Pf.21043/2009/3 — Pf.21043/2009/3 — Zalaegerszegi Törvényszék

Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 2.Pf.21.043/2009/3. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Zala Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság dr. Puhán Miklós ügyvéd (Zalaegerszeg, Gasparich M. u. 16. szám) által képviselt felperes neve (felperes címe szám alatti lakos) felperesnek, dr. Egyed János ügyvéd (Zalaegerszeg, Rákóczi F. u. 2-4. szám) által képviselt I.rendű alperes neve (I.r. alperes cime szám alatti lakos) I.r., II.rendű alperes neve (Letenye, Petőfi S. u. 100. szám alatti lakos) II.r. és III.rendű alperes neve (III.r. alperes cime szám alatti lakos) III.r. alperesek ellen személyhez fűződő jogok megsértése miatti kártérítés iránt indított perében a Nagykanizsai Városi Bíróság 7.P.20.489/2008/15. számú ítélete ellen a felperes 16. sorszámú fellebbezése folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az állam javára - külön adóhatósági felhívásra - 77.600,- (hetvenhétezer-hatszáz) Ft feljegyzett fellebbezési illetéket, továbbá 15 (tizenöt) nap alatt az I.r., a II.r. és a III.r. alperesek részére személyenként 7.000-7.000-7.000,- (hétezer-hétezer-hétezer) Ft fellebbezési perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes módosított keresetét, melyben kérte az alperesek egyetemleges kötelezését 294.000,- Ft vagyoni kártérítés és ennek 2005. szeptember 12. napjától járó törvényes késedelmi kamata, továbbá 1.000.000,- Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére, elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesek részére személyenként 21.600,- Ft perköltséget, valamint külön adóhatósági felhívásra az állam javára 77.600,- Ft feljegyzett kereseti illetéket.

Ítéletének indokolása szerint a felperes a egyesület neve tagja és egyben fegyelmi bizottsági elnöke volt, míg az I.r. alperes az egyesület elnöke, a II.r. alperes az alelnöke, a III.r. alperes a titkára voltak. A felperes 2005. július 04-én kelt levelében bejelentette az egyesület vezetőségének, hogy a fegyelmi bizottság elnöki tisztjéről, továbbá minden egyéb megbízatásáról lemond. Az I.r. alperes 2005. augusztus 16-án arról értesítette a felperest, hogy lemondását az egyesület elfogadja, majd a III.r. alperes a 2005. augusztus 24-én kelt levelében arról tájékoztatta, hogy fegyelmi eljárást indított ellene a vezetőség határozata alapján. A 61/2005. számú fegyelmi határozatával az egyesület a felperest 2007. december 31-ig a horgászattól eltiltotta és az egyesületből kizárta, e fegyelmi határozatot azonban a Zala Megyei Bíróság a 2006. június 30-án jogerőre emelkedett 7.P.20.270/2006/4. számú ítéletével megsemmisítette. Az egyesület vezetősége 2005. február 11-én megbízta a felperest, hogy az egyesületet képviselje a ba'nya neve kapcsolatos ügyekben. A felperes a részére kiadott meghatalmazás hátoldalán 2005. július 08-i keltezéssel aláírást gyűjtött, a gyűjtőív azt tartalmazta, hogy az aláíró horgászegyesületi tagok a túloldalon lévő meghatalmazásnak megfelelően felkérik a felperest, hogy továbbra is képviselje az egyesület érdekeit. A felperes 2005. július 27-én levelet írt a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak az egyesület nevében benyújtva vételi szándékát a hrsz. és ún. termeszetvedelmi hely A fegyelmi határozat meghozatalát követően, 2005. szeptember 12-én az egyesület vezetősége körlevelet adott ki a tagjai részére. A körlevél célja - annak bevezetője szerint - az volt, hogy az egyesület vezetősége hitelesen tájékoztassa a tagokat a felperessel, mint a fegyelmi bizottság volt elnökével kapcsolatos eseményekről. A körlevelet - melynek egyes állításai a felperes szerint alkalmasak voltak a jóhírnevének megsértésére - az alperesek nem magánszemélyként, hanem kifejezetten (tisztségüket is feltüntetve) az egyesület elnökeként, alelnökeként és titkáraként írták alá, ezért az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a polgári jogi felelősségük a felperessel szemben kereshetőségi jog hiányában nem állapítható meg. A Győri Ítélőtábla Pf.I.20.296/2006/5. számú végzésében kifejtett jogi állásponttal szemben az elsőfokú bíróság azt hangsúlyozta, hogy a Ptk.61.§-a értelmében jogi személynek minősülő egyesület nevében eljáró természetes személyek magatartását a jogi személy magatartásának kell tekintetni, a jogi személy „cselekvősége" - „közvetlen cselekvőségének" hiánya folytán - mindig a tevékenységi körében és nevében eljáró természetes személyek magatartásának betudásán alapul, ezért - a kollegium neve 9/2007. (XI.19.) P. véleménye értelmében is - passzív perbeli legitimációja csak a jogi személy egyesületnek van, mellette a természetes személyek felelőssége nem állhat fenn. Az elsőfokú bíróság a kártérítési igények kapcsán utalt arra, hogy a felperes a vagyoni kára, valamint a nem vagyoni kára bekövetkeztét nem bizonyította, mivel egyfelől nem merült fel adat vagy tény arra, hogy a felperes társadalmi közmegbecsülése a körlevél következtében csorbát szenvedett volna, másfelől a korábbi évekbeli halfogás mennyisége és értéke sem alátámasztott, továbbá nem igazolt, hogy a körlevél közvetett hatása miatt nem tudta kifogni a korábbi években elért halmennyiséget. A perköltség felperes általi viseléséről a Pp.78.§. (1) bekezdésére és a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§. (2) bekezdésére utalással határozott.

Az ítéletet a felperes támadta fellebbezéssel, melyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a keresetének helytadó döntés meghozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság lényeges eljárási szabályt sértett, amikor nem vette figyelembe a Győri Ítélőtábla Pf.I.20.296/2006/5. számú végzésében foglaltakat, amelynek ismeretében kérte a egyesulet neve perből való elbocsátását és módosított kereseti kérelmet terjesztett elő az alperesekkel szemben. Amennyiben az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyhatta e végzést, az esetben viszont nem volt tekintettel a Pp.2.§. (1) bekezdésében írt, a perek tisztességes lefolytatásához kapcsolódó érdekére, mert nem figyelmeztette a megfelelő alperesek perbeállítására és olyan bizonyítás felajánlására, amely jogi álláspontjának megfelel. Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a kihallgatott tanúk vélekedése a körlevél tartalmáról való tudomásszerzést követően sem változott róla, tanu 1 tanúvallomását helytelenül mérlegelte és indokolatlanul hagyta figyelmen kívül tanu' 2 tanú által elmondottakat.

Az alperesek fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.

A fellebbezés nem alapos.

* * *

A másodfokú bíróság egyetért az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállással és - részben eltérő jogi álláspont mellett - az érdemi döntéssel is.

A felperes keresete eredetileg a egyesulet neve alperessel szemben került előterjesztésre, melyben a Ptk.84.§. (1) bekezdésének a., pontja alapján a körlevél valótlan tényállításai miatt jóhírneve megsértésének megállapítását, valamint ennek jogkövetkezményeként a Ptk.84.§. (2) bekezdése alapján 1.000.000,- Ft közérdekű célra fordítható bírság kiszabását kérte az egyesülettel szemben. A felperesnek ezen keresete tárgyában hozott elsőfokú ítéletet a Győri Ítélőtábla a Pf.I.20.296/2006/5. számú végzésével hatályon kívül helyezte. E végzésében az ítélőtábla megállapította, hogy a felperes kártérítés iránti kérelmet nem terjesztett elő (4. oldal 2. bekezdés utolsó mondata) és rámutatott arra, hogy személyhez fűződő jog megsértése esetén megállapítási kereset csak a közvetlen cselekvőséget kifejtő személlyel szemben terjeszthető elő, mert önmagában a jogi személy jóhírnevet sértő állításra nem képes, közvetlen cselekvősége hiányában a személyiségi jog megsértését megvalósítani nem tudja. A jóhírnevet sértő állítás kifejezetten emberi cselekvést feltételez, mellyel összefüggő hátrányos jogkövetkezményekben - így kártérítésben - a jogi személy esetlegesen a cselekvőséget kifejtő természetes személlyel fennálló jogviszonya alapján marasztalható, azonban kifejezetten megállapításra irányuló kereset a jogi személlyel szemben nem lehetséges. Ezért az elsőfokú eljárás során jogi képviselő nélkül eljáró felperest a perbeli eljárási jogairól és kötelezettségeiről tájékoztatás keretében fel kell hívni a megfelelő alperes/alperesek perlésére, a nem megfelelő alperes perlése miatt a keresetváltoztatás lehetőségére.

Az ítélőtáblai végzés átvételét követően a már jogi képviselővel eljáró felperes a keresetét megváltoztatta, alperesként a egyesulet neve elnökét, alelnökét és titkárát (jelen per alpereseit) megjelölve, akikkel szemben marasztalás iránti keresetet terjesztett elő, egyetemleges kötelezésüket kérve 294.000,- Ft vagyoni kár és kamatai, valamint 1.000.000,- Ft nem vagyoni kár megtérítésére. (5.P.21.067/2007/4. szám), majd kérte a egyesulet neve alperes perből való elbocsátását is (5.P.21.067/2007/5. szám). [A Zala Megyei Bíróság az 5.P.21.067/2007/6. számú végzésével a egyesulet neve alperest a perből elbocsátotta és megállapította, hogy a per a három természetes személy alperessel szemben folyik, majd az 5.P.21.067/2007/7. számú végzésével hatáskörének hiányát megállapítva a perre hatáskörrel és illetékességgel rendelkező Nagykanizsai Városi Bírósághoz tette át az iratokat, mivel a felperes a keresetváltoztatása eredményeként kizárólag a Ptk.84.§. (1) bekezdés e., pontja szerinti kártérítési igényt terjesztett elő, személyhez fűződő jogai megsértése miatt egyéb, a Ptk.84.§. (1) bekezdés a-d., pontjaiban szabályozott igényt nem érvényesített és a kereseti követelés összegszerűen az 5.000.000,- Ft-ot nem haladja meg.]

A másodfokú bíróság nem ért egyet az elsőfokú bíróságnak a kereshetőségi jog hiányával kapcsolatos érveivel. A másodfokú bíróság határozott állásfoglalása szerint személyiségi jogsértés megvalósulása esetén mind a természetes személy, mind pedig a jogi személy felelőssé tehető. Ez következik az elsőfokú bíróság ítéletében idézett Ptk.75.§-ából, mely szerint a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A Ptk.348.§. (1) bekezdése és a Ptk.349.§. (1) és (3) bekezdései csupán a kártérítés (Ptk.84.§. (1) bekezdés e., pontja) tekintetében zárják ki a felelősségre vonható személyek köréből a természetes személyeket. Éppen a „betudás elmélet" alapján, mely szerint a munkáltató, a szövetkezet alkalmazottja, illetve tagja, továbbá az államigazgatási szerv, bíróság, ügyészség stb. vele szolgálati viszonyban álló alkalmazottja kártérítési felelőssége nem állhat fenn, mivel az alkalmazásukra vonatkozó jogviszony alapján a munkáltatójuk (szövetkezet, államigazgatási szerv, bíróság, ügyészség stb.) nevében és tevékenységi körében, az alkalmazásukra vonatkozó jogviszonyukkal összefüggésben jártak el, melynek keretében tanúsított magatartásuk a munkáltató (szövetkezet, államigazgatási szerv, bírósági, ügyészség stb.) magatartásának minősül, tudható be. Ebből következően a kártérítés iránti követelések esetén a Ptk.348.§. (1) bekezdése és a Ptk.349.§. (1) és (3) bekezdései kizárólag e munkáltatóknak minősülő jogi személyek „más magatartásáért való felelősségét" rögzítik.

Az adott esetben azonban nem volt irányadó sem a Ptk.348.§. (1) bekezdésében, sem a Ptk.349.§. (1) és (3) bekezdéseiben foglalt rendelkezés, mivel az alperesek, mint természetes személyek nem munkaviszony, szövetkezeti tagsági viszony, közszolgálati jogviszony, szolgálati viszony alapján látták el a egyesulet neve az elnöki, alelnöki, illetve titkári tisztségeket. A másodfokú bíróság álláspontja szerint, ha egyesület tisztségviselője okoz kárt, a képviselet és a megbízás szabályai szerint lehet eljárni az egyesülettel szemben. Ez a következtetés vonható le a tv. neve oldalán kifejtettekből, miszerint „A szövetkezeti tag által a tagsági viszonnyal összefüggésben harmadik személynek okozott kárért a szövetkezet a törvény szerint ugyanúgy felel, mint az alkalmazottjának a munkaviszonyával összefüggő károkozásáért. Ilyen szabály azonban az egyesület tagjára vonatkozólag nincs. Ha tehát az egyesületi tag az egyesület szerveként vagy megbízásából képviselőjeként jár el, az egyesület a képviseletre, illetőleg a megbízásra vonatkozó szabályok szerint felel. Ha a tisztségviselő okoz kárt, a képviselet és a megbízás szabályai szerint lehet eljárni ... az egyesülettel szemben.".

Erre figyelemmel a másodfokú bíróság kiegészíti az elsőfokú ítélet jogi indokolását a Ptk.350.§. (1) bekezdésének 1. mondatával, melynek értelmében a megbízott által ilyen minőségben okozott kárért a károsult harmadik személlyel szemben a megbízó a megbízottal egyetemlegesen felelős, továbbá a Ptk.350.§. (3) bekezdésével, miszerint a törvényes képviselő károkozásáért a képviselt személy nem felelős.

Miután az alperesek megbízás keretében látták el a egyesulet neve alelnöki és titkári tisztségeit (az I.r. alperes elnökként ugyanakkor az egyesület törvényes képviselője is volt), ezért a felperes a II.r.-III.r. alperesek tekintetében a Ptk.350.§. (1) bekezdése, az I.r. alperes vonatkozásában a Ptk.350.§. (3) bekezdése értelmében mind a személyiségi jog megsértése megállapítása iránti, mind a kártérítés megfizetésével kapcsolatos marasztalás iránti kereseti kérelmét érvényesíthette az alperesekkel, mint természetes személyekkel szemben, mivel a „betudás elmélet" esetükben nem érvényesül. (Tekintve, hogy a Ptk.350.§. (1) bekezdése alapján a megbízó és a megbízott felelőssége egyetemleges, ezért a felperes a követelését mind a megbízóval, mind a megbízottal szemben, vagy bármelyikükkel szemben külön-külön is érvényesíthette. Más kérdés, hogy ha csak a megbízóval (egyesülettel) szemben lépett volna fel, az egyesület felelősségének előkérdéseként a megbízottak (alperesek) felelősségét is vizsgálni kellett volna.)

A kifejtettek miatt tévesen jutott tehát az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a felperes - a módosított keresete szerinti - kártérítés iránti követelését az alperesekkel, mint természetes személyekkel szemben nem érvényesíthette, mert az kizárólag a egyesulet neve szemben lett volna előterjeszthető. Alaptalanul utasította el tehát az elsőfokú bíróság passzív perbeli legitimáció (kereshetőségi jog/igényérvényesítési jogosultság) hiányában a felperes kártérítés iránti keresetét az alperesekkel szemben.

Ezen állásfoglalás folytán különösebb jelentőséggel nem bír az elsőfokú bíróságnak a Győri Ítélőtábla Pf.I.20.296/2006/5. számú végzésében kifejtettektől eltérő jogi álláspontja és ennek következtében azon fellebbezési hivatkozás, hogy a már jogi képviselővel eljáró felperest nem figyelmeztette, kit/kiket kell alperesként perbeállítania. A Győri Ítélőtábla hivatkozott végzésében kifejtettek ugyanis okafogyottá váltak a felperes keresetváltoztatása következtében, mely alapján már személyiségi jog megsértésének megállapítása iránt kereseti kérelmet nem érvényesített. Ebből fakadóan érdektelen volt a keresetváltoztatás folytán kizárólag marasztalásra (kártérítésre) irányuló kereseti kérelem elbírálása kapcsán, hogy a személyiségi jog megsértése miatti megállapítási kereset az adott esetben kivel szemben terjeszthető elő. (Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy nézete szerint a Ptk.84.§. (1) bekezdésének a., pontján alapuló szankció alkalmazása nem a kárfelelősség szabályai szerint történik, azt a felperes minden felelős személlyel szemben (Ptk.75.§-a) - az adott esetben akár az egyesülettel, akár az alperesekkel szemben - igényelhette. Ugyanakkor mindig a konkrét tényállástól függő, hogy a természetes vagy a jogi személy lesz a felelős.)

A másodfokú bíróság egyetért azonban az elsőfokú bíróságnak a kártérítési felelősség jogalapja hiányával kapcsolatos okfejtésével. Az alperesek kártérítési felelőssége akkor állna fenn, ha mint megbízottak az egyesülettől származó megbízás alapján ellátott tisztségükben, annak teljesítése körében a felperesnek kárt okoztak. Az alperesek kártérítési felelőssége azonban a Ptk.350.§. (1) bekezdése, illetőleg az I.r. alperes vonatkozásában a Ptk.350.§. (3) bekezdése alapján a Ptk.339.§. (1) bekezdésének megfelelően nem volt megállapítható.

A másodfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy a körlevél azon állításai, miszerint a felperes „a vezetőség elleni lejáratásba és reklámhadjáratba fogott, és aláírásokat kezdett gyűjteni a vezetőség leváltása céljából", továbbá „jogosulatlanul levelet írt, mint a egyesulet neve megbízottja a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak Budapestre, ami mellé csatolta az érvénytelen meghatalmazást" a felperes jóhírnevének megsértésére alkalmasak voltak. Az alperesek ugyanis értékelhető bizonyítékot nem tudtak szolgáltatni annak bizonyításául, hogy a körlevél ezen állításai valós tényállítások voltak. E valótlan tényállítások eredményezhették a felperes jóhírnevének megsértését, hátrányos megítélését, vagyis a felperest személyhez fűződő jogában sértették.

A felperesnek azonban az alperesek jogellenes és felróható magatartásával (jóhírneve megsértésével) okozati összefüggésben őt ért vagyoni és nem vagyoni hátrány (kár) bekövetkeztét és összegszerűségét is bizonyítania kellett. Mintegy többlettényállásként, hogy a jogsértés következményeként hátrányos helyzetbe került, kára keletkezett. A másodfokú bíróság ezzel kapcsolatban pedig egyetért az elsőfokú bírósággal, hogy a felperes a Pp.164.§. (1) bekezdése szerinti bizonyítási kötelezettsége ellenére sem vagyoni, sem nem vagyoni kára bekövetkeztét, illetve vagyoni kára összegét sikerrel nem tudta bizonyítani.

Helytállóan fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy nem merült fel arra utaló adat vagy tény, ami alátámasztotta volna, hogy a felperes társadalmi közmegbecsülése a körlevél következtében csorbát szenvedett. tanu' 3 tanú a körlevelet nem kapta meg, arról a 2006. februári közgyűlésen szerzett tudomást, azonban a felperesről nem változott a véleménye, „korábban is és most is korrekt embernek" tartja, nem ítéli meg kedvezőtlenebbül a körlevélben megfogalmazottak alapján. tanu 1 tanúvallomásában azt hangsúlyozta, hogy a körlevél ismeretében nem ingott meg a bizalma a felperesben, tanu' 4 tanú pedig azt vallotta, hogy „nemigen ... hallottam ... szóbeszédet" a körlevélről (10. számú jegyzőkönyv). tanu' 2 - a tanúvallomása értelmében - nem adott hitelt a körlevélnek, de többen kérdezték tőle, hogy kirúgták-e a felperest, „neki az egyesület pénze kell", vagyis többen rákérdeztek a körlevél tartalmára. tanu' 2 azonban a felperes gyermeke, tőle elfogulatlan tanúvallomás tétele - a felperessel fennálló rokoni kapcsolata okán - nem volt várható, ezért eljárási szabálysértés nélkül hagyta figyelmen kívül a vallomását az elsőfokú bíróság.

A másodfokú bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság a Pp.206.§. (1) bekezdésében foglaltak szem előtt tartásával a rendelkezésre álló bizonyítékokat iratellenesség nélkül, okszerűen mérlegelte, melyek alapján helyesen következtetett arra, hogy a felperes nem bizonyította a körlevél jó hírnevét sértő állításai miatt bekövetkezett nem vagyoni hátrányát, a szűkebb és tágabb környezete kedvezőtlen értékítéletét, negatív megítélését.

Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a felperes a korábbi évekbeli halfogás tényét, mennyiségét és értékét nem bizonyította. E körben kizárólag a fogási napló került csatolásra, az is az alperesek részéről fénymásoltan, mely azt igazolta, hogy a felperes 2003-ban 45 kg, 2004-ben 1 kg halat fogott. Ezzel szemben a felperes azon előadását, hogy évente 30-35 pontyot, 10-12 csukát, 15-20 kg egyéb halat fogott átlagban (7. sz. jegyzőkönyv 2. oldal 3. bekezdés), egyáltalán nem bizonyította, illetve meg sem kísérelt bizonyítást felajánlani ezen állítása alátámasztásaként. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a felperes nem a körlevél miatt, hanem a 61/2005. számú fegyelmi határozat értelmében - mely a felperest 2007. december 31-ig a horgászattól eltiltotta és az egyesületből kizárta - nem tudott horgászni, vagyis a körlevélben megfogalmazott valótlan tényállítások és a horgászat hiánya miatti elmaradt haszon, mint kár között az okozati összefüggés sem áll fenn. Emellett a Zala Megyei Bíróság a 2006. június 30-án jogerőre emelkedett 7.P.20.270/2006/4. számú ítéletével a fegyelmi határozatot megsemmisítette, tehát 2006. július 01-jétől a horgászatot a fennmaradó tagsági viszonya alapján gyakorolhatta volna.

Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság a vagyoni és nem vagyoni hátrány (kár) bekövetkezte bizonyítottságának hiányában és a vagyoni kártérítés iránti követelés tekintetében az okozati összefüggés hiányában is megalapozottan utasította el a felperes keresetét, mert sikerrel nem tudta bizonyítani az alperesek Ptk.350.§. (1) bekezdése, az I.r. alperes vonatkozásában a Ptk.350.§. (3) bekezdése alapján a Ptk.339.§. (1) bekezdésének megfelelően fennálló kártérítési felelősségének jogalapját.

A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.253.§-ának (2) bekezdése alkalmazásával helybenhagyta. A sikertelen fellebbezést benyújtó pervesztes felperes a Pp.239.§-a szerint alkalmazandó Pp.78.§. (1) bekezdése értelmében köteles viselni az alperesek fellebbezési perköltségét, melynek összege a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§. (6) bekezdése szem előtt tartásával - mérlegeléssel - került meghatározásra a másodfokú eljárásban ténylegesen kifejtett ügyvédi munkával arányban állóan, míg az Itv.62.§. (1) bekezdés f., pontja szerint feljegyzett fellebbezési illeték felperes általi viseléséről a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§. (2) bekezdésére is tekintettel határozott.

Zalaegerszeg, 2009. szeptember 29.

. Polgárné dr. Vártok Irén sk. Dr. Bartalné dr. Mentes Judit sk. Dr. Licskay József sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

A kiadmány hiteléül:

mb. írnok