Pf.21221/2007/5 — Pf.21221/2007/5 — Zalaegerszegi Törvényszék

Zala Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 2.Pf.21.221/2007/5. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Zala Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság dr. Posta Attila ügyvéd (Győr, Aradi Vértanúk u. 13.mf.7.) által képviselt felperes neve felperes lakcíme szám alatti lakos felperesnek, alperes nevealperes lakcíme szám alatti lakos alperes ellen kártérítés iránt indított perében - melybe a beavatkozó neve beavatkozó székhelye szám alatti székhelyű, alperes érdekében beavatkozott - a Nagykanizsai Városi Bíróság 9.P.21.140/2006/20. számú ítélete ellen a felperes 21. sorszámú fellebbezése folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes kártérítés iránti keresetét elutasította, és kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 55.000,- Ft perköltséget.

Ítéletének indokolása szerint az eredetileg felperes tulajdonát képező, szülei haszonélvezeti jogával terhelt helységnév helyrajzi számú ingatlanból kialakított kettő önálló ingatlan - változatlan tulajdonjog és haszonélvezeti jog fennállása mellett - 2003. február 2. napján kelt adásvételi szerződéssel került elidegenítésre. A felperes - a Ptk. 474. § szerint - megbízta az alperest az adásvételi szerződések elkészítésére. Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes a szerződések elkészítése során az Ütv. 3. § /2/ és /3/ bekezdésének megfelelően eljárva az adásvételi szerződéseket a felperes és haszonélvezők szerződéskötési akaratának megfelelően készítette el, ugyanis az eladók - felperes és szülei - szándéka egyaránt arra irányult, hogy a haszonélvezők a haszonélvezeti jogukról ingyenesen mondjanak le a felperes javára. Emiatt nem fogadta el azt a felperesi álláspontot, hogy az alperes téves ügyvédi tájékoztatása következményeként került sor a felperessel szemben összesen 1.588.000,- Ft ajándékozási illeték kiszabására, ezért ezen összeg erejéig alperessel szemben érvényesíteni kívánt kártérítés iránti felperesi keresetet elutasította. Utalt arra is, hogy a szerződések elkészítése során az alperes tevékenysége nem irányulhatott a fennálló illetékjogszabályok megkerülésére. A perköltségre vonatkozó döntését a Pp. 78. § /1/ bekezdésére alapította.

Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben annak megváltoztatását, kereseti kérelmének történő helyt adást, az alperesnek 1.588.000,- Ft és kamatai megfizetésére kötelezését, valamint az elsőfokú és másodfokú eljárás költségeiben történő marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor arra az álláspontra jutott, hogy a felperes és szülei közös akarata a haszonélvezeti jog alperes részére történő elajándékozására irányult. Ezt a téves álláspontot a szerződés megnevezése mellett - „Adásvételi szerződés" - cáfolja, a szerződésben résztvevők valós szerződéses szándéka, hiszen az alperestől annak megszövegezését kérték, hogy a haszonélvezők a haszonélvezeti jogukról lemondanak, lemondásuk ellenértéke a vételár része. A szerződés 5. pontja a pontatlan, szakszerűtlen megfogalmazás miatt valójában nem ezt tartalmazza. Tanúkkal bizonyította, hogy az alperes őt és szüleit a várható jogkövetkezményekről tévesen tájékoztatta. Az alperestől az lett volna elvárható, hogy teljes körűen tájékoztassa az eladókat a jogügylet adó- és illetékhatásairól, hogy ennek ismeretében hozhassák meg döntésüket. Az alperes terhére kérte értékelni, hogy a szerződéskötést követően maga is próbálta elérni a szerződés módosítását, mely a vevők magatartása folytán hiúsult meg, továbbá az illetékhivatalnál is próbálkozott a kiszabott illeték törlése érdekében. Utalt arra is, hogy az ítélet indokolása 3. oldal 5. bekezdése pontatlan és a vonatkozó jogszabályok ismeretének hiányára utal.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

A fellebbezés nem alapos.

* * *

A másodfokú bíróság ítélkezése alapjául elfogadta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, azt kiegészíti a 2002. november 6-án kelt megállapodás tartalmával, miszerint a vevők, eladók és haszonélvezők között 2002. november 6-án már készült egy adásvételi szerződés, amikor az adásvétel tárgyát képező ingatlan még megosztásra nem került (11/A/1.). A második szerződés 2003. február 5-i megkötésére az ingatlan megosztását követően került sor. Az első szerződés 7. pontja és a földhivatalnál bejegyzésre került második szerződés 5. pontja rögzíti a haszonélvezők nyilatkozatát, mely szerint haszonélvezők kijelentik - hogy „a teljes vételár megfizetésével egyidejűleg" , illetőleg „a jelen adásvételi szerződés aláírásával egyidejűleg" - „ellenérték megfizetése nélkül lemondanak az adásvétel tárgyát képező ingatlanon fennálló haszonélvezeti jogukról és hozzájárulnak ezen haszonélvezeti jognak az ingatlan-nyilvántartásban történő töröltetéséhez". Az első adásvételi szerződést áttanulmányozás céljából az alperes 2002. november 4-én kelt átiratával a feleknek megküldte (11/A/2.). haszonélvező neve haszonélvező tanúvallomásából megállapítható, hogy a felperes és szülei részéről az alperessel írásbeli megbízási szerződés nem készült.

Az ekként kiegészített tényállás alapján a másodfokú bíróság egyetért az elsőfokú bíróság elfoglalt jogi álláspontjával az alábbiak kifejtése mellett:

A másodfokú bíróság által pontosított tényállás alapján megállapítható, hogy az ingatlan(ok) adásvételi szerződése elkészítésénél a szerződést készítő és ellenjegyző alperes a szerződő feleket egyaránt képviselte, függetlenül attól, hogy melyik szerződő féltől (vevőktől) kapott írásba foglalt ügyvédi megbízást és melyik fél viselte a megbízási díjat.

Az alperes nyilatkozatából megállapítható, hogy a szerződő feleket (vevők, eladó, haszonélvező) ügyfelének tekintette (első szerződés 9./ pont). Az alperesnek, mint az adásvételi szerződést kötő felek ügyvéd megbízottjaként, az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 474. § /1/ és /2/ bekezdése, valamint az 1998. évi XI. törvény (Ütv.) 1. § és 3. § /2/ bekezdés szerint feladata volt, hogy a rábízott ügyet a legjobb tudása szerint a jogszabályok megtartásával lássa el, és feladata volt a szerződés 7./ pontja alapján a felek képviselete, a szerződés ingatlan-nyilvántartásban történő átvezettetése, továbbá az adásvétel tárgyában szükséges valamennyi okiratnak megszerkesztése és elhelyezése, valamint a földhivatali és más hatósági eljárások lefolytatása (9./ pont).

Az alperes készítette és ellenjegyezte az adásvételi szerződést, mely tevékenységével az Ütv. 27. § a./ pontja értelmében azt bizonyította, hogy az általa szerkesztett okirat tartalma megfelel a szerződő felek akaratának és a jogszabályoknak.

Az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott arra, hogy a szerződésből megállapíthatóan a haszonélvezők nem kívántak a vételárból részesedni, ellenérték fizetése nélkül mondtak le haszonélvezeti jogukról a tulajdonos javára. Ebből következik, hogy a tulajdonos felperes teher nélkül jutott a teljes vételárhoz és szavatolta is a szerződés 4. pontja szerint az ingatlan haszonélvezeti jog-, per-, igény- és tehermentességét.

A felperesnek a kereseti kérelmével összhangban azt kellett volna bizonyítania, hogy az alperes a szerződést megszegte és ezzel okozati összefüggésben a Ptk. 318. § és Ptk. 339.§ /1/ bekezdésben foglaltakra figyelemmel vagyoni kárt okozott.

A kártérítési felelősség megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a három együttes tényállási elem bizonyított, de ha bármely tényállási elem hiányzik, az a marasztaló döntés meghozatalát kizárja.

A bizonyítékok Pp. 206. §-a szerinti értékelésével a másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes által hivatkozott szerződésszegés (tájékoztatás hiányossága) és az érvényesített kár közötti okozati összefüggés nem állapítható meg, hiszen az alperes helyesen állította az őt kérdező haszonélvező neve haszonélvezőnek a szerződés aláírásakor, hogy átírási, földhivatali bejegyzési illetékfizetési kötelezettség nem őket, hanem a vevőket terheli, és mivel a haszonélvezők a haszonélvezeti jogukról ellenérték megfizetése nélkül lemondtak, így illetékfizetési kötelezettségük sincs. (Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy jelen esetben valójában nem a haszonélvezeti jog Ptk. 159. § szerinti átruházásáról, hanem a haszonélvezeti jog szerződéssel történő lemondásáról van szó.)

A fentiek ismeretében nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a felperesi keresetet nem találta megalapozottnak és azt elutasította, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 253. § /2/ bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az alperesi fellebbezésnek az ítélet 3. oldal 5. bekezdésében megfogalmazottakkal szemben felhozott indokai sem megalapozottak, hiszen a fellebbezésben vitatott bekezdésben az elsőfokú bíróság a felperes álláspontjaként szinte teljes egészében lényegében megismételte a felperes 12. sorszámú beadványa 6. bekezdésében írtakat.

A felperesi fellebbezés eredményre nem vezetett, az alperesnek a fellebbezési eljárással kapcsolatban külön költsége nem merült fel, ezért a másodfokú bíróság

mellőzte a fellebbezési perköltség viselésében a döntéshozatalt.

Zalaegerszeg, 2007. október 25.

Dr.Polgárné dr.Vártok Irén sk. Dr.Licskay József sk. Dr.Bartalné dr.Mentes Judit sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

A kiadmány hiteléül: …………..mb. írnok