Legislator Rechtsdatenbank & Rechtsprechung
Pf.20815/2013/4 KI-strukturiert

Pf.20815/2013/4 — Pf.20815/2013/4 — Zalaegerszegi Törvényszék

Geschäftsnummer Pf.20815/2013/4
Gericht / Behörde
Entscheiddatum
Rechtsordnung Ungarn — Rechtsprechung (HU)

Zusammenfassung (Sachverhalt & Erwägungen)

KI-strukturiert

A Zalaegerszegi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 3.Pf.20.815/2013/4. szám A Zalaegerszegi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a felperesi képv. irodája neve (ügyintéző: felperesi jogi képv. neve ügyvéd, felperesi jogi képv. címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a alperesi jogi képv. iroda neve (ügyintéző: alperesi jogi képv. neve ügyvéd, alperesi j...

Leitsatz / Regeste

KI-strukturiert
A Zalaegerszegi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 3.Pf.20.815/2013/4. szám A Zalaegerszegi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a felperesi képv. irodája neve (ügyintéző: felperesi jogi képv. neve ügyvéd, felperesi jogi képv. címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a alperesi jogi képv. iroda neve (ügyintéző: alperesi jogi képv. neve ügyvéd, alperesi j...

Fragen Sie sich, wie dieser Entscheid auf Ihren Fall anwendbar ist?

Prüfen Sie diesen Entscheid zusammen mit Bundesrecht, kantonalen Erlassen, Kommentaren und Folgeentscheiden in Legislator AI.

Fall in Legislator öffnen →

Volltext des Entscheids — Pf.20815/2013/4

A Zalaegerszegi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 3.Pf.20.815/2013/4. szám

A Zalaegerszegi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a felperesi képv. irodája neve (ügyintéző: felperesi jogi képv. neve ügyvéd, felperesi jogi képv. címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a alperesi jogi képv. iroda neve (ügyintéző: alperesi jogi képv. neve ügyvéd, alperesi jogi képv. címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés stb. megfizetése iránt indított perében a Zalaegerszegi Járásbíróság 19.P.21.107/2011/41. számú ítélete ellen az alperes által 42., a felperes által 43. sorszám alatt bejelentett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet nem fellebbezett részében nem érinti, fellebbezett részében helybenhagyja.

A feljegyzett felperesi fellebbezési illeték az állam terhén marad.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperes részére 15 nap alatt 120.000.- (egyszázhúszezer) Ft fellebbezési perköltséget.

További fellebbezési költségüket a felek maguk kötelesek viselni.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság a tényállást a bizonyítékok okszerű, a Pp. 206.§-ában foglaltaknak megfelelő mérlegelésével állapította meg, az így megállapított tényállás megváltoztatására a másodfokú eljárásban sem szükség, sem törvényes lehetőség nincs.

Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból helytálló következtetést vont le. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással, az annak alapján meghozott ítélettel, és annak indokaival is mindenben egyetért, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét alapvetően a Pp. 253.§ /2/, illetőleg Pp.254.§ /3/ bekezdése alapján, annak helyes indokai alapján hagyta helyben, ezért saját határozata részletes indokolását mellőzi.

A fellebbezésekre a másodfokú bíróság az alábbiakat tartja szükségesnek megjegyezni:

Az alperes fellebbezési álláspontjával szemben az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a konténerek nem tekinthetők a perbeli tehergépjárművek tartozékának. A cserefelépítményes teherautók rendeltetésszerű használatához az szükséges, hogy azokra a konténer felszerelhető legyen, a cserefelépítményes tehergépjármű tehát a konténerek nélkül is rendeltetésszerűen használható vagyontárgy, míg a konténer szintén önállóan is hasznosítható.

Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a konténerek értékét is. Az alperes azokat jogellenesen vette birtokba, a felperesnek nem volt olyan szándéka, hogy a konténereket értékesítse, azokat használni kívánta, ezért a felperes kára az az összeg, amely a konténerek forgalmi értéke, amelyért hasonló eszközök a szabadforgalomban beszerezhetőek.

A felperesi fellebbezéssel kapcsolatosan a másodfokú bíróság szintén arra mutat rá, hogy az elsőfokú bíróság a felperes kártérítési keresete elbírálása körében helytállóan állapította meg, hogy a felperes nem tudta az ítélet meghozatalához szükséges bizonyossággal bizonyítani azt, hogy amennyiben az alperes a konténereket jogellenesen nem vette volna birtokba, úgy azokkal a felperes konkrétan milyen fuvarozási tevékenységet, mely járművekkel és milyen áron végezhetett volna.

A felperes elmaradt bevétellel kapcsolatos keresetét maga a felperes előadása is cáfolja, hiszen saját nyilatkozata szerint a tehergépjárműveket azért tartotta a telephely cég neve telephelyén, mert nem volt fuvarfeladat, illetve az egyik tehergépjármű le sem volt vizsgáztatva.

A felperes az elmaradt bevételre vonatkozóan annak ellenére nem csatolt hitelt érdemlő bizonyítékot, illetőleg nem ajánlott fel bizonyítást, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási teherre a Pp. 164.§ /1/, illetőleg Pp.3.§ /3/ bekezdésében foglaltaknak megfelelően kioktatta.

A bizonyítási teherre történő felhívást követően a felperes kizárólag egy konténerek bérbeadásával foglalkozó vállalkozástól csatolt árajánlatot, az abban szereplő bérbevehető konténerek közül a legdrágábban bérbelhető hűtőkonténert vette alapul elmaradt bevétele kiszámításával, melynek bérleti díja a csatolt árajánlat szerint is többszöröse az egyszerű raktárkonténerek bérleti díjánál.

A felperes konténerei nem azonos típusúak az általa hivatkozási alapként megjelölt hűtőkonténerrel, másrészt a felperes azt sem bizonyította, hogy amennyiben az alperes jogellenesen nem veszi birtokba a felperes konténereit, úgy a felperes azokat az árajánlatban megjelölt árért bérbe adhatta volna. Itt jegyzendő meg, hogy eleve ellentmondásos a felperes kárigénye, ugyanis egyrészt azt adta elő, hogy amennyiben az alperes jogellenesen nem veszi birtokba a konténereket, úgy más gépjárművekkel és a saját konténereivel fuvarfeladatokat vállalhatott volna, és ezzel a kimutatásában megjelölt bevételt érhette volna el; másrészt, amikor a bíróság e körben bizonyításra hívta fel, egy konténerek bérbeadására vonatkozó árajánlatot csatolt, amely legfeljebb annak valószínűsítésére lehetett volna alkalmas, hogy a konténereket milyen összegért lehet bérbe adni, amely a fuvarozás során történő használattól eltérő hasznosítási mód.

Sem az alperes, sem a felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ugyanakkor a fellebbezési eljárásban a fellebbezési érték figyelembevételével a felperes lett túlnyomórészt pervesztes.

A felperes a fellebbezési eljárásban teljes személyes költségmentességben részesült, ezért a fellebbezésére feljegyzett fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM.r. 14.§-a /2/ bekezdése értelmében az állam viseli, míg a felperest a Pp. 78.§ /1/ bekezdése alkalmazásával a másodfokú bíróság az alperes javára kötelezte az alperes fellebbezési eljárásban felmerült részperköltsége (a felperes pervesztességével arányban álló ügyvédi munkadíj) megfizetésére, melynek összegét a másodfokú bíróság a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről rendelkező 32/2003. (VIII.22.) IM.r. 3.§ /5/, illetve /6/ bekezdése alapján állapított meg.

Zalaegerszeg, 2013. november 19.

dr.Bányai Tamás sk. dr.Sifter Ágnes sk. dr.Csejtei Péter sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

A kiadmány hiteléül:

Molnárné Lábodi Erika tisztviselő