Pf.20907/2016/8 — Pf.20907/2016/8 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Pf.20.907/2016/8. szám

A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság a Gelesits és Társa Ügyvédi Iroda (9700 Szombathely, Kőszegi u. 2. I/2., ügyintéző: ügyvéd neve) által képviselt felperes neve, címe felperesnek a pártfogó ügyvéd neve pártfogó ügyvéd (8900 Zalaegerszeg, Békeligeti u. 1. I/106.) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Nagykanizsai Járásbíróság 1.P.20.660/2015/12. számú ítélete ellen az alperes 17. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán indult másodfokú eljárásban nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 68.500.(hatvannyolcezer – ötszáz) Ft fellebbezési perköltséget.

A feljegyzett fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az alperes párfogó ügyvédjének első és másodfokú eljárásban felmerült díját a felperes nem köteles viselni.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helyes indokainál fogva hagyta helyben a Pp. 253.§ (2) bekezdése és 254.§ (3) bekezdése alapján; az elsőfokú bíróság döntésével mindenben egyetért, ezért saját határozata részletes indokolását mellőzi. Az alperes fellebbezésében foglaltakra figyelemmel ugyanakkor a következőket tartja szükségesnek kiemelni:

Az elsőfokú eljárásban lefolytatott bizonyítás, különösen a beszerzett büntető ügyiratok, illetve felszámolási ügyiratok alapján egyértelműen megállapítható volt az alperes kártérítési felelőssége, és a másodfokú bíróság teljes egészében egyetért az elsőfokú bírósággal abban is, hogy a kármegosztás alkalmazásának miért nem volt helye. E körben a másodfokú bíróság rámutat arra is, hogy az alperes által képviselt alperes által képviselt kft. és a felperesi cég között évek óta fennálló tartós jogviszony volt, ezért az nyilvánvalóan nem volt elvárható a felperestől, hogy minden egyes számlakiállítás előtt megbizonyosodjon az alperes által képviselt cég létezéséről. Egyebekben a másodfokú bíróság e körben is csupán utal az elsőfokú bíróság által helyesen kifejtett jogi érvekre. A fellebbezésben foglaltakkal szemben az elsőfokú bíróság nem sértette meg az elsőfokú eljárás szabályait, amikor az alperest nem figyelmeztette semmilyen bizonyítandó tényről, illetve bizonyítási teherről, ugyanis az alperesnek az elsőfokú eljárás során nem volt olyan tényállítása, amit bizonyítania kellett volna. Az a körülmény, hogy a kft. neve. az esetleges ÁFA különbözetet visszautalta-e a felperesi társaságnak, az elsőfokú eljárás során fel sem merült, erre az alperes egyedül a fellebbezésében hivatkozott, sőt az elsőfokú eljárásban tett személyes nyilatkozatában ennek ellenkezőjét állította (9. sorszámú jegyzőkönyv 4. oldal 1. bekezdés).

Az alperes a másodfokú eljárásban is teljes egészében pervesztes lett, költségmentessége folytán a feljegyzett fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§ (1) bekezdése és 14.§-a folytán az állam viseli, ugyanakkor a Pp. 86.§ (3) bekezdése folytán köteles az alperes a felperesnek a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§ (2) bekezdés a) pontja, illetőleg (5) és (6) bekezdései alapján megállapított 50.000.-Ft + ÁFA összegű ügyvédi munkadíjként és 5.000.-Ft utazási költségként felmerülő perköltséget megfizetni.

A jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény rendelkezései értelmében a bíróság arról nem rendelkezhetett, hogy az alperes pártfogó ügyvédjének felmerült költségét ki viseli; az alperes pervesztességére figyelemmel ezért csupán azt állapította meg, hogy az első és másodfokú pártfogó ügyvédi díj viselésére az ellenérdekű fél, azaz a felperes nem köteles.

Zalaegerszeg, 2017. január 10.

dr. Sifter Ágnes sk. . Csejtei Péter sk. . Bányai Tamás sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró