Pf.21159/2007/3 — Pf.21159/2007/3 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság, 3.Pf.21.159/2007/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a dr. Takács Zoltán ügyvéd (8864 Tótszerdahely Béke u. 50.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. Károlyi Attila ügyvéd (8800 Nagykanizsa Rozgonyi u. 1.) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen 2.341.750,- Ft megfizetése iránt indított perében a Lenti Városi Bíróság 3.P.20.063/2006/23. számú ítélete ellen 24. sorszámon előterjesztett alperesi fellebbezés folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet nem fellebbezett részében nem érinti, fellebbezett részében helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 15 nap alatt 20.000,- (Húszezer) Ft fellebbezési perköltséget.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 88.000,- (Nyolcvannyolcezer) Ft feljegyzett fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperes részére 1.466.000,- Ft tőkét, továbbá 506.000,- Ft után 2002. november 29. napjától, 960.000,- Ft után pedig 2004. március 23. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes késedelmi kamatot. A marasztalást meghaladó kereseti kérelmet elutasította, kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 121.440,-Ft perköltséget fizessen meg azzal, hogy egyéb költségeiket a felek viselni kötelesek.

Az elsőfokú bíróság döntését azzal indokolta, hogy a peres felek között különböző mezőgazdasági gépek adásvétele tárgyában 2002., 2003. és 2004. évben három adásvételi szerződés jött létre. Valamennyi megvásárolt gép vételárát az alperes pénzintézeti kölcsönből finanszírozta azzal a feltétellel, hogy a kölcsönszerződések meghatározta önrészt az alperesnek kell teljesítenie a felperes felé. Arra figyelemmel, hogy a felperes állítása szerint erre az alperes részéről nem került sor, az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperest terhelte a bizonyítási kötelezettség a tekintetben, hogy a megvásárolt gépek vonatkozásában az önrész befizetési kötelezettségének eleget tett.

Az elsőfokú bíróság megállapította, bizonyítási kötelezettségét az alperes részben teljesítette, ugyanis csupán a 2003-ban megvásárolt bálázógép vonatkozásában bizonyította a felperes által elismerten a felperes által kiállított bevételi pénztárbizonylat felmutatásával a teljesítését. A másik két vásárláskor az elsőfokú bíróság az alperesi teljesítést bevételi pénztárbizonylat vagy bármely más bizonyíték hiányában megállapíthatónak nem találta, így az alperest összességében 1.466.000,- Ft tőke és annak kamatai megfizetésére kötelezte, a marasztalást meghaladó kereseti kérelem elutasítása mellett.

Az elsőfokú ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében az alperes annak részbeni megváltoztatását kérte akként, hogy a másodfokú bíróság a teljes kereseti kérelmet utasítsa el. Az alperes fellebbezése szerint ugyanis mindhárom vásárlás esetében a banki finanszírozás feltétele az volt, hogy az alperes a felperes felé az önrész fizetési kötelezettségének eleget tegyen, a bankhitelek folyósításra kerültek, amely tény a banki iratokból következően azt bizonyítja, hogy az alperes teljesített, teljesítését pedig a pénzintézetek felé a felperes leigazolta. Az alperes álláspontja szerint a felperes nyilvántartásai nem a valós állapotokat tükrözik, amire utal az is, hogy az általa kiállított befizetési pénztárbizonylat ellenére is követelt a felperes az alperestől 875.000,- Ft-ot, amely részben keresetét az elsőfokú bíróság elutasította.

A felperes ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.

A fellebbezés alaptalan.

A másodfokú bíróság mindenekelőtt megállapítja, az elsőfokú ítélet azon rendelkezése ellen, amellyel az elsőfokú bíróság a felperes keresetét 875.000,- Ft vonatkozásában elutasította, a felek fellebbezést nem terjesztettek elő, következésképpen az elsőfokú ítélet ezen része a másodfokú eljárásban felülbírálható nem volt.

Az alperesi fellebbezéssel érintett körben pedig az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság meggyőződése szerint a tényállást helytállóan állapította meg, a rendelkezésére álló bizonyítékokat okszerűen, a Pp. 206. § rendelkezései szerint mérlegelte, a levont jogi következtetései megalapozottak, erre figyelemmel a másodfokú bíróság csupán az alperesi fellebbezéssel kapcsolatban kívánja a következőket kifejteni:

A másodfokú bíróság mindenekelőtt azt állapítja meg, az alperesi fellebbezés a Pp. 235. § /1/ bek. II. fordulata által engedélyezett körben sem tartalmaz új tényt vagy adatot, a fellebbezés gyakorlatilag az elsőfokú bíróság azon tevékenységét támadja, amellyel az a rendelkezésére álló bizonyítékokat mérlegelte. Miután pedig a mérlegelés, amint arra a másodfokú bíróság korábban utalt, a Pp. 206. § által előírtaknak megfelelő volt, a bizonyítékok okszerű mérlegelésével megállapított tényállás a fellebbezési eljárásban a másodfokú bíróságot is köti, a másodfokú bíróságnak tehát nem volt arra eljárásjogi lehetősége, hogy az elsőfokú ítéletet felülmérlegelje.

Emellett pedig a másodfokú bíróság utalni kíván arra is, önmagában az a tény, hogy az elsőfokú eljárásban megkeresett pénzintézetek az elsőfokú bíróságot arról tájékoztatták, hogy az alperesi részről az önrész teljesítése, illetve ennek felperesi igazolása megtörtént, a bírósági eljárásban az alperesi teljesítés megtörténtének megállapítását nem teszi lehetővé, ugyanis ehhez az is szükséges lett volna, hogy amint a 875.000,- Ft-os felperesi követelésrész vonatkozásában megtörtént, az alperes a teljesítés tényét további bizonyítékokkal támassza alá, figyelemmel arra, hogy a számviteli törvény aláírásai szerint a gazdálkodó szervezeteknek, illetve az egyéni gazdálkodóknak kifizetéseiket a számviteli törvény által előírtak szerint bizonylatolniuk kell.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint pedig a peres iratokból megállapítható, hogy az 506.000,- Ft-os, illetve 960.000,- Ft-os önrész vonatkozásában a teljesítés tényét bizonyítási kötelezettsége ellenére a felperesi ellentétes előadással szemben az alperes sem okirattal, sem pedig egyéb bizonyítási eszközzel nem bizonyította.

A másodfokú bíróság ezen jogi álláspontjára tekintettel a helyes döntést tartalmazó elsőfokú ítélet nem fellebbezett részében nem érintve, fellebbezett részében helybenhagyta.

Fellebbezése vonatkozásában az alperes teljes egészében pervesztes lett, a Pp. 78. § /1/ bekezdése alapján ezért köteles megfizetni a felperes fellebbezési perköltségét, melyet a másodfokú bíróság az általános szabályok szerint állapított meg, továbbá az állam javára a feljegyzett fellebbezési illetéket.

Zalaegerszeg, 2007. november 29.

dr. István Anna sk. dr. Bányai Tamás sk. dr. Sifter Ágnes sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

A kiadmány hiteléül:

Henczi Kálmánné írnok