Pf.21234/2016/5 — Pf.21234/2016/5 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Pf.21.234/2016/5. szám

A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság a felperes képviselőjének neve, címe által képviselt felperes neve felperes címe felperesnek, a Dr. Pápai Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe, ügyintéző: dr. Pápai Ferenc ügyvéd) által képviselt I. r. alperes neve, címe I.r., és II.rendű alperes neveII. r. alperes címe II.r. alperesek ellen 9.693.750,-Ft bérleti díj és járulékai megfizetése iránt indított perében, a Zalaegerszegi Járásbíróság 9.P.20.466/2014/51. számú ítélete ellen az alperesek által 53. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban, nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet nem fellebbezett részében nem érinti fellebbezett részében helybenhagyja.

Kötelezi az I.-II.r. alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a NAV felhívására az állam javára 2.375.000,- (kettőmillió - háromszázhetvenötezer) Ft feljegyzett fellebbezési illetéket.

Kötelezi az I-II.r. alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg egyetemlegesen a felperesnek 75.000,- (hetvenötezer)Ft fellebbezési perköltséget.

Megkeresi a Somogyi Megyei Kormányhivatal Fonyódi Járási Hivatal Földhivatali Osztályát, hogy a helyrajzi szám 1. és helyrajzi szám 2. ingatlanokról a Zalaegerszegi Járásbíróság 9.P.20.478/2013/4. számú végzésével elrendelt perindítás tényét az ingatlan – nyilvántartásból törölje.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 9.693.750,-Ft-ot és abból 8.250.000,- Ft-nak 2011. június 1. napjától, 1.443.750,- Ft-nak 2013. május 23. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamatával megegyező mértékű késedelmi kamatát és 977.612,- Ft perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet, illetőleg a viszontkeresetet teljes egészében elutasította. Kötelezte az alpereseket az állam javára 1.200.000,- Ft feljegyzett viszontkereseti illeték megfizetésére.

Az elsőfokú ítélettel szemben az alperesek terjesztettek elő fellebbezést kérve annak megváltoztatását, és a felperes keresetének elutasítása mellett a viszontkeresetüknek való helytadást. Másodlagosan, amennyiben a másodfokú bíróság azt állapítaná meg, hogy olyan további nagy terjedelmű bizonyítás lefolytatása szükséges, amelyre csak az elsőfokú eljárásban van mód, úgy az ítélet hatályon kívül helyezését kérték.

A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybehagyására, I-II.r. alperes perköltségben való marasztalására irányult.

A fellebbezés alaptalan.

*

A másodfokú bíróság mindenekelőtt megállapítja, hogy a fellebbezés nem érinti az elsőfokú ítéletnek a késedelmi kamat kezdő időpontját illetően a bíróság által megállapított időpontokhoz képest az azt meghaladó keresetet elutasító rendelkezését, ezért az elsőfokú ítélet ezen része a Pp. 228.§ (3) bekezdése értelmében a fellebbezési határidő leteltét követő naptól jogerőre emelkedett.

A másodfokú bíróság ítélkezése alapjául elfogadta az elsőfokú bíróság által okszerű mérlegeléssel, a Pp. 206.§ (1) bekezdése szerint eljárva megállapított tényállást, és az abból levont jogi következtetéssel is egyetért, ezért az elsőfokú ítéletet a Pp. 253.§ (2) bekezdése és 254.§ (3) bekezdése alapján helyes indokainál fogva hagyta helyben, így saját határozata részletes indokolását mellőzve utal az elsőfokú ítélet indokolásában foglaltakra.

A másodfokú bíróság kizárólag a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel tartja szükségesnek a következőket rögzíteni:

Ahogy arra az elsőfokú ítélet indokolása is utalt, a perben az alpereseknek kellett volna bizonyítani annak tényét, hogy az általuk hivatkozott beruházásokat a rendelkező részben megjelölt két ingatlanon saját forrásból ők maguk finanszírozták, illetőleg azt, hogy ezen munkák ráépítés címén tulajdonjog megállapítására alkalmasak. Ezzel szemben az alperesek nem adtak számot arról, hogy tételesen, pontosan milyen munkákat végeztettek el; a viszontkeresetükben nem sorolták fel ezeket a munkákat. A kihallgatott tanúk vallomása alapján annyi volt megállapítható, hogy korszerűsítési, állagmegóvási, javítási munkák elvégzésére került sor, ezek egyike sem tekinthető azonban olyan bővítésnek, hozzáépítésnek átépítésnek, a meglévő épületek szerkezetét érintő építkezésnek, amely alapján az akkor hatályos (régi) Ptk. 137.§ (3) bekezdése alkalmazásával ráépítéssel történő tulajdonszerzést lehetne megállapítani.

Az alperesek nem tudták becsatolni a kft. neve a bérlemények üzemeltetésére megkötött szerződést, ugyanakkor a per során elismerték, hogy az általuk hivatkozott felújítási munkálatokat végző kft. neve 2. nem álltak szerződéses kapcsolatban. A kizárólag fénymásolatban becsatolt 5.760.000,- Ft, illetőleg 9.600.000,- Ft kifizetéséről szóló készpénzfizetési számlák eredeti példányait az alperesek szintén nem tudták becsatolni, és ahogy arra az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá, ezek az összegek sem az alperesek viszontkeresetében állított összeggel, sem az alperesek által becsatolt magánszakértői véleményben kimunkált bruttó költséggel nem állnak összhangban, azoktól teljesen eltérnek. Önmagában a számlák alapján az sem állapítható meg, hogy azok valóban a perbeli ingatlanok felújításának költségeit takarják. Az alperesi ellentmondó nyilatkozatok, tanú neve érdekelt tanú ellentétes nyilatkozata alapján, más, hitelt érdemlő bizonyíték hiányában az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az alperesek nem tudták bizonyítani, hogy az elvégzett munkákat végső soron ők finanszírozták.

Az alperesek nem tudták bizonyítani, hogy a felperessel megkötött bérleti szerződés 9. pontjában foglaltaknak megfelelően a bérbeadót tájékoztatták volna azokról a meghibásodásokról, javítási, felújítási munkák szükségességéről, amelyekre jelen perben hivatkoztak. A becsatolt egyoldalú e-mail levelezés – ahogy arra az elsőfokú ítélet indokolása is kitér – megtörténte nem bizonyított. Az alperesek a fellebbezésükben alaptalanul hivatkoztak arra, hogy az internetes szolgáltató megkeresése a perben a bíróság feladata lett volna. Az elsőfokú bíróság megfelelően tájékoztatta az alpereseket arról, hogy melyik szolgáltatótól jogosultak az alperesek az ezzel kapcsolatos adatok lekérésére. Ezen bizonyítékok beszerzése tehát az alperesek feladata lett volna. Ezen túlmenően a másodfokú bíróság utal arra, hogy a felek együttműködési kötelezettségéből fakadóan az alperesek egyébként sem elégedhettek volna meg bárminemű visszajelzés hiányában azzal, hogy a maguk részéről az e-maileket a szerződésben meghatározott e-mail címekre elküldték (amennyiben ez tényleg megtörtént), mivel ilyen jelentős volumenű munkálatok megkezdése előtt – e-mail visszajelzés hiányában – mindenképp szükség lett volna más módon a felperesi bérbeadóval a kapcsolatot felvenni, vele egyértelműen egyeztetni, hogy mikor, milyen munkák elvégzésére készülnek.

Az alperesek a másodfokú eljárásban is pervesztesek lett, ezért a Pp. 239.§-a folytán alkalmazott 78.§ (1) bekezdése és 82.§ (1) bekezdése alapján egyetemlegesen kötelesek megfizetni a felperes részére a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§ (2) bekezdés a) pontja és (5) bekezdése alapján a Pp. 67.§ (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel megállapított jogtanácsosi munkadíjként felmerülő perköltségét, továbbá illetékfeljegyzési joguk folytán feljegyzett fellebbezési illetéket a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§ (2) bekezdése alapján az állam javára.

A perfeljegyzés törléséről szóló rendelkezés az Inytv. 65.§ (2) bekezdésén alapul.

Zalaegerszeg, 2017. február 14.

Dr. Bányai Tamás sk. . Csejtei Péter sk. . Sifter Ágnes sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró