Pf.20815/2013/4 — Pf.20815/2013/4 — Zalaegerszegi Törvényszék
Zusammenfassung (Sachverhalt & Erwägungen)
KI-strukturiertA Zalaegerszegi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 3.Pf.20.815/2013/4. szám A Zalaegerszegi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a felperesi képv. irodája neve (ügyintéző: felperesi jogi képv. neve ügyvéd, felperesi jogi képv. címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a alperesi jogi képv. iroda neve (ügyintéző: alperesi jogi képv. neve ügyvéd, alperesi j...
Leitsatz / Regeste
KI-strukturiertVolltext des Entscheids — Pf.20815/2013/4
A Zalaegerszegi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 3.Pf.20.815/2013/4. szám
A Zalaegerszegi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a felperesi képv. irodája neve (ügyintéző: felperesi jogi képv. neve ügyvéd, felperesi jogi képv. címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a alperesi jogi képv. iroda neve (ügyintéző: alperesi jogi képv. neve ügyvéd, alperesi jogi képv. címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés stb. megfizetése iránt indított perében a Zalaegerszegi Járásbíróság 19.P.21.107/2011/41. számú ítélete ellen az alperes által 42., a felperes által 43. sorszám alatt bejelentett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban nyilvános tárgyaláson meghozta a következő
Í T É L E T E T :
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet nem fellebbezett részében nem érinti, fellebbezett részében helybenhagyja.
A feljegyzett felperesi fellebbezési illeték az állam terhén marad.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperes részére 15 nap alatt 120.000.- (egyszázhúszezer) Ft fellebbezési perköltséget.
További fellebbezési költségüket a felek maguk kötelesek viselni.
Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.
I N D O K O L Á S :
Az elsőfokú bíróság a tényállást a bizonyítékok okszerű, a Pp. 206.§-ában foglaltaknak megfelelő mérlegelésével állapította meg, az így megállapított tényállás megváltoztatására a másodfokú eljárásban sem szükség, sem törvényes lehetőség nincs.
Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból helytálló következtetést vont le. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással, az annak alapján meghozott ítélettel, és annak indokaival is mindenben egyetért, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét alapvetően a Pp. 253.§ /2/, illetőleg Pp.254.§ /3/ bekezdése alapján, annak helyes indokai alapján hagyta helyben, ezért saját határozata részletes indokolását mellőzi.
A fellebbezésekre a másodfokú bíróság az alábbiakat tartja szükségesnek megjegyezni:
Az alperes fellebbezési álláspontjával szemben az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a konténerek nem tekinthetők a perbeli tehergépjárművek tartozékának. A cserefelépítményes teherautók rendeltetésszerű használatához az szükséges, hogy azokra a konténer felszerelhető legyen, a cserefelépítményes tehergépjármű tehát a konténerek nélkül is rendeltetésszerűen használható vagyontárgy, míg a konténer szintén önállóan is hasznosítható.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a konténerek értékét is. Az alperes azokat jogellenesen vette birtokba, a felperesnek nem volt olyan szándéka, hogy a konténereket értékesítse, azokat használni kívánta, ezért a felperes kára az az összeg, amely a konténerek forgalmi értéke, amelyért hasonló eszközök a szabadforgalomban beszerezhetőek.
A felperesi fellebbezéssel kapcsolatosan a másodfokú bíróság szintén arra mutat rá, hogy az elsőfokú bíróság a felperes kártérítési keresete elbírálása körében helytállóan állapította meg, hogy a felperes nem tudta az ítélet meghozatalához szükséges bizonyossággal bizonyítani azt, hogy amennyiben az alperes a konténereket jogellenesen nem vette volna birtokba, úgy azokkal a felperes konkrétan milyen fuvarozási tevékenységet, mely járművekkel és milyen áron végezhetett volna.
A felperes elmaradt bevétellel kapcsolatos keresetét maga a felperes előadása is cáfolja, hiszen saját nyilatkozata szerint a tehergépjárműveket azért tartotta a telephely cég neve telephelyén, mert nem volt fuvarfeladat, illetve az egyik tehergépjármű le sem volt vizsgáztatva.
A felperes az elmaradt bevételre vonatkozóan annak ellenére nem csatolt hitelt érdemlő bizonyítékot, illetőleg nem ajánlott fel bizonyítást, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási teherre a Pp. 164.§ /1/, illetőleg Pp.3.§ /3/ bekezdésében foglaltaknak megfelelően kioktatta.
A bizonyítási teherre történő felhívást követően a felperes kizárólag egy konténerek bérbeadásával foglalkozó vállalkozástól csatolt árajánlatot, az abban szereplő bérbevehető konténerek közül a legdrágábban bérbelhető hűtőkonténert vette alapul elmaradt bevétele kiszámításával, melynek bérleti díja a csatolt árajánlat szerint is többszöröse az egyszerű raktárkonténerek bérleti díjánál.
A felperes konténerei nem azonos típusúak az általa hivatkozási alapként megjelölt hűtőkonténerrel, másrészt a felperes azt sem bizonyította, hogy amennyiben az alperes jogellenesen nem veszi birtokba a felperes konténereit, úgy a felperes azokat az árajánlatban megjelölt árért bérbe adhatta volna. Itt jegyzendő meg, hogy eleve ellentmondásos a felperes kárigénye, ugyanis egyrészt azt adta elő, hogy amennyiben az alperes jogellenesen nem veszi birtokba a konténereket, úgy más gépjárművekkel és a saját konténereivel fuvarfeladatokat vállalhatott volna, és ezzel a kimutatásában megjelölt bevételt érhette volna el; másrészt, amikor a bíróság e körben bizonyításra hívta fel, egy konténerek bérbeadására vonatkozó árajánlatot csatolt, amely legfeljebb annak valószínűsítésére lehetett volna alkalmas, hogy a konténereket milyen összegért lehet bérbe adni, amely a fuvarozás során történő használattól eltérő hasznosítási mód.
Sem az alperes, sem a felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ugyanakkor a fellebbezési eljárásban a fellebbezési érték figyelembevételével a felperes lett túlnyomórészt pervesztes.
A felperes a fellebbezési eljárásban teljes személyes költségmentességben részesült, ezért a fellebbezésére feljegyzett fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM.r. 14.§-a /2/ bekezdése értelmében az állam viseli, míg a felperest a Pp. 78.§ /1/ bekezdése alkalmazásával a másodfokú bíróság az alperes javára kötelezte az alperes fellebbezési eljárásban felmerült részperköltsége (a felperes pervesztességével arányban álló ügyvédi munkadíj) megfizetésére, melynek összegét a másodfokú bíróság a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről rendelkező 32/2003. (VIII.22.) IM.r. 3.§ /5/, illetve /6/ bekezdése alapján állapított meg.
Zalaegerszeg, 2013. november 19.
dr.Bányai Tamás sk. dr.Sifter Ágnes sk. dr.Csejtei Péter sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró
A kiadmány hiteléül:
Molnárné Lábodi Erika tisztviselő