Pf.20850/2007/4 — Pf.20850/2007/4 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság, 3.Pf.20.850/2007/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a dr. Károlyi Attila ügyvéd (8800 Nagykanizsa Rozgonyi u. 1.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. Varga Hildegárd ügyvéd (8900 Zalaegerszeg Széchenyi tér 1.) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen végrehajtás megszüntetése iránt indított perében a Nagykanizsai Városi Bíróság 7.P.21.325/2006/7. számú ítélete ellen 8; 9. sorszámon előterjesztett alperesi fellebbezés folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatja, és a felperes keresetét elutasítja.

Az alperes perköltségben való marasztalását mellőzi.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperes részére 15 nap alatt 84.000,- (Nyolcvannégyezer) Ft fellebbezési perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy felhívásra az államnak fizessen meg 63.520,- (Hatvanháromezer-ötszázhúsz) Ft feljegyzett kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság ítéletével a Zala Megyei Bírósági Végrehajtó előtt a felperesi adóssal szemben indított 2000-2.Vh.870/2006. számú végrehajtást megszüntette, kötelezte az alperest a felperes javára 63.480,- Ft perköltség, az állam javára pedig 63.520,- Ft feljegyzett illeték megfizetésére.

Ítéletét azzal indokolta, hogy a felperes ellen végrehajtási záradékkal egy tekintet alá eső végrehajtható okirattal (egységes értesítés) elrendelt végrehajtási eljárás van folyamatban, a Pp. 369. § a/ pontja szerint pedig ilyen esetben arra hivatkozással,hogy a végrehajtani kívánt követelés érvényesen nem jött létre, végrehajtás megszüntetése iránti per indítható. A felperes pedig a perben bizonyította, hogy a végrehajtás tárgyát képező építőanyagok tulajdonjogát a Ptk. 118. § /2/ bekezdése alapján megszerezte, ekként tehát az ingóságok a felperes tulajdonát képezik, következésképpen az azok kiadására irányuló végrehajtást meg kell szüntetni.

Az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében az alperes annak megváltoztatását, és a kereset elutasítását kérte, mindenekelőtt arra hivatkozással, hogy az egységes értesítő alapján elrendelt végrehajtás megszüntetésére per nem indítható, tekintettel arra, hogy a jelen per tárgyát képező építőanyagot a büntető eljárásban a bíróság kényszercselekményként foglalta le, jogerős ítéletében rendelkezett annak kiadásáról, mely alapján került kiállításra az egységes értesítő.

A fellebbezés szerint emellett a végrehajtási iratokból tényként állapítható meg, hogy a végrehajtást kérő nem az alperes, tekintettel arra, hogy az egységes értesítő alapján a Zala Megyei Bíróság Gazdasági Hivatala intézkedett a kiadás iránt, az alperes pedig saját személyében a felperessel szemben semmiféle végrehajtási eljárást nem indított. Emellett a fellebbezés utalt arra is, hogy az egységes értesítő jogerős büntető bírósági ítélet alapján került kiállításra, ebből következően végrehajtási záradékkal egy tekintet alá eső okiratnak sem tekinthető, miután annak kiállítását megelőzte egy büntető bírósági eljárás. Végezetül az alperes fellebbezésében arra is hivatkozott, hogy a felperes a lefoglalt dolog tulajdonjogát sem szerezte meg, miután akitől azokat megvásárolta, maga sem volt tulajdonos.

A felperes ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.

A fellebbezés alapos.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészíti ki, hogy a jelen per tárgyát képező építőanyagok lefoglalására, mint bűnjel került sor a vádlott neve vádlott ellen folyamatban volt büntető eljárásban, a jogerős büntető ítélet pedig ezen ingóságok, mint bűnjelek kiadását rendelte el a Kft. neve, illetve annak képviselője részére.

Az ekként módosított, illetőleg kiegészített tényállásból a felperesi kereset vonatkozásában az elsőfokú bíróságétól eltérő jogi következtetések levonása indokolt a következők szerint:

A másodfokú bíróság mindenekelőtt megállapítja a Be. (1998. évi XIX. Tv.) 151-155. §-ai rendelkezéseiből következően a büntetőeljárásban foganatosított lefoglalás a büntetőeljárás sikere érdekében foganatosított kényszerintézkedés.

A peres iratok között fellelhető büntető iratokból megállapíthatóan tehát a felperessel szemben ilyen kényszerintézkedés foganatosítására került sor a jelen perben félként nem szereplő vádlott neve elleni büntetőeljárásban, amikor is az eljáró hatóság bűnjelként a felperes által állítottan megvásárolt építő anyagokat lefoglalta.

A Be. 155. § /1/ és /2/ bekezdése meghatározza, hogy a lefoglalás a büntetőeljárás során mikor szüntetendő meg, illetve, hogy a lefoglalt dolgot kinek kell kiadni.

A Zalaegerszegi Városi Bíróság, illetve a Zala Megyei Bíróság ezen eljárásjogi kötelezettségének tett eleget akkor, amikor a jogerős ítéletben elrendelte a lefoglalás megszüntetését, illetve az ingóságok kiadását a Kft. neve, illetve képviselője, jelen per alperese részére. Ezen jogerős ítélet alapján tehát a kényszerintézkedés megszüntetése érdekében került kiállításra az az egységes értesítő, amely alapján a Zala Megyei Bíróság Gazdasági Hivatalának a 11/2003./V.8.) IM-BM-PM számú együttes rendelet előírásai alapján a kiadás felől intézkednie kellett. Ennek során bízta meg a Zala Megyei Bíróság Gazdasági Hivatal Bny.II.38/2004. számú iratával a Zala Megyei Bírósági Végrehajtót a lefoglalt építőanyagok kiadása végrehajtásával.

Ezen tényekből következően tehát a másodfokú bíróság meggyőződése szerint nyilvánvaló, hogy a per tárgyát képező építőanyagok vonatkozásában nem a Vht. rendelkezései alá tartozó bírósági végrehajtás van folyamatban, hanem egy, a Be. által szabályozott nyomozati kényszerintézkedés megszüntetése, amelynek speciális szabályait az előzőekben megjelölt IM-BM-PM közös rendelet határozza meg.

Ekként tehát a másodfokú bíróság határozott álláspontja szerint a Pp., illetve a Vht. által szabályozott végrehajtás megszüntetési per a lefoglalás megszüntetése körében nem indítható. Megjegyzi a másodfokú bíróság, az előzőekben kifejtettekből következően a jelen jogvitában szereplő egységes értesítő, miután annak tartalma büntetőeljárási kényszerintézkedés megszüntetése, nyilvánvalóan nem minősíthető végrehajtási záradékkal egy tekintet alá eső végrehajtható okiratnak sem.

Végezetül a másodfokú bíróság utalni kíván arra is, az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt, a perbeli iratokból egyértelműen megállapítható tényt is, hogy az alperes saját személyében a felperessel szemben semmiféle végrehajtási eljárást nem kezdeményezett, a lefoglalás megszüntetéséről rendelkező ítélet, illetve az egységes értesítő tartalma szerint is az alperes csupán képviselője az ingóságok tulajdonosának, a Kft. neve-nek, ekként tehát eleve nem is lett volna lehetősége saját személyében a felperessel szemben eljárni. Így tehát az is ténykérdés, hogy a felperes a pert eleve nem megfelelő alperes ellen indította meg, de ennek az előzőek okán relevanciája már nincsen.

Összefoglalva tehát, a másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint a lefoglalás megszüntetése egy büntetőeljárási kényszerintézkedés befejezése, ekként tehát nem a Vht. hatálya alá tartozó végrehajtási eljárás. Olyan jogszabály pedig a másodfokú bíróság ismeretei szerint jelenleg hatályban nincs, amely ilyen esetekben lehetőséget adna a lefoglalás elszenvedőjének vagy bármely más személynek végrehajtás megszüntetési per indítására a lefoglalás alá eső ingóságok vonatkozásában.

A másodfokú bíróság ezért az elsőfokú ítéletet megváltoztatta a Pp. 253. § /2/ bekezdése alapján, és a felperes keresetét elutasította.

A másodfokú bíróság mellőzte emiatt az alperes elsőfokú perköltségben történt marasztalását, a felperest kötelezte a feljegyzett kereseti illeték állam javára történő megfizetésére, illetve az alperesi jogi képviselő meghatalmazása okán az alperes másodfokú ügyvédi költsége, illetve a lerótt fellebbezési illeték megfizetésére.

Zalaegerszeg, 2007. július 5.

dr. István Anna sk. dr. Bányai Tamás sk. dr. Sifter Ágnes sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

A kiadmány hiteléül:

Henczi Kálmánné írnok