Pf.21209/2014/16 — Pf.21209/2014/16 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Pf.21.209/2014/16. szám

A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság a Dr.Szakály Ügyvédi Iroda (8900 Zalaegerszeg, Petőfi u. 19., ügyintéző: dr.Szakály Zoltán ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (I.r. felperes címe.) I.r. és II.rendű felperes neve(II.r. felperes címe.) II.r., a Hámori és Soltész Ügyvédi Iroda (8900 Zalaegerszeg, Kossuth u. 4-6., ügyintéző: dr.Hámori Péter ügyvéd) által képviselt III.rendű felperes neve (III.rendű felperes címe) III.r. felpereseknek, a Dr.Szabó Zsuzsanna Ügyvédi Iroda (fél címe 2, ügyintéző: dr.Szabó Zsuzsanna ügyvéd) által képviselt T-Invest 91 Kft. (I.rendű alperes címe) alperes ellen eredeti állapot helyreállítása iránt indított perében a Zalaegerszegi Járásbíróság 2014. szeptember 18. napján kelt 8.P.21.032/2011/69. számú ítélete ellen a III.r. felperes 72. sorszámon és az alperes 73. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán indult másodfokú eljárásban nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatja, a III.r. felperes keresetét elutasító ítéleti rendelkezését mellőzi.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a III.r. felperes részére 15 nap alatt 275.000.- (kettőszázhetvenötezer) Ft elsőfokú perköltséget.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az I-II.r. felperesek, mint egyetemleges jogosultak részére 63.500.- (hatvanháromezerötszáz) Ft, a III.r. felperes részére 91.500.- (kilencvenegyezer-ötszáz) Ft fellebbezési perköltséget.

Saját fellebbezési költségeit az alperes viselni tartozik.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a zalaegerszegi 2273/3/A/1 hrsz. üzletingatlan az I-II.r. felperesek 1/2-1/2 arányú közös tulajdonát képezi, míg a zalaegerszegi 2273/3/A/2 hrsz.-ú üzletingatlan 3/25 részben a III.r. felperes, 22/25 részben az alperes tulajdonában áll. Az ingatlanokon a peres felek jogelődjei és egy további tulajdonostárs 1994. március 23. napján társasházat hoztak létre, aminek alapító okiratában az I-II.r. felperesek jogelődjének tulajdonában lévő ingatlanrészt a társasházi különlapon 2273/3/A/1 hrsz.-on, a III.r. felperes és az alperes üzlethelyiségét pedig 2273/3/A/2 hrsz.-on tüntették fel azzal, hogy mindkét ingatlan 240 m2 alapterületű volt. A tulajdonostársak a társasházi alapító okiratban az egymással szomszédos fenti ingatlanok használati jogát is rendezték, és a csatolt, személynév által 1994. február 8. napján készített műszaki alaprajz szerint a két ingatlan között húzódó határvonal mentén egy folyosót alakítottak ki úgy, hogy az I-II.r. felperesek jogelődje, valamint a III.r. felperes és az alperes jogelődje kölcsönösen azonos térmértékű részt engedtek át a szomszédos ingatlantulajdonos részére közös használat céljából. A középen húzódó 3-6 m széles folyosó kialakításának célja az volt, hogy a két oldalon kialakítandó üzletek külön-külön, a folyosón keresztül is megközelíthetőek legyenek. A hivatkozott műszaki alaprajznak megfelelően az I-II.r. felperesi oldalon egy nagyobb, de a folyosóról több bejáraton keresztül megközelíthető üzlethelyiség, a III.r. felperes és az alperes oldalán három üzlethelyiség lett kialakítva.

A III.r. felperes jogelődjeként IIIr. felperesi jogelőd neve az 1995. január 17. napján kötött adásvételi szerződéssel szerezte meg a 2273/3/A/2 hrsz.-ú ingatlan 3/25 tulajdoni hányadát, mely természetben az említett műszaki alaprajzon feltüntetett 03. számú üzlethelyiségnek felelt meg, és azt III.r. felperesi jogelőd neve a vételt követően a tulajdonostársának bérbe adta. Az I-II.r. felperesek jogelődje és az alperesi jogelőd 1996. július 30. napján egy haszonbérleti megállapodás megnevezésű okiratot írtak alá, mely szerint 15 éves időtartamra a tulajdoni viszonyok változatlanul hagyása mellett megváltoztatták az alapító okirat szerinti használati megállapodást akként, hogy a szerződés mellékletét képező alaprajz szerint az alperes jogelődje egy L alakú ingatlanrészt vehetett birtokba, míg az I-II.r. felperesek jogelődjének birtokába a fennmaradó, téglalap alakú ingatlanrész került. A korábbi használati megállapodás megváltoztatásának indoka az volt, hogy az alperesi jogelőd bérbe kívánta adni az L alakú ingatlanrészt, s így az a bérlő igényeinek megfelelően lett kialakítva. A haszonbérleti megállapodásban a szerződő felek rögzítették, hogy az átalakítást a finanszírozó cég neve. teljes mértékben finanszírozza, ugyanakkor a határozott idejű bérlet megszűnése után az I-II.r. felperesek üzletrészének a társasházi alapító okirathoz csatolt műszaki állapotra történő helyreállítására az alperes jogelődje köteles a saját költségén. A haszonbérleti megállapodásnak megfelelően a két ingatlan közötti folyosót a felek megszüntették és egy L alakú, illetve egy téglalap alakú üzlethelyiséget alakítottak ki. Az alperes jogelődje, személynév 1996. augusztus 22. napján kötött bérleti szerződést a finanszírozó cég neve.-vel. Az alperes jogelődje, a alperesi jogelőd . a 2273/3/A/2 hrsz.-ú ingatlan 22/25 tulajdoni hányadát 2001. január 31. napján vette meg. Az adásvételi szerződés tartalmazta, hogy a finanszírozó cég neve. és a jogelőd között létrejött bérleti szerződés a vevő részére átadásra került, mint ahogy azt is, hogy a bérbeadáskor az üzlethelyiségek átalakításra kerültek, a vevő pedig átvette az átalakítás előtti, a társasházi alapító okirat szerinti eredeti alaprajzot is. A vevő az adásvételi szerződésben átvállalta az eredeti állapot visszaállításának költségeit. A III.r. felperes a 2273/3/A/2 hrsz.-ú ingatlan 3/25 tulajdoni illetőségét 1997. december 19. napján vásárolta. A alperesi jogelőd .-ből átalakulás folytán létrejött alperesi társaság tulajdonába a 2273/3/A/2 hrsz.-ú ingatlan 22/25 tulajdoni hányada 2008. április 18. napján került. A jogelőd betéti társaság beltagja az alperes ügyvezetőjével azonos, és az alperes másik ügyvezetője az ő házastársa. Az alperes ügyvezetői tudtak a jogelődjük által vállalt helyreállítási kötelezettségről, és arról is, hogy az eredeti állapot helyreállításának költségeit a jogelőd vállalta át. A III.r. felperes és az alperes, valamint a finanszírozó cég neve. között létrejött bérleti szerződés 2011-ben megszűnt, majd 2011 decemberében a III.r. felperes és az alperes az L alakú üzlethelyiségre újabb bérleti szerződést kötöttek harmadik személlyel. Az I-II.r. felperesek a 2273/3/A/1 hrsz.-ú ingatlan tulajdonjogát 2010. szeptember 27. napján öröklés útján szerezték meg, és a téglalap alakú ingatlanrészben egy elkülönült divatüzletet, pékséget és ajándékboltot alakítottak ki, mely ingatlanrészeket bérbeadás útján hasznosítják.

A felperesek keresetükben az 1996. június 30. napján kötött haszonbérleti megállapodást megelőző, folyosós rendszerű eredeti állapot helyreállítására kérték kötelezni az alperest. Hivatkoztak arra, hogy az alperes jogelődje, személynév a haszonbérleti megállapodásban az üzletrészek helyreállítását a saját költségén vállalta, és ezt a kötelezettséget a alperesi jogelőd ., illetve az alperes átvállalta. Minthogy a haszonbérleti szerződést 15 évre kötötték, és az 2011-ben lejárt, az eredeti állapot helyreállításának van helye.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a helyreállítási kötelezettség csak a jogelődjét terhelte, őt azonban nem. Arra is hivatkozott, hogy a jogelőd kötelezettségét a finanszírozó cég neve. a bérleti szerződésben átvállalta, és ezért az igényüket a felperesek vele szemben érvényesíthetik. Az alperes emellett a jogelődök által kötött haszonbérleti megállapodás és az alapító okirat kapcsán semmisségi kifogást is előterjesztett. Kifejtette, hogy mivel személynév a tulajdonostársa, III.r. felperesi jogelőd neve nyilatkozata nélkül kötötte meg a haszonbérleti megállapodást, ezért a használat körében elmaradt az egyhangú határozathozatal, ami a régi Ptk. 144.§ b./ pontjába ütközik, s így semmis. Az alapító okirat pedig az alperesi hivatkozás szerint azért tekinthető a jogszabályba ütköző módon semmisnek, mert az ahhoz mellékelt műszaki alaprajz helytelenül tartalmazza az ingatlanok méreteit, továbbá nem tünteti fel az ingatlanokat elválasztó határvonalat sem. (Az alperes a társasházi alapító okirat semmisségének megállapítása iránt a Soproni Járásbíróság előtt külön pert is indított, kérve annak befejezéséig a tárgyalás felfüggesztését.)

Az alperes viszontkeresetében az eredeti állapotként rögzített, folyosós rendszerű használat megváltoztatását, és az I-II.r. felperesek annak tűrésére való kötelezését kérte, hogy a két ingatlan határvonalán falat emeljen. A viszontkeresetének indokaként előadta, hogy e használati móddal tudna teljes körűen élni a tulajdonosi jogaival, az ingatlant így tudná jövedelmezőbb módon bérbe adni.

A felperesek a viszontkereset elutasítását kérték. Előadták, hogy amennyiben az ingatlanok közötti határvonalra fal épülne, úgy az ellehetetlenítené a többüzletes rendszer kialakítását.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a zalaegerszegi 2273/3/A/1 és a 2273/3/A/2 hrsz.-ú ingatlanokat a személynév által 1994. február 8. napján készített műszaki alaprajznak megfelelően, a szakértő neve igazságügyi szakértő által elkészített szakértői véleményben rögzített műszaki tartalommal 150 napon belül állítsa helyre. Az elsőfokú bíróság a III.r. felperes keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasította. Kötelezte továbbá az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I-II.r. felperesek részére egyetemlegesen 581.500.- Ft perköltséget azzal, hogy egyebekben a felek viselik a maguk költségeit.

A határozat indokolása szerint a helyreállítási kötelezettség a haszonbérleti megállapodás értelmében személynév, az alperes jogelődjét terhelte, és a helyreállítási költségeket is neki kellett viselnie. Minthogy a szerződés utalt a társasházi alapító okirathoz csatolt műszaki alaprajzra, a szerződő felek tisztában voltak az eredeti állapot mibenlétével, és tisztában voltak az újonnan létrehozandó használati renddel is. Ehhez képest a alperesi jogelőd . a 2001. január 31. napján kötött adásvételi szerződésben átvállalta személynév eredeti állapot helyreállítására vonatkozó kötelezettségét, és a költségek viselését is, a nevezett társaság átalakulásával pedig az adásvételi szerződésben vállalt kötelezettség is átszállt az általános jogutód alperesre. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint – a társaságok tagjaira és vezető tisztségviselőire tekintettel – emellett nyilvánvaló, hogy az átvállalt kötelezettségről az alperesi társaság mindkét ügyvezetője tudott, amit a perben személynév ügyvezető sem vitatott. Az elsőfokú bíróság ezzel szemben nem fogadta el azt az alperesi hivatkozást, hogy a finanszírozó cég neve. átvállalta volna az alperesi jogelőd helyreállítási kötelezettségét. A bérleti szerződés ugyanis kifejezetten rögzítette, hogy a bérlő az eredeti állapot visszaállítására nem köteles, és az I-II.r. felperesek jogelődje a bérleti szerződésnek nem volt alanya, az irányában tartozásátvállalás nem történt. Az elsőfokú bíróság figyelembe vette azt is, hogy a bérleti szerződés alapján az alperes jogelődje egyösszegben előre 10 évre megkapta a bérleti díjat, s így életszerű, hogy erre tekintettel vállalta a visszaállítás költségeit, a bérlő részéről ezért sem lett volna életszerű a tartozás átvállalása.

A fentiek ellenére az elsőfokú bíróság a III.r. felperes eredeti állapot helyreállítására irányuló kereseti kérelmét a kereshetőségi jog hiánya miatt nem találta megalapozottnak. Miután ugyanis a haszonbérleti megállapodást az alperes jogelődje az I-II.r. felperesek jogelődjével kötötte, a jogviszonynak a III.r. felperes nem volt jogosultja. Mindemiatt az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperest helyreállítási kötelezettség csak az I-II.r. felperesekkel szemben terheli.

A kötelezettség műszaki tartalmának meghatározásakor abból indult ki, hogy a társaság alapításakor a felek jogelődjeinek az volt a célja, hogy a két szomszédos ingatlanban több üzlethelyiséget alakítsanak ki, és azok a személynév által készített műszaki alaprajz szerint megközelíthetőek legyenek a középen húzódó folyosóról. Egyetértett az I-II.r. felperesek azon álláspontjával is, hogy az alperes által teljesítendő kötelezettség a 2273/3/A/2 hrsz.-ú ingatlan korábbi állapotának visszaállítására is kiterjed. Az alperes viszontkeresetében alkalmazni kért műszaki megoldás ugyanakkor – a régi Ptk. 100.§-át figyelembe véve – a felperesi üzletrészek látogatottságát negatív irányban befolyásolná, azok működését akár el is lehetetlenítheti. A viszontkeresetet elutasító döntését az elsőfokú bíróság továbbá azzal indokolta, hogy az alperes nem bizonyította, hogy az ingatlan hasznosíthatósága körében olyan, a régi Ptk. 241.§-a által megkövetelt körülményváltozás következett be, mely alapot adhat arra, hogy a két ingatlan közötti határvonalra válaszfalat építsen. Miután pedig a perben kirendelt szakértő neve szakértő szakvéleményében rögzítette az eredeti állapot helyreállításának műszaki tartalmát, annak költségvetését, anyagigényét és azzal kapcsolatos munkaráfordítást, az elsőfokú bíróság – a teljesítési határidő kivételével – a szakvélemény szerint marasztalta az alperest. Az ítélet indokolása szerint az alperes semmisségi kifogásai alaptalanok voltak. A haszonbérleti szerződés az alperes hivatkozásával szemben azért nem tekinthető érvénytelennek, mert bár III.r. felperesi jogelőd neve e szerződés megkötésében nem vett részt, de a bérleti szerződést maga is aláírta, és az az alapján történt tényleges átalakítás ellen kifogást nem emelt, s így ráutaló magatartással elfogadta az ingatlan használatba adását. Az alapító okirat semmisségét pedig az elsőfokú bíróság azért nem tartotta megállapíthatónak, mert az tartalmazta a külön tulajdonban álló ingatlanok adatait és a műszaki alaprajz feltüntette a két ingatlanrész közötti határvonalat, mely megfelelt az alapításkor hatályban volt 27/1972. MÉM r. 33.§ /3/ bekezdésének. Abban az esetben, ha az alperes álláspontja szerint az alapító okiratban feltüntetett térmértékek nem egyeznek az ingatlanok valós térmértékével, az alperes kezdeményezheti az alapító okirat módosítását, de ez a tény önmagában az alapító okiratot nem teszi semmissé. Az elsőfokú bíróság emellett az alapító okirat semmisségének megállapítása iránt indított külön per kimenetelét sem tekintette olyan előzetes kérdésnek, ami a tárgyalás felfüggesztését indokolná.

Az ítélet ellen a III.r. felperes és az alperes élt fellebbezéssel.

A III.r. felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását, az alperesnek a keresete szerinti marasztalását kérte. Mindenekelőtt utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást részben hiányosan, részben pedig tévesen állapította meg. Nem értett egyet az elsőfokú bíróságnak a kereshetőségi jog hiányával kapcsolatos álláspontjával sem. Megismételte azt a hivatkozását, hogy a kereseti kérelmének elbírálása szempontjából az egyes ingatlanok tulajdonosi közösségének belső jogviszonya is irányadó. A részbeni tulajdonát képező 2273/3/A/2 hrsz.-ú ingatlan vonatkozásában pedig nem kétségesen megállapítható, hogy a tulajdonostársak az 1995. január 11. napján kötött adásvételi szerződésben végleges jelleggel állapodtak meg az ingatlanok mikénti közös használatában, és ez a belső megállapodás a követelés érvényesítésének jogalapját teremti meg a részére is az azt ellenző tulajdonostárssal, az alperessel szemben. Emiatt követelheti tőle a megállapodás ismételt érvényre juttatását azok után, hogy az eltérő használat időtartama lejárt, vagyis van kereshetőségi joga az eredeti használati állapot visszaállítása iránt. Emellett a haszonbérleti megállapodás szerinti, meghatározott időtartamra szóló átalakítás sem történhetett volna meg a jogelődjének hozzájárulása nélkül. A személynév tulajdonostárs által elhatározott átalakítást viszont azzal vette tudomásul, hogy az egyrészt 15 év időtartamra szólt, másrészt a tulajdonostárs vállalta az eredeti állapot helyreállítását is. Az utóbbi tartozást pedig az alperes, illetve közvetlen jogelődje a 2001. január 31. napján megkötött adásvételi szerződésben személynévól egyértelműen átvállalta, amit a maga részéről a III.r. felperes elfogadott. A III.r. felperes azt is kiemelte, hogy a haszonbérleti megállapodás helytálló értelmezéséből egyértelműen következik, hogy az eredeti állapot helyreállításának kötelezettsége mindkét ingatlanra vonatkozott, és a 2273/3/A/2 hrsz.-ú ingatlan tulajdonosai között semmiféle olyan megállapodás nem volt, amiből az következne, hogy a 15 év letelte után az adott ingatlan már nem az alaprajz szerinti üzlethelyiségekből állna, hanem az osztatlan állapotú volna. A fellebbezési hivatkozás szerint a személynév és az alperesi jogelőd közti adásvételi szerződés kapcsán a III.r. felperes, illetve jogelődje annak tudatában nem gyakorolta az elővásárlási jogát, hogy a vevő feladatává és költségévé vált az adott ingatlant érintően is az eredeti állapot helyreállítása. A III.r. felperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe továbbá azt, hogy amennyiben az eredeti állapot helyreállítását nem követelheti az alperestől, úgy az alperes a III.r. felperest a tulajdonosi jogainak gyakorlásában szükségtelenül zavarná, hiszen az alperes a jelenlegi használattal a III.r. felperes által megvásárolt ingatlanrész használatát lehetetleníti el.

Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását, az I-II.r. felperesek keresetének elutasítását, és a felperesek viszontkereset szerinti marasztalását kérte. Az alperes álláspontja szerint az ítélet megalapozatlan és törvénysértő, mivel az elsőfokú bíróság nem tett eleget a Pp. 3.§ /3/ bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettségének, az érdemi ellenkérelmet teljes egészében nem bírálta el, és ezzel megsértette a kérelemhez kötöttség alapelvét, mint ahogy nem bírálta el teljes körűen az alperes által előterjesztett bizonyítékokat sem. Sérelmezte továbbá az alperes, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt, hogy az alapító okirat semmissége valamennyi tulajdonostárs perben állása nélkül a jelen perben nem volt elbírálható, illetve, hogy az érvénytelenségnek a jelen perben való elbírálása a perfüggőség miatt is kizárt volt. Az utóbbiak kapcsán az alperes továbbra is hivatkozott arra, hogy az alapító okirat semmisségének megállapítása iránti per a jelen per eldöntése szempontjából előkérdésnek minősül, s emiatt fenntartotta a tárgyalás felfüggesztése iránti kérelmét. Fenntartotta emellett a haszonbérleti megállapodást és a társasházi alapító okiratot érintő semmisségi kifogásait. Megismételte azt, hogy csupán a finanszírozó cég neve.-vel kötött bérleti szerződés volt előtte ismert, a haszonbérleti szerződést neki nem adták át, az abban foglalt kötelezettséget nem ismerte, ezért azt át sem vállalhatta. Arra is utalt, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a tartozásátvállalásnak a régi Ptk. 332.§ /1/-/2/ bekezdéseit, azok alapján ugyanis az alperesi jogelőd lett volna köteles a tartozásátvállaláshoz a jogosult hozzájárulását beszerezni, és a jogosultat a tartozásátvállalásról értesíteni, de ilyet a felperesek még csak nem is állítottak. Az alperes nem értett egyet a haszonbérleti megállapodásnak az elsőfokú ítéletben ismertetett azon kiterjesztő értelmezésével, mely szerint az eredeti állapot helyreállításának kötelezettsége a III.r. felperessel osztatlan közös tulajdonú üzletre is kiterjed, s emiatt az elsőfokú bíróság – ténylegesen a III.r. felperes keresetének helyt adva – mindkét ingatlan tekintetében kötelezte az eredeti állapot helyreállítására. Miután pedig a külön tulajdonú ingatlanok nem a személynév műszaki alaprajz szerint lettek megépítve, annak megfelelő állapot sem állítható helyre, az ezzel kapcsolatos ítéleti marasztalás ezért végrehajthatatlan.

Az I-II.r. felperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték. Hivatkoztak arra, hogy a III.r. felperes követelése nem fakadhat az I-II.r. felperesi jogelőd és az alperes jogelődje közötti haszonbérleti megállapodásból. Az alperesi fellebbezés kapcsán észrevételezték azt, hogy az alperes tévesen, a jogszabályokat helytelenül értelmezve állította a társasházi alapító okirat semmisségét. Az eredeti állapot mibenléte pedig azért nem vitatható, mert azt az alapító okirat és a mellékletét képező alaprajz egyértelműen rögzíti.

A III.r. felperes fellebbezése alapos, míg az alperes fellebbezése alaptalan volt.

A másodfokú bíróság előrebocsátja azt, hogy az alperes fellebbezési eljárásban előterjesztett, a Zalaegerszegi Törvényszék elleni perindítás miatti elfogultságra alapított kizárási kérelmének elbírálatlansága az érdemi határozat hozatalát a Pp. 19.§ /1/ bekezdése szerint nem akadályozta.

Minthogy az alperes az elsőfokú bíróság által már elutasított tárgyalás felfüggesztése iránti kérelmét a fellebbezésében is fenntartotta, a másodfokú bíróság az érdemi indokok kifejtése előtt az alábbiakra is utal. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg azt, hogy az alapító okirat érvényessége a per eldöntése szempontjából nem minősül a felfüggesztésre okot adó előzetes kérdésnek. A kereset alapján ugyanis – többek között – abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy mi volt az a tényleges műszaki állapot, amivel kapcsolatban a felperesek által kért eredeti állapot helyreállításának lehetett helye, és ehhez képest az alapító okirat érvényessége és a társasház bejegyzésének szabályszerűsége irreleváns volt. A másodfokú bíróság ezért a tárgyalás felfüggesztését mellőzte.

Az alperes alaptalanul kifogásolta továbbá a Pp. 3.§ /3/ bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettség másodfokú bíróság általi elmulasztását. Az elsőfokú bíróság a feleket a kereset, a viszontkereset és az érdemi ellenkérelem alapjául szolgáló tényállításokhoz igazodóan tájékoztatta a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről és a bizonyítás sikertelenségének következményeiről (a 18. számú tárgyalási jegyzőkönyv 2-3. oldala, a 61. számú tárgyalási jegyzőkönyv 3-4. oldala). Emiatt a másodfokú bíróságot további tájékoztatási kötelezettség nem terhelte (az 1/2014. (VI.30.) PK vélemény 6. pontja), és a fellebbezések olyan, a Pp. 235.§ /1/ bekezdése alapján a másodfokú eljárásban figyelembe veendő új tényállítást sem tartalmaztak, ami a korábbi tájékoztatás kiegészítését indokolta volna.

A kifejtettek miatt érdemben felülbírálandó elsőfokú ítéletben megállapított tényállást a másodfokú bíróság az elsőfokú eljárás adatai és a fellebbezési eljárásban kihallgatott tanú neve tanúvallomása alapján a következők szerint pontosítja és egészíti ki:

III.r. felperesi jogelőd neve egyéni vállalkozóként 1995. január 11. napján kötött adásvételi szerződést személynév, mely alapján megszerezte a zalaegerszegi 2273/3/A/2 hrsz.-ú ingatlan 3/25 tulajdoni illetőségét, és a III.r. felperes III.r. felperesi jogelőd neve közvetett jogutódjaként, átalakulás folytán szerzett tulajdonjogot. Az elsőfokú ítélet indokolásában foglaltakkal szemben 1996. augusztus 22. napján nem személynév, hanem a cég név kötött bérleti szerződést a finanszírozó cég neve.-vel. Nevezett társasággal III.r. felperesi jogelőd neve, majd a III.r. felperes is kötöttek bérleti szerződést a fenti tulajdoni illetőség tekintetében. Az alperes jogelődje, a alperesi jogelőd . tulajdonszerzése előtt e társaság képviselői szóban kötelezettséget vállaltak arra, hogy eredetileg a személynév terhelő helyreállítási kötelezettséget a III.r. felperes üzlethelyisége tekintetében is teljesítik.

Az ítéleti tényállás fenti módosítása ellenére az elsőfokú bíróságnak az I-II.r. felperesi kereset megalapozottságával kapcsolatos jogi következtetése, és az arra alapított, az alperest az eredeti állapot helyreállítására kötelező érdemi döntése is helytálló volt. Az e körben kifejtett jogi indokolást a másodfokú bíróság csupán annyiban egészíti ki, hogy az I-II.r. felperesek jogelődje és a személynév között 1996. július 30. napján létrejött haszonbérleti megállapodás 6. pontjában írt, az eredeti állapot helyreállítására vonatkozó kötelezettségnek a alperesi jogelőd . részéről a 2001. január 31. napján kötött adásvételi szerződés 6. pontjában foglaltak szerinti átvállalásához a régi Ptk. 332.§ /2/ bekezdése által megkövetelt jogosulti hozzájárulás megtörtént. Az I-II.r. felperesek ugyanis azzal, hogy az eredeti állapot helyreállítása iránti igényüket az alperessel szemben érvényesítették és ezzel kifejezték, hogy kötelezettnek őt tekintik, a tartozásátvállaláshoz – legalábbis ráutaló magatartással – hozzájárultak.

A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak a III.r. felperesi kereset elutasításának indokául szolgáló azon állásponttal, hogy az 1996. július 30. napján kötött haszonbérleti megállapodás csupán az alperesi jogelőd, személynév és az I-II.r. felperesi jogelőd jogviszonyát rendezte, annak a III.r. felperes nem volt jogosultja, s így a hivatkozott szerződés alapján az eredeti állapot helyreállítását nem követelhette, kereshetőségi jogot számára az nem biztosított. A III.r. felperes ugyanakkor az elsőfokú eljárás során azt is állította, hogy személynév tisztában volt a 15 éves lejáratot követően visszaállítási kötelezettségével, melyet a tulajdonostársával, a III.r. felperesi társasággal szemben is vállalt, és ezt ruházta tovább, illetve vállalta át a vevő, a alperesi jogelőd . az ingatlan tulajdonrészének megszerzésével együtt (a 63. számú III.r. felperesi beadvány 2. oldala). Ez tehát nem minősült olyan új tényállításnak, amit a Pp. 235.§ /1/ bekezdése szerint a másodfokú eljárásban ne lehetett volna figyelembe venni. A III.r. felperes ügyvezetője a fenti előadását a másodfokú bíróság előtt is megismételte, és hivatkozott arra, hogy személynév kifejezetten megígérte azt, hogy a bérleti szerződés lejártát követően az eredeti állapotot a III.r. felperes üzlethelyisége vonatkozásában is helyre fogja állítani, míg az alperesi jogelőd társaság képviselői a vételt megelőzően kifejezetten vállalták, hogy a visszaalakítást elvégzik (a Pf.16. számú tárgyalási jegyzőkönyv 2. oldala).

A III.r. felperes által a fellebbezésében felajánlott tanúbizonyítás a fentiek alátámasztására szolgált. S miután a kihallgatni kért tanú neve, a cég név korábban eltűntnek vélt ügyvezetőjének magyarországi tartózkodásáról a III.r. felperes – a további felek által sem vitatott előadása szerint – csak az elsőfokú határozat meghozatala után szerezhetett tudomást (a Pf.5. számú fellebbezési ellenkérelem 3. oldala, a Pf.13. számú beadvány), a bizonyítás felvételének a Pp. 235.§ /1/ bekezdése szerint perjogi akadálya nem volt. A fent nevezett tanú vallomása pedig megerősítette a III.r. felperes fenti tényállítását. tanú neve ugyanis előadta azt, hogy a alperesi jogelőd . képviselői kifejezetten vállalták az egyébként a testvérét, személynév terhelő helyreállítási kötelezettséget III.r. felperesi jogelőd nevetal és személynévl szemben is, és az erre irányuló vállalásuk III.r. felperesi jogelőd neve és felesége jelenlétében szóban elhangzott, mégpedig 2001 elején, az adásvételi szerződést megelőzően (a Pf.16. számú tárgyalási jegyzőkönyv 3-4. oldala). A másodfokú bíróság a tanúvallomás bizonyító erejének értékelésekor a Pp. 235.§ /1/ bekezdésében írt feltételek hiányában mellőzte az alperes által a szóban forgó fellebbezési tárgyaláson, a tanú kihallgatásakor új bizonyítékként csatolt okiratok figyelembevételét.

Az ekként kiegészített tényállásból az volt megállapítható, hogy a III.r. felperes alappal követelte a korábbi, a társasházi alapító okirathoz mellékelt műszaki alaprajznak megfelelő állapot alperes általi helyreállítását. Miután azonban az elsőfokú bíróság az I-II.r. felperesek keresetének helyt adva mindkét perbeli ingatlan, tehát a III.r. alperes részbeni tulajdonát képező zalaegerszegi 2273/3/A/2 hrsz.-ú ingatlan tekintetében is rendelkezett a korábbi állapot visszaállításáról, s így voltaképpen a III.r. felperes keresetét is teljesítette, a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet csupán annyiban változtatta meg, hogy a III.r. felperes keresetét elutasító ítéleti rendelkezést mellőzte.

Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló peradatok helyes és okszerű mérlegelésével, helytálló jogi következtetés levonásával döntött az alperes viszontkeresetének elutasításáról. A helyreállítási kötelezettség tartalmának a korábbi műszaki állapottól eltérő, a viszontkeresetben kért meghatározása kapcsán az alperes a reá háruló bizonyítási kötelezettségnek eleget tenni nem tudott, az elsőfokú bíróságnak a Pp. 3.§ /3/ bekezdése szerinti tájékoztatása ellenére sem bizonyította azt, hogy az ingatlan hasznosíthatósága körében utóbb olyan körülményváltozás következett be, melynek folytán a korábbi műszaki állapot helyreállítása – a régi Ptk. 241.§-a szerint – a lényeges jogos érdekét sértené.

A másodfokú bíróság a kifejtett indokokra tekintettel, a Pp. 253.§ /2/ bekezdése szerint az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, a III.r. felperes keresetét elutasító ítéleti rendelkezést mellőzte, és a Pp. 78.§ /1/ bekezdése alapján, a 32/2003. (VIII.22.) IM.r. 3.§ /2/ bekezdésének a./ pontjára figyelemmel kötelezte a pervesztes alperest a III.r. felperes részéről felmerült elsőfokú perköltség – a megfizetett kereseti illeték és a perbeli képviselettel felmerült, általános forgalmi adóval növelt összegű munkadíj – megfizetésére, míg egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A sikertelenül fellebbező alperest a másodfokú bíróság a Pp. 78.§ /1/ bekezdése és 82.§ /1/ bekezdése alapján, a 32/2003. (VIII.22.) IM.r. 3.§ /5/ bekezdésére tekintettel kötelezte az I-II.r. felperesek részéről felmerült – általános forgalmi adóval növelt összegű ügyvédi munkadíjból álló – fellebbezési perköltségnek, valamint a III.r. felperes által megfizetett fellebbezési illetéknek és a képviseletét ellátó ügyvéd ugyancsak általános forgalmi adóval növelt összegű munkadíjának fellebbezési perköltségként való megfizetésére azzal, hogy az alperes a saját fellebbezési költségeit viselni köteles.

Zalaegerszeg, 2015. május 5.

dr.Sifter Ágnes sk. dr.Zumbók Péter sk. dr.Bányai Tamás sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

A kiadmány hiteléül:

Horváth Nikolett írnok