Pf.20991/2014/5 — Pf.20991/2014/5 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Pf.20.991/2014/5. szám

A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság a I.rendű felperes neve I.r., I.rendű felperes neve II.r. (mindketten:felperesek címe) felpereseknek, I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I.r., II.rendű alperes neve (II.r. alperes címe) II.r. alperesek elleni birtokháborítás megszüntetése iránti perében a Keszthelyi Járásbíróság 6.P.20.947/2013/29. számú ítélete ellen 30. sorszámon előterjesztett alperesi fellebbezés folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet nem fellebbezett részében nem érinti, fellebbezett részében részben megváltoztatja, és a felperesek ingatlanmellett lévő terasz fölött létesített tető elbontására irányuló keresetét elutasítja.

Az alperesek, mint egyetemleges kötelezettek által a felperesek, mint egyetemleges jogosultak részére fizetendő perköltség összegét 80.000.- (nyolcvanezer) Ft-ra leszállítja.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Fellebbezési költségeiket a felek maguk viselik.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alpereseket, hogy a ingatlan szám alatti lakásuk mellett lévő terasz fölött létesített tetőt 30 napon belül bontsák le, a terasz mellé ültetett tujákat pedig 30 napon belül a terasz melletti korlát magasságáig vágják vissza. A felperesek ezt meghaladó keresetét elutasította, kötelezte az alpereseket, hogy 15 nap alatt fizessenek meg egyetemlegesen a felpereseknek 196.000.- Ft perköltséget.

Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a helységnév 3050/2/A/45 hrsz.-ú ingatlanon a felpereseket holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg, míg az alperesek egymás közt egyenlő arányban tulajdonosai a helységnév 3050/2/A/47 hrsz.-ú, a természetben ingatlan szám alatti lakás ingatlannak. Az alperesek a tulajdonukat képező lakás melletti terasz köré a 2008. évben tujasort ültettek, míg a terasz fölé a 2010. évben fémlábakkal alátámasztott áttetsző műanyag tetőt építettek. Az elsőfokú bíróság elfogadva a perben kirendelt szakértő szakvéleményét, megállapította, hogy a tető a felperesi lakás birtokosait a kilátás korlátozásával és az ablakokra gyakorolt árnyékoló hatás kifejtésével a birtoklásban szükségtelenül zavarja, a tujasor pedig a szükségtelen zavarást a kilátás korlátozásával valósítja meg.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ugyanis a szakértő szakvéleményében egyértelműen megállapította, hogy az első felperesi szoba vonatkozásában minden év április 3-a és szeptember 11-e, a másik szoba vonatkozásában pedig március 9-e és október 7-e között jelentkezik a tető legnagyobb árnyékhatása, az első ablaknál az árnyék reggel 9 óráig a szoba ablaka 100 %-át, míg a másik szoba ablakánál annak 32-63 %-át árnyékolja változó mértékben reggel 8 és 9 óra között, az árnyékhatás legkésőbbi időpontja pedig a második szoba ablaka vonatkozásában az április 3. és szeptember 11. közötti időszakban délelőtt 10 óráig tart, amikor a szoba ablaka 25 %-át éri az árnyékoló hatás. Ugyancsak elfogadta az elsőfokú bíróság a szakértő azon megállapítását is, mely szerint a tető és az azt tartó oszlopok a felperesi kilátás elvonására is alkalmasak, míg a tujasor a terasz körüli korlátot meghaladó magassága okán ugyancsak zavaró hatást fejt ki a felperesi ingatlanra, mind a kilátás elvonása, mind pedig a szobák természetes megvilágítása csökkentése okán.

Az elsőfokú bíróság emellett megállapította, az alperesek az e körben megkapott tájékoztatás ellenére nem bizonyították azt, hogy a jelenlegi formában létesített tető lehetséges és szükséges védekezés az alperesi lakást és teraszt érő időjárási hatások ellen, tekintettel arra, hogy e körben az alperesek szakértői vélemény beszerzésére indítványt nem tettek. Ekként tehát az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a tető, illetve a tujasor a felpereseket saját ingatlanuk használatában szükségtelenül zavarja, ezért a tetőt el kell távolítani, míg a tujasort a teraszkorlát magasságáig vissza kell vágni.

Az elsőfokú ítélet ellen előterjesztett fellebbezésükben az alperesek annak megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását kérték. A fellebbezés szerint az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokat nem megfelelően mérlegelte akkor, amikor a felperesek keresetének döntően helyt adott, emellett az elsőfokú bíróság olyan megállapításokat is tett, amelyek a perben beszerzett szakértői véleménnyel ellentétesek, továbbá az alperesek bizonyítékait egyoldalúan figyelmen kívül hagyta. A fellebbezés szerint ugyanis a szakértői véleményből az elsőfokú ítélet szerinti időszakokra vetített árnyékhatás nem vezethető le, tekintettel arra, hogy a szakértői vélemény egyértelműen azt tartalmazza, hogy a szakértő meghatározott napokon vizsgálta az árnyékoló hatást, nem pedig a szakvéleményben megjelölt napok közötti időszakban. Emellett a felperesek fellebbezésükben kifejtették, a felperesi lakásnak a társasházi lakáson belüli elhelyezkedése kedvezőtlen, az alperesi lakásnak helyet adó épületszárny, illetve a felperesi lakás feletti több méterre előrenyúló erkély önmagában kifejt olyan árnyékoló hatást, amely mellett az átlátszó terasztető gyakorlatilag érdemi jelentőséggel nem bír, ahogy az a szakértői vélemény kiegészítésében is egyértelműen megállapítást nyert.

Emellett a fellebbezésben az alperesek kiemelték, a szakvélemény szerint is, délelőtt 10 órát követően a tető már egyáltalán nem árnyékol, ezt követően ugyanis az épület tájolása és a felperesi lakás elhelyezkedése okán a felperesi lakás hátsó két, a perrel érintett ablakát napfényhatás egyáltalán nem éri. Az alperesek ezt meghaladóan előadták, álláspontjuk szerint nyilvánvaló, hogy a tető létesítése nélkül az erkélyekről lefolyó víz, illetve a csapadék közvetlenül károsítaná mind lakásuk teraszát, mind a teraszra vezető erkélyajtót, mind pedig a falakat, ekként tehát kétségkívül szükséges a tető az állagmegóvás szempontjából. Hivatkoztak még az alperesek arra is, hogy a perben bizonyították, a felperesek megtekintett állapotban vették meg a lakást, tisztában voltak tehát azzal, hogy a terasz körül tujasor található, illetve hogy az alperesek teraszukat befedték. Minthogy a felperesi vételkor a jelenlegi állapot állt fenn, utóbb annak megváltoztatását eredménnyel nem kezdeményezhetik.

A felperesek fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.

A fellebbezés alapos a terasz fölött létesített tető vonatkozásában.

A másodfokú bíróság mindenekelőtt megállapítja, az elsőfokú ítélet azon rendelkezése ellen, amellyel az elsőfokú bíróság a marasztalást meghaladó kereseti kérelmet elutasította, a felek fellebbezést nem terjesztettek elő, következésképpen e körben a másodfokú eljárásban az elsőfokú ítélet nyilvánvalóan felülbírálható nem volt a Pp. 253.§ /3/ bekezdése rendelkezéseiből következően.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet azon, az alperesi fellebbezéssel támadott rendelkezésével, amellyel az elsőfokú bíróság a tujasor visszavágását rendelte el, minden tekintetben egyetért, ezért a körben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helyes indokainál fogva hagyta helyben a Pp. 253.§ /2/ bekezdés alapján, egyidejűleg a Pp. 254.§ /3/ bekezdése értelmében mellőzte ezen rendelkezése részletes indokolását.

Az alperesi lakás terasza fölött létesített tető vonatkozásában ugyanakkor a másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helytelenül, a perben beszerzett szakvéleményt nem megfelelően értelmezve állapította meg, alaptalanul figyelmen kívül hagyva az alperesek azon védekezését, mely szerint a tető állagmegóvási célokat szolgál, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet által megállapított tényállásból mellőzni rendelni azt a megállapítást, hogy a tető a felperesi lakás birtokosait a kilátás korlátozásával és ablakokra gyakorolt árnyékoló hatás kifejtésével a birtoklásban szükségtelenül zavarná.

Az ekként módosított tényállásból pedig a tető vonatkozásában az elsőfokú bíróságétól teljességgel eltérő jogi következmények levonása indokolt a következők szerint.

A másodfokú bíróság mindenekelőtt megállapítja, a perrel érintett két lakásingatlan egy városias övezetben lévő társasházban található, társasházon belüli elhelyezkedésük, illetve egyéb tulajdonságuk okán pedig fekvésük kifejezetten előnytelen. A másodfokú bíróságnak meg kell állapítania azt is, hogy az alperesi lakás az építési tervektől eltérően akként került megvalósításra, hogy a felperesi perrel érintett ablakok felé néző hátsó falán egy erkélyajtó került kialakításra, az erkélyajtó elé pedig a beruházó egy teraszt is épített, amely terasz közvetlenül a felperesi lakásingatlan két hálószobai ablaka előtt található. Minthogy az építési hatóság ezen, a tervtől eltérő építkezést a használatbavételi engedély kiadásával mintegy jóváhagyta, a másodfokú bíróságnak nyilvánvalóan ebből a ténybeli helyzetből kellett kiindulni, hozzátéve azt is, hogy mind a felperesek, mind pedig az alperesek a lakás megvásárlásakor ezzel a helyzettel nyilvánvalóan tisztában voltak, és ennek tudomásulvételével vásárolták meg a lakásaikat, amelyekről már a vásárlás állapotában nyilvánvalóan megállapíthatták, hogy az együttélés fokozott alkalmazkodó képességet fog igényelni mindkét lakáshasználói oldal részéről, a lakások közelsége és elhelyezkedése ugyanis nyilvánvalóan a lakások használatához szükséges intim szféra nagymértékű csökkenésével jár önmagában is.

A másodfokú bíróság itt utalni kíván az e körben töretlenül érvényesülő bírói gyakorlatra (pl.: BH 1994. évi 245. számú jogeset), ugyanis a legfelsőbb bíróság több eseti döntésében kifejtette, hogy a városi együttéléssel szükségképpen járó zavarás mértéke önmagában nagyobb annál, mint ami ettől eltérő beépítettségű környezetben érvényesül, ezt a tényt ugyanakkor az érintett ingatlanok tulajdonosai nyilvánvalóan figyelembe kell, hogy vegyék együttélésük során.

A másodfokú bíróság a rendelkezésére álló szakértői vélemény alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben a szakértő nem jelölt meg a szakvéleményében semmiféle olyan időtartamot, amelyre nézve az alperesi tető árnyékoló hatását megállapította volna, ezzel ellentétesen a szakértő kifejtette, a nap látszólagos pályája során egy évben ugyanarra a pontra két nap alkalmával kerül, szakvélemény pedig ezen napokra határozta meg a tető árnyékoló hatását, figyelemmel arra, hogy a felperesi lakás két hátsó ablakát nem csupán az alperesi tető, hanem az alperesi lakást tartalmazó épületszárny, illetve a felperesi lakás felett található erkély is nagymértékben leárnyékolja, az épület rendkívül kedvezőtlen tájolására is figyelemmel.

A szakértő ezen szakvéleményében kimunkálva az egyes kiválasztott naptári napokra jelentkező árnyékolás mértékét, megállapítja, hogy az alperesi tető általi árnyékolás egyetlenegy napon sem jelentkezik reggel 10 órát követően, a kiegészítő szakvélemény pedig (21. sorszám) számítógépes grafikán ábrázolja, hogy az ablakokat ért árnyékhatásból mekkora az épület, illetve a felperesi lakás fölé kinyúló erkély árnyékoló hatása, és ehhez képest külön rácsozott mintán mutatja be a tető árnyékoló hatását. Ezen kiegészítő szakvéleményből egyértelműen kitűnik az ábrák alapján, hogy az épület, illetve az erkély árnyékoló hatásához képest a csupán délelőtt 10 óra előtt megvalósuló tető árnyékhatás elenyészően csekély.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint tehát a szakvéleményből egyértelműen megállapítható, hogy az elsőfokú ítélet szerinti árnyékhatás nem egy több hónapos időintervallumon belül, hanem csupán egyes napokon jelentkezik, emellett pedig az is, hogy a tető árnyékoló hatása töredéke annak az árnyékhatásnak, amit az épület, illetve az erkély jelent. Mindebből következően tehát a másodfokú bíróság álláspontja szerint a tető árnyékhatása okán jelentkező felperesi érdeksérelem jóval alacsonyabb mértékű, mint amilyen méretűnek azt az elsőfokú ítélet beállítja. Itt mérlegelendő mindezeken túlmenően ugyanakkor az is, hogy az elsőfokú bíróság teljességgel alaptalanul állapította meg, hogy az alperesek nem bizonyították, hogy a tető állagmegóvási funkciót is betölt, figyelemmel arra, hogy e körben tájékoztatás ellenére szakértői vélemény beszerzését nem indítványozták.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint ugyanakkor e körben speciális szakismeretre a tényleges helyzet megállapításához szükség nincs, a másodfokú bíróság határozott álláspontja szerint szakismeret nélkül is tényként határozható meg, hogy egy fedetlen terasz az időjárási körülmények okán sokkal jelentősebb környezeti hátrányoknak van kitéve, mint egy olyan, amelyet fedéllel láttak el, utóbbi esetben ugyanis nyilvánvalóan a lehulló csapadékmennyiség töredéke éri el a terasz burkolatát, illetve esetlegesen csapódik fel az alperesi lakás falára, illetve bejárati ajtajára, és ebből következően a terasz elhasználódása jelentős mértékben lelassul, arra is tekintettel, hogy amennyiben azt folyékony csapadék nem éri, úgy az nyilvánvalóan nem tud megfagyni sem, következésképpen a fagy általi károsodás is jóval kisebb.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint teljességgel nyilvánvaló az az alperesi érdek is, amely ahhoz fűződik, hogy a terasz állagát minél nagyobb mértékben sikerüljön megóvniuk, következésképpen a felpereseket ért hátrány szükségessége, vagy szükségtelensége körében ezen alperesi érdek is kifejezetten mérlegelendő, ellentétben az elsőfokú bíróság álláspontjával.

A másodfokú bíróság pedig ehelyütt visszautalni kíván az általa korábban kifejtettekre, ismételten meg kell, hogy állapítsa, a lakások egymáshoz rendkívül közel vannak, azok elhelyezkedése nagymértékben kedvezőtlen, következésképpen a tulajdonosoktól fokozott alkalmazkodás várható el az együttélés érdekében, a felek lakásaikat ezen tulajdonságaik ismeretében vásárolták meg, következésképpen tudomásul kell venniük azt, hogy bármely beavatkozás az épület jellegéből következően esetlegesen nagyobb hatással jár a másik félre, és ehhez a tőlük elvárható magatartás tanúsítása mellett alkalmazkodniuk kell.

Mindezek alapján tehát a másodfokú bíróság meggyőződése szerint a terasz fölötti tető elhelyezése az alperesi állagmegóvó érdekre figyelemmel a felperesi lakás hátsó része kifejezetten előnytelen tulajdonságaira is tekintettel az árnyékolással szükségtelenül nem zavarja a felperesi lakás mindenkori birtokosait, miután az árnyékolást döntően az épület, illetve a lakás feletti erkély valósítja meg, és az alperesi tető árnyékhatása csupán délelőtt 10 óráig jelentkezik leghosszabb idejében is.

Az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben a perben beszerzett fényképfelvételekből egyértelműen megállapítható az is, hogy a felperesi lakás érintett ablakai hálószoba ablakok, azok pedig ipari területre néznek, ehhez képest a csupán az első ablakból látható fém tartó állvány semmiféle olyan kilátás-megvonást nem jelent a felperesek szempontjából, ami a lakás használhatóságát negatívan befolyásolná arra is figyelemmel, hogy a szobák hálószoba jellegéből következően a felperesek az ingatlanban tartózkodásuk idején döntően az ellenkező oldalon lévő nappali, s egyéb helyiségeket használják azok rendeltetéseinek megfelelően.

A másodfokú bíróság tehát összefoglalva az előzőekben kifejtetteket, ismételten megállapítja, a felperesi lakás hátsó szobái árnyékolását döntően a társasház épület tulajdonságai okozzák a felpereseknek, a teraszon lévő tető létesítéséhez az alpereseknek állagmegóvás okán érdekük fűződik, ezen érdekre is figyelemmel pedig az ügy összes körülményeiből következően a tető szükségtelenül a felpereseket az ingatlanuk használatában az érintett szobák funkciójára is figyelemmel nem zavarja.

A másodfokú bíróság ezért az elsőfokú ítéletet e körben a Pp. 253.§ /2/ bekezdés alapján megváltoztatta, és a felpereseknek a tető elbontására irányuló kereseti kérelmét elutasította.

A másodfokú bíróság döntése okán az elsőfokú eljárásban a felek hozzávetőleg egyenlő mértékben lettek pernyertesek és pervesztesek, ezért a másodfokú bíróság az alperesek által a felperesek részére fizetendő elsőfokú perköltség összegét a Pp. 81.§ /1/ bekezdése alapján leszállította azzal, hogy a felek saját költségeiket viselni kötelesek, míg az alperesek a felperesek részére meg kell, hogy fizessék a felperesek által előlegezett szakértői költség 50 %-tát, amelynek összege kerekítve 80.000.- Ft.

A fellebbezési eljárásban a felek egyenlő mértékben lettek pernyertesek és pervesztesek, ezért a másodfokú bíróság akként rendelkezett, hogy a felek költségeiket viselni kötelesek.

Zalaegerszeg, 2015. február 5.

dr.Sifter Ágnes sk. dr.Bányai Tamás sk. .Zumbók Péter sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

A kiadmány hiteléül:

Molnárné Lábodi Erika tisztviselő