Pf.21056/2016/4 — Pf.21056/2016/4 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Pf.21.056/2016/4. szám

A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság a igazgatósági tag neve igazgatósági tag (igazgatósági tag címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. Kretzer Gábor ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen 13.081.656.-Ft kölcsöntartozás és járulékai megfizetése iránt indított perében, a Zalaegerszegi Járásbíróság 9.P.21.124/2015/11. számú ítélete ellen az alperes által 12. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban, nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet nem fellebbezett részében nem érinti, fellebbezett részében részben megváltoztatja és az alperest terhelő marasztalás összegét 8.864.444,- (nyolcmillió – nyolcszázhatvannégyezer – négyszáznegyvennégy) Ft-ra és ennek 2011. április 30. napjától, 2013. június 30. napijáig terjedő időre járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző félév utolsó napján, 2013. július 1. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű késedelmi kamatára leszállítja.

Az alperest terhelő, a felperes részére fizetendő elsőfokú perköltség összegét 480.000,-(négyszáznyolcvanezer) Ft-ra leszállítja.

Az alperes által az állam javára fizetendő feljegyzett fellebbezési illeték összegét 837.200,- (nyolcszázharminchétezer – kettőszáz) Ft-ra leszállítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az állam javára az adóhatóság felhívására 209.300,- (kettőszázkilencezer – háromszáz) Ft feljegyzett fellebbezési illetéket.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

A feljegyzett további 1.046.500,- (egymillió – negyvenhatezer – ötszáz) Ft illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest a felperes részére 13.081.565,-Ft és 38.168,-Ft késedelmi kamat, valamint a 13.081.565,-Ft-nak 2015. február 11. napjától járó a Ptk. szerinti késedelmi kamata, valamint 600.000,-Ft perköltség megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest az állam javára 1.046.500,-Ft feljegyzett fellebbezési illeték megfizetésére. Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint az kölcsönadó neve mint kölcsönadó, valamint a kölcsönvevő neve mint kölcsönvevő között 2008. augusztus 16. napján folyószámla hitelszerződés jött létre, amely alapján a kölcsönadó 8.000.000,-Ft összegű folyószámlahitelt biztosított a kölcsönvevőnek Széchenyi Kártya konstrukció keretében. A hitelszerződésből eredő mindenkori kötelezettségek 80%-a erejéig a készfizető kezes neve a kölcsönadó mellett készfizető kezességet vállalt, ugyanakkor az alperes 2008. augusztus 16. napján a kölcsönvevő Kft. mellett szintén készfizető kezességet vállalt. A kölcsönadó a folyószámla 2014. december 9. napján fennálló 13.081.656,-Ft-os egyenlegét 2014.december 9. napján a felperesre engedményezte. Az alperes a tartozásából 2015. február 10. napján 10.000,-Ft-ot fizetett meg.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy az alperes a készfizető kezességet a készfizető kezesi szerződésből megállapíthatóan a készfizető kezes neve kezességvállalásától függetlenül vállalta a teljes tartozásra, ezért alaptalan az alperes arra történő hivatkozása, hogy a kezesi kötelezettsége utóbb vált terhesebbé azzal, hogy a felperes jogelődje a készfizető kezes neve felé a készfizető kezesi helytállást nem igényelte. Az alperes és a készfizető kezes neve felelőssége a felperes irányában egyetemleges, a felperes, illetve jogelődje volt jogosult eldönteni azt, hogy a készfizető kezesek közül melyikkel szemben érvényesíti követelését. A felperes a csatolt folyószámla kivonatokkal igazolta, hogy annak 2014. december 9-ei egyenlege 13.081.656,-Ft volt, ezért az alperes a Ptk. 274.§ (2) bekezdés a) pontja alapján, mint készfizető kezes ezen tőkeösszeg megfizetésére, valamint annak a Ptk. 301.§ (1) bekezdése szerinti mértékű késedelmi kamata megfizetésére köteles. Utóbbi vonatkozásában a Ptk. 293.§-a szerint elszámolva az alperes 10.000,-Ft összegű részteljesítését a felperes által megjelölt 39.065,-Ft helyett a lejárt késedelmi kamat helyes összegét 38.168,-Ft-ban határozta meg, ezért a 38.168,-Ft-ot meghaladó késedelmi kamat iránti kereseti kérelmet, mint megalapozatlan elutasította.

Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, kérve annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan pedig az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását új eljárás lefolytatására. Fenntartotta az elsőfokú eljárásban kifejtett azon jogi álláspontját, mely szerint a készfizető kezes neve kezességvállalása egy speciális biztosíték adás volt, ugyanis ellenérték megfizetés fejében vállalta meghatározott feltételek esetén a megállapított összeghatárig a helytállást. A felperes az eljárás során nem volt hajlandó számot adni arról, hogy ezt a kezességvállalást miért nem érvényesítette, és így az alperes által elvállalt követelés terhessebbé vált, mint amilyen a kezesség elvállalásának időpontjában volt. A fellebbezésében szintén a perben már előterjesztett ellenkérelmében foglaltaknak megfelelően, összegszerűségében is vitatta a felperes követelését arra hivatkozva, hogy a 8.000.000,-Ft összegű folyószámlahitel sem jogszabályi, sem szerződéses felhatalmazás alapján nem nőhetett 13.081.656,-Ft tőkére, mivel sem a kamatot, sem a késedelmi kamatot tőkésíteni nem lehet. A felperes a megismételt eljárásban sem tett eleget azon bizonyítási kötelezettségének, amely a követelése tételes kimutatására vonatkozott; ugyanakkor önmagában egy felperesi tételes kimutatás sem lett volna elegendő és nem fogadható el a követelés megállapításához, megalapozott ítélet meghozatalához szakértői vélemény beszerzésére lett volna szükséges.

A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Utalt arra, hogy az alperes nem sortartásos kezesként és nem is azzal a feltétellel vállalt készfizető kezesi kötelezettséget, hogy amennyiben a készfizető kezes neve teljesít, akkor fog az alperes is helytállni. Az alperes számszaki kifogása kapcsán pedig utalt a perben becsatolt folyószámla kivonatra, amelyből megállapítható, hogy a tartozás összege 2014. december 9. napján 13.081.656,-Ft.

Az alperes fellebbezése részben megalapozott.

*

A másodfokú bíróság teljeskörűen osztja az elsőfokú bíróság álláspontját a jogalap tekintetében, e körben utal az elsőfokú ítélet indokolásában kifejtettekre, amelyből a fellebbezésre tekintettel kiemeli, hogy az alperes a teljes tartozásért a szerződés megkötésekor hatályban volt (régi) Ptk. 274.§ (2) bekezdés a) pontja szerinti készfizető kezességet vállalt; azt semmilyen feltételhez nem kötötték, így a készfizető kezes neve kezességvállalásához sem, ez utóbbira egyáltalán nem is utaltak. Ennek következtében nem vállalhatott terhesebbé az alperes kezességvállalása attól, hogy a felperes, illetve jogelődei a készfizető kezes neve-vel szemben nem érvényesítették a követelésüket.

Ugyanakkor a követelés összegszerűsége tekintetében a másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes nem tett eleget bizonyítási kötelezettségének teljeskörűen. Az elsőfokú bíróság a 9.P.20.307/2015/4. számú végzésével felhívta ugyanis a felperes figyelmét arra, hogy őt terheli annak bizonyítása, a követelése miért az általa megjelölt összeg. Kötelezte az ezzel kapcsolatos elszámolás, számítás, a követelés alakulásával kapcsolatos okiratok becsatolására. Ennek azonban a felperes sem az alapeljárásban, sem a korábban meghozott elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését követő megismételt eljárásban nem tett eleget. A kereseti kérelem mellékleteként becsatolt, az kölcsönadó neve által vezetett folyószámla-kivonatok csak azt tartalmazzák, hogy a felperesi jogelőd az alperes tartozását havonta milyen összegben tartotta nyilván, azonban az alperes által is igényelt számszaki levezetést – azaz annak kimutatását, hogy ezek az összegek a szerződés szerinti ügyleti, illetve késedelmi kamatok felszámításával miért pont ilyen összegben állapíthatók meg –, a felperes a bíróság felhívása ellenére sem csatolt. A fellebbezésben foglaltakkal ellentétben a keresetlevél mellékleteként becsatolt Folyószámla Hitelszerződés 8.1. pontjában a bank és az adós megállapodtak abban, hogy a kamat és kezelési költség megfizetése negyedévente minden negyedév utolsó napján esedékes, meghatározták a kamat és kezelési költség számításának képletét, a 9.1. pontban pedig lehetővé tették a bank számára, hogy az ügyleti kamat és kezelési költség után is késedelmi kamatot érvényesítsen, ebből kifolyólag tehát a felperes a kereseti kérelmének megfelelően tőkésíthette az esedékessé vált járulékos követelését, épp csak az arra vonatkozó számítások leírásával kifejtésével maradt adós jelen perben.

Ugyanakkor szintén a keresetlevél mellékleteként csatolta a felperes az kölcsönadó neve jogelőd, valamint a kölcsönvevő neve adós által 2011. április 11. napján megkötött azon megállapodást, amelyben az adós az akkor fennálló 8.864.444,-Ft összegű lejárt (tőkésített) tartozásának 11,02%-os mértékű tervezett kamattal történő részletfizetésében állapodtak meg, havi 290.000,-Ft összegű részletekben, 36 hónap futamidővel. Miután a perben nem volt vitás, hogy a tartozásból a 10.000,- Ft részteljesítésen kívül további törlesztésre nem került sor, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 253.§ (2) bekezdése szerint eljárva az elsőfokú ítéletet nem fellebbezett részében nem érintve, fellebbezett részében részben megváltoztatta, és az alperest terhelő marasztalás összegét régi Ptk. 274.§ (2) bekezdés a) pontja alapján az adós által elismert ezen 8.864.444,-Ft-ra, valamint annak a régi Ptk. 301. § (1) bekezdése szerinti mértékű késedelmi kamatára leszállította.

A felperes így az elsőfokú eljárásban 80%-ban lett pernyertes, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított, a felperes részére fizetendő 600.000,-Ft összegű elsőfokú perköltséget is ennek megfelelően leszállította 480.000,-Ft-ra; illetőleg az alperes által az állam javára fizetendő feljegyzett fellebbezési illetéket leszállította 837.200,-Ft-ra, és kötelezte egyúttal a felperest a fennmaradó 209.300,-Ft feljegyzett fellebbezési illeték megfizetésére az állam javára. Miután a másodfokú bíróság a korábban meghozott 3.Pf.21.143/2015/4. számú végzésével a bíróság jelen ügyben meghozott korábbi elsőfokú ítéletét a Pp. 252.§ (2) bekezdése szerint eljárva helyezte hatályon kívül, így az Itv. 51.§-a folytán a megismételt eljárásban az alperes a fellebbezési illeték ismételt megfizetése alól mentesült. Ezért az elsőfokú bíróság feleslegesen jegyezte fel ismételten az 1.046.500,-Ft illetéket, amelyet így a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14.§-a folytán az állam visel.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fentieket meghaladóan – a marasztalást meghaladó keresetet elutasító rendelkezése vonatkozásban – helybenhagyta.

A megismételt eljárás során az alperes fellebbezése nyomán indult fellebbezési eljárásban tehát további fellebbezési illetékköltség nem merült fel, felperesnek fellebbezési költsége nem volt. A nagyobb részt eredménytelenül fellebbező alperes pedig a Pp. 239.§-a folytán alkalmazott 78.§ (1) bekezdése értelmében viseli saját felmerült fellebbezési költségét.

Zalaegerszeg, 2017. február 21.

Dr. Bányai Tamás sk. . Csejtei Péter sk. . Sifter Ágnes sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró