Pf.21064/2017/3 — Pf.21064/2017/3 — Zalaegerszegi Törvényszék

Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Pf.21.064/2017/3. szám

A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság a dr. Wagner György ügyvéd ügyvéd székhelye 1 által képviselt I.rendű felperes neve I. r. felperes címe I. r. felperesnek, a személyesen eljáró II.rendű felperes neve II. r. felperes címe II. r., III.rendű felperes neve (III.rendű felperes címe) III. r., IV.rendű felperes neve IV. r. felperes címe IV. r. felpereseknek a Dr. Szabó Zsuzsanna Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szabó Zsuzsanna ügyvéd, ügyvédi iroda székhelye) által képviselt alperes neve alperes címe alperes ellen ajándékozási szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Zalaegerszegi Járásbíróság 19.P.20.899/2015/41. számú ítélete ellen az I. r. felperes által 43., 45., 47., 49. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi az I. r. felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperes részére 50.000,- (ötvenezer) Ft másodfokú perköltséget.

Az I. r. felperes saját költségét viselni köteles.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S:

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte az I-IV. r. felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 105.000,- Ft perköltséget.

Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint az I.-II. r. felperes testvérek, a III.-IV. r. felperesek az előzőek elhunyt testvére, III-IV. r. felperesek testvére neve gyermekei, az alperes pedig az I.-II. r. felperes I-II. r. felperes testvére neve nevű néhai testvérének házastársa.

Az I.-II. r. felperesek édesanyja (a III.-IV. r. felperesek nagyanyja), I-II. r. felperesek édesanyjának neve 1971. május 20-án ajándékozási szerződést kötött I-II. r. felperes testvére neve nevű gyermekével (az alperes néhai házastársával), amellyel alperes neve „a ságodi 905-ös számú telekkönyvi betétben A+1 sorszám alatt nyilvántartott, 50. helyrajzi számú, ház 29 sz.a. udvarral a beltelekben megnevezésű, 376 négyszögöl nagyságú belterületi ingatlanban" fennálló 1/2 tulajdoni illetőségét átruházta I-II. r. felperes testvére neve. A szerződés tartalmazta, hogy az ingatlanon gazdasági épületek és út van, a megajándékozott az ajándékozó által használt 188 négyszögöl területet lesz jogosult használni, amin csak kút van, felépítmény nincs. A szerződés ügyleti tanúként tanú neve - a II. r. felperes házastársa - és IV.rendű felperes neve, a III.-IV. r. felperesek édesapja nevét tüntette fel; azonban az utóbbi aláírás - a jelen perbeli bizonyítás szerint - hamis volt.

Az alperes házastársa, I-II. r. felperes testvére neve édesapja (I-II. r. felperes édesapja neve) halálát követően - osztályos egyezséggel megszerezte - az ingatlan további 1/2 tulajdoni hányadát.

I-II. r. felperesek édesanyja neve és a III.-IV. r. felperes édesanyja egyesített hagyatéki eljárása folyamán a jelen per alperese (ott felperes) által indított perben a Zalaegerszegi Törvényszék 6.P. 21.300/2011. számú, 2014. augusztus 22-én jogerőre emelkedett ítéletével - egyebek mellett a fenti ajándékozási szerződést bizonyítékként értékelve - megállapította, hogy a jelen per alperese (ott felperes) 24/30 arányban tulajdonosa - törvényes öröklés jogcímén - a fent megjelölt ságodi, a jelenlegi ingatlan-nyilvántartásban helyrajzi szám helyrajzi szám alatt feltüntetett ingatlannak. Ítéletével megkereste az ingatlanügyi hatóságot az alperes (ott felperes) 24/30, valamint ági öröklés címén - az alperes özvegyi jogával terhelten - a felperesek 2/30-2/30-1/30-1/30 arányú tulajdonjogának bejegyzése iránt, I-II. r. felperesek testvére neve tulajdonjogának egyidejű törlése mellett.

A jogerős ítélet ellen a felperesek perújítási kérelmet terjesztettek elő, arra hivatkozva, hogy a fent megjelölt ajándékozási szerződés hamis, a szerződésben foglaltakkal szemben a lakóházat az I.-II. r. felperesek szülei és nagykorú gyermekei 1970-ben építették. A perújítás tárgyában a Zalaegerszegi Törvényszék 4.P.20.135/2015/11/II. számú végzésével az eljárást - a felperesek (ott perújító alperesek) elállása folytán - megszüntette.

Az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolásában utalt arra, hogy az okirat teljes bizonyító erejű magánokirat jellege megdőlt ugyan, ez azonban a felperesek érvelésével szemben nem eredményez semmisséget. Az ingatlan ajándékozási szerződés érvényességéhez a keresettel megtámadott szerződés megkötése időpontjában hatályos polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: régi Ptk.) kizárólag az írásbeliséget követeli meg, azaz magát az érvényesség kérdését nem érinti, hogy az egyszerű vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba, esetleg közokiratba van-e foglalva. A teljes bizonyító erejű magánokirat hiánya az ingatlan-nyilvántartási szabályok szerint mindössze a bejegyzésre alkalmatlanságot eredményezheti.

Az elsőfokú ítélettel szemben az I. r. felperes terjesztett elő fellebbezést, kérve annak megváltoztatását és a kereseti kérelmüknek megfelelően annak megállapítását, hogy az 1971. május 21-én kelt ajándékozási szerződés nem jött létre, illetve semmis. Fellebbezésének indokolásában egyrészt arra hivatkozott, hogy a szerződés tartalmi vonatkozásban nem tükrözi az ajándékozó akaratát. A perbeli ingatlanon az ajándékozási szerződés megkötésekor bizonyítható módon már állt egy lakóház felépítmény is, ami nem képezte az ajándékozás tárgyát. Alaki vonatkozásban fenntartotta az elsőfokú eljárásban e körben általa hivatkozottakat, miszerint az inkriminált ajándékozási szerződés nem volt alkalmas joghatás kiváltására, tekintve, hogy az nem teljes bizonyító erejű okirat. Hivatkozott a telekkönyvről szóló kormányrendelet 23. § (3) bekezdésére, 83. § (1) bekezdésére, s miután álláspontja szerint két tanú nem működött közre a szerződéskötésnél, így a szerződés jogszabályba ütközik, joghatás kiváltására alkalmatlan, semmis.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult, lényegében annak helyes indokai alapján.

A fellebbezés alaptalan.

A másodfokú bíróság egyetért az elsőfokú bíróság által a bizonyítékok okszerű mérlegelésével meghozott döntésével, annak indokaival, ezért az elsőfokú ítéletet a per megindításakor hatályban volt polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: régi Pp.) 253. § (2) bekezdése és 254. § (3) bekezdése alapján helyes indokainál fogva hagyta helyben. Kizárólag a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel tartja szükségesnek kiemelni a következőket:

A felperesi jogi képviselő az elsőfokú eljárásban az ítélet meghozatala előtt a 2017. június 29. napján megtartott tárgyaláson kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy a felperesek nem kívánnak keresetet módosítani, a szerződés semmisségének megállapítása körében nem akarathibára hivatkoznak (19.P.20.899/2015/41. számú jegyzőkönyv 2. oldal utolsó bekezdése, 3. oldal 1. bekezdése). Ebből következően az I. r. felperes fellebbezésének 49. sorszámú indokolásában foglaltak közül azon hivatkozás, miszerint a szerződés tartalmi vonatkozásban nem tükrözi az ajándékozó akaratát, a régi Pp. 235. § (1) bekezdés II. fordulata alapján a másodfokú eljárásban nem vehető figyelembe; erre az I. r. felperes a fellebbezésében már nem hivatkozhat. Az I. r. felperes által az ajándékozási szerződés „alaki vonatkozásában" kifejtettekkel szemben a másodfokú bíróság teljeskörűen osztja az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, ezen túlmenően utal az ajándékozási szerződés megkötésekor hatályban volt, az ingatlan-átruházási szerződés érvényességéről szóló XXV. számú Polgári Elvi Döntés (továbbiakban: PED) II. és III. pontjaiban foglaltakra. Ezek szerint az írásba foglalt szerződés érvényességének nem feltétele, hogy a felek a megállapodásukat közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalják, kivéve, ha ezt külön jogszabály írja elő. Az ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szerződés írásba foglaltnak akkor tekinthető, ha szerződési nyilatkozatát mindegyik szerződő fél aláírta. A PED II. pontjához fűzött indokolás szerint a Ptk.-nak az írásbeli szerződés tartalmáról rendelkező 218. § (1) bekezdése nem tesz említést arról, hogy az írásbeli szerződésnek milyen alaki kellékekkel kell rendelkeznie. Ilyen, a szerződés érvényességét érintő alaki kellékekről más jogszabály sem rendelkezik az ingatlan tulajdonjogának átruházását célzó szerződések tekintetében, ezért az I. pontban említett elemeket tartalmazó szerződés érvényessége az írásba foglaláson felül egyéb alakszerűséghez nincs kötve. Nem szükséges tehát, hogy a szerződést a régi Pp. 196. §-a szerinti teljes bizonyító erejű magánokiratba, még kevésbé, hogy a Pp. 195. §-ában körülírt közokiratba foglalják. Erre annál kevésbé van szükség, mert az említett jogszabályok nem az okiratba foglalt valamely szerződés érvényességével vannak kapcsolatban, hanem pusztán az azokban írt feltételeknek megfelelő okiratok bizonyító erejét és ennek kapcsán a bizonyítási teher kérdését szabályozzák. Az I. r. felperes által hivatkozott bejegyzésre alkalmatlanság ettől teljesen eltérő jogi kategória. Az, hogy egy adott adásvételi szerződés az ingatlan-nyilvántartási szabályok szerint bejegyzésre alkalmas-e vagy sem, nem érvényességi kérdés. Az 1971. május 20-án megkötött ajándékozási szerződés alapján a tulajdonosváltozás évtizedekkel ezelőtt átvezetésre került, az okirat bejegyzésre alkalmatlanságát legfeljebb egy esetleges ingatlan-nyilvántartási törlési perben lehetett volna vizsgálni, amelynek határideje évekkel ezelőtt lejárt [ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 63.§ (2) bekezdése].

* Az I. r. felperes fellebbezése eredményre nem vezetett, ezért a régi Pp. 239. §-a folytán alkalmazandó 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni az alperes részére a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (5) és (6) bekezdése alapján megállapított, ügyvédi munkadíjként felmerülő másodfokú perköltséget, illetőleg viselni köteles saját felmerült fellebbezési költségét.

Zalaegerszeg, 2018. március 6.

. Bányai Tamás sk. Dr. Csejtei Péter sk.. Sifter Ágnes sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró