Pf.20900/2014/8 — Pf.20900/2014/8 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Pf.20.900/2014/8. szám

A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság dr.Galambos Gergely ügyvéd (ügyvéd címe.) által képviselt I.rendű felperes neve (I.r. felperes címe.) I.r. és II.rendű felperes neve (II.r. felpres címe.) II.r. felpereseknek, dr.Bősze Ferenc ügyvéd (ügyvéd címe.) által képviselt Alperes neve(alperes címe) alperes ellen 3.750.000.- Ft és járulékai megfizetése iránt indított perében a Keszthelyi Járásbíróság 5.P.20.454/2012/41. sorszámú ítélete ellen az alperes által 43. sorszám alatt bejelentett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy az alperes a marasztalási összegeket, és az elsőfokú perköltséget megfizetni, illetve az ingóságokat kiadni a felpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak köteles.

Felhívja az alperest, hogy leletezés terhe mellett fellebbezésére rójon le további 113.200.- (száztizenháromezer-kétszáz) Ft fellebbezési illetéket.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesek, mint egyetemleges jogosultak részére 120.000.- (százhúszezer) Ft fellebbezési perköltséget.

Az alperes saját költségét viselni köteles.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek legkésőbb 15 napon belül 3.750.000.- Ft-ot, valamint ennek 2012. április 4. napjától a kifizetés napjáig járó, a mindenkori naptári félévet megelőző napon érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű kamatát. Kötelezte az alperest, hogy adjon ki a felpereseknek szakértő neve vadászati szakértő 34. számú szakértői véleménye 4. oldalán felsorolt 1, 3, 4, 5, 6, 8, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16. sorszám alatt megjelölt vadászlest, és egy önetetőt összesen 965.000.- Ft értékben, legkésőbb 15 napon belül. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek legkésőbb 15 napon belül 450.000.- Ft-ot kútfúrás és szivattyú ellenértékeként, kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek legkésőbb 15 napon belül 823.020.- Ft perköltséget, azzal, hogy az ezt meghaladó költség az állam terhén marad.

Az ítéletben megállapított tényállás szerint a felperesek, akik az alperesi vadásztársaság tagjai, 2006 májusában szóban megállapodtak az alperes akkori elnökével, személynév1, valamint személynév2 vadászmesterrel arról, hogy 7.500.000.- Ft egyszeri befizetéssel, illetve évi 2.000.000.- Ft-os díjfizetés ellenében vadászati jogot kapnak a felperes később megszerzendő 24. számú vadászterületén. A felperesek 2006 májusában 7.500.000.- Ft-ot átadtak személynév2 vadászmesternek, aki 2006. május 12-én az I.r. felperes nevében azt befizette az alperesbank neve vezetett számlájára.

A 24. számú vadászterület kialakítására 2007. március 1. napjával került sor.

A peres felek között 2007. március 1-jét megelőzően pontosan meg nem állapítható időpontban írásban szerződés jött létre. A szerződésben az alperes 2007. április 1. napjától 2017. március 31. napjáig az alperes 24. számú vadászterületén kizárólagos vadászati lehetőséget biztosított a felperesek számára a szerződésben tételesen megjelölt fajtájú és mennyiségű vadra azzal, hogy a vadhús a vadásztársaság tulajdona marad.

A felperesek ennek ellentételezésként azt vállalták, hogy évente 750.000.- Ft-ot megfizetnek azzal, hogy ez az összeg a 2006. május 12-én befizetett összeggel 10 évre előre megfizetésre került. Vállalták továbbá minden év április 15. napjáig évi 2.000.000.- Ft megfizetését. Vállalták a vadföld megműveléséhez szükséges vetőmag, műtrágya, illetve permetezőszer biztosítását, valamint azt is, hogy saját költségükön magasleseket, etetőautomatákat helyezhetnek el, azzal, hogy az utóbbiak a tulajdonukban maradnak, és a szerződés megszűnését követő négy héten belül saját költségükön elszállíthatják azokat.

Az alperes 2007. április 21-i közgyűlésén az alperes akkori elnöke, személynév1 a megkötött szerződésről a tagságot tájékoztatta, a közgyűlés jegyzőkönyve szerint a közgyűlés a megállapodást egyhangú szavazattal elfogadta.

A 2007-ben létrejött szerződést megelőzően is kötöttek a felek szerződést egy-egy vadászati évre. Ezen szerződések szerint a felperesek 2.000.000.- Ft éves összeg kifizetése ellenében vadászhattak az alperes területén.

A felperesek 2007-től 2009-ig 16 db magaslest építtettek, illetve részben Ausztriából behozott magasleseket állíttattak fel, valamint kutat fúrattak, amelybe szivattyút helyeztek el, és egy önetetőt is elhelyeztek. A fúrt kút és a szivattyú összértéke 450.000.- Ft, a 16 db magaslesből a felperesek által kiadni kért magaslesek értéke 880.000.- Ft, az önetető 85.000.- Ft értékű.

Az elsőfokú bíróság nem fogadta el az alperes azon védekezését, hogy a felek között 2007 elején nem jött létre 10 évre vadászati szerződés, kizárólag az adott vadászati évre kötöttek a felek évente szerződéseket.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a 10 évre szóló szerződés létrejöttét támasztja alá a felperesek részéről a 7.500.000.- Ft megfizetése, valamint a Pécsi Ítélőtábla Pf.I.20.344/2012/2. számú ítéletében megállapított tényállás is, továbbá kétségessé teszi az alperesi előadást az, hogy az általa becsatolt A/13/I. szám alatti vadászati szerződés dátuma nyilvánvalóan javított.

Az elsőfokú bíróság a felek jogviszonyát a 2007 elején létrejött un. „négyoldalas” szerződés alapján elbírálva megállapította, hogy az alperes jogszerűtlenül függesztette fel 2011. március 16. napján a felperesek vadászati jogát, ezért a felperesek a szerződés 4.2. pontja értelmében jogszerűen mondták fel a szerződést a jövőre nézve, ezért az öt évre előre kifizetett bérleti díj – 3.750.000.- Ft – a felpereseknek visszajár, illetve az alperes köteles kiadni a felperesek által létesített magasleseket, önetetőt, illetve megfizetni a kútfúrás és szivattyú ellenértékét.

Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróságnak új eljárás lefolytatására történő utasítása érdekében.

Fellebbezését arra alapította, hogy az elsőfokú bíróság tévedett, amikor ítéletét az un. „négyoldalas” szerződésre alapította, miután az alakilag érvénytelen, úgy kell tekinteni, mintha meg sem kötötték volna, továbbá az elsőfokú bíróság a hibás bírói mérlegelésből szükségszerűen következtetett arra, hogy a felperesek vadászati jogának felfüggesztésére az alperes nem volt jogosult és ezáltal a felperesek jogosultak voltak a szerződés felmondására a jövőre nézve, így visszajár részükre 3.750.000.- Ft. Fellebbezésében az alperes ezen túlmenően arra hivatkozott, hogy a „négyoldalas” szerződés nyilvánvaló és aránytalan előnyt biztosított a felperesek részére, amely önmagában kétségessé teszi a szerződés valódiságát, illetve a felpereseknek tételesen el kellett volna számolniuk a kilövött vadak értékével, tévedett az elsőfokú bíróság, amikor ezt az elszámolást nem végezte el.

A fellebbezési határidő lejártát követően a másodfokú bírósághoz intézett „fellebbezés kiegészítése” tárgyú beadványában az alperes arra hivatkozott, hogy a II.r. felperes a 2007-től kezdődő 10 éves vadászati ciklust megelőzően nem volt az alperes tagja, nem is vadászott az alperes vadászterületein, így korábban nem is szerepelhetett szerződő félként, ez pedig azt az alperesi védekezést támasztja alá, hogy az alperes által csatolt egyoldalas megállapodás 2007-et követően jöhetett csak létre, és a dátum átjavítására pedig azért került sor, mert az alperes korábbi szerződésmintát használt.

Az elsőfokú eljárásban előadottakat megismételve arra hivatkozott, hogy a „négyoldalas” szerződés tartalma bűncselekményt valósított meg.

Az alperes ezen beadványában kifejtette az I.r. felperes által állítása szerint a vadásztársaság részére átadott autóval kapcsolatos álláspontját, illetve ismertette az I.r. felperesnek ezzel összefüggésben a büntető eljárásban tett nyilatkozatát.

A felperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet helybenhagyását és az alperes perköltségben történő marasztalását kérték, álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű és helytálló mérlegelése alapján jutott arra a következtetésre, hogy a felek között 2006 májusában szóbeli, illetve 2007 elején írásbeli szerződés jött létre, ez utóbbi szerződés alapján a felperesek az általuk az alperes részére átadott 7.500.000.- Ft, valamint évente fizetendő összeg ellenében 10 évre vadászati jogot szereztek az alperes vadászterületén, és miután az alperes jogosulatlanul függesztette fel a felperesek vadászati jogát, így a jövőre nézve jogszerűen mondták fel a szerződést, amellett, hogy a szerződés egyébként is indokolás nélküli felmondási jogot biztosított a felperesek részére. Ugyancsak a szerződés alapján helytállóan döntött az elsőfokú bíróság arról is, hogy a felperesek részére az alperes köteles kiadni az általuk létesített vadászleseket, illetve önetetőt, valamint megtéríteni a vaditató létesítésének költségét. Álláspontjuk szerint személynév1 volt vadásztársasági elnök tanúvallomása igazolja, hogy a vadérték a felek között elszámolásra került.

Álláspontjuk szerint annak ellenére, hogy az alperes a felek közti szerződés értékaránytalanságára hivatkozott, erre vonatkozóan bizonyítást nem ajánlott fel, illetve nem jelölte meg azt sem, hogy miért tekinthető a vadászati szerződés alakilag érvénytelennek.

Hivatkozott arra is, hogy a Zalaegerszegi Törvényszék 6.P.21.812/2010/45. sorszámú, illetve a Pécsi Ítélőtábla Pf.I.20.344/2012/2. sorszámú jogerős ítéleteiben már egyszer vizsgálta a perbeli szerződést, és azt nem találta érvénytelennek.

Kérték, hogy az alperes által a fellebbezés kiegészítéséhez csatolt okiratokat a másodfokú bíróság rekessze ki a mérlegelés köréből a Pp. 235.§ /1/ bekezdésében foglaltakra figyelemmel.

Kifejtették, hogy az alperes fellebbezés kiegészítésében felhozottakkal szemben az I.r. alperesnek a rendőrségi jegyzőkönyvben tett nyilatkozatai nem állnak ellentétben a jelen perben tett előadásával.

Az alperes a fellebbezési eljárásban a fellebbezését ismételten kiegészítette Pf.5. sorszámú beadványában, ebben vitatta, hogy az alperesnek a felperesek által átadott 7.500.000.- Ft-ra azért lett volna szüksége, mert újabb vadászterületet kívánt megszerezni, álláspontja szerint ezt semmilyen bizonyíték nem támasztotta alá, amennyiben pedig az azt szolgálta, hogy azért 10 éven át a szerződés szerinti vadmennyiséget a felperesek kilőhetik, a trófeát és a húst elvihetik, az azt jelentené, hogy évi 750.000.- Ft ellenében 28-30.000.000.- Ft ellenértékhez jutottak volna, amely „büntetőjogi tényállási elem”.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság érdekelt tanúk vallomásaira alapítottan állapította meg, hogy a felek között a „négyoldalas” szerződés létrejött, ugyanakkor az alperes kifejtette, és okszerűen megindokolta, hogy „egyoldalas” szerződés miért nem lehet 2007 előtti.

Szerinte a kútfúró díjának kifizetését, illetve a szivattyú ellenértékének megfizetését a felperesek nem bizonyították, illetve a magaslesekkel kapcsolatosan a felperesek csak annyit bizonyítottak, hogy 3 db felépítményt hoztak be országnáv, ezek azonban még nem magaslesek, azokat az alperes alkalmazottai létesítették munkaidőben.

Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem tárta fel a perben a felperesek és személynév3, valamint személynév4 tanúk viszonyát, holott a 6.P.21.812/2010. számú eljárás adataiból is megállapítható, hogy közöttük érdekazonosság, illetve függőség állt fenn, amely megállapítható a felperesek által biztosított osztrák rendszámú autó sorsából is.

A fellebbezés alaptalan.

A Pp. 234.§ /1/ bekezdése szerint „a fellebbezés határideje a határozat közlésétől (219.§) számított 15 nap, váltóperekben 3 nap.”

Az alperes a fellebbezési határidőben előterjesztett fellebbezésében kizárólag az elsőfokú ítélet jogalapja tekintetében támadta az elsőfokú ítéletet, azt vitatta, hogy az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a felek között létrejött 2007 elején az un. „négyoldalas” szerződés.

A marasztalás összegét sem a fellebbezésben, sem annak első kiegészítésében nem támadta, kizárólag Pf.5. sorszámú, a tárgyalást megelőzően előterjesztett beadványában hivatkozott arra, hogy álláspontja szerint a felperes a marasztalási összeg tekintetében az összegszerűséget sem bizonyította.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a Pp. 234.§ /1/ bekezdésében foglaltakkal, illetve a jóhiszemű pervitel követelményével ellentétes lenne, ha a másodfokú bíróság érdemben vizsgálná az alperes Pf.5. sorszámú fellebbezés kiegészítésében szereplő összegszerűségre vonatkozó „fellebbezését”, ez a fellebbezési határidő kiterjesztését jelentené. Nincs eljárásjogi lehetőség olyan rendelkezés megtámadására, amit a fellebbezési határidőben a fél nem tett meg.

A fellebbezés Pf.5. sorszámú kiegészítésében az alperes indítványozza személynév5 tanúkénti meghallgatását is, ugyanakkor erre a Pp. 235.§ /1/ bekezdése nem ad lehetőséget.

A határidőben előterjesztett fellebbezésben az alperes kizárólag amiatt támadta az elsőfokú ítéletet, hogy az elsőfokú bíróság valósnak fogadta el a felek közti „négyoldalas” szerződést, és a jogvitát ennek alapján bírálta el.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást a szükséges és felajánlott bizonyítás lefolytatását követően a bizonyítékok okszerű, a Pp. 206.§ /1/ bekezdésében foglaltaknak megfelelő mérlegelésével állapította meg, és helytálló az annak alapján meghozott döntése is.

A felperesek személynév1 – azt alperes korábbi elnökével –, illetve személynév 2 vadászmester tanúval egyezően adták elő a „négyoldalas” szerződés létrejöttének indokait, körülményeit, továbbá az alperes 2007. április 21-i közgyűlésének jegyzőkönyve az alperes állításával szemben egyértelműen tartalmazza, hogy a felek között 2007 elején létrejött szerződést az alperes elnöke a közgyűléssel ismertette, és a közgyűlés azt jóváhagyta. A közgyűlési jegyzőkönyvet aláírták azok a vadásztársasági tagok is, akik az elsőfokú eljárásban tanúként tagadták azt, hogy a szerződés ismertetése a közgyűléssel megtörtént.

Az elsőfokú bíróság helytállóan hivatkozott arra, hogy az un. „négyoldalas” szerződést a Zalaegerszegi Törvényszék, illetve a Zalaegerszegi Törvényszék ítéletének felülvizsgálata során a Pécsi Ítélőtábla Pf.I.20.344/20012/2. számú ítéletében is valónak fogadta el. A korábbi jogerős ítélet indokolásának nincs jogereje, de az is az elsőfokú bíróság álláspontját támasztja alá.

A becsatolt német nyelvű feljegyzéssel tartalmát tekintve azonos a „négyoldalas” szerződés, az tehát kétséget kizáróan megállapítható, hogy ez a szerződés a felek között 2007 év elején létrejött, az abban foglaltakat a felek mindaddig teljesítették, amíg az alperes a felperesek vadászati jogát fel nem függesztette.

Nem tartozik a jelen ügyre az I.r. felperes által az alperes, vagy személynév2 részére átadott autó sorsa, így az azzal kapcsolatos alperesi okfejtések irrelevánsak, illetve a „négyoldalas szerződés” létrejötte az alperes által érdekeltnek minősített személynév2 tanúvallomása figyelmen kívül hagyásával is megállapítható.

Az alperes fellebbezésében, illetőleg fellebbezés kiegészítéseiben hivatkozik arra, hogy a „négyoldalas” szerződés a felperesek számára indokolatlan – a bűncselekmény határát súroló, illetve elérő – előnyt biztosít, ugyanakkor kifejezetten akként nyilatkozott, hogy a szerződés érvénytelenségére nem kíván hivatkozni, ezen a címen a szerződést nem támadta meg, illetve ezzel kapcsolatos igényét kifogásként sem érvényesítette. Ezért ezzel kapcsolatosan az elsőfokú bíróságnak nem kellett állást foglalnia, nem kellett vizsgálnia azt sem, hogy a megfizetett 7.500.000.- Ft-on, illetve az évente befizetett 2.000.000.- Ft-on túl a felperesek kötelesek voltak-e elszámolni a kilőtt vadakkal, ez az elszámolás megtörtént-e, mert az alperes nem csupán a szerződés érvénytelenségével kapcsolatos igényt nem érvényesített, hanem az elszámolással kapcsolatosan sem terjesztett elő viszontkeresetet vagy beszámítási kifogást. Nincs ugyanakkor elzárva az alperes attól, hogy esetleges elszámolás iránti igényét külön eljárásban érvényesítse.

Mindamellett, hogy a másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint az alperes határidőben előterjesztett fellebbezése az elsőfokú ítéletet az összegszerűség tekintetében nem támadta, megjegyzésre érdemes, hogy az alperes 24. számú vadászterületén – amelyre a felperesek 10 évre kizárólagos vadászati jogot szereztek a perbeli szerződéssel – csak a felpereseknek állt érdekében vadlesek, etetők, illetve vaditató létesítése.

A másodfokú bíróság a fenti indokolással a helyes döntést tartalmazó elsőfokú ítéletet helybenhagyta és az eredménytelenül fellebbező alperest a Pp. 78.§ /1/ bekezdése alkalmazásával kötelezte a felperesek fellebbezési eljárásban felmerült költsége (ügyvédi munkadíj, valamint a felperesi jogi képviselő tárgyaláson való megjelenésének költsége) megfizetésére. Saját fellebbezési költségeit az alperes viselni tartozik.

A másodfokú bíróság észlelte, hogy az alperes fellebbezésében az Illetéktörvény 46.§ /1/ bekezdése szerinti 8 %-os fellebbezési illeték helyett csupán 6 % illetéket rótt le, ezért a különbözet lerovására leletezés terhe mellett kötelezte.

Zalaegerszeg, 2014. január 15.

dr.Bányai Tamás sk. dr.Sifter Ágnes sk. dr.Zumbók Péter sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

A kiadmány hiteléül:

Molnárné Lábodi Erika tisztviselő