Pf.20972/2010/4 — Pf.20972/2010/4 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 3.Pf.20.972/2010/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a felperesi pártfogó ügyvéd neve pártfogó ügyvéd (a felperesi pártfogó ügyvéd címe) által képviselt felperes neve (a felperes címe) felperesnek, alperes képviselője ügyvéd (alperesi képviselő címe) által képviselt I.rendű alperes neve (felperes, alperes címe szám alatti lakos, tartózkodási hely: alperes tartozkodási helye alperes ellen 4.300.000.- Ft és járulékai megfizetése iránt indított perében a Zalaegerszegi Városi Bíróság 12.P.20.687/2009/20. számú ítélete ellen az alperes által 21. sorszám alatt bejelentett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet azzal hagyja helyben, hogy az alperesnek a kereseti és fellebbezési illetékben az állam javára történő marasztalását mellőzi és megállapítja, hogy ezeket a költségeket az állam viseli.

A feljegyzett fellebbezési illetéket az állam viseli.

A felperes pártfogó ügyvédjének fellebbezési költségét az alperes viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 4.300.000.- Ft-ot, ezen összeg után 2008. december 12-től a kifizetés napjáig - félévente változóan - a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő késedelmi kamatot. Kötelezte az alperest, hogy adóhatósági felhívásra fizessen meg a Magyar Állam javára 283.800.- Ft feljegyzett kereseti és fellebbezési illetéket. Akként rendelkezett, hogy a felperes pártfogó ügyvédjének díját, és egyéb felmerült költségeit az alperes maga viseli.

Az ítéletben megállapított tényállás szerint a helység neve társasházi lakás hrsz.-a hrsz. alatti társasházi lakás tulajdonosa az alperes volt, a felperest az ingatlanon az ingatlannyilvántartásba bejegyzett holtig tartó haszonélvezeti jog illette meg. Az ingatlan vásárlásakor, annak vételárát az alperes szülei, a felperes, illetve házastársa fizették ki. A 2005. július 15-én létrejött adásvételi szerződéssel az alperes, mint tulajdonjog eladó, és a felperes, mint haszonélvezeti jog eladó a lakást értékesítették a vevő neve vevőnek 21.750.000.- Ft vételárért. A vételárat teljes egészében az alperes vette fel, abból a haszonélvezeti jog ellenértékét - 4.300.000.- Ft-ot - a felperes részére felszólítás ellenére nem fizette meg.

Az elsőfokú bíróság az alperes bizonyítási indítványai alapján lefolytatott bizonyítási eljárás alapján sem látta megállapíthatónak, hogy a felek között olyan megállapodás jött létre, amelynek alapján az alperes a haszonélvezeti jog ellenértékét megtarthatná. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint az alperes sikerrel nem hivatkozhat a felperesnek az ingatlannyilvántartásba is bejegyzett holtig tartó haszonélvezeti joga megszűnésére. Miután a felperes haszonélvezeti jogáról a 2005-ben kötött szerződéssel lemondott, a visszterhesség vélelme alapján azt nem ellenszolgáltatás nélkül tette, a visszterhesség vélelmét a megismételt eljárás során az alperes nem tudta megdönteni.

Az elsőfokú bíróság nem fogadta el az alperes beszámítási kifogását sem. Az alperes - többek között - arra hivatkozott, hogy az ingatlana eladásából származó vételárból részben a felperes által lakott ingatlant újította fel.

Miután ezen ingatlan tulajdonosa 1/3 részben az alperes, így az elsőfokú bíróság megítélése szerint az állagmegóvási kötelezettség őt is terheli, illetve a egyházi intézmény neve részére átutalt összeg tekintetében pedig nem nyert bizonyítást az, hogy a felperes a alapítvány neve a felperes megbízásából a haszonélvezeti jog alperest megillető ellenértéke terhére támogatta.

A felperes ápolásának ellenértékére történő hivatkozást pedig az elsőfokú bíróság azért nem fogadta el, mert az alperes a felperes közvetlen hozzátartozója, aki a Csjt. alapján is köteles a felperes tartására, gondozására, amely tevékenység utólag visszterhessé nem tehető.

Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, annak megváltoztatását, és a kereset elutasítását, a felperes perköltségben való marasztalását kérte.

Fellebbezésében új tényt nem állított, ugyanakkor álláspontja szerint az elsőfokú ítélet számára súlyosan méltánytalan, és igazságtalan. Nem vitatta, hogy a felperes haszonélvezeti joga néhai házastársával együtt feltüntetésre került a felperes korábbi, a helység neve az ingatlan hrsz.-a hrsz. alatt felvett, a természetben az ingatlan címe szám alatti ingatlanára. Ugyanakkor álláspontja szerint a haszonélvezeti jog feltüntetésére biztosíték jelleggel került sor, abból a célból, hogy az alperes a szülei által előlegezett vételár visszafizetését biztosítsa. A felperes tagadásával szemben állította, hogy a felperes, illetőleg néhai házastársa előlegezett vételárat az alperes a szüleinek, így a felperesnek visszafizette, amelyet az elsőfokú eljárásban kihallgatott tanúk is alátámasztottak. Álláspontja szerint ezt támasztja alá az is, hogy a felperesnek csupán az ingatlan eladását követő 3 évvel jutott eszébe az, hogy a haszonélvezeti jog ellenértékét az alperestől követelje.

Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor beszámítási kifogását elutasította. Előadta, hogy bár az az ingatlan, amelynek felújítására fordította a vételár egy részét, valóban 1/3 részben az alperes tulajdonában áll, azonban az ingatlanban évtizedek óta életvitelszerűen a felperes lakik, azt kizárólag ő használja, és lényegében ő rendelkezett arról, hogy az alperes által átvett vételárból történjék meg a felperes által lakott ingatlan felújítása. Ugyancsak a felperes nyomására került sor arra, hogy az alperes a vételárból 1.000.000.- Ft-ot felajánljon a az intézmény helységneve egyházi intézmény neve részére a Cimbal freskók felújítására. A felperes részére nyújtott tartás kapcsán pedig arra hivatkozott, hogy ez a kötelezettség nem egyedül őt, hanem az összes tartásra képes gyermeket terheli, ehhez képest az alperes három éven keresztül napi 24 órában gondozta a felperest. Az alperes a fellebbezési eljárásban további kilenc tanú meghallgatását kérte, akik a felek körülményeire, illetőleg a felújítási munkálatokra, és az alperes által a felperes részére nyújtott ápolásról tudnak nyilatkozni.

A felperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

A fellebbezés alaptalan.

A fellebbezési eljárás során az alperes újabb okiratot terjesztett a bíróság elé, és kérte annak figyelembevételét. Az új bizonyíték kapcsán előadta, hogy azt iratrendezés közben a fellebbezés előterjesztését követően találta meg. Az alperes által hivatkozott bizonyíték egy füzet, amelyet az a személy - a lakás korábbi tulajdonosa neve - vezetett, akitől az alperes a budapesti lakást vásárolta, és amelyben a korábbi tulajdonos elismerte a vételár részletekben történő megfizetését. Az alperes azt állította, hogy egyrészt a lakás korábbi tulajdonosa neve részére fizetett havonta 1.500.- Ft vételárrészletet, amelyet nevezett a füzetben való feltüntetéssel elismert, másrészt a szüleinek is fizetett havonta 1.500.- Ft-ot az általuk előlegezett vételárra tekintettel. Azt állította, hogy bár a lakás korábbi tulajdonosa neve eladó 1977. február 4-én kelt nyilatkozata szerint a még fennálló 60.000.- Ft tartozást az alperes megfizette, a továbbiakban is fizetett az eladó részére 1.500.- Ft-ot havonta, amely a füzetben feltüntetésre került. Előadta azt is, hogy a szülei is részletekben fizették az eladónak a vételárat, a 360.000.- Ft vételárat a szülők úgy fizették meg, hogy azt az alperes részére előlegezték, és ezt az alperes utóbb visszafizette.

Az alperes fellebbezése a fellebbezési eljárásban általa hivatkozott okirati bizonyítékra figyelemmel is alaptalan.

Az alperes által bemutatott okirat tartalma, illetőleg az alperes nyilatkozata között ellentmondás mutatkozik, nem tudta ugyanis megindokolni az alperes, mi az indoka annak, hogy ha 1977. február 4-én az eladó igazolta, hogy a vételárhátralék megfizetésre került, miért kellett a továbbiakban is havi 1.500.- Ft vételárrészletet megfizetni, de az ügy eldöntése szempontjából nem ennek, hanem annak van jelentősége, hogy az alperes saját előadása szerint (a tárgyalási jkv. száma sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 2. oldal) a lakás teljes vételárát, 360.000.- Ft-ot a szülők fizették ki, és az alperes 60 hónapon át havi 1.500.- Ft-ot törlesztett ezért a szülőknek.

Az alperes álláspontja az volt, hogy a felperes, illetőleg néhai házastársa haszonélvezeti joga biztosítékként került kikötésre, illetőleg az ingatlannyilvántartásba feltüntetésre, azért, hogy az alperes a szülők részéről előlegezett vételárat visszafizesse. Ugyanakkor az alperes saját nyilatkozata szerint is 60 X 1.500.- Ft-ot, azaz összesen 90.000.- Ft-ot fizetett vissza a szülők részére, ezt a tényt kívánta az általa meghallgatni kért tanúkkal is igazolni. a tanú neve kellő bizonyító erővel nem rendelkező tanúvallomása arra vonatkozott, hogy az alperes 60 hónapon keresztül fizetett 1.500.- Ft-ot a szülei részére. Mindebből az következik, hogy az alperes saját előadása szerint sem fizette vissza a szüleinek a teljes megelőlegezett vételárat, így az alperes teljesítése következtében a szülők javára kikötött haszonélvezeti jog nem szűnt meg. Az alperes által a fellebbezési eljárásban bemutatott okiratok egyébként sem igazolják a szülők részére történő fizetés tényét, csupán az eladó részére történő részletfizetést.

Mindebből következően az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy miután a vételárat a lakás eladása után teljes egészében az alperes vette fel, annak ellenére, hogy a felperes a haszonélvezeti jogáról a 2005-ben kötött szerződésben ellenérték fejében mondott le, az alperes a haszonélvezeti jog ellenértékét a felperes részére köteles megfizetni.

Ezek után azt kellett megvizsgálni, hogy az alperes beszámítási kifogását az elsőfokú bíróság helytállóan utasította-e el, vagy az alperes a felperessel szemben fennálló 4.300.000.- Ft-os tartozásába beszámíthatja-e a beszámítási kifogásában megjelölt összegeket.

Az alperes beszámítási kifogása kapcsán a másodfokú bíróság teljes egészében egyetért az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával, azt megismételni nem kívánja. Az elsőfokú ítéletben a beszámítási kifogás kapcsán kifejtett jogi álláspontra tekintettel ebben a körben további bizonyítás lefolytatása nem indokolt, mert nem a beszámítási kifogásban megjelölt összeg mértéke vitás, hanem a jogalapja hiányzik.

Miután tehát az alperes az általa felvett vételárból a felperes részére köteles megfizetni a felperes haszonélvezeti joga ellenértékét, beszámítási kifogása pedig alaptalan volt, a másodfokú bíróság a Pp. 253.§ /2/ bekezdése alkalmazásával a megalapozott, és helyes döntést tartalmazó elsőfokú ítéletet a per főtárgya tekintetében helybenhagyta.

Ugyanakkor a másodfokú bíróság észlelte, hogy az alperes teljes személyes költségmentesség kedvezményében részesült, ennek ellenére az elsőfokú bíróság az alperest kötelezte a kereseti és fellebbezési illeték megfizetésére. E körben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a 6/1986. (VI.26.) IM.r. 14.§-a alkalmazásával mellőzte az alperesnek az állam javára járó illetékben való marasztalását, és megállapította, hogy ezeket a költségeket az állam viseli, ugyancsak az állam viseli az alperes ismételt fellebbezésére feljegyzett fellebbezési illetéket is a 6/1986. (VI.26.) IM.r. 14.§-a alapján.

Miután az alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, a felperes pártfogó ügyvédjének fellebbezési költségét a Pp. 78.§ /1/ bekezdése értelmében az alperes viseli, melynek összegét a Jogi Segítségnyújtó Szolgálat fogja megállapítani.

Zalaegerszeg, 2010. június 22.

dr.István Anna sk. dr.Sifter Ágnes sk. dr.Bányai Tamás sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

A kiadmány hiteléül:

Molnárné Lábodi Erika tisztviselő