június 11-én megkötött szerződést 1995. május 30-án változatlan tartalommal megerősítették. Az I.r. alperes már az eredeti szerződés megkötésekor is tisztában volt a szerződési feltételekkel, az abban vállalt kötelezettségekkel és az őt megillető jogokkal, mindezek ismeretében a szerződést megerősítette, ezért alappal annak tisztességtelen voltára nem hivatkozhat.

Tekintettel arra, hogy sem az elsődleges, sem a másodlagos fellebbezés nem vezetett eredményre, ezért a másodfokú bíróságnak a harmadlagos fellebbezéssel - beszámítási kifogással - érdemben kellett foglalkoznia, melyre nézve a fellebbezés megalapozott. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a bérbeadót nem terheli felelős őrzés a bérbeadónak a bérleményben hagyott és állagsérelem nélkül elszállítható berendezési tárgyaira nézve. A bérleménynek a felperes részére 2001. október közepén történt birtokba adásával a bérleti jogviszony a Lakástörvény 23. § /1/ bekezdés a./ pontja alapján közös megegyezéssel megszűnt. A szerződés 24. pontja szerint ezen időponttól számított 15 nap alatt kellett volna az I.r. alperesnek az állag sérelme nélkül beruházott ingókat elszállítania. Az I.r. alperes a szerződésben meghatározott határidőt elmulasztotta, a szerződés ugyanezen pontja szerint ezt követően a bérbeadó jogosult lett volna a bérlő költségére és veszélyére ezt elvégeztetni. Ugyancsak ez időponttól a felperest hat hónapig őrzési kötelezettség terhelte a felelős őrzés szabályai szerint.

Igaz, hogy az I.r. alperes az ingóságokat határidőre nem szállította el, a felperes azonban maga sem tett eleget a Ptk. 197. § /1/ bekezdésben előírt ingók elszállítására vonatkozó felhívási kötelezettségének, de a szerződési kötelezettségének sem, mivel az ott maradt ingóságokat az I.r. alperes költségére nem szállította el, ezzel szemben a beruházással együtt került a bérlemény eladásra. Ezt támasztotta alá Kondics István új tulajdonos tanúvallomása (22. sz. jkv.).

A per során bizonyítás foganatosítására került sor. szakértő neve igazságügyi szakértő szakvéleményét a felek nem kifogásolták. Ezen szakvélemény alapján számolta el az elsőfokú bíróság az I.r. alperes javára az állag sérelmével elbontható beruházás értékét 390.585,- Ft-ban. Ugyanezen szakvélemény az állag sérelme nélkül elbontható beruházás piaci értékét 826.000,- Ft-ban jelölte meg. Ezért ezen összeg erejéig a másodfokú bíróság - a Ptk. 296. § alapján - a beszámítást elrendelte, így a felperest megillető - elsőfokú bíróság számítása szerint - 8.036.936,- Ft követelésbe a 826.000,- Ft-ot beszámítva a felperest megillető követelés összegét 7.210.936,- Ft-ra leszállította, ezáltal a 7.251.068,- Ft tőkeösszeg is módosult 6.425.068,- Ft-ra.

A fellebbezés nem kifogásolta az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség mértékét. A másodfokú bíróság eltérő álláspontja folytán azonban a pernyertesség-pervesztesség aránya módosult, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség összegét ennek figyelembevételével 560.000,- Ft-ra mérsékelte.

A kifejtett indokok alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § /2/ bekezdése alapján részben megváltoztatta.

A fellebbezés csekély részben vezetett eredményre, a felek és jogi képviselők közötti ügyvédi munkadíjra vonatkozó megállapodás nem került csatolásra, ezért a másodfokú bíróság - a per indításához képest - a 8/2002. (III.30.) IM. r. rendelkezéseit alkalmazva mérlegelés útján az I.r. alperest a felperes képviseletével kapcsolatban felmerült - ÁFÁ-t is magában foglaló - 150.000,- Ft fellebbezési perköltség megfizetésére kötelezte a Pp. 239. § szerint alkalmazandó Pp. 81. § /1/ bekezdés alapján, azzal, hogy egyebekben a felek viselik fellebbezési költségeiket.

Zalaegerszeg, 2006. november 30.

Dr. Polgárné dr. Vártok Irén sk. Dr. Licskay József sk. Dr. Bartalné dr. Mentes Judit sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró