Pf.20843/2007/3 — Pf.20843/2007/3 — Zalaegerszegi Törvényszék

Zala Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 2.Pf.20.843/2007/3. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Zala Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság Szűcs & Durgó Ügyvédi Iroda (8900 Zalaegerszeg, Széchenyi tér 1., ügyintéző: dr. Szűcsné dr. Durgó Mária ügyvéd) által képviselt felperes neve felperes lakcíme szám alatti lakos felperesnek, dr. Tóth László ügyvéd (Szombathely, Kiskar u. 5. I/3.) által képviselt alperes neve alperes lakcíme szám alatti lakos alperes ellen lakás használati díja és lakás elhagyására kötelezés iránt indított perében a Zalaegerszegi Városi Bíróság 11.P.20.770/2006/17. számú ítélete ellen az alperes 18. sorszámú fellebbezése folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezéssel nem érintett részében nem érinti, fellebbezett részében részben megváltoztatja, az alperest terhelő marasztalás összegét 54.402,- (Ötvennégyezer-négyszázkettő) Ft-ra leszállítja, egyebekben helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 (tizenöt) nap alatt fizessen meg a felperesnek 6.500,- (Hatezer-ötszáz) Ft fellebbezési perköltséget, egyebekben a felek viselik saját fellebbezési perköltségüket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperesnek a ingatlan címe szám alatti ingatlanra vonatkozó lakáshasználati jogát megszüntette és kötelezte, hogy az ingatlant ingóságaival kiürítve 30 nap alatt hagyja el. Kötelezte továbbá az alperest, hogy 30 nap alatt fizessen a felperesnek 63.529,- Ft tőketartozást és ezen összeg után 2006. július 1. napjától kezdődően a kifizetés napjáig félévente változó, az előző naptári félév utolsó napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát, ezt meghaladóan a felperesi keresetet és alperesi viszontkeresetet elutasította. Kötelezte az alperest, az adóhatóság felhívására 18.000,- Ft, míg a felperest ugyanilyen címen és módon 7.812,- Ft feljegyzett kereseti illeték, továbbá az alperest - 15 napos teljesítési határidővel - felperes javára 25.000,- Ft perköltség megfizetésére, míg ezt meghaladóan költségeiket a felek maguk viselik.

Ítéletének indokolása szerint a felek a ingatlan címe szám alatti ingatlanon a fennálló házastársi közös vagyont megszüntették a Zala Megyei Bíróság 2.Pf.20.904/2005/3. számú ítéletével jogerősen - felülbírált - a Zalaegerszegi Városi Bíróság 11.P.20.225/2003/32. számú ítélete alapján a felperes az ingatlan tulajdonjogát az alperes által részben lakott állapotban megszerezte, és mivel az alperes tulajdoni illetőségét magához váltotta, a tulajdonjogát elvesztő alperest a bérlővel azonos jogállás illeti meg, ezért az alperesi lakáshasználattal kapcsolatos jogvitára a lakásbérlet szabályai az irányadók. A felperes írásbeli felszólítása ellenére az alperes az ingatlan közös használatából eredő, őt terhelő arányos gáz- és vízdíjat nem fizette meg, ezért a felperes a Lakástörvény 2. § /2/ bekezdése és 2. sz. melléklet 17. pontja, valamint az Lt. 24.§ /1/ bekezdése alapján eljárva az Ltv. 25. § /1/-/2/ és /5/ bekezdéseiben meghatározott határidők betartása mellett az alperes lakáshasználati jogát felmondta. Az elsőfokú bíróság a felperes 2006. június 28-ai kelt felmondás érvényességét megállapítva a felperes lakás kiürítése iránti keresetének helyt adott. Nem fogadta el azt az alperesi védekezést, hogy az alperes az őt terhelő rezsiköltségek megfizetése helyett írásban kifogásolta a felperes által megjelölt összeg megalapozottságát. Álláspontja szerint a felperes a felmondástól függetlenül jogszerűen követelte az alperestől a hátralékos rezsiköltség különbözetét és annak kamatait. Az eljárás során az alperes nem vitatta a 2005. október 1-től 2007. március 31-ig terjedő időszakra a felperes által igazolt 186.592,- Ft rezsiköltségek összegét és az alperes által időközben megfizetett 123.063,- Ft beszámításával a még fennálló 63.529,- Ft rezsikülönbözet és annak a Ptk. 301. § /1/ bekezdés szerinti középidőarányos időtől számított késedelmi kamata megfizetésére kötelezte az alperest. A beszerzett ingatlanforgalmi szakértői vélemény alapján az alperest terhelő, a házastársi közös vagyon megszüntetése iránt folyamatban volt perben jogerős ítélettel megállapított havi 15.000,- Ft használati díj módosításának nem látta indokát, ezért az ezirányú felperesi keresetet és alperesi viszontkeresetet elutasította. A perköltségre vonatkozó döntését a felperes személyes illetékfeljegyzési jogára is figyelemmel a Pp. 81. § /1/ bekezdésére alapította.

Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, a felperes kereseti kérelmének elutasítását kérte. Vitatta a felmondás jogszerűségét, mivel álláspontja szerint használati díj tartozása nem volt, a rezsiköltség meg nem fizetése pedig nem alapozza meg az alperesi lakáshasználat megszüntetését. E körben kérte figyelembe venni, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztotta annak vizsgálatát, hogy a felperes által lakáshasználattal kapcsolatban nyújtott szolgáltatás nem volt megfelelő, ezért is került arra sor, hogy az alperes vitatta az írásbeli felszólításban megjelölt összegek megalapozottságát, tekintve, hogy a felperes a perbeli időszakban a számlákat alperesnek soha sem mutatta be, állítása szerint a felperessel szemben tartozása nem áll fenn, mert azt kiegyenlítette. Kifogásolta, hogy a bíróság olyan időszakot is elszámolt alperes terhére, amelyet korábbi jogerős ítélet már elbírált. Sérelmezte, hogy a terhére megítélt rezsikülönbözet a kéményseprés díját, a kommunális adót és a talajterhelési díjat is tartalmazza. Vitatta ezen felperesi követelések jogalapját, valamint azt, hogy ebből eredő költségek megtérítésére őt az alperes előzetesen felhívta.

A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

A fellebbezés csekély mértékben alapos.

* * *

A másodfokú bíróság ítélkezése alapjául elfogadta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást és túlnyomórészt egyetért az ügyben elfoglalt jogi álláspontjával az alábbi kifejtések mellett:

Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felek közötti jogviszonyra a Lakástörvény rendelkezései az irányadók (melyet egyébként az alperesi fellebbezés sem vitatott). Helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság arra is, hogy a Lakástörvény 2. § /2/ bekezdés alapján, összhangban a 2.sz. melléklet 17. pontjában felsoroltakra, a lakásbérleti szerződés felmondását nemcsak a lakás használatáért járó díj meg nem fizetése, de olyan tartozás is megalapozza, mely a lakásbérleti (lakáshasználati) jogviszonnyal összefügg. E körbe tartozik a gáz- és vízdíj meg nem fizetése is. A felperes a 2006. június 16-án kelt írásbeli felszólításában 8 napos határidővel a következményekre történt figyelmeztetés mellett joghatályosan szólította fel az alperest a tartozás megfizetésére. E felhívásra az alperes 2006. június 26-án kelt levelében válaszolt. Arra hivatkozott, hogy a felperes birtokháborítási magatartásával (elzáró csap felszerelésével) nem biztosított számára megfelelő fűtést, de hajlandónak mutatkozott a gáz- és vízdíj ¼ része megfizetésére azzal, hogy amennyiben az álláspontját a felperes elfogadja, intézkedik az összeg 8 napon belüli folyósításáról. Utalt arra is, hogy álláspontja szerint a felperessel szemben neki is vannak - részben bíróság által - különböző jogcímen megítélt követelései. Az alperes eredménytelen felhívását követően a felperes 2006. június 28-án 2006. július 31. napjával felmondta az alperesi lakáshasználatot és felhívta őt a lakás elhagyására. A lakáshasználati jog felmondását az alperes a csatolt tértivevény szerint 2006. június 30-án nem fogadta el, majd az ismételt kézbesítés 2006. július 7. napján azzal érkezett vissza, hogy a címzett a küldeményt nem kereste. Ezt követően az alperes az ingatlan kiürítésére megszabott határidő után 2006. október 25-én kelt levelében elismerte, hogy a megkapott számlák alapján az alperes tartozása 2006 júliusáig 106.000,- Ft, továbbá számla hiányában 2006. augusztus, szeptember és október hónapokra további 30.000,- Ft tartozást ismert el, így a korábbi perben megítélt perköltség beszámításával összesen 91.000,- Ft-ot átutalt a felperesnek.

A felperes a Lakástörvény 21. § /1/ és /5/ bekezdésében írt határidők betartásával a következményekre történt figyelmeztetés mellett hívta fel az alperest a törvényben meghatározott határidőben a rezsiköltségek megfizetésére, majd a határidő eredménytelen letelte után ugyancsak a törvény által előírt határidőben mondta fel az alperesi lakáshasználatot és hívta fel a lakás elhagyására. A bírói gyakorlat szerint a lakásbérleti jog felmondása és az azt megelőző felszólítás akkor tekinthető hatályosnak, ha az az érdekelt fél tudomására jutott, vagy azért nem jut a tudomására, mert azt saját hibájából meghiúsítja. A felperes igazolta, hogy a felmondó nyilatkozatot az alperes 2006. június 30-án saját hibájából nem vette át, mely körülmény a terhére értékelendő. A jogszerűen gyakorolt felmondás önmagában megszünteti a lakáshasználati jogviszonyt, ezért egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság azon döntésével, mellyel a lakáshasználatot megszüntette, és az alperest a lakás elhagyására kötelezte.

Helyesen fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy bár az alperes írásban kifogásolta a tartozás megalapozottságát, azonban teljesítésre biztosított határidő alatt nem fordult bírósághoz és nem kérte az őt terhelő arányos költség megállapítását. Ráadásul megalapozottan arra sem hivatkozhat, hogy a felperes vele szemben eltúlzott költségigényt érvényesített, hiszen az általa ugyancsak - a rezsiköltségek megfizetése tárgyában - jelen per felperesével szemben indított Zalaegerszegi Városi Bíróság P.21.078/2005. számú perben 3. sorszám alatt csatolt, a korábbi vagyoni perben tett írásbeli nyilatkozatában elismerte, hogy a közös költséget egyenlő arányban fizetik, annak ellenére, hogy a neki juttatott lakrész kisebb, mint amit a felperes használ. (A felperes felszólító levelében egyébként is csak a gázdíj felére, illetőleg vízdíj 1/3 részére tartott igényt.)

Az az alperesi fellebbezési hivatkozás sem megalapozott, hogy a felperes nem igazolta a rezsiköltség kiegyenlítését, mert a felperes hivatkozott felszólító levele utal arra, hogy a számlák is csatolásra kerültek, az alperes pedig a 2006. június 26-án kelt válasziratában nem kifogásolta, hogy a számlákat nem kapta meg, sőt 2006. október 25-én kelt, alperes jogi képviselője által felperes jogi képviselőjének írt levélben alperes elismerte, hogy 2006. júliusig a számlákat megkapta (4/A/2.). Ebből következik, hogy a felszólító levél mellékletét képező számlák lehetővé tették alperes részére a kellő elszámolást, melyet ennek ellenére határidőben nem teljesített. Téves az az alperesi fellebbezési hivatkozás is, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta döntésénél az időközben megindult másik per anyagát, és olyan időszakot is elszámolt, melyet jogerős bírói ítélet rendezett, hiszen a már hivatkozott P.21.078/2005. számú ügyben a bíróság ítélete indokolása szerint a gázdíjat 2005. július 25-ig, a víz- és csatornadíjat 2005. szeptember 10-ig, a központi antennadíjat 2005. augusztus 31-ig, a lakásbiztosítást 2005. július 31-ig számolta el a felek között, jelen perben pedig a felperesnek 2005. október 1-től igényelt követelése került elbírálásra. A határidő lejártát követő tartozásrendezés pedig nem ad alapot a felmondás hatálytalanítására.

A 63.529,- Ft rezsiköltség különbözet tárgyában benyújtott fellebbezés részben alapos. A felperes módosított keresetében a 2005. október 1-től 2007. március 31-ig terjedő időre megfizetett - 328.281,- Ft - gázdíj fele összege 164.140,50 Ft, ugyanezen időszakra kifizetett - 39.977,- Ft - vízdíj 1/3-a 13.327,- Ft, a 2006-2007. évre fizetett - 3.396,- Ft - kéményseprői díj fele 1.698,- Ft, 2006-2007. évre kifizetett - 11.790,- Ft - talajterhelési díj 1/3-a 3.930,- Ft, és a 2006. évre megfizetett - 7.000,- Ft - kommunális adó fele, 3.500,- Ft, összesen 186.592,- Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest, melybe beszámította az alperes által megfizetett és felperes által elismert 123.063,- Ft-ot, így a különbözetként mutatkozó 63.523,- Ft-ra tartott igényt. Az alperes csak állította, de nem bizonyította, hogy a felperes által elismert 123.063,- Ft-on felül további összeget is kifizetett a felperesnek.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban a felperes által követelt kéményseprői díj tulajdonjoghoz kötött. Miután a magához való váltás eredményeként a felperes tulajdonát képezi a teljes ingatlan, így ezen összeget még arányosan sem háríthatja át az alperesre. Az 1990. évi C. törvény 12. § alapján a kommunális adó alanya az építmény tulajdonosa, így ez az adónem sem hárítható át az alperesre. A talajterhelési díj ugyancsak kizárólagosan a felperest terheli ugyanis, a felperes nem bizonyította, hogy ezen követelés akár arányos része is az alperes lakáshasználatával összefügg. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megítélt 63.529,- Ft-ot 54.402,- Ft-ra mérsékelte.

Az alperesi fellebbezés olyan csekély mértékben vezetett eredményre, mely alapvetően a pernyertesség-pervesztesség arányán nem változtatott.

A kifejtett indokokra figyelemmel a másodfokú bíróság a Pp. 253. § /2/ bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta.

Az alperesi fellebbezés csekély mértékben vezetett eredményre, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 239. § szerint alkalmazandó Pp. 81. § /1/ bekezdés alapján az alperest a felperes jogi képviseletével kapcsolatban felmerült, ÁFÁ-t is magában foglaló 6.500,- Ft fellebbezési perköltség megfizetésére kötelezte azzal, hogy egyebekben a felek viselik saját költségüket.

Zalaegerszeg, 2007. szeptember 20.

Dr.Polgárné dr.Vártok Irén sk. Dr.Licskay József sk. Dr.Bartalné dr.Mentes Judit sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

A kiadmány hiteléül: …………..mb. írnok