Pf.21051/2013/3 — Pf.21051/2013/3 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zalaegerszegi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 3.Pf.21.051/2013/3. szám

A Zalaegerszegi Törvényszék, mint másodfokú bíróság felperesi jogi képv. neve ügyvéd (felperesi jogi képv. címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a alperesi jogi képv. neve (ügyintéző: ügyintéző neve ügyvéd, alperesi jogi képv. címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Zalaegerszegi Járásbíróság 9.P.20.183/2013/14. sorszámú kijavító végzésével kijavított 9.P.20.183/2013/13. sorszámú részítélete ellen az alperes által 15; 17; 19. sorszám alatt bejelentett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú részítéletet megváltoztatja, és a felperes keresetét elutasítja.

Az alperes elsőfokú perköltségben történt marasztalását mellőzi.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a NAV felhívására az állam javára 490.000.- (négyszázkilencvenezer) Ft feljegyzett kereseti és fellebbezési illetéket.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperes részére 15 nap alatt 120.000.- (egyszáz-húszezer) Ft első- és másodfokú perköltséget.

A felperes saját költségét viselni köteles.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság részítéletével megállapította, hogy a felek között 2003. szeptember 12-én megkötött adásvételi szerződés érvénytelen. Kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 3.500.000.- Ft-ot, és annak 2003. szeptember 1-től kezdődően az ítéletben részletezett mértékű késedelmi kamatát, és 80.000.- Ft perköltséget. Kötelezte az alperest, hogy az államnak adóhivatali felhívásra fizessen meg 210.000.- Ft feljegyzett kereseti illetéket.

Az ítélet indokolása szerint a felperes, mint vevő, az alperes, mint eladó 2003. szeptember 12-én adásvételi szerződést kötöttek, amelyben a felperes 3.500.000.- Ft vételáron megvásárolta az alperestől az alperes tulajdonát képező vasboldogasszonyi és győrvári ingatlanokon lévő „karácsonyfákat". A felperes a szerződés aláírásával egyidejűleg a vételárat az alperesnek megfizette. Az elsőfokú bíróság egyetértve a eljáró bíróság neve hivatkozott ügyirat száma sorszámú ítéletének indokolásban kifejtett jogi állásponttal, a Ptk. 200.§ /2/, Ptk.237.§ /1/, Ptk.125.§ /1/, illetve Ptk.126.§-a alapján megállapította, hogy a felek szerződése jogszabályba ütköző, és ezért semmis, a fenyőültetvény ugyanis az ingatlan alkotórésze, ami osztja a fődolog (termőföld) tulajdonjogát, ezért a fenyőültetvény tulajdonjoga önállóan nem ruházható át, és a fenyőfák terméknek, terménynek, vagy szaporulatnak nem minősülnek.

Az elsőfokú bíróság az eredeti állapot helyreállítása körében kötelezte az alperest a felperestől átvett vételár megfizetésére.

Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, a kereset elutasítását, vagylagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak új eljárás lefolytatására, és újabb határozat hozatalára történő kötelezését kérve.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság több eljárási szabályt is megsértett, így többek között az ítéletben nem tüntette fel, hogy az eljárás soron kívüli, így a határidők nyugvására nincs lehetőség. Ezen túl az ügyben részítélet sem volt hozható, az elsőfokú bíróság ugyanis elkülönítette a döntést az általa érvénytelennek tekintett szerződés kapcsán a felperes teljesítése, illetőleg az alperes teljesítése tekintetében, az alperest kötelezte a felperestől átvett teljesítés visszaszolgáltatására, míg az alperes szolgáltatásáról a részítéletben nem határozott. Mindez az alperes jogi álláspontja szerint olyan következménnyel járna, hogy adott esetben a jogerős részítélet alapján az alperes teljesít, illetőleg a teljesítés tőle kikényszeríthető, míg előfordulhat, hogy az általa nyújtott szolgáltatás ellenértékéhez nem jut hozzá.

Az elsőfokú bíróság részítélete ezért álláspontja szerint az 1/2010. számú PK. véleménybe is ütközik, illetve a szerződés semmisségének megállapítására azért sem volt lehetőség, mert ezzel a döntéssel az elsőfokú bíróság a kereseten túlterjeszkedett, a felperes keresete ugyanis a semmisség megállapítására nem irányult.

A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.

Az elsőfokú bíróság ítéletét sommásan indokolta, csupán utalt a eljáró bíróság neve hivatkozott ügyirat száma sorszámú ítélete indokolásában foglaltakra, illetőleg arra utalva megállapította, hogy a lábon álló fenyőültetvény jogszerűen nem ruházható át, az ilyen szerződés semmis.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által hivatkozott jogszabályhelyek alapján a felek között létrejött adásvételi szerződés semmissége nem állapítható meg, illetőleg helytálló az alperes azon fellebbezési álláspontja, hogy erre irányuló kereset hiányában (figyelemmel a Pp. 215.§-ában foglaltakra) az elsőfokú bíróság az érvénytelenséget az ítélet rendelkező részében nem is állapíthatta volna meg.

A eljáró bíróság neve, mint elsőfokú bíróság hivatkozott ítélete, és az azt felülbíráló ítélőtábla neve által hozott ítélet indokolása nem eredményez anyagi jogerőt, ebből következően a jelen perben az elsőfokú bíróságnak önállóan kellett volna vizsgálnia azt, hogy a felek szerződése valóban jogszabályba ütköző-e, és ebből következően a semmisség megállapítható-e.

A Ptk. 200.§ /1/ bekezdésében írt szerződési szabadságra is figyelemmel a keresetben megjelölt, és az elsőfokú ítéletben felhívott jogszabályhelyek alapján a felek között létrejött adásvételi szerződés semmissége nem állapítható meg.

Köztudomású, illetve a másodfokú bíróságnak saját gyakorlatából hivatalból tudomása van arról, hogy a gazdasági életben nagy számban jönnek létre szerződések lábon álló termény, illetve erdő értékesítésére. Az ilyen jogviszonyból származó perekben az eljáró bíróságok a szerződéseket nem tekintik semmisnek.

Minderre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú részítéletet a Pp. 253.§ /2/ bekezdése alkalmazásával megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Miután a szerződés semmissége kapcsán jogi álláspontja eltért az elsőfokú bíróságtól, ebből következően nem foglalkozott azzal, hogy a jelen ügyben volt-e eljárásjogi lehetőség részítélet meghozatalára, és az elsőfokú bíróság a részítélet meghozatalának eljárási szabályt sértett-e.

Miután az alperes viszontkeresetét a felek között létrejött szerződés érvénytelenségét vélelmezve terjesztette elő, ugyanakkor a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a szerződés nem semmis, a viszontkereset okafogyottá vált, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú részítéletet ítélettel bírálta felül.

Az alperes fellebbezése eredményre vezetett, a másodfokú bíróság ezért megváltoztatta a Pp. 253.§ /2/ bekezdése alkalmazásával az elsőfokú részítéletnek a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezését is, és a felperes illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett kereseti és fellebbezési illeték megfizetésére a Pp. 78.§ /1/ bekezdése, illetőleg a 6/1986. (VI.26.) IM.r. 13.§ /2/ bekezdése alkalmazásával a felperest kötelezte, illetőleg ugyancsak a felperest kötelezte az alperes első- és másodfokú eljárásban felmerült perköltsége (ügyvédi munkadíj) megfizetésére, melynek összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről rendelkező 32/2003. (VIII.22.) IM.r. 3.§ /2/ bekezdés a./ pontja, illetve /5/, valamint /6/ bekezdése alkalmazásával állapított meg.

Zalaegerszeg, 2014. január 14.

dr.Bányai Tamás sk. dr.Sifter Ágnes sk. dr.Csejtei Péter sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

A kiadmány hitelül: tisztviselő