Pf.20997/2016/6 — Pf.20997/2016/6 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Pf.20.997/2016/6. szám

A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság meghatalmazott meghatalmazott hozzátartozó (meghatalmazott címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a Káldi és Rumi Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe, ügyintéző: dr. Káldi Dávid ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen birtokvédelmi határozat megváltoztatása iránt indított perében a Lenti Járásbíróság 3.P.20.107/2015/24. számú ítélete ellen felperes által 26. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperes részére 25.000.(huszonötezer)-Ft másodfokú perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az állam javára a NAV felhívására 169.900.-(egyszázhatvankilencezer - kilencszáz) Ft feljegyzett fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 50.800.-Ft perköltséget, továbbá az állam javára külön felhívásra 127.400.-Ft kereseti illetéket azzal, hogy ezt meghaladó költségeiket a felek maguk viselik.

Az ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes mint bérlő és az alperesi jogelőd mint bérbeadó között 2009. szeptember 7. napján bérleti szerződés jött létre a lenti Arany János Általános Iskolában a felperes által létesítendő büfé területére. A szerződés alapján a büfét a rendelkezésére álló anyagokból a felperes építette fel. A szerződés szerint amennyiben a bérleti szerződés megszűnik, a felperes által épített büfé elbontásra kerül, de ha a fennmaradására igény van, értékét becsléssel állapítják meg. Ugyanezt tartalmazta a felperes és az alperes jogelődje között 2009. december 1. napján létrejött újabb bérleti szerződés.

A felperes és az alperes jogelődje 2011. január 1. napján kötötték meg az utolsó bérleti szerződést, amelyben ugyancsak szerepelt az a kikötés, hogy a bérleti szerződés megszűnésekor a bérlő által épített büfé megegyezés szerint elbontásra kerül, vagy amennyiben fennmaradására igény van, az értékét értékbecslés útján állapítják meg, mely összeget vagy az iskola, vagy az új bérbe vevő kifizeti a felperes részére.

Az alperes jogelődjének 2011. június 28. napján kelt felmondását a felperes a bíróság előtt eredményesen támadta meg, a Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Pf.20.395/2014/5. sorszámú ítéletével megváltoztatta a Lenti Járásbíróság 3.P.20.225/2011/70. számú ítéletét, és megállapította, hogy a felmondás érvénytelen.

2014. november 14. napján az alperes jogelődje ismét felmondta a 2011. január 1. napjától hatályos bérleti szerződést 2014. december 31-i hatállyal azzal, hogy a szerződés 2015. március 31. napján megszűnik, a felperes a felépítményt legkésőbb 2015. április 15. napjáig köteles elbontani. A felperes a felmondást átvette, jogi képviselője útján 2015. március 12. napján közölte az alperes jogelődjével, hogy azt nem fogadja el.

A felperes az alperes jogelődjénk felhívására a büfét nem bontotta el, annak anyagait, illetve a büfében tárolt vagyontárgyait nem szállította el, 2015. április 17., 20., 21., 22., 23., 24., 27., 28., 29., 30., valamint 2015. május 4. napján a büfét kinyitotta, és értékesítést folytatott.

Miután a felperes az alperes jogelődjének ismételt felhívására sem bontotta el a büfét, az alperes jogelődje 2015. május 22. napján tanúk jelenlétében azt elbontatta, a büfé anyagát, illetve az ott található ingóságokat leltárba vette és elraktározta, azokat a felperes 2015. július 7. napján átvette és elszállította.

Lenti Város jegyzője 2910-10/2015. számú határozatával a felperes birtokvédelmi kérelmét elutasította, azzal az indokokkal, hogy a felek között a birtokláshoz való jog vitás, miután a felperes vitatta a felmondás érvényességét, ezért a jegyzőnek nincs hatásköre a jogvita elbírálására.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes birtokháborítás megállapítása, illetve kártérítés valamint sérelemdíj megfizetése iránti keresete alaptalan.

Kifejtette, hogy az alperes jogelődje a bérleti szerződést jogszerűen mondta fel, és miután a felmondás érvényes, így a felek közti szerződés alapján a felperes köteles lett volna elbontani és elszállítani a büfét, illetve az ingóságait. Ezt sem önként, sem az alperes jogelődjének többszöri felhívására nem tette meg, így az alperes nem követett el jogsértést, amikor a büfét elbontotta, annak anyagait, illetve az ott található vagyontárgyakat leltárba vette és elraktározta. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a felperes volt az, aki rosszhiszemű és a Ptk. 1:3.§-ában írtakkal ellentétes magatartást tanúsított, az együttműködési kötelezettségét megszegte, így az alperes jogelődjének nem volt más lehetősége, mint hogy a büfé elbontásáról maga intézkedjék.

Az elsőfokú ítélet szerint felperes kártérítési igénye azért alaptalan, mert a felperes nem tudta bizonyítani, hogy az alperes jogellenesen járt el, de nem bizonyította a kiesett bevétel összegét sem. A felek közt korábbi perben felmerült kiadásait a felperes a jelen perben kárként nem érvényesítheti.

A sérelemdíj iránti kereteset az elsőfokú bíróság azért tekintette alaptalannak, mert a felperes személyiségi joga nem sérült a büfé lebontása, és az ingóságok eltávolítása során, továbbá a jogsértő állapotot a felperes maga idézte elő azzal, hogy a büfét nem volt hajlandó önként elbontani.

Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, annak megváltoztatását, és keresetének történő helyt adást kérve. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság döntésével szemben a birtokháborítás ténye megállapítható, az alperes jogelődjét a büfé elbontására semmiféle végrehajtható okirat nem jogosította fel, nem született olyan bírósági vagy hatósági határozat, amely megállapította volna, hogy a felperes jogcím nélküli birtokos, illetve amely határozat a felperest a büfé elhagyására kötelezte volna. Miután ilyen határozat nem volt, és az alperes a bontást önkényesen valósította meg, a felperes birtokvédelmi kérelme megalapozott.

Álláspontja szerint - annak ellenére, hogy az elsőfokú bíróság a felperes kártérítési keresete vonatkozásában bizonyítást nem folytatott le - a felperes által a rendelkezésre bocsátott bizonyítékok a követelése összegének megállapítására alkalmasak.

Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását, és a felperes fellebbezési perköltségben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint a bérleti szerződés felmondására jogszerűen és érvényesen került sor, ezért az alperes nem követett el birtokháborítást, amikor a büfét elbontotta. E tevékenység során egyébként megfelelő gondossággal járt el, hatósági tanúkat alkalmazott, és az ingóságokat jegyzékbe vette.

A fellebbezés alaptalan.

A felperes végleges keresetében (5.P.20.107/2015/3. számú keresetmódosítás) annak megállapítását kérte, hogy az alperes birtokháborítást követett el, amikor a lenti Arany János Általános Iskolában a felperes által az érvényes szerződés alapján felépített és hatósági engedéllyel működtetett büfében jogellenesen elzárta a közműveket, és ezáltal a büfé üzemeltetését lehetetlenné tette, majd pedig a büfét is elbontotta. Kérte az alperes kötelezését az eredeti állapot, - vagyis az elbontott büfé - helyreállítására, vagy a büfé értékének megtérítésére, két és fél hónapra elmaradt bevétel címén 250.000.-Ft megítélését kérte, illetve ugyanezen időtartamra a pénztárgép bérleti díjaként 5.000.-Ft + ÁFA/hó, illetve az eladhatatlanná vált árukészlet értéke címén 30.000.-Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest, valamint 26.640.-Ft költség megfizetésére.

Ezen túl az alperest 1.000.000.-Ft megfizetésére kérte kötelezni azzal az indokolással, hogy kifejezetten tisztességtelenül járt el, amikor érvényes felmondás nélkül önhatalmúlag, önbíráskodva szüntette meg a felperes üzleti tevékenységét, és az önhatalmú lebontás során jogosulatlan betekintést nyert személyes és üzleti irataiba. A felperes a keresetben megjelölt követelés után 2015. május 15. napjától késedelmi kamat megfizetésére is kérte kötelezni az alperest.

A fenti kereseti kérelemre figyelemmel a bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy az alperes jogelődjének felmondása érvényes volt-e, illetve jogsértő volt-e alperes jogelődjének azon tevékenysége, hogy a felperes által üzemeltetett büfét elbontotta, ebből következően jogalappal bír-e a felperes kártérítés, illetve sérelemdíj iránti keresete.

A másodfokú bíróság osztja az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a szerződés felmondásával kapcsolatban. Az alperes jogelődjének mind a felek közti szerződés, mind a Ptk. és az 1993. évi LXXVIII. törvény (Lakástörvény) is lehetőséget biztosított a felmondásra. A felmondás a jogszabályoknak és a szerződésnek is megfelelt - azt a felperes bíróság előtt nem támadta meg - ,az alperes felmondása folytán tehát a felek közti bérleti szerződés megszűnt. Ezt követően a felperes részéről az lett volna a jogkövető magatartás, ha a szerződésben foglaltaknak megfelelően a büfét elbontja, és ingóságait elszállítja. Ezt azonban sem önként, sem az alperes jogelődjének többszöri felszólítására sem tette meg.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes állításával szemben a büfé nem építmény, hanem ingóság, mind az elkészítéséhez felhasznált anyagok jellege, az elkészítés módja, illetve a létesítmény rendeltetése figyelembevételével. Akkor, amikor az alperes a büfé elbontásáról határozott - annak ellenére, hogy a büfé a felperes tulajdonában volt -, a felperes már nem volt birtokban, ugyanis a bérleti szerződés megszűnésére figyelemmel az alperes jogelődje már nem járult hozzá a felperesnek az iskolában való tartózkodásához és a büfé üzemeltetéséhez.

Miután a felperes a büfé önkéntes elbontására nem volt hajlandó, így az alperes jogelődjének nem volt más lehetősége, mint hogy az alperes tulajdonában álló ingóságot maga távolítsa el, azután, hogy azt alkotórészeire bontotta.

A felperesnek a fentiek szerint nem volt joga ahhoz, hogy a tulajdonában álló vagyontárgyakat az iskola területén birtokolja, és már ténylegesen birtokban sem volt, az alperes tehát nem követett el sem jogsértő, sem birtokháborító magatartást a felperes terhére a büfé elbontásával.

A rendelkezése álló adatok szerint az alperes a bontás kíméletesen végezte, úgy, hogy a büfé alkotóelemei nem károsodtak (a felperesnek ezzel kapcsolatosan kártérítési igénye nem is volt, önmagában a bontást jelölte meg jogsértő, kártérítést megalapozó tényként).

Miután a felmondás nem volt jogellenes, illetve nem volt jogellenes az alperesnek a büfé elbontásában megnyilvánuló magatartása sem, így a felperes kártérítési keresetének nincs jogalapja. A felperes nem bizonyította azt sem, hogy a bontással a személyiségi joga sérült.

A felperes büféjének az alperes jogelődje által történő elbontására a felperes azon magatartása következtében került sor, hogy az alperes jogelődjének felmondását nem vette tudomásul, a szerződésből reá háruló kötelezettségnek nem tett eleget, ezért az alperessel szembeni birtokvédelmi és kártérítési igénye alaptalan.

A másodfokú bíróság a fenti indokolással a Pp. 253.§ (2) bekezdése alkalmazásával a helyes döntést tartalmazó elsőfokú ítéletet helybenhagyta, és a felperest a Pp. 78.§ (1) bekezdése alkalmazásával kötelezte az alperes fellebbezési perköltsége (ügyvédi munkadíj) valamint a Pp. 78.§ (1) bekezdése és a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§ (2) bekezdése alkalmazásával a felperes illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett fellebbezési illeték megfizetésére.

Zalaegerszeg, 2017. május 4.

Dr. Bányai Tamás sk. . Sifter Ágnes sk. . Zumbók Péter sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró