Pf.21124/2014/5 — Pf.21124/2014/5 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Pf.21.124/2014/5. szám

A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság a Varga Rita Mária Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr.Varga Rita Mária ügyvéd, 1015 Budapest, Hattyú u. 16.) által képviselt felperes neve (felperes lakcíme) felperesnek, a dr.Valentinyi Andrea ügyvéd (1113 Budapest, Nagyszőllős u. 31.) által képviselt alperes neve (alperes székhelye) alperes ellen biztosítási összeg megfizetése iránt indított perében a Zalaegerszegi Járásbíróság 9.P.20.932/2013/8. számú ítélete ellen 9. sorszámon előterjesztett felperesi fellebbezés folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

A feljegyzett fellebbezési illetéket az állam, egyéb fellebbezési költségét a felperes maga viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, azzal, hogy a feljegyzett kereseti illetéket, valamint állam által előlegezett költséget az állam viseli.

Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a felperes egy osztrák bankkal kötött kölcsönszerződés biztosítására kötött 2005. október 11. napján biztosítási szerződést az alperessel. A felperes 2006. október 23. napján balesetet szenvedett, amelynek következtében a bal keze megsérült. A felperes az alperes felé biztosítási szolgáltatás iránti igényt jelentett be 2007 nyarán, ezt követően a felek közötti biztosítási szerződés alapján az alperes által kijelölt osztrák orvos a felperest 2009. május 28. napján megvizsgálta, és nála 17,5 %-os rokkantságot állapított meg a sérülés következményeképpen. Az alperes erre hivatkozással a felperes kárigényét elutasította, a felperes jogi képviselője útján vitatta az osztrák szakorvos szakvéleményét és indítványozta a szerződésnek megfelelően egy orvosi bizottság felállítását a felperes megvizsgálása érdekében, ugyanakkor a bizottság összehívására, illetve a felperes ismételt vizsgálatára sor nem került.

Az elsőfokú bíróság kifejtette, az alperes joghatósági kifogásával ellentétben álláspontja szerint az ügyre joghatósággal rendelkezik, figyelemmel arra, hogy a 44/2001. EKR rendelet 9. cikk /1/ bekezdés b./ pontja alapján a felperesnek lehetősége volt az osztrák székhelyű biztosítási társaság magyar bíróság előtti perlésére. Az ügy érdemét illetően az elsőfokú bíróság megállapította, a felek között létrejött biztosítási szerződés 7.1. pontja alapján az alperest abban az esetben terhelte biztosítási szolgáltatás nyújtásának kötelezettsége, ha a felperes olyan sérülést szenved, amelynek következtében baleseti rokkantsága eléri az 50 %-ot. Minthogy az alperesi álláspont szerint ez nem következett be, az elsőfokú bíróság megállapította, a Pp. 164.§ /1/ bekezdése rendelkezéseiből következően a felperest terhelte a bizonyítási kötelezettség a körben, hogy a biztosítási esemény megvalósult, következésképpen az alperes szolgáltatni köteles a szerződés szerinti térítést. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ugyanakkor a felperes ezen bizonyítási kötelezettségét nem teljesítette, az alperes által beszerzett osztrák szakorvosi vélemény szerint sérülése a biztosítási esemény szintjét elérő rokkantságot nem idézett elő, a szerződés rendelkezéseiből következően pedig e körben a felperes által csatolt magyar szakvélemények figyelembe nem vehetők.

Emellett az elsőfokú bíróság megállapította, azt követően az alperes a szakorvosi vizsgálat eredményére hivatkozva elutasította a felperes igényét, a felek közötti biztosítási szerződés rendelkezéseiből következően a felperesnek 6 hónapon belül kellett volna előterjesztenie igényét az orvosi bizottság létrehozására, újabb vizsgálat céljából, a felperes ugyanakkor ezen határidőt elmulasztotta, következésképpen az orvosi bizottság vizsgálata nélkül a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az alperes fizetési kötelezettségét megállapítani nem lehetett. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ezen túlmenően megállapítható az is, hogy a biztosítási szerződésből fakadó szolgáltatás elutasításával az alperes biztosítási szerződést nem szegett, így a felperesnek kárt sem okozott, így a felperes kártérítési igénye is alaptalan.

Az elsőfokú ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében a felperes annak megváltoztatását kérte akként, hogy a másodfokú bíróság adjon helyt a keresetnek, a másodlagos fellebbezési kérelem az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányult. A felperes fellebbezésében sérelmezte, az elsőfokú bíróság ugyan beszerezte a jelen perre irányadó osztrák anyagi jogot, ugyanakkor az elsőfokú ítélet szerint azt a jogvita eldöntése során nem alkalmazta. A felperes álláspontja szerint ennek azért van jelentősége, mert az általa csatolt magyar szakértői vélemények az alperes által beszerzett osztrák szakorvosi véleménnyel nagy eltérést mutatnak, következésképpen az irányadó osztrák jog alapján lehetőség lett volna a bíróság előtt arra, hogy az ellentétes szakértői véleményeket felülvizsgáltassa.

Emellett a fellebbezésében a felperes hivatkozik arra is, álláspontja szerint az alperessel kötött biztosítási szerződés szerinti határidőben kérte az orvosi bizottság összehívását az alperes részéről, e körben tehát az elsőfokú ítélet megállapításával ellentétben mulasztás nem terheli. Végezetül hivatkozott arra is a felperes, hogy az alperes alapos indok nélkül éveken keresztül kárigényével gyakorlatilag nem foglalkozott, és ezzel nem oly módon járt el, ahogy azt számára a szerződés előírná.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.

A fellebbezés alaptalan.

A másodfokú bíróság mindenekelőtt megállapítja, az elsőfokú ítélet azon rendelkezése ellen, amellyel az elsőfokú bíróság a perre joghatóságát megállapította, a felek fellebbezést nem terjesztettek elő, következésképpen az elsőfokú ítélet e körben a másodfokú eljárásban a Pp. 253.§ /3/ bekezdése rendelkezéseiből következően felülbírálható nem volt. Mindebből következően tehát a másodfokú bíróságnak a határidőben előterjesztett felperesi fellebbezéssel érdemben foglalkoznia kellett. E körben a másodfokú bíróság mindenekelőtt hangsúlyozni kívánja, meggyőződése szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helytállóan, a rendelkezésére álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg, az ebből levont jogi következtetései is helyesek, ugyanakkor az elsőfokú ítélet indokolását pontosítani szükséges a következők szerint.

A másodfokú bíróság mellőzi az elsőfokú ítélet indokolása 3. és 4. oldalának azon megállapításait, mely szerint a felperes a biztosítási szerződés által biztosított határidőn túl kezdeményezte volna az orvosi bizottság összehívását, úgyszintén mellőzi az elsőfokú ítélet 4. oldalán található azon megállapítást is, mely szerint az alperes eljárása során szerződésszegést nem követett el.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint ugyanakkor az indokolás ezen pontosítása mellett sincs sem ok, sem pedig lehetőség az elsőfokú ítélet megváltoztatására, a következők miatt:

A peres iratok között rendelkezésre álló, a felek között létrejött biztosítási szerződés az elsőfokú bíróság által is felhívott 7.1. pontja kifejezetten arra az esetre helyezi kilátásba a biztosító teljesítési kötelezettségét, ha a szerződést kötő felperest baleseti eredetű sérülés éri, és az 50 %-ot meghaladó rokkantságot okoz.

Ennek megállapítására a biztosítási szerződés a továbbiakban részletes eljárási szabályokat ír elő azzal, hogy a felperesnek magát az alperes által meghatározott osztrák szakorvos vizsgálatának kell alávetni, illetve amennyiben a vizsgálat eredményét a felperes nem fogadja el, úgy 6 hónapon belül orvosi bizottság felállítását kezdeményezheti.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a rendelkezésre álló peres iratok között elfekvő, a felek közötti papír alapú, illetve elektronikus levelezés anyagából következően egyértelműen megállapítható az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben, hogy az alperes azon nyilatkozata után, amellyel elutasította a felperes részére a biztosítási szerződés alapján kifizetés teljesítését, a felperes határidőben kérte az orvosi bizottság felállítását, erre ugyanakkor több éven keresztül sor nem került. A felperes ugyanakkor jelen perben ezen alperesi magatartás vonatkozásában igényt nem érvényesített, nem került előterjesztésre olyan kereset ugyanis, amellyel az alperes ezen mulasztásban megnyilvánuló szerződésszegésének megállapítását kérte volna a felperes, illetve esetlegesen az ebből eredő jogi következtetések levonását.

Mindebből következően tehát a másodfokú bíróság, osztva az elsőfokú bíróság álláspontját, csak azt tudta megállapítani, a felperes bizonyítási kötelezettségét nem teljesítette abban a körben, hogy az általa állított balesetből eredő rokkantsága elérte volna azt a szintet, ami a biztosítási szerződés szempontjából biztosítási eseményt jelent. A szerződés rendelkezéseiből következően teljességgel egyértelmű, hogy a rokkantsági fok megállapításához osztrák szakvélemény, vagy osztrák orvosi bizottság által elkészített vélemény szolgálhat alapul, a felperes által csatolt magyar szakértői vélemények e körben figyelembe nem vehetők, ugyanakkor ezek tartalmát illetően utalni kíván a másodfokú bíróság arra is, hogy azok a felperesi igény megalapozottságát illetően semmifajta értékelhető adatot, tényt nem tartalmaznak a kifejezetten a balesetből származó kézsérülésre, ezen orvosi vizsgálatoknak, illetőleg szakértői véleményeknek egyéb kérdésekre kellett a kirendelésekből következően kiterjednie.

Mindebből következően tehát a peranyagban jelenleg nincs semmiféle olyan adat, vagy tény, amelyből az lenne megállapítható, hogy a felperest 2009-ben megvizsgált osztrák szakorvos véleménye ne lenne a valóságnak megfelelő. Mindebből pedig gyakorlatilag más következtetést levonni, mint amit az elsőfokú bíróság is megtett, nem lehetséges, a felperes részéről a szolgáltatásra alapot nyújtó biztosítási esemény bizonyítása nem történt meg.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel ellentétben nem követett el eljárási szabálysértést azzal, hogy ítéletében tételesen nem hivatkozott a beszerzett osztrák joganyagra, tekintettel arra, hogy a per eldöntése alapvetően bizonyítási és nem anyagi jogi jogértelmezési kérdés volt, következésképpen az osztrák joganyag tételes ismertetése nélkül is megállapítható volt, hogy a felperes bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget.

A másodfokú bíróság a fellebbezés azon részével kapcsolatban, hogy az alperes azon magatartása, amellyel gyakorlatilag meggátolta a biztosítási szerződés szerint orvosi bizottság felállítását szerződésszegést megvalósít-e, avagy sem, érdemben foglalkozni nem tudott, tekintettel arra, hogy a felperes ilyen tartalmú kereseti kérelmet a perben elő nem terjesztett. Mindebből következően a másodfokú bíróság csak azt tudja megállapítani a rendelkezésére álló peres iratok alapján, hogy az alperes magatartása esetlegesen alkalmas lehet annak vizsgálatára, hogy mulasztása szerződésszegést valósított-e meg, avagy sem, erre ugyanakkor jelen perben nincs lehetőség, a felperes viszont nyilvánvalóan nincs elzárva attól, hogy amennyiben álláspontja szerint az alperesi mulasztás a biztosítási szerződés megszegését jelenti, úgy ebből fakadó esetleges, jelen perbelitől eltérő igényét érvényesítse az alperessel szemben.

A másodfokú bíróság mindezek alapján a helyes döntést tartalmazó elsőfokú ítéletet az előzőekben megjelölt indokolásbeli pontosításokkal a Pp. 253.§ /2/ bekezdése alapján helybenhagyta.

A fellebbezésre eredményre nem vezetett, a felperes költségmentessége okán ugyanakkor a feljegyzett fellebbezési illeték az állam terhén marad. Az alperes az elsőfokú eljárásban akként nyilatkozott, hogy a felperestől pernyertessége esetén sem tart igényt perköltségre, erre tekintettel a másodfokú bíróság a másodfokú perköltségek vonatkozásában határozatot nyilvánvalóan nem hozott.

Zalaegerszeg, 2015. február 19.

dr.Sifter Ágnes sk. .Bányai Tamás sk. dr.Zumbók Péter sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

A kiadmány hiteléül:

Molnárné Lábodi Erika tisztviselő