Pf.21007/2015/6 — Pf.21007/2015/6 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Pf.21.007/2015/6. szám

A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság a Károlyi Ügyvédi Iroda (fél címe 2, ügyintéző: dr. Károlyi Attila ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe.) felperesnek a Hári Ügyvédi Iroda (fél címe 1, ügyintéző: dr. Hári Tibor ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen 10.626.296.-Ft óvadék visszafizetése iránt indított perében a Nagykanizsai Járásbíróság 2015. március 30. napján kelt 1.P.20.477/2014/19. számú ítélete ellen az alperes 21. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán indult másodfokú eljárásban nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet nem fellebbezett részében nem érinti, fellebbezett részében azzal hagyja helyben, hogy az ítélet rendelkező részéből mellőzi a beszámítási kifogás elutasítására vonatkozó döntést.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az állam javára a NAV felhívására 338.500. (háromszázharminc - nyolcezerötszáz)-Ft feljegyzett fellebbezési illetéket.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 15 nap alatt 65.000.( hatvanötezer)-Ft fellebbezési költséget.

Alperes saját költségét viselni köteles.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes 2004. március 10. napján fejlesztési, beruházási hitelkonstrukcióhoz kölcsönszerződést kötött az Bank neve.-vel, mely alapján a nevezett bank 33.570. Euro kölcsönt nyújtott. A szerződésben a folyósítás feltételei között szerepelt a biztosítékok rendelkezésre bocsátása, valamint az is, hogy az óvadékot adó biztosítékként elhelyez 60.000. svájci frankot óvadékként, és az óvadéki szerződés a kölcsönszerződés elválaszthatatlan melléklete. A felperes ugyanezen a napon a fent nevezett bankkal óvadéki szerződést kötött, mely alapján a kölcsön biztosítékaként a banknál letétbe helyezett lekötött betétnek a szerződés megkötése napján fennálló forint ellenértékét ajánlotta fel óvadék címén azzal, hogy amennyiben a kötelezett nem vagy nem szerződésszerűen teljesít, a bank a követelését az óvadékból kielégítheti. A felperes az óvadék összegét 2004. március 4. napján az Bank neve2 vezetett deviza - számlájáról utalta át, mely számlán a felperes és az alperesi képviselő, Virág - Peinstingl Éva pénze, valamint a személynév 1 által átadott pénz is volt. Mivel az alperes nem teljesített szerződésszerűen, ezért a bank a fenti számláról 2005. szeptember 14. napján 8.217,26 svájci frankot, majd 2006. május 2. napján 37.590,84 svájci frankot vont le, a fennmaradó összeget pedig a felperes levette a számláról.

A felperes és személynév 2 élettársak voltak, az élettársi kapcsolatuk 2004. áprilisában szakadt meg és az élettársi vagyonközösségüket a Zalaegerszegi Törvényszék a 6.P.20.908/2007/161. számú ítéletével szüntette meg, mely a Győri Ítélőtábla Pf.I.20.208/2011/19. számú ítéletével emelkedett jogerőre. A jogerős ítélettel a fenti óvadékkal kapcsolatos követelés nem került elbírálásra.

A felperes, aki 2004. március 10. napjáig volt az alperes ügyvezetője 2004. február 20. napján 2004. májusi szállítással megrendelte a cégnév 1 től az alperes tulajdonában álló cégnév3 fűtési - hűtési rendszerének berendezéseit, és a 32.105. Euro összegű ellenérték átutalását követően, 2004. május 15. napján a cégnév1. a berendezéseket az alperesnek leszállította. 2004. június 15. napjáig személynév1, majd személynév2 volt az alperes ügyvezetője, de az ő ügyvezetésük alatt a cégnév1-vel szerződés nem jött létre, ezért a teljesített szolgáltatások és ellenszolgáltatások visszajártak, aminek elmaradása miatt per indult, és annak során a Győri Ítélőtábla - a Zala Megyei Bíróság 3.G.40.163/2008. ügyszámú perbeli ítéletét megváltoztatva - a Gf.II.20.437/2009/37. számú ítéletével a cégnév1.-t 3.526.799.-Ft-nak az alperes javára való megfizetésére kötelezte. A jogerős ítélet indokolásából kitűnően a bíróság a cégnév1. részére visszaszállítandó alkatrészek értékvesztését az alperesre terhelte. Az e perben kiállított szakértői vélemény tartalmazta, hogy átvételi elismervény ellenében a hőközpont anyagaihoz 2004. június 24. napján a felperestől 900.000.-Ft-ot vettek át, amiből személynév3 400.000.-Ft-ot a felperesnek visszafizetett.

A felperes módosított keresetében az alperes 10.626.296.-Ft és annak 2006. május 3. napjától a kifizetés napjáig járó, a régi Ptk. 301. §-a szerinti késedelmi kamata mefizetésére kötelezését kérte. Keresetének elsődleges jogalapjaként a régi Ptk. 259. § (1) bekezdését, 270. § (1) bekezdését, 271. § (1) bekezdését, 271/A. §-át és 523. § (1) bekezdését jelölte meg. Előadta továbbá, hogy mivel az óvadékra a zálogjogra vonatkozó közös szabályokat kell megfelelően alkalmazni, és ha a zálogtárgyból a jogosult kielégítést kapott, a követelés egyéb biztosítékaival együtt a tulajdonosra száll át, ezért az alperes köteles megtéríteni a bank által az óvadéki összegből levont 45.803. svájci franknak a keresetindítás napján érvényes MNB középárfolyamon számolt forint ellenértékét. A felperes a keresetét másodlagosan a régi Ptk. 361. §-ára, a jogalap nélküli gazdagodás szabályára alapította.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Beszámítási kifogást is előterjesztett, amit az alábbiakra alapított. Hivatkozott arra, hogy a felperes követelésének fele élettársi vagyonközösség jogcímén eleve személynév2 illette, a maradékból pedig le kell vonni a személynév1 által adott 16.000. német márkát, ami az átadáskori hivatalos árfolyamon számolva 2.160.000.-Ft-nak felelt meg. Az alperes álláspontja szerint ugyanígy beszámítandó a hitel törlesztéseként elismert 1.681.696.-Ft és az a 400.000.-Ft, amit a cégnév1 részérőlszemélynév3 a felperesnek adott át, aki azzal az alperes felé nem számolt el. Az alperes emellett beszámítani kérte azt az 1.174.112.-Ft összegű kárt, amit állítása szerint a felperes azzal okozott, hogy a fent említett berendezéseket jogosulatlanul átvette a cégnév1-től, és azok értékcsökkenését a jogerős ítélet 50%-ban az alperes terhére értékelte. E számítás eredményeként a felperes az alperesnek 102.660.-Ft-tal tartozna, de ezen összeg tekintetében az alperes viszontkeresetet nem terjesztett elő.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 4.233.148.-Ft-ot és annak 2006. május 3. napjától a kifizetés napjáig járó, a régi Ptk 301.§ (1) bekezdése szerinti késedelmi kamatát, míg ezt meghaladóan a keresetet és a beszámítási kifogást elutasította. Megállapította, hogy a felek viselik a saját költségüket, és a feljegyzett illetékből a felperest 337.600.Ft, az alperest pedig 300.000.-Ft állam javára történő megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a felperes ugyan a követelését megkísérelte érvényesíteni, de azt sem az élettársi vagyonközösségi perben, sem más perben jogerősen nem bírálták el. Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a felperes az ugyanezen követelés kapcsán indított, de az elállása folytán megszüntetett, a Nagykanizsai Városi Bíróság előtt 7.P.20.029/2008. ügyszámon indult perbeli keresetében azt adta elő, hogy az óvadéki számlán elhelyezett összegnek csak a fele illeti, mivel annak megkötésekor még élettársi kapcsolatban élt. Az ezzel ellentétes, a jelen perben tett azt a kereseti hivatkozást, hogy a devizaszámlán megvolt pénz a felperes és az édesanyja különvagyona volt, az elsőfokú bíróság ezért elfogadni nem tudta és azt a devizaszámla sem bizonyíthatta. Miután pedig a felperes beismerése és személynév1tanúvallomása alapján is az volt megállapítható, hogy az utóbb nevezett által adott német márka az óvadék átutalásakor már a devizaszámlán volt, ez az összeg nyilván nem képezhette a felperes követelésének részét, de azt - az alperes álláspontjával szemben - nem az élettársi közös vagyonra tekintettel megfelezett összegből kellett levonni, hiszen az az élettársi vagyonközösség részét sem képezte. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint annak az alperes által hivatkozott és a felperes által is beismert ténynek, hogy a hitel egy részét az alperes a bank felé törlesztette, a perben jelentősége nem volt, a felperes követelése ugyanis éppen az az összeg, amit a bank azért vett le az óvadékból, mert az alperes nem fizette meg. A cégnév1-től átvett berendezések értékcsökkenése miatt érvényesített kártérítési igényt az elsőfokú bíróság azért tartotta alaptalannak, mert a berendezések felperes általi átvételének oka az volt, hogy az alperes akkori képviselője nem volt elérhető, az értékvesztés pedig nem az átvétellel, hanem a visszaszolgáltatás elmaradásával következett be. Ezen túlmenően figyelembe vette azt is, hogy a cégnév4 ugyan alperesi tulajdon volt, de azt a cégnév3 Kft. bérelte, aminek a felperes volt a vezetője, s így az esetleges igény a társaságok közötti jogvita tárgya lehetett volna. A cégnév1.-től a felperes által átvett 400.000.-Ft elszámolására pedig az ítélet szerint azért nem volt lehetőség, mert a kapcsolódó per iratai nem csupán ezen összeg felperes általi átvételét igazolják, hanem azt is, hogy kifejezetten a felperes adott át 900.000.-Ft-ot a nevezett társaság ügyvezetőjének és annak egy része került visszafizetésre. Az elsőfokú bíróság egyetértett azzal, hogy a felperes által megjelölt jogszabályi rendelkezések alapján a bank követelése a felperesre átszállt, de csak annak az összegnek az erejéig, melynek tulajdonosa volt. Az alperest terhelő marasztalási összeget ezért úgy határozta meg, hogy a 10.626.296.-Ft óvadéki összegből előbb levonta a személynév1 által átadott 2.160.000.-Ft-nak megfelelő német márkát, és mivel az így maradt 8.466.296.-Ft személynév2 közös vagyon volt, ezért csak annak fele, 4.233.148.-Ft illette a felperest.

Az alperes fellebbezésében elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását kérte. A per megszüntetése iránti kérelmét a Pp. 130. § (1) bekezdésének d.) pontjára és a Pp. 157. § a.) pontjára alapította. Hivatkozott arra, hogy az élettársi életközösségi perben hozott másodfokú ítélet indokolásában egyértelmű utalás található arra, hogy a felperes a perbeli követelés érvényesítése iránt indított 7.P.20.029/2008. ügyszámú perben a keresetétől azért állt el, hogy azt a vagyonközösségi perben érvényesíteni tudja, különös tekintettel arra, hogy e perben V.r. alperesként a jelen per alperese is perben állt. Ugyancsak a vagyonközösségi perben hozott elsőfokú ítélet indokolása tartalmazza, hogy a felperes 45.803. svájci frankra alapított igényét a bíróság elbírálta, hiszen a keresetet e tekintetben a kereshetőség hiánya miatt érdemben elutasította. Az alperes az ügy érdemét illetően fentartotta a korábban kifejtett jogi álláspontját és sérelmezte a beszámítás kifogásának az elsőfokú bíróság általi elutasítását. Fellebbezésében ugyanakkor elévülési kifogást is előterjesztett, amit azzal indokolt, hogy a banknak az óvadékból történt kielégítésekor, vagyis 2005. szeptember 14. napján és 2006. május 2. napján a követelés a felperesre átszállt, a felperes azonban a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítást az alperesnek nem küldött, a követelés bírósági úton való érvényesítése pedig öt év elteltével történt és a tartozást az alperes soha nem ismerte el. Ehhez képest az elévülési határidő lejártát követő igényérvényesítések az elévülést már nem szakítják meg.

A felperes a fellebbezési ellenkérelmében - tartalma szerint - az elsőfokú ítélet fellebbezett részében való helybenhagyását kérte. A permegszüntetés iránti kérelem kapcsán pedig megismételte azt az álláspontját, hogy a vagyonközösségi perben a jelen igény elbírálásra nem került és nem is kerülhetett a peres felek személye okán.

A fellebbezés nem megalapozott.

Mivel az alperes fellebbezése alaki védekezést, a per megszüntetésére irányuló kérelmet is tartalmazott, ezért a másodfokú bíróságnak elsődlegesen e kérelemről kellett döntenie. Kétségtelen, hogy a felperes a jelen perbeli, óvadék visszafizetése iránti követelését az alperes ügyvezetőjével, személynév2 fennállott élettársi vagyonközösség megszüntetése iránti perben is érvényesíteni kívánta. Ezt a vagyonmérlegben egyéb elszámolandó pénzeszközként feltüntetett, 8.000.000.Ft-tal kapcsolatos kereseti igényét azonban személynév2, és nem az általa képviselt, a hivatkozott perben V.r. alperesként megnevezett társasággal szemben terjesztette elő. Ez volt az oka annak, hogy a bíróság a kereshetőségi jog hiányában a felperesnek ezt a keresetét nem teljesíthette (a Zala Megyei Bíróság 6.P.20.908/2007/161. számú ítéletének 23 - 24. oldala), mely ítéleti rendelkezést az ítélőtábla a másodfokú ítéletével nem érintette. Mindebből következően az alperes ítélt dologra történt hivatkozása téves volt, mert bár a Pp. 130. § (1) bekezdésének d.) pontja és a Pp. 229. § (1) bekezdése által megkövetelt tény - és jogazonosság fennállt, de a félazonosság hiányzott, függetlenül attól, hogy az alperes az említett másik perben is fél volt. A másodfokú bíróság ezért az ítélethozatalt megelőzően külön végzéssel az alperes permegszüntetés iránti kérelmét elutasította.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (3) bekezdésének megfelelően, a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között bírálta felül, ezért a fellebbezéssel nem támadott, a keresetet részben elutasító ítéleti rendelkezést nem érintette.

Az alperes az elsőfokú eljárás során nem, csupán a fellebbezésében hivatkozott a kereseti követelés elévülésére. Miután azonban elévülési kifogás a fellebbezésben is előterjeszthető (EBH 2008.1875.), a másodfokú bíróságnak e kifogás alaposságáról is állást kellett foglalnia. Az alperes arra helytállóan utalt, hogy a követelés akkor vált esedékessé, s ezáltal az elévülés akkor vette kezdetét, amikor a bank az óvadékból az alperessel szemben fennállott kölcsönkövetelését kielégítette. Ugyanakkor azzal, hogy a felperes az Nagykanizsai Városi Bíróság előtti 7.P.20.029/2008. ügyszámú per 2008. január 11. napján történt megindításával a követelést az alperessel szemben bírósági úton érvényesítette, az elévülés a régi Ptk. 327. § (1) bekezdése szerint megszakadt. Ebből a szempontból pedig nem volt relevanciája annak, hogy a szóban forgó pert a bíróság később a keresettől való elállás miatt megszüntette, az utóbbi törvényhely ugyanis az új Ptk. 6:25. § (1) bekezdésének c.) pontjával ellentétben az elévülés megszakításának feltételeként nem írta elő azt, hogy a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hozzon. Mindemiatt, az elévülési kifogás alaptalanságára tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében érdemben kellett, hogy felülbírálja.

Az ügy érdemét illetően az alperes a fellebbezésében a kereset jogalapját már nem vitatta, kizárólag az általa kért beszámítás részbeni mellőzését sérelmezte. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor e körben a tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékok helyes mérlegelésével állapította meg, és helytálló volt a beszámítási kifogás alaptalansága kapcsán kifejtett jogi álláspontja is. A másodfokú bíróság egyetért azzal, hogy mivel a felperes az általa nyújtott óvadékból a bank által kielégített és a régi Ptk. 259. § (1) bekezdése szerint reá átszállt követelést érvényesítette, ezért a kereset alapossága szempontjából irreleváns volt az, hogy az alperes az óvadék összegét meghaladóan milyen összegű hiteltörlesztést teljesített a bank felé. Az elsőfokú bíróság a Zala Megyei Bíróság előtt 3.G.40.111/2005. ügyszámon folyamatban volt per iratai, az ott fellelhető szakértői vélemény alapján helyesen állapította meg azt is, hogy a felperes a cégnév3 fűtési - hűtési rendszerének megrendelését követően a hőközpont anyagaihoz 900.000.-Ft-ot adott át a cégnév1.-nek, amiből 400.000.-Ft-ot kapott vissza, s így az utóbbi összeg beszámítására sem volt lehetőség. Mint ahogy az az elsőfokú ítéleti álláspont is helytálló volt, hogy az ugyanezen berendezések értékcsökkenése miatt érvényesített kártérítési igény azért nem volt teljesíthető, mert az értékvesztés nem a felperes általi átvétel, hanem a visszaszolgáltatás későbbi elmaradása folytán következett be.

A másodfokú bíróság a kifejtett indokokra tekintettel, a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, de azzal a pontosítással, hogy az ítélet rendelkező részéből mellőzte a beszámítási kifogás elutasítására vonatkozó döntést. A határozat rendelkező része ugyanis a keresetről és a viszontkeresetről szóló érdemi döntést kell, hogy tartalmazza, az azok teljesíthetőségére kiható beszámítási kifogás alaposságára vagy alaptalanságára csak az indokolásban kell kitérni.

A sikertelenül fellebbező alperest a másodfokú bíróság a Pp. 239. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése szerint, a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (5) - (6) bekezdéseire figyelemmel kötelezte a felperes részéről felmerült fellebbezési perköltségnek - a képviseletét ellátó ügyvéd munkadíjának (60.000. Ft) és a fellebbezési tárgyaláson való megjelenése kapcsán felmerült útiköltségének (5.000.-Ft) - megfizetésére azzal, hogy a saját fellebbezési költségeit az alperes maga kell, hogy viselje.

A személyes illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett fellebbezési illetéknek az állam javára történő megfizetésére a másodfokú bíróság az alperest az Itv. 74. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó 6/1986 (IV.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése szerint kötelezte.

Zalaegerszeg, 2015. november 17.

Dr. Bányai Tamás sk. . Zumbók Péter sk. . Sifter Ágnes sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

A kiadmány hiteléül:

Horváth Nikolett írnok