Pf.20891/2013/4 — Pf.20891/2013/4 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zalaegerszegi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 3.Pf.20891/2013/4. szám

A Zalaegerszegi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a felperest képviselő szerv neve (felperest képviselő szerv címe.) által képviselt felperes neve felperesnek, a I.r. alperesi jogi képv. neve ügyvéd (I.r. alperesi jogi képv. címe) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I.r., a II.r. alperesi jogi képv. neve ügyvéd (II.r. alperesi jogi képv. címe) által képviselt II.r. alperes neve (II.rendű alperes címe) II.r., III.rendű alperes neve (III.rendű alperes címe) III.r., valamint a III.rendű alperes neve III.r. alperes által képviselt IV.rendű alperes neve (IV.r. alperes címe) IV.r. alperesek ellen szerződés semmisségének megállapítása iránt indított perében a Lenti Járásbíróság 3.P.20.031/2013/19. számú ítélete ellen a felperes által 20. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet nem fellebbezett részében nem érinti, fellebbezett részében helybenhagyja.

A feljegyzett fellebbezési illeték az állam terhén marad.

A másodfokú bíróság az I.r. alperes részére 5.000.- (ötezer) Ft, a II.r. alperes részére 10.000.- (tízezer) Ft + ÁFA, összesen 12.700.- (tizenkettőezer-hétszáz) Ft munkadíjat állapít meg, melyet a Magyar Állam visel.

Megkeresi a Zalaegerszegi Törvényszék Gazdasági Hivatalát, hogy I.r. alperesi jogi képv. neveügyvéd részére 5.000.- (ötezer) Ft, II.r. alperesi jogi képv. neveügyvéd részére 12.700.- (tizenkettőezer-hétszáz) Ft ügyvédi munkadíjat az ellátmány terhére utaljon ki.

Ezt meghaladóan a felek viselik felmerült fellebbezési költségeiket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az I., II., III. és IV.r. alperesek között a az adásvételi szerződés tárgyát képező ingatlan helységneve, az ingatlan helyrajzi száma hrsz.-ú ingatlan vonatkozásában 2000. november 30-án megkötött „adásvételi szerződés" elnevezésű szerződés 7. pontja semmis; ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Az elsőfokú ítélettel szemben a felperesi felperes neve terjesztett elő fellebbezést, kérve annak megváltoztatását, és annak megállapítását, hogy a perbeli szerződés a Ptk. 200.§ /2/ bekezdés első mondatának II. fordulatában meghatározott semmisségi ok, és a Ptk. 157.§ /1/ bekezdésébe ütközése miatt a Tft. 9.§ /1/, /2/ és /4/ bekezdése alapján semmis; rendelkezzen az Inytv. 62.§ /1/ bekezdés a./ pont, aa./ alpontja alapján az ingatlannyilvántartásban az I.r. alperes 1/1 tulajdoni hányadának, valamint a II.r. alperes haszonélvezeti jogának a törléséről, és a III., IV.r. alperesi eladók tulajdonjogának az eredeti ranghelyen történő visszajegyzéséről.

Az I., II., III. és IV.r. alperesek fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.

A fellebbezés alaptalan. *

Az elsőfokú ítélettel szemben a részleges érvénytelenség megállapítása vonatkozásában nem volt tehát fellebbezés, így az elsőfokú ítélet e körben a Pp. 228.§ /3/ bekezdése értelmében a fellebbezési határidő leteltét követő naptól jogerőre emelkedett.

A másodfokú bíróság ítélkezése alapjául elfogadta az elsőfokú bíróság által okszerű mérlegeléssel megállapított tényállást, az abból levont jogi következtetéssel is egyetért, az elsőfokú ítéletet a Pp. 253.§ /2/ bekezdése alapján helyes indokainál fogva hagyta helyben, ezért a Pp. 254.§ /3/ bekezdése értelmében saját határozata részletes indokolását mellőzi, és utal az elsőfokú bíróság indokolásában foglaltakra. A felperes fellebbezésében foglaltakra figyelemmel ugyanakkor a következőket tartja szükségesnek kifejteni: A fellebbezésben hivatkozott Ptk. 200.§ /2/ bekezdés első mondatának II. fordulata szerinti semmisségi ok a jogszabály megkerülési célzat. Ahogy ezt is, ugyanúgy a Ptk. 157.§ /1/ bekezdésébe, valamint a Tft. 9.§ /1/, /2/ és /4/ bekezdésébe való ütközés meglétét nyilvánvalóan a szerződés megkötésének időpontjára vetítetten kell vizsgálni, azaz, hogy a szerződés megkötésekor volt-e olyan jogszabály, amelynek megkerülésére irányult a felek egyező szerződési akarata, illetőleg amelybe a megállapodásuk ütközött. A szerződés érvénytelenségének (illetőleg részleges érvénytelenségének) megítélése során is csak a szerződés megkötésekor hatályos anyagi jogszabályok vehetők figyelembe.

Jelen esetben a felperesi felperes neve a szerződés megkötését követő 13 év elteltével olyan jogszabályi rendelkezésekre hivatkozik, amelyek a szerződés megkötésekor nem voltak hatályban (Tft.9.§ /4/ bekezdése, 10.§ /1/ bekezdés d./ pontja és /2/ bekezdése), ennél fogva alaptalanul hivatkozik arra, hogy a szerződés 7. pontjának semmisségét megállapító részleges érvénytelenség következtében a bíróságnak az egész szerződés érvénytelenségét kellett volna megállapítania. Itt jegyzi meg a másodfokú bíróság, hogy amennyiben a Tft. 9.§-ának /4/ bekezdését jelen jogviszonyra mégis alkalmazni kéne, akkor sem lehetne megállapítani a feleknek a tulajdonjog átruházására vonatkozó megállapodásának érvénytelenségét, hiszen a szerződés 7. pontja csupán a haszonélvezeti jog terjedelmét érinti, és nem vonatkozik a feleknek a tulajdonjog átruházására vonatkozó megállapodására.

A felperes keresetlevelében meghivatkozott Tft. 10.§ /1/ és /2/ bekezdése a perbeli szerződés megkötésekor szintén nem volt hatályos rendelkezés, így a felperes által hivatkozott „elővásárlási jog biztosításával védett alapvetően a belföldi helyben lakó természetes személyek földtulajdon szerzésének elősegítését célzó társadalmi és helyi érdek" sérülését sem lehet megállapítani.

Kétségtelen, hogy a semmisségre a Ptk. 234.§-a értelmében határidő nélkül lehet hivatkozni, ugyanakkor a másodfokú bíróság e körben is osztja az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, mely szerint a restitúciós és elszámolási igények érvényesíthetőségére e rendelkezés nem terjed ki. A fellebbezésben foglaltakkal szemben ugyanis nem csupán az Inytv. 63.§ /1/ bekezdésére kell figyelemmel lenni, hanem a jogbiztonság alkotmányos követelményére is, amely egyértelműen sérülne a teljes érvénytelenség esetleges megállapítását követő eredeti állapot helyreállítással: olyan tulajdoni állapot kerülne visszaállításra, amelyre egyik szerződő fél akarata sem terjed ki, a III-IV.r. alperesek megfelelő anyagi forrás hiányában valószínűleg nem tudnának eleget tenni a vételár visszafizetési kötelezettségüknek, így a bíróság ilyen tartalmú rendelkezése eleve végrehajthatatlanná válna, hiszen a vételár visszafizetésének igazolása előtt az ingatlannyilvántartásban sem vezethető át a tulajdonváltozás.

Mindezen indokolásbeli kiegészítéssel az érdemben helyes döntést tartalmazó elsőfokú ítéletet a másodfokú bíróság a Pp. 253.§ /2/ bekezdése alapján lényegében helyes indokainál fogva hagyta helyben, ezért a Pp. 254.§ /3/ bekezdése értelmében saját határozata részletesebb indokolását mellőzte, utalva az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtettekre.

A felperes a fellebbezési eljárásban teljes egészében pervesztes lett, ezért a Pp. 239.§-a folytán alkalmazott Pp.78.§ /1/ bekezdése értelmében viseli saját fellebbezési költségét, a Pp. 78.§ /3/ bekezdése folytán pedig a pernyertes I. és II.r. alperesek jogi képviseletével felmerült, a 32/2003. (VIII.22.) IM.r. 3.§ /2/ bekezdés a./ pontja /5/ és /6/ bekezdései alkalmazásával megállapított, a kifejtett munkával arányban álló, mérsékelt összegű ügyvédi költséget a 6/1986. (VI.26.) IM.r. 14.§-a alapján az állam viseli csakúgy, mint a felperes fellebbezése folytán feljegyzett fellebbezési illetéket.

Zalaegerszeg, 2013. december 5.

dr.Bányai Tamás sk. dr.Csejtei Péter sk. dr.Sifter Ágnes sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

A kiadmány hiteléül:

tisztviselő