Pf.21137/2013/3 — Pf.21137/2013/3 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zalaegerszegi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 3.Pf.21.137/2013/3. szám

A Zalaegerszegi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a a felperest képv. szerv neve (a felperest képv. szerv címe) által képviselt felperes neve felperesnek, a személyesen eljáró I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I.r., a II.r. alperes képv. neve ügyvéd (II.r. alperesi képv. címe) által képviselt II.r. alperes neve (II.r. alperes címe) II.r., a III.r. alperes jogi képv. neve ügyvéd (III.r. alperesi jogi képv. címe) által képviselt III.rendű alperes neve (III.r. alperes címe) III.r., a III.rendű alperes neve (ugyanottani lakos) IV.r, V.rendű alperes neve (V.rendű alperes címe) V.r., VI.rendű alperes neve (ugyanottani lakos) VI.r., a személyesen eljáró VII.rendű alperes neve (VII.rendű alperes címe) VII.r., a személyesen eljáró VIII.rendű alperes neve (VIII.r. alperes címe) VIII.r., a III. és X.r. alperes jogi képv. neve ügyvéd (III. és X.r. alperesi képv. címe.) által képviselt X.rendű alperes neve (X.r. alperes címe.) X.r., a személyesen eljáró XI.rendű alperes neve (XI.rendű alperes címe) XI.r., a személyesen eljáró XI.rendű alperes neve (ugyanottani lakos) XII.r., a személyesen eljáró XIII.r. alperes neve (XIII.r. alperes címe) XIII.r., és a személyesen eljáró XIV.rendű alperes neve (XIV.r. alperes címe) XIV.r. alperesek ellen szerződés semmisségének megállapítása iránt indított perében a Lenti Járásbíróság 3.P.20.032/2013/25. számú ítélete ellen a felperes által 27. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet nem fellebbezett részében nem érinti, fellebbezett részében helybenhagyja.

A feljegyzett fellebbezési illeték az állam terhén marad.

A másodfokú bíróság a II.r. alperes részére 30.000.- (harmincezer) Ft, a III., IV., V., VI., X.r. alperesek részére 35.000.- (harmincötezer) Ft ügyvédi munkadíjat állapít meg, mint perköltséget, amelyet a Magyar Állam visel.

A másodfokú bíróság megkeresi a Zalaegerszegi Törvényszék Gazdasági Hivatalát, hogy II.r. alperes képv. neveügyvéd részére 30.000.- (harmincezer) Ft, III.r. alperes jogi képv. neveügyvéd részére 35.000.- (harmincötezer) Ft ügyvédi munkadíjat az ellátmány terhére utaljon ki.

Ezt meghaladóan a felek viselik fellebbezési költségeiket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az I., II., III., IV., V., VI., VII., VIII., IX., X., XI. és XII.r. alperesek között a a perrel érintett ingatlan helységneve az ingatlan hrsz.-a hrsz.-ú ingatlan vonatkozásában 2000. április 4. napján megkötött „adásvételi szerződés" elnevezésű szerződés 8. pontja semmis; ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, kérve annak megváltoztatását, és annak megállapítását, hogy a perbeli szerződés a Ptk. 207.§ /6/ bekezdése alapján leplezett adásvételi szerződés, amely a Tft.6.§ /1/ bekezdésében szereplő jogszabályi tilalomba ütközés miatt a Tft. 9.§ /1/., /2/., /4/ bekezdéseire figyelemmel semmis, és rendelkezzen az Inytv. 62.§ /1/ bekezdés a./ pont aa./ alpontja alapján az ingatlannyilvántartásban az I.r. alperes 1/1 tulajdoni hányadának, valamint a II.r. alperes haszonélvezeti jogának a törléséről, és az eladók (III-VIII.r. és X-XIV.r. alperesek) tulajdonjogának az eredeti ranghelyen történő visszajegyzéséről.

A II., III., IV., V., VI., és X.r. alperesek fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult, annak helyes indokai alapján.

A többi alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A fellebbezés alaptalan. *

Az elsőfokú ítélettel szemben a részleges érvénytelenség megállapítása vonatkozásában nem volt tehát fellebbezés, így az elsőfokú ítélet e körben a Pp. 228.§ /3/ bekezdése értelmében a fellebbezési határidő leteltét követő naptól jogerőre emelkedett.

A másodfokú bíróság ítélkezése alapjául elfogadta az elsőfokú bíróság által okszerű mérlegeléssel megállapított tényállást, az abból levont jogi következtetéssel is egyetért, az elsőfokú ítéletet a Pp. 253.§ /2/ bekezdése alapján helyes indokainál fogva hagyta helyben, ezért a Pp. 254.§ /3/ bekezdése értelmében saját határozata részletes indokolását mellőzi, és utal az elsőfokú bíróság indokolásában foglaltakra.

A felperes fellebbezésében foglaltakra figyelemmel ugyanakkor a következőket tartja szükségesnek kifejteni:

A fellebbezésben - csakúgy, mint a keresetlevélben - hivatkozott jogszabályba ütközés tényét, illetőleg jogszabály megkerülési célzatot (Ptk.200.§ /2/ bekezdése), illetőleg konkrétan a Tft. 9.§ /1/., /2/ és /4/ bekezdésébe való ütközés meglétét nyilvánvalóan a szerződés megkötésének időpontjára vetítetten kell vizsgálni, azaz, hogy a szerződés megkötésekor volt-e olyan jogszabály, amelynek megkerülésére irányult a felek egyező szerződési akarata, illetőleg amelybe a megállapodás ütközött.

A szerződés érvénytelenségének (illetőleg részleteges érvénytelenségének) megítélése során is csak a szerződés megkötésekor hatályos anyagi jogszabályok vehetők figyelembe.

Jelen esetben a felperesi felperes neve a szerződés megkötését követő 13 év elteltével olyan jogszabályi rendelkezésekre hivatkozik, amelyek a szerződés megkötésekor nem voltak hatályban (Tft.9.§ /4/ bekezdése, 10.§ /1/ bekezdés d./ pontja és /2/ bekezdése). Ennél fogva alaptalanul hivatkozik arra, hogy a szerződés 8. pontjának semmisségét megállapító részleges érvénytelenség következtében a bíróságnak az egész szerződés érvénytelenségét kellett volna megállapítania. Itt jegyzi meg a másodfokú bíróság, hogy amennyiben a Tft. 9.§-ának /4/ bekezdését jelen jogviszonyra mégis alkalmazni kéne, akkor sem lehetne megállapítani a feleknek a tulajdonjog átruházására vonatkozó megállapodásának érvénytelenségét, hiszen a szerződés 8. pontja csupán a haszonélvezeti jog terjedelmét érinti, és nem vonatkozik a feleknek a tulajdonjog átruházására vonatkozó megállapodására.

A felperes keresetlevelében meghivatkozott Tft. 10.§ /1/ és /2/ bekezdése a perbeli szerződés megkötésekor szintén nem volt hatályos rendelkezés, így a felperes által hivatkozott „elővásárlási jog biztosításával védett, alapvetően a belföldi, helyben lakó természetes személyek földtulajdon szerzésének elősegítését célzó társadalmi és helyi érdek" sérülését sem lehet megállapítani.

Kétségtelen, hogy a semmisségre a Ptk. 234.§-a értelmében határidő nélkül lehet hivatkozni, ugyanakkor a másodfokú bíróság e körben is osztja az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, mely szerint a restitúciós és elszámolási igények érvényesíthetőségére e rendelkezés nem terjed ki. A fellebbezésben foglaltakkal szemben ugyanis nem csupán az Inytv. 63.§ /1/ bekezdésére kell figyelemmel lenni, hanem a jogbiztonság alkotmányos követelményére is, amely egyértelműen sérülne a teljes érvénytelenség esetleges megállapítását követő eredeti állapot helyreállítással: olyan tulajdoni állapot kerülne visszaállításra, amelyre egyik szerződő fél akarata sem terjed ki; kétséges, hogy a III-VIII., illetve X-XIV.r. alperesek rendelkeznek-e egyáltalán megfelelő anyagi forrással ahhoz, hogy a vételár visszafizetési kötelezettségüknek eleget tegyenek, így a bíróság ilyen tartalmú rendelkezése eleve végrehajthatatlanná válna, hiszen a vételár visszafizetésének igazolása előtt az ingatlannyilvántartásban sem vezethető át a tulajdonváltozás.

A fellebbezés 4., 5. oldalán 1/b. pont alatti fejtegetések arról, hogy a vételárat valójában a II.r. alperes biztosította, a másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint teljesen irreleváns körülmény a per megítélése szempontjából. Azt ugyanis semmilyen jogszabály nem tiltja, hogy az állagvevő, illetőleg a haszonélvezeti jog megszerzője akként állapodjanak meg, hogy a vételárat teljes egészében az utóbbi fizesse meg az eladónak. A másodfokú bíróság e körben utal a magyar társadalomban teljesen bevett azon gyakorlatra, mikor is a szülő a gyermekével együtt vásárol egy ingatlant, s valójában a teljes vételárat a szülő biztosítja, ennek fejében javára csupán holtig tartó haszonélvezeti jog biztosítására kerül sor a megvásárolandó ingatlanon. Ez a lehetőség természetesen más, nem rokoni kapcsolatban álló személyek ügyletkötése esetén is fennáll; így az, hogy jelen esetben a munkáltató és a munkavállaló között milyen megállapodás volt arra vonatkozóan, hogy kettőjük közül ki, illetőleg milyen arányban biztosítsa a vételárat, a szerződés érvényességének megítélése szempontjából érdektelen.

A felperes a fellebbezési eljárásban teljes egészében pervesztes lett, ezért a Pp. 239.§-a folytán alkalmazott Pp.78.§ /1/ bekezdése értelmében viseli saját fellebbezési költségét, a Pp. 78.§ /3/ bekezdése folytán pedig a pernyertes a II., III., IV., V., VI., és X.r. alperesek jogi képviseletével felmerült, a 32/2003. (VIII.22.) IM.r. 3.§ /2/ bekezdés a./ pontja /5/ és /6/ bekezdései alkalmazásával megállapított, a kifejtett munkával arányban álló, mérsékelt összegű ügyvédi költséget a 6/1986. (VI.26.) IM.r. 14.§-a alapján az állam viseli csakúgy, mint a felperes fellebbezése folytán feljegyzett fellebbezési illetéket.

Zalaegerszeg, 2014. január 30.

dr.Bányai Tamás sk. dr.Csejtei Péter sk. dr.Sifter Ágnes sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

A kiadmány hiteléül:

Molnárné Lábodi Erika tisztviselő