Pf.21135/2007/4 — Pf.21135/2007/4 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság, 3.Pf.21.135/2007/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a dr. Miklós Endre ügyvéd (7400 Kaposvár Ezredév u. 1.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. Matyók Mária ügyvéd (8360 Keszthely Kastély út 9.) által képviselt I.rendű alperes neve (I.r. alperes címe) I. r., Tóth Júlia (II.r. alperes címe) II. r. alperes ellen 4.000.000,- Ft megfizetése iránt indított perében a Keszthelyi Városi Bíróság 5.P.20.309/2007/7. számú ítélete ellen 8. sorszámon előterjesztett felperesi fellebbezés folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesek, mint egyetemleges jogosultak részére 15 nap alatt 25.000,- (Huszonötezer) Ft fellebbezési perköltséget.

A feljegyzett fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította azzal, hogy a feljegyzett illeték az állam terhén marad, a felperes pedig köteles az alperesek részére 120.000,- Ft perköltséget megfizetni.

Az elsőfokú bíróság ítéletét azzal indokolta, hogy a felperes követelése elévült, következésképpen az bírósági úton nem érvényesíthető. A felperes ugyanis az alperesekkel szembeni ugyanezen igényét 1996. július 6-án a Keszthelyi Városi Bíróság előtt már érvényesítette, ezen peres eljárás ugyanakkor szünetelés miatt 2001. április hó 25. napján megszűnt, az 5 éves elévülési idő 2006. április hó 25. napján eltelt, a felperes jelen keresetlevelét pedig 2007. április hó 16. napján nyújtotta be a Keszthelyi Városi Bírósághoz.

Az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében a felperes annak megváltoztatását kérte akként, hogy a másodfokú bíróság az alpereseket a kereset szerint marasztalja. A felperesi fellebbezés szerint az érvényesített követelés nem évült el, arra figyelemmel, hogy a Pp. kötelező rendelkezései ellenére a korábbi perben eljárt bíróság sem a szünetelés megállapításáról, sem pedig a per szünetelés okán történő megszűnéséről alakszerű végzést nem hozott, így értelemszerűen ezeket a felperessel sem közölte, következésképpen a felperes a polgári per megszüntetéséről tudomást nem szerzett, így követelése sem évült el, az elévülés ugyanis ez idő alatt nyugodott, következésképpen a Pp. 326. § /2/ bekezdése alapján a felperes jelen perbeli igényét az elévülési időn belül terjesztette elő.

Az alperesek fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.

A fellebbezés alaptalan.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helytállóan állapította meg, abból okszerű jogi következtetéseket vont le, az elsőfokú ítélet ekként megalapozott és érdemben helyes, erre figyelemmel a másodfokú bíróság csupán a felperes fellebbezésével kapcsolatban kívánja a következőket kifejteni:

A Pp. 219. § /1/ bekezdése szerint a bíróság a per érdemében ítélettel a per során felmerült minden más kérdésben végzéssel határoz.

A Pp. idézett rendelkezéséből következően tehát a bíróság alakszerű határozatot olyan kérdésben hoz, amely a bíróság részéről döntést igényel, ezért nyilvánvalóan nem szükséges alakszerű határozat meghozatala olyan esetekben, amikor egy adott jogkövetkezmény a törvény erejénél fogva következik be.

A Pp. 137. § rendelkezéseiből ugyanakkor az a következtetés vonandó le, hogy a törvényben taxatíve meghatározott esetekben a szünetelés, mint eljárásjogi jogkövetkezmény a törvény rendelkezése erejénél és nem a bíróság döntésénél fogva következik be, ekként a szünetelés megállapítása tárgyában alakszerű határozatot hoznia a bíróságnak nem szükséges. Ugyanez a helyzet a per szünetelés okán történő megszűnése esetén is, ez ugyancsak a törvény által meghatározott jogkövetkezmény, így e kérdésben sem szükséges alakszerű határozat meghozatala.

Ekként tehát a felperesi fellebbezésben kifejtett jogi állásponttal ellentétben az elsőfokú bíróság nem sértette meg a korábbi perben a szünetelés, illetve a per megszűnése megállapítása során eljárása szabályait. A felperesi jogi állásponttal ellentétben a másodfokú bíróság meggyőződése szerint épp a felperes volt az, aki a tőle elvárható magatartás tanúsítását elmulasztotta akkor, amikor az általa folyamatba vett peres eljárásról több, mint 5 éven keresztül a bíróságtól információt nem kért, illetve semmiféle eljárási cselekményt nem végzett.

A másodfokú bíróság meggyőződése szerint ezen ok miatt a felperes vonatkozásában az elévülés nyugvásának bekövetkezte sem állapítható meg, figyelemmel arra, hogy ennek feltétele az, hogy a jogosult menthető okból ne legyen abban a helyzetben, hogy követelését érvényesíteni tudja, a felperesnél ezen menthető ok pedig az előzőek okán nem áll fenn.

A másodfokú bíróság ezért a helyes döntést tartalmazó elsőfokú ítéletet a Pp. 253. § /2/ bekezdése alapján helybenhagyta, megállapította, hogy a feljegyzett fellebbezési illeték a felperes költségmentessége okán az állam terhén marad, ugyanakkor a Pp. 86. § /3/ bekezdése rendelkezései alapján a költségmentes felperest kötelezte az alperesek fellebbezési költségének megtérítésére.

Zalaegerszeg, 2007. október 11.

dr. István Anna sk. dr. Bányai Tamás sk. dr. Sifter Ágnes sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

A kiadmány hiteléül:

Henczi Kálmánné írnok