Pf.21125/2018/3 — Pf.21125/2018/3 — Zalaegerszegi Törvényszék

Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Pf.21.125/2018/3. szám

A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság a dr. Cseresnyés Zsolt ügyvéd ügyvéd címe 1 által képviselt felperes elnevezése felperes székhelye felperesnek dr. Hári Tibor ügyvéd ügyvéd címe 2 által képviselt alperes neve alperes címe alperes ellen jövedelempótló járadék fizetési kötelezettség megszüntetése iránt indított perében a Nagykanizsai Járásbíróság 11.P.20.495/2017/14. sorszámú ítélete ellen a felperes által 17., az alperes által 18. sorszám alatt bejelentett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

A feljegyzett alperesi fellebbezési illetéket az állam viseli.

A felek saját fellebbezési költségüket viselni kötelesek.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság ítéletével a Zala Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 3.Pf.21.566/2010/3. számú ítéletével helybenhagyott, a Nagykanizsai Városi Bíróság 7.P.20.140/2008/39. számú ítéletével megállapított, a felperest terhelő havi 88.120,- Ft összegű jövedelempótló járadék fizetési kötelezettséget 2015. november 30. napjától kezdődően havi 82.850,- Ft-ra leszállította, ezt meghaladóan a keresetet és a viszontkeresetet teljes egészében elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a Zalaegerszegi Törvényszék Gazdasági Hivatala külön felhívására 30.875,- Ft állam által előlegezett költséget. Akként rendelkezett, hogy a feljegyzett fellebbezési illetéket az állam viseli, egyebekben pedig költségeiket a felek viselik.

Az ítéletben megállapított tényállás szerint az alperes 1997. december 3-án gyalogosként közlekedve közúti balesetet szenvedett, a károkozó neve által vezetett forgalmi rendszám forgalmi rendszámú gépkocsi elütötte. A baleset következtében 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. A balesetet okozó személy felelősségét a Zalaegerszegi Városi Bíróság 6.B.157/1998/5. sorszámú ítéletével jogerősen megállapította. A károkozó kötelező felelősségbiztosítóját - a felperest - a Nagykanizsai Városi Bíróság 7.P.20.140/2008/39. számú ítéletével kötelezte többek között jövedelempótló járadék címén 2010. június 1. napjától minden hónap 15. napjáig előre esedékesen havi 88.120,- Ft jövedelempótló járadék megfizetésére. A Zala Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 3.Pf.21.566/2010/3. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet nem fellebbezett részében nem érintve, fellebbezett részében helybenhagyta.

Az 1950. november 30-án született alperes 2015 novemberében elérte az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt, 2015. november 1-jétől öregségi nyugdíjban részesül.

A felperes a baleseti járadék után a tb-járulékokat levonta, ugyanakkor azokat a központi költségvetésbe nem fizette be. A bruttó összegben meghatározott jövedelempótló járadék és a felbruttósított összegű szociális járadék a perbeli időszakra jövedelemként elszámolt összegei alapján a társadalombiztosítási jogszabályok szerinti nyugdíjszámítással a jelenlegi 127.950,- Ft nyugdíjnál 82.850,- Ft-tal magasabb összegű nyugdíjra lenne jogosult az alperes.

Az így megállapított tényállás alapján az elsőfokú bíróság a keresetet - amely a nyugdíjjogosultságra tekintettel a jövedelempótló járadék megszüntetésére irányult - csak csekély részben tartotta megalapozottnak. Kifejtette, hogy a Nagykanizsai Városi Bíróság 7.P.20.140/2008/39. számú ítéletével nem keresetpótló, hanem jövedelempótló járadékot ítélt meg, jövedelemnek pedig nem csupán a bérjellegű jövedelem minősül, hanem a nyugdíj is. A teljes kártérítés elvéből ezért az következik, hogy önmagában az a körülmény, hogy az alperes az öregségi nyugdíjra vonatkozó korhatárt betöltötte, a járadék megszüntetésére nem ad alapot, annak összege csupán arra tekintettel volt leszállítható, hogy az alperes nyugdíja és a jövedelempótló járadék, valamint a felbruttósított összegű szociális járadék alapulvételével az alperes jövedelemvesztesége a korábbi ítélet alapján megállapított havi 88.120,- Ft-tal szemben 82.850,- Ft.

Az elsőfokú bíróság alaptalannak találta az alperes arra alapított viszontkeresetét, hogy a jövedelemveszteség összege megállapításánál abból kell kiindulni, hogy a hozzá hasonló munkakört betöltők milyen összegű öregségi nyugdíjra váltak jogosulttá, miután a felperest az alperes munkaképessége 30%-ának elvesztése miatti jövedelemveszteségért terheli csak felelősség.

Az ítélet ellen a felperes is és az alperes is fellebbezést terjesztettek elő.

A felperes fellebbezése az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatására, keresetének teljes egészében történő helyt adásra - az alperes részére folyósított jövedelempótló járadék megszüntetésére - irányult. Álláspontja szerint a jövedelempótló járadék ugyanazt jelenti, mint a keresetpótló járadék, ezért a Kúria Pfv.III.20.009/2014/6. számú eseti döntésére is figyelemmel a nyugdíjkorhatár elérésével az alperes keresetveszteségi járadékra való jogosultsága megszűnt.

Az alperes fellebbezése az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatására, a jövedelempótló járadék leszállításának mellőzésére és viszontkeresetének való helyt adásra irányult. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a perben beszerzett szakértői véleményben kizárólag a 2010-2015. év közötti időszakot vette figyelembe járulékfizetési időszakként, holott a teljes 2000-től 2015-ig terjedő időszakot kellett volna figyelembe venni, ebben az esetben az alperes nyugdíjjogosultsága 10 évvel több szolgálati idő alapján lett volna megállapítható. A viszontkereset kapcsán fenntartotta azt az álláspontját, hogy a jövedelemveszteség megállapítása szempontjából abból kell kiindulni, hogy az alpereshez hasonló munkakörben dolgozók milyen összegű öregségi nyugdíjra váltak jogosulttá. Ehhez képest az alperes öregségi nyugdíja minimálisan havi 100.000,- Ft-tal kevesebb.

A fellebbezések alaptalanok.

A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Pf.21.336/2016/3. számú végzésében adott iránymutatást az elsőfokú bíróságnak a megismételt eljárásra, illetve a szükséges bizonyításra vonatkozóan. A másodfokú bíróság ebben a végzésében kifejtette, hogy a nyugdíjazás ténye önmagában a jövedelempótló járadék megszüntetésére a régi Ptk. 355. § (1) bekezdéséből, a 357. § (1) bekezdéséből, azaz a teljes kártérítés elvéből következően nem ad alapot.

Megállapította, hogy a konkrét ügyben abból kell kiindulni, hogy a Nagykanizsai Városi Bíróság 7.P.20.140/2008/39. számú ítéletével a felperes munkaképessége 30%-ának elvesztése miatt állapított meg kártérítést, ezen belül járadékot, erre tekintettel került a jövedelempótló járadék meghatározásra a havonta folyósított 27.000,- Ft szociális járadék figyelembevételével. Ebből az következik, hogy a felperes az alperes munkaképessége 30%-ának elvesztése miatti jövedelemveszteségért felel, ezért azt kell megállapítani, hogy milyen összegű nyugdíjat érhetett volna el az alperes, ha a járadékfizetéssel érintett időszakban a mindenkori szociális járadék és a felperes által fizetett járadék összegét kapja együttesen munkabérként, és ezen összegek után a járulékbefizetés megtörténik.

A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a másodfokú végzésben megjelölt bizonyítást lefolytatta, a jövedelemveszteség megállapítása érdekében szakértőt rendelt ki. Az elsőfokú bíróság 8. sorszámú szakértői kirendelő végzése a jövedelempótló járadékkal érintett időszakot 2010. június 1. napjától kezdődően határozta meg. A felek a kirendelő végzésben foglaltakra észrevételt nem tettek, az alperes az elsőfokú bíróság szakvélemény kiegészítését elrendelő végzése nyomán kiegészített szakértői véleményre is kizárólag annyi észrevételt tett (P.20.495/2017/13. számú előkészítő irat 3. pont utolsó mondata), hogy a jövedelemveszteség összegét a 2010-2015. közti időszak alapján kell kiszámolni, ugyanakkor a szakértő az alapszakvéleményéből, illetve annak kiegészítéséből is megállapíthatóan a számítását ennek megfelelően végezte el.

A felperes fellebbezését érintően a másodfokú bíróság fenntartja a korábbi hatályon kívül helyező végzésben kifejtett álláspontját, amely szerint a jövedelempótló járadék nem azonos a keresetpótló járadékkal, és önmagában a nyugdíjkorhatár elérésével, illetve az öregségi nyugdíjra való jogosultsággal a megszüntetésére irányuló kereset alaptalan, az csak annyiban lehet megalapozott, amennyiben a tényleges nyugdíj és a korábban megállapított járadék magasabb összegű, mint a károsultnak a baleseti járadék és szociális járadék figyelembevételével számított nyugdíja.

Az alperes fellebbezését érintően ugyancsak fenntartja a másodfokú bíróság a korábbi hatályon kívül helyező végzésben kifejtett álláspontját. E szerint a felperes az alperes munkaképesség-csökkenése 30%-áért felel, tehát nem köteles jövedelemveszteség címén megfizetni az alperesnek az általa, valamint a hasonló munkakörben dolgozók által elért nyugdíj összege különbözetét, és a jövedelempótló járadék leszállításának annyiban van helye, amennyiben az alperes részére megállapított öregségi nyugdíj, valamint a szociális járadék és a felperes által fizetett jövedelempótló járadék figyelembevételével elérhető nyugdíj összege alacsonyabb, mint az alperes nyugdíja és a korábbi ítélet alapján járó jövedelempótló járadék összege, ezt pedig az elsőfokú bíróság a fentebb kifejtettek szerint a beszerzett szakértői vélemény alapján helytállóan állapította meg.

Az alperes sem a szakértő kirendelésére irányuló végzésre nem tett észrevételt, illetve a szakértői vélemény alapján sem kérte annak kiegészítését a 2000. és 2010. közti időszak figyelembevételével megállapítható szolgálati idő értékelésére, erre kizárólag a fellebbezésében hivatkozott. Ezt ugyanakkor a másodfokú bíróság megítélése szerint az 1952. évi III. törvény (továbbiakban: régi Pp.) 235. § (1) bekezdésében írtak kizárják.

A másodfokú bíróság a fenti indokolással a helyes döntést tartalmazó elsőfokú ítéletet a régi Pp. 253. § (2) bekezdése alkalmazásával helybenhagyta.

Mind a felperes, mind az alperes fellebbezése eredménytelen volt, ezért a régi Pp. 81. § (1) bekezdése alapján jogi képviseletükkel felmerülő fellebbezési költségeiket a felek maguk viselik, ugyancsak a felperes tartozik viselni a fellebbezésére megfizetett illetékköltséget, míg az alperes teljes személyes költségmentessége folytán a feljegyzett fellebbezési illetéket az állam viseli.

Zalaegerszeg, 2019. április 11.

. Bányai Tamás sk.. Sifter Ágnes sk.. Herwerth Szonja sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró