Pf.21069/2016/3 — Pf.21069/2016/3 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Pf.21.069/2016/3. szám

A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság a ügyvéd neve ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt I.rendű felperes neve I. r. felperes lakcíme alatti lakos I. r. és II.rendű felperes neve I. r. felperes lakcíme alatti lakos II.r. felperesnek a ügyvéd neve ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt alperes neve alperes székhelye alatti székhelyű alperes ellen végrehajtás megszüntetése iránt indított perében a Keszthelyi Járásbíróság 7.P. 20.134/2016/17. számú – a 7.P.20.134/2016/22. számú végzésével kijavított – ítélete ellen a felperesek 18. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán indult másodfokú eljárásban - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő

Í T É L E T E T

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatja, és a végrehajtó neveönálló bírósági végrehajtó előtt 444.V.975/2012. és 444.V.984/2012. szám alatt folyamatban lévő végrehajtási eljárásokat megszünteti.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg végrehajtó nevevégrehajtó részére 15 nap alatt 523.405,- (ötszázhuszonháromezer-négyszázöt) Ft végrehajtási költséget.

A felperesek perköltségben való marasztalását mellőzi.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak a NAV felhívására 1.350.000,- (egymillió-háromszázötvenezer) Ft feljegyzett kereseti illetéket, a fennmaradó kereseti illeték az állam terhén marad.

Mellőzi a végrehajtó neveönálló bírósági végrehajtó előtt 444.V.975/2012 és 444.V. 984/2012. szám alatt folyamatban lévő végrehajtási eljárás folytatásának elrendelését.

Ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak a NAV felhívására 2.250.000,- (kettőmillió-kétszázötvenezer) Ft feljegyzett fellebbezési illetéket; a feljegyzett fellebbezési illeték fennmaradó része az állam terhén marad.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesek mint egyetemleges jogosultak részére 450.000,- (négyszázötvenezer) Ft első- és másodfokú részperköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint a II.r. felperes mint adós, az I. r. felperes mint készfizető kezes és a perben nem álló adóstárs neve mint adóstárs az alperes jogelődjével, az jogelőd neve-vel 2006. augusztus 17-én két CHF-alapú kölcsönszerződést kötöttek, amelyekben az alperes jogelődje 90.399,- CHF valamint 22.904,- CHF devizanemben nyilvántartott kölcsön nyújtását vállalta azzal, hogy a folyósítandó összeg legfeljebb 14.485.000,- Ft-nak illetve 3.670.000,- Ft-nak megfelelő devizaösszeg.

A szerződések 3. 6. pontja szerint az adósok az igénybe vett kölcsön összege után a folyósítás napját követően az előfinanszírozási időszak és a futamidő alatt a Bank mindenkor hatályos Hirdetményében meghatározott, a Bank által kamatperiódusonként egyoldalúan változtatható mértékű ügyleti kamatot kötelesek fizetni, amelynek induló mértékét a szerződésekben 4,1% illetve 5,1 % mértékben rögzítették. Az induló THM 6,37% és 7,34% volt. Mindkét kölcsön esetében a futamidő 20 év, a törlesztő részletek száma pedig 240 volt. A kölcsönszerződések értelmében az adósok az őket terhelő fizetési kötelezettségek forint ellenértékét voltak kötelesek a bankszámlájukra történő átutalással teljesíteni az Üzletszabályzatban rögzítettek szerint közzétett deviza eladási árfolyamon. A törlesztőrészletek annak nyilvántartási devizanemében kerültek meghatározásra.

A szerződések 4. 2. 1. tartalmazta, hogy a kölcsön, az ügyleti kamat és a kezelési költség havonta esedékessé váló része együttesen képezi a havi törlesztő összeget. Kivételt képezett ez alól az előfinanszírozási időszak, továbbá a 10 év tartamú halasztás időszaka, amikor csak ügyleti kamatot és kezelési költséget voltak kötelesek fizetni az adósok (felperesek). A halasztás lejártát követő időre a szerződés tartalmazta, hogy a hitelező az eredeti esedékességi időpont változatlanul hagyásával új törlesztő összeget állapít meg, amelyről az adósokat 15 napon belül írásban értesíti. A 10 éves halasztási periódus végén a felperesektől függött, hogy a felhalmozott tőketartozást egy összegben vagy részletekben törlesztik.

2007. augusztus 10-én a fenti szerződő felek között újabb deviza alapú kölcsönszerződés jött létre, ezúttal 14.152,- CHF-nek megfelelő legfeljebb 1.870.000,- Ft nyújtására. A szerződés szerint a Bank a folyósítás napján az általa jegyzett deviza vételi árfolyamon vált Ft-ra devizát, annak ellenértékét utalva az adós számlájára.

A szerződő felek a szerződéseket közjegyzői okiratba foglalták. A II.r. felperes és adóstársa fizetési késedelme miatt az alperes a szerződéseket felmondta, és a felperesekkel szemben a közjegyzői okiratok alapján közvetlen végrehajtást kezdeményezett.

A végrehajtást az I.r. felperessel szemben végrehajtó neve önálló bírósági végrehajtó 444.V.975/2015. és 444.V.1087/2012. szám alatt, a II.r. felperessel szemben pedig 444.V.984/2012 és 444.V.1086/2012. szám alatt foganatosítja.

A felperesek a fent megjelölt számú végrehajtások megszüntetése iránt terjesztettek elő keresetet. Keresetük alapjaként a 2006. augusztus 17-én kötött szerződések vonatkozásában arra hivatkoztak, hogy a tízéves kedvezményes halasztási időszakot követő törlesztő részleteket a szerződés nem tartalmazza, ezért azok a Hpt. 213.§ (1) bekezdés e) pontjába ütköznek. Ugyanezen szerződések a Ptk. 217. § (1) bekezdésben, a Hpt. 210.§-ban írt alakisági szabályba és a Hpt. 47. § (1) bekezdésébe ütközésük miatt is semmisek, mivel a szerződések megkötésekor az alperes jogelődjét képviselő neve egyszemélyben képviselte az alperesi jogelőd két igazgatósági tagjától származó meghatalmazás alapján.

A 2007. augusztus 10-én kötött kölcsönszerződés érvénytelenségét szintén a fenti alakisági szabály megsértése miatt állították, emellett arra is hivatkoztak, hogy a szerződés a Hpt 213. § (1) bekezdés a) pontjába ütközik, amennyiben az nem tartalmazza a szerződés tárgyát, mivel a szerződéskötéskor legfeljebb 1.870.000,- Ft összegű kölcsön folyósítására vállalt kötelezettséget az alperes jogelődje, a tényleges kölcsön összegét azonban csak a folyósításkor számolta ki és közölte a felperesekkel.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a felperesek keresetét elutasította. A felpereseket egyetemlegesen 127.000,- Ft perköltség alperes javára történő megfizetésére kötelezte. Ítéletében rendelkezett továbbá a feljegyzett kereseti illeték állam általi viseléséről, végül elrendelte a 7.P.20.134/2016/2. számú végzéssel felfüggesztett végrehajtási eljárások folytatását.

Ítélete indokolása szerint a felperesek valamennyi érvénytelenségi hivatkozása megalapozatlan: a 2006-ban kötött szerződések az induló törlesztő részletek összegét egyértelműen rögzítik, és arról is tartalmaznak rendelkezést, hogy a tízéves kedvezményes halasztási időszakot követően az új törlesztő részleteket miként kell meghatározni. Álláspontja szerint a törlesztő részletek az Üzletszabályzatban meghatározott képletek segítségével valamennyi időszakra meghatározhatók. A halasztási időszak lejárta utáni fizetési kötelezettség ráadásul olyan tényezőktől függött, amelyek a szerződéskötés időpontjában nem voltak megállapíthatók, nevezetesen, hogy a felperesek a biztosításként felhalmozott megtakarítást előtörlesztésre felhasználják-e, ha igen, milyen összegben.

A tízéves halasztási időszakot követően fizetendő törlesztő részletek annuitásos képlet segítségével való meghatározását megfelelőnek tartotta, a törlesztő részlet konkrét összegét pedig a megadott képlet alapján kalkulálhatónak, és ezáltal a Hpt. 213.§ (1) bekezdés e) pontjának is megfelelőnek.

A 2007. augusztus 10-én szerződés vonatkozásában pedig álláspontja szerint a kölcsön deviza- és forintösszege is egyértelműen meghatározható volt, hiszen a szerződés rögzíti, hogy a Bank az 1.870.000,- Ft folyósítási limitnek a folyósítás napján jegyzett deviza vételi árfolyamon átszámított deviza összegét folyósítja. Az 1.2. pont pedig tartalmazta, hogy a kölcsön folyósításának napja az a nap, amikor a Bank a kölcsön összegét az adós 4.3.1. pontban meghatározott, devizatörlesztések jóváírására szolgáló számlát megterheli. Az elsőfokú bíróság utalt a Kúria 6/2013. Polgári Jogegységi határozatában foglaltakra, amely szerint amennyiben a kölcsönadott deviza összeg és a folyósított forint összeg (illetve a visszafizetendő forintban meghatározott törlesztőrészletek) egyértelműen kiszámíthatók, a deviza alapú kölcsönszerződés nem ütközik a Ptk. 523. § (1) bekezdésébe.

A Hpt. 47. § (1) bekezdésére vonatkozó érvénytelenségi hivatkozással kapcsolatban mindkét időpontban megkötött szerződéseket illetően arra az álláspontra helyezkedett, hogy noha a felperesek által megjelölt Hpt. szabályt az alperes jogelődje valóban megsértette, amikor a hitelezőtől meghatalmazás útján egyetlen személy kapott képviseleti jogot a szerződés aláírására, ez azonban nem alaki hiányosságot, hanem az ügyletkötési akarat nyilvánításának hibáját eredményezte. A szerződést aláíró személy a régi Ptk. 221. § (1) bekezdése szerinti álképviselőként járt tehát el, eljárását pedig az alperes jogelődje ráutaló magatartással – a kölcsön folyósításával –, a per során pedig kifejezett írásbeli nyilatkozatával jóváhagyta, amely folytán a kölcsönszerződések a megkötés időpontjára visszamenőleg érvényesen létrejöttek.

A pervesztes felpereseket a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes javára 100.000,- Ft + ÁFA összegben megállapított ügyvédi munkadíj megfizetésére.

Az ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását, és a sérelmezett végrehajtási eljárások megszüntetését kérték. Álláspontjuk szerint az elsőfokú ítélet tévesen tartalmazta, hogy a törlesztő részletek összegét az Üzletszabályzat képletei segítségével a 2006. augusztus 17-én kötött szerződések esetében valamennyi időszakra meg lehetett határozni, miután csak a 2007. április 16-tól hatályos Üzletszabályzatban szerepelt a türelmi idő lejártát követő annuitásos törlesztés kiszámítási mód; azt megelőzően, így a szerződések megkötésekor erre vonatkozó számítási metódust az Üzletszabályzat nem tartalmazott. Fenntartották az elsőfokú eljárásban kifejtett álláspontjukat, hogy a szerződésnek a 11. évtől kezdődő törlesztési összegekre nézve is kellett volna számítási módot tartalmaznia. Hivatkoztak arra is, hogy a később hatályos Üzletszabályzatban alkalmazott képlet sem egyértelmű, hiszen a 4.1.4. pont szerint az csak az előzetes tájékozódás célját szolgálja, amely csak egy megközelítő értéket eredményez.

Álláspontjuk szerint akkor is kötelező eleme a szerződésnek a törlesztő részletek meghatározásához szükséges számítási mód feltüntetése, ha a később felhasználható megtakarítás összege, illetve az előtörlesztett tőke összege a szerződéskötés időpontjában nem ismert a hitelező számára. A szerződéseknek ez esetben is tartalmazniuk kellett volna legalább azt, hogy a szerződés kezdeti kamata mellett, az életbiztosítási szerződésben felhalmozott tőke, illetve előtörlesztés figyelembe vétele nélkül hogy alakul a törlesztő részletek összege.

Kifogásolták továbbá, hogy az elsőfokú bíróság az alperes jogelődje nevében a szerződéseket aláíró személyt álképviselőnek minősítette, holott a peradatok szerint rendelkezett meghatalmazással, s így képviseleti joggal; azonban azt a Hpt. 47.§ (1) bekezdésébe ütköző módon a meghatalmazók a saját aláírási jogukat meghaladó mértékben ruházták át. Ennélfogva a szerződés nem akarati, hanem a Hpt. 210. § (1) bekezdésében írt kötelező írásbeliség megsértése miatt alaki hibában szenved, amely a Ptk. 217. § (1) bekezdése alapján a szerződés érvénytelenségét eredményezi, így nincs helye az utólagos jóváhagyásnak.

Álláspontjuk szerint tévedett az elsőfokú bíróság annak megállapításával is, hogy a 2007. augusztus 10-én kötött kölcsönszerződésben a kölcsön összege meghatározásra került. A szerződésben a forintösszeg ugyanis ún. folyósítási limitként szerepelt, annak maximális mértékét rögzítette, amely emiatt nem jelenti sem a forint-, sem a devizaösszeg egyértelmű és végleges meghatározását. Utaltak arra, hogy a szerződés szerinti CHF összeget az alperes maga is úgy nevesítette, hogy "biztonsági ráhagyással rögzített, a forintban folyósítandó kölcsönösszegre biztosan fedezetet nyújtani tudó CHF keretösszeg".

Mivel a kölcsön összegét csak az utólagos értesítő levél tartalmazta – amely nem vált a szerződés részévé –, a kölcsönszerződés a Hpt. 213. § (1) bekezdés a) pontjába ütközik.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

A fellebbezés részben alapos.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az elsőfokú eljárás fellebbezés szempontjából releváns adataival kiegészíti az alábbiak szerint: Mindhárom kölcsönszerződés tartalmazza (I.1.1.), hogy a végleges (kirovó) CHF kölcsönösszeg a folyósítási limit feletti CHF összeggel automatikusan csökken.

Az I.1.2. pont szerint a folyósítás napjáról és az első esedékességi napról a Bank írásban értesíti az adóst, amely értesítő tartalmazza a fizetendő induló havi törlesztő részlet deviza összegét. Az értesítő levél a szerződés elválaszthatatlan részét képezi.

A szintén a szerződések részét képező Üzletszabályzatok 4.3.1. pontja szerint a deviza törlesztőrészlet forint ellenértékéről és az alkalmazandó árfolyamról a bank Call Center-étől illetve a hivatalos internetes honlapjáról kaphat tájékoztatást az ügyfél.

A szerződések I.4.1. pontjában rögzítették az induló törlesztőrészlet összegét és a törlesztő részlet esedékessége időpontját.

Az Üzletszabályzat 2006. augusztus 17-én hatályos szövege a 4.1.4. pontban a törlesztőrészletek meghatározása körében azt tartalmazta, hogy a kölcsön, kamat, valamint a kezelési költség havonta esedékessé váló része együttesen képezi a törlesztő összeget; annak meghatározása a tőke, a kamat és a kezelési költség tekintetében – ha a hitelszerződés másként nem rendelkezik – annuitásos (egyenletes tőketörlesztéses) módszerrel történik. A havi törlesztő összegben a tőke, kamat és a kezelési költség aránya változó. Ha a bank a tőketörlesztés vonatkozásában halasztást engedélyez az ügyfél számára, a halasztás időtartama alatt a kamat és a kezelési költség képezi a havi törlesztő összeget. A kölcsön első (induló) törlesztő összege a hitelszerződésben kerül meghatározásra, a törlesztő összeg változásáról a változást követő 15 banki munkanapon belül a bank írásban értesíti az ügyfelet.

A 2007. augusztus 10-ig szerződéskötéskor hatályos Üzletszabályzat ugyanezen pontja a törlesztőrészlet számítására az alábbi képletet tartalmazza: T = H x (1+n x r/12)k x (n x r/12) : (1+n x r/12)k - 1 (ahol T = a törlesztőrészlet összege, H = kölcsönösszeg, r = éves kamatláb, k = a futamidő hónapokban, n = 1.0146 értékű banki korrekciós tényező).

Az így kiegészített tényállás alapján a bíróság csak részben - a 2007. augusztus 10-én megkötött szerződést érintően, valamint mindhárom szerződés vonatkozásában a kötelező írásbeliség megsértésére vonatkozó hivatkozás tekintetében – ért egyet az elsőfokú bíróság álláspontjával, és ezáltal érdemi döntésével, azonban a 2006. augusztus 17-én kötött kölcsönszerződések érvényességéről elfoglalt álláspontját nem osztja.

Az alaki hibát illető fellebbezéssel kapcsolatban csak utal az elsőfokú bíróság ítéletének helyes – és a kialakult kúriai gyakorlattal összhangban álló - indokaira, amely szerint a Hpt. 47.§ (1) bekezdésének megsértésével adott meghatalmazással eljáró képviselő eljárása az alperes utólagos jóváhagyásával orvosolt álképviseletnek minősül. Képviseleti szabályról lévén szó, a hiányosság akarati – nem pedig a kötelező írásbeliséggel kapcsolatos alaki - hibát eredményez.

A tartalmi érvénytelenségi okokat vizsgálva a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélettel egyezően a Hpt. 213. § (1) bekezdés a) pontja sérelmét nem látta megállapíthatónak. Az e szempontból kifogásolt 2007. augusztus 10-én kötött szerződésben ugyanis a szerződés tárgya, azaz a kölcsön összege kiszámítható módon meghatározásra került. A szerződés tartalmazza ugyanis, hogy a bank 14.152,- CHF összegű, CHF devizanemben nyilvántartott kölcsönt nyújt, amelyből legfeljebb 1.870.000,- Ft-nak megfelelő, a bank folyósítás napján jegyzett deviza vételi árfolyamán átszámított deviza összeget folyósít (folyósítási limit). Deviza alapú konstrukcióról lévén szó, ahol a folyósításig bekövetkező árfolyamváltozás a tartozás csökkenését eredményezheti, a fenti megfogalmazás nem érinti a törlesztő részlet összegének szerződéskötéskor fennálló meghatározottságát. A szerződésben rögzített folyósítási limit folytán ugyan a tartozás összegének meghatározásában mindkét pénznem szerepet kap, azonban a lerovó pénznem (forint) nem válik kirovóvá ezáltal. A tőketartozás tehát a szerződés szerint a 14.152,- CHF akkor is, ha annak folyósításkori deviza vételi árfolyamán annak figyelembevételével számított ellenértéke 1.870.000,- Ft-nál kevesebb. A forint erősödése esetére pedig a szerződés fenntartja annak lehetőségét, hogy a tartozás annyival csökken, amennyi CHF szükségtelen a folyósítási limit szerinti forintösszeg eléréséhez. A Kúria 1/2016. Polgári jogegységi határozata szerint a kölcsön tárgya meghatározásához legalább a szükséges, hogy az átszámítás későbbi időpontjában, legkésőbb a folyósításkor kiszámítható legyen a kölcsön összege; ez a feltétel pedig – miután a tartozás esetleges módosulása a szerződéskötéstől a folyósításig terjedő árfolyamváltozás függvénye – a perbeli esetben fennáll.

A 2006. augusztus 17-én kötött kölcsönszerződés érvényessége tárgyában a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól eltérően foglalt állást. A Hpt. 213. § (1) bekezdés e) pontjában írt tartalmi elemek közül a törlesztő részletek összege a Kúria 1/2016. Polgári jogegységi határozatában kifejtettek szerint akkor tekinthető meghatározottnak, ha a szerződés rögzíti legalább azokat az adatokat és számítási módot, amelyek alapján a törlesztő részletek összege az átszámítás szerződésben rögzített későbbi időpontjában, ennek hiányában az egyes törlesztő részletek esedékességekor pontosan meghatározható.

Az ezen érvénytelenségi hivatkozással érintett szerződések megkötésekor az alperesi jogelőd 2006. áprilisában kelt Üzletszabályzata volt hatályban (és képezte a felek szerződésének részét a IV/4. pont értelmében).

Ezen Üzletszabályzat azonban nem tartalmaz olyan rendelkezést, számítási módot, amely alapján a felperesek (és a II.r. felperes adóstársa) a szerződés teljes futamidejére– így a türelmi idő lejártát követő időre is – meghatározhatta, kiszámíthatta volna a törlesztő részletek összegét. Tény, hogy a szerződés 4.1. pontja tartalmazta az induló törlesztőrészlet összegét, de csak a türelmi idő lejártáig, azaz tíz évig, amíg a felperesek csupán ügyleti kamatot és kezelési költséget voltak kötelesek fizetni. A szerződés 4.2.2. pontja tartalmazza, hogy a halasztás lejártakor a hitelező új törlesztő részletet állapít meg, annak kiszámítási módjáról azonban sem az egyedi kölcsönszerződés, sem a részét képező Üzletszabályzat nem rendelkezik. Az alperes – és az elsőfokú ítélet által - hivatkozott 2006. évi Üzletszabályzat 4.1.4. pontjában foglaltak a kellő meghatározottsághoz nem elegendőek, az ugyanis kizárólag azt tartalmazza, hogy a havi törlesztő összeg meghatározása a tőke, kamat és kezelési költség tekintetében annuitásos módszerrel történik, amelyben a tőke, kamat és kezelési költség aránya változó.

Ez azonban nem szolgál valódi információval a türelmi idő lejártát követő törlesztő részletek mikénti kiszámításával kapcsolatban.

A másodfokú bíróság megjegyzi, hogy az alperesi jogelőd 2007. áprilisi Üzletszabályzata (amely a felek harmadik, 2007. augusztus 10-én megkötött szerződésére vonatkozik) már tartalmazza azt a képletet, amely a devizaárfolyam változását is figyelembe véve a törlesztő részlet összegét meghatározottá/kalkulálhatóvá teszi. (Az alperes a fellebbezési ellenkérelmét éppen olyan eseti döntésekkel kívánta alátámasztani, amelyek olyan szerződések érvényességéről foglaltak állást, amelyeknek már az új Üzletszabályzat képezte a részét.)

A Hpt. 213. § (1) bekezdés e) pontja egyértelműen semmissé nyilvánítja azon fogyasztói kölcsönszerződést, amely a törlesztő részletek összegét nem tartalmazza. Ez a követelmény a szerződés teljes futamidejére vonatkozik, ezért nem helytálló az elsőfokú bíróság azon álláspontja, hogy a törlesztő részletek meghatározásának hiánya azért nem eredményez érvénytelenséget a türelmi idő lejártát követő időszakra, mert a fizetési kötelezettség mértéke a szerződéskötés időpontjában még meg nem határozható tényezőtől függött (a felperesek előtörlesztési összege). Ezen bizonytalansági tényező ugyanis nem jelenti akadályát olyan képlet, számítási mód szerződésben való rögzítésének, amely ezt a tényezőt mint változót tartalmazza.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint annak sincs jelentősége, hogy az alperes a szerződéseket még a türelmi idő lejárta előtt felmondta. A Hpt. fent megjelölt kógens rendelkezése ugyanis egyértelműen semmisséget fűz a törlesztő részlet meghatározottsága hiányához; függetlenül attól, hogy a türelmi idő lejártát követő részletek a szerződés szerint már esedékessé váltak-e.

A fentiek miatt a másodfokú bíróság megállapította, hogy a 2006. augusztus 17-én megkötött és közjegyzői okiratba foglalt szerződések alapján kiállított végrehajtási záradékkal elrendelt végrehajtás megszüntetésének a Pp.369.§ a) pontjában írt feltétele fennáll, mivel a végrehajtani kívánt követelés érvényesen nem jött létre. Ezért az elsőfokú ítéletet a Pp. 253.§ (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és a fent kifejtettek miatt semmis szerződéseken alapuló végrehajtásokat megszüntette, míg az elsőfokú ítéletet a 2007. augusztus 10-én kötött kölcsönszerződést érintő elutasító rendelkezése tekintetében helyben hagyta. A megszüntetett végrehajtásokat érintően a felfüggesztett végrehajtások tovább folytatására vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést mellőzte. Ítéletében a Pp. 370/A. § (6) bekezdése alapján – a megszüntetett végrehajtások tekintetében – a végrehajtó felek által nem vitatott összegű költségeiben az alperest marasztalta.

A pernyertesség-pervesztesség aránya a nagyobbrészt eredményes fellebbezésre tekintettel 90-10%-ra módosult a felperesekre kedvezőbben. A másodfokú bíróság ezen aránynak megfelelően kötelezte az alperest a felperesek részére engedélyezett költségmentesség folytán feljegyzett, maximális összegű kereseti illetékből 1.350.000,- Ft, a fellebbezési illetékből pedig 2.250.000,- Ft állam javára történő megfizetésére, míg a fennmaradó feljegyzett kereseti és fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI.26) IM. rendelet 13.§ (1) bekezdése és a 14.§ -a alapján az állam viseli. A megváltoztató döntés folytán a felperesek perköltségben való marasztalását mellőzte, az alperest pedig a Pp. 81.§ (1) bekezdése alapján 300.000,- Ft első- és 150.000,- Ft másodfokú részperköltség felperesek részére történő megfizetésére kötelezte, amelyet a 32/2003 (VIII.22) IM.rendelet 3.§ (6) bekezdése alkalmazásával – a pernyertesség-pervesztesség arányát és a ténylegesen végzett ügyvédi munkát figyelembe véve - állapított meg.

Zalaegerszeg, 2016. október 18.

dr. Sifter Ágnes sk. .Vajda Andrea sk. . Bányai Tamás sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró