Pf.21073/2008/5 — Pf.21073/2008/5 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 3.Pf.21.073/2008/5. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a dr.Böjti Gizella ügyvéd (8900 Zalaegerszeg, Rákóczi u. 42. I/2.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a dr.Takáts Ádám ügyvéd (8900 Zalaegerszeg, Várkör 9.) által képviselt alperes neve (alperes lakóhelye; levelezési címe: alperes levelezési címe) alperes ellen szerződés semmisségének megállapítása és ajándék visszakövetelése iránt indított perében a Zalaegerszegi Városi Bíróság 12.P.21.266/2007/19. számú ítélete ellen 20. sorszámon előterjesztett alperesi fellebbezés folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 50.000.- (ötvenezer) Ft fellebbezési perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítéletével a zalaegerszegi ingatlan helyrajzi száma hrsz.-ú gyümölcsös, gazdasági épület ingatlant ajándék visszakövetelése jogcímén a felperes tulajdonába adta, intézkedett a felperes tulajdonszerzése ingatlannyilvántartásba történő bejegyzése iránt, továbbá kötelezte az alperest a felperes részére 175.000.- Ft perköltség, az állam javára pedig 210.000.- Ft feljegyzett kereseti illeték megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában kifejtette, a felperesi kereset tartalma okán mindenekelőtt abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a peres felek között 1992. december 12. napján a zalaegerszegi ingatlan helyrajzi száma hrsz.-ú ingatlanra kötött adásvételi szerződés, amelyet a felek teljes bizonyító erejű magánokiratba foglaltak, színlelt-e avagy sem, miután a felperes keresete szerint az ingatlan ténylegesen ajándékozás címén került az alperes tulajdonába, míg az alperes akként védekezett, hogy az ingatlant a felperestől, édesapjától a szerződés szerint megvásárolta.

Az elsőfokú bíróság megállapította, a perben meghallgatott tanúk, alperes nevené, aki a felperes házastársa, az alperesnek pedig édesanyja, illetve Baranyai Anikó, aki a felperes leánya, az alperesnek pedig testvére, egyértelműen akként nyilatkoztak, hogy az alperes az ingatlant ingyenes juttatásként kapta meg, megtakarított pénze az ügyletkötéskor egyáltalán nem volt, figyelemmel arra, hogy szakácsként, illetve kézbesítőként szerzett jövedelme alacsony összegű volt. Az alperes azon álláspontját, mely szerint a vételárat 2002. elején apai nagyszülőjétől kapta készpénzben ajándékként, a nagyszülő bank neve-nél vezetett lakossági folyószámlája adatai egyértelműen cáfolták, az alperes pedig azt bizonyítani, hogy a nagyszülő a bankszámláján kívül otthon is rendelkezett volna az állított 4.000.000.- Ft-os készpénzzel, nem tudta.

Emellett az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a juttatás életszerűtlenségét támasztja alá az a tény is, hogy orvosi kezelése, dokumentációja szerint az apai nagyszülő 2002. elején már évek óta tartó neurológia gyógykezelés alatt állt, megromlott szellemi állapota miatt.

Az elsőfokú bíróság utalt továbbá arra is, hogy az adásvételi szerződést írásba foglaló ügyvéd meghallgatására a perben lehetősége nem volt, a felek valódi szándékai kiderítése céljából, figyelemmel arra, hogy az alperes az ügyvédi titoktartás alóli felmentést nem adta meg.

Az elsőfokú bíróság tehát mindezek mérlegelése eredményeként arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes rendelkezésére az ügyletkötéskor a szerződés szerinti vételár nem állt, illetve a felek szándéka egyértelműen az alperes ingyenes juttatására irányult, következésképpen az adásvételi szerződés ajándékozási szerződést leplez, ami a felek között érvényesen létrejött, így érdemben kell vizsgálni az ajándék visszakövetelése iránt előterjesztett felperesi igényt.

E körben az elsőfokú bíróság megállapította, a felperes tanúvallomásokkal, illetve okiratokkal bizonyította, hogy az ajándékozásra kifejezetten az a feltevés indította, hogy az alperessel, illetve a felperes házastársával közösen a perbeli ingatlanon éttermet létesítenek, és azt közösen fogják üzemeltetni, figyelemmel arra, hogy az alperes szakács szakképzettségű. A felperes előadását támasztja alá az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az, hogy az alperes a kérdéses időszakban mondta fel a kft. neve.-nél megvolt szakács állását, üzletvezetői tanfolyamot végzett el, az étterem építési engedélye a felperes és az alperes együttes nevére szól, az alperes az étterem HACCP minősítése érdekében kifejezetten eljárt, illetve, hogy a felépült étteremben 2002. augusztusától novemberéig próbafőzés keretében dolgozott.

Ugyancsak a felperes előadását bizonyítja az a tény, hogy a felperes és házastársa értékesítették korábbi lakásukat, amelynek vételárát befektették a perbeli étterembe, mégpedig oly módon, hogy az ingatlanban tulajdonjogot nem szereztek, illetve a felperes házastársa még haszonélvezeti joggal sem rendelkezik. Így tehát tényként állapítható meg, hogy a felperest az ajándékozáskor olyan feltevés vezette, amely utóbb az alperes magatartása okán meghiúsult, ekként tehát az alperes az ajándékot a felperes részére visszaszolgáltatni tartozik.

Az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében az alperes annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozással, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékok téves mérlegelése eredményeként jutott arra az álláspontra, hogy a felperes és az alperes között nem az írásba foglalt tartalommal jött létre 2002-ben a megállapodás, hanem ténylegesen ajándékozási szerződést kötöttek egymással. Az alperes kifejtette, a szerződés teljes bizonyító erejű ügyvédi magánokiratba lett foglalva, amely önmagában bizonyítja a jogügylet jogcímét, ezen szerződésben a felperes a vételár átvételét elismerte, illetve több alkalommal kijelentette, hogy a szerződés valós tartalmával tisztában van. Emellett az alperes állítása szerint bizonyította, hogy a vételárral rendelkezett, és amely vételár az apai nagyszülőjétől származik, akitől azt készpénzben kapta, és amely összeget a nagyszülő nem bankszámlán, hanem otthon lakásában tartotta.

Az alperes fellebbezése szerint ezen túlmenően soha nem volt olyan szándéka sem neki, sem a felperesnek, hogy a perbeli ingatlanon felépítendő étteremben közösen fognak gazdasági tevékenységet folytatni, az elsőfokú ítélet ez okból is alaptalan.

A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.

A fellebbezés alaptalan.

A másodfokú bíróság mindenekelőtt megállapítja, az alperes fellebbezése a jogvita érdemét illetően a Pp. 235.§ /1/ bekezdés II. fordulata által lehetővé tett körben sem tartalmaz új tényt, adatot, illetőleg bizonyítékot, az alperes fellebbezésével gyakorlatilag a rendelkezésre álló bizonyítékok elsőfokú bíróság általi mérlegelését, illetőleg a mérlegelés eredményét támadja.

A rendelkezésére álló peres iratokból ugyanakkor a másodfokú bíróság megállapította, az elsőfokú bíróság a perben a felek által felajánlott bizonyítást lefolytatta, a megjelölt tanúkat meghallgatta, illetve beszerezte a felek által hivatkozott okiratokat is.

Az elsőfokú ítélet indokolása részletesen tartalmazza, hogy az ekként rendelkezésre álló bizonyítékok közül az elsőfokú bíróság melyiknek milyen bizonyító erőt tulajdonít, illetve, hogy egyes bizonyítékokat, vagy előadásokat miért hagy figyelmen kívül. Az elsőfokú bíróság ezen okfejtése világos, egyértelmű, önellentmondástól mentes, ekként tehát megállapítható, hogy a bizonyítékok elsőfokú bíróság általi mérlegelése a Pp. 206.§-ban előírtaknak teljes mértékben megfelel.

A megállapított tényállás tehát a bizonyítékok okszerű mérlegelésén nyugszik, emiatt az a másodfokú bíróságot is köti, a másodfokú bíróságnak ugyanis az okszerű mérlegelés eredményeképpen megállapított tényállás felülmérlegelésére eljárásjogi lehetősége nincsen, ezért az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás a másodfokú bíróság számára is irányadó. Erre figyelemmel pedig tényként kell megállapítani, hogy az alperes az ügyletkötéskor a szerződésben meghatározott vételárral nem rendelkezett, ezen vételárat a felperes nem kapta meg, következésképpen a felek között létrejött ügylet adásvétel nem lehet, annak jogcíme ajándékozás.

Itt jegyzi meg a bíróság, az az alperes által hivatkozott tény, hogy a felek a jogügyletet teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalták, az ellenbizonyítást nem zárja ki, sőt pontosan ezen ellenbizonyítás eredményeként jutott mind az első, mind pedig a másodfokú bíróság arra az álláspontra, hogy az írásba foglalt megállapodás nem a felek valós akaratát tartalmazza.

A megállapított tényállásból egyértelmű az is, hogy a felperest, illetve házastársát lakása eladására, illetve az ekként befolyt vételár perbeli ingatlanba történő fektetésére, a közös vállalkozás alapos feltevése indította, figyelemmel az alperes szakképzettségére, illetve közreműködésére az étterem kialakításában, illetve a próbaüzemben. Ezen feltevés pedig a felek kapcsolata alperes által sem vitatottan bekövetkezett nagymértékű megromlása okán meghiúsult, arra, hogy a felek ezen éttermet közösen működtessék, jelenleg már nincs reális esély, miután pedig a felperest más cél az ajándékozásnál, mint ez, nem vezette, és amint azzal az alperes is tisztában volt, a felperes az ajándékot jogosult visszakövetelni.

Összefoglalva tehát a másodfokú bíróság meggyőződése szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, abból okszerű jogi következtetéseket vont le, az elsőfokú ítélet ezért megalapozott és jogszerű, következésképpen azt a másodfokú bíróság a Pp. 253.§ /2/ bekezdése alapján helybenhagyta.

Az alperes a másodfokú eljárásban is pervesztes lett, a Pp. 78.§ /1/ bekezdése szerint köteles saját fellebbezési költségét viselni, illetve a felperes fellebbezési költségét megtéríteni, amelynek összegét a másodfokú bíróság az általános szabályok szerint határozta meg.

Zalaegerszeg, 2008. szeptember 11.

dr.István Anna sk. dr.Bányai Tamás sk. dr.Sifter Ágnes sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

A kiadmány hiteléül:

Molnárné Lábodi Erika tisztviselő