Pf.20812/2007/3 — Pf.20812/2007/3 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság, 3.Pf.20.812/2007/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a Véghné dr. Kárpáti Brigitta ügyvéd (8360 Keszthely Kossuth u. 49.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek dr. Velky László ügyvéd (Lenti Kossuth u. 6.) által képviselt alperes neve(alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében, amelybe az alperes pernyertessége érdekében a beavatkozó neve (beavatkozó címe) beavatkozott a Keszthelyi Városi Bíróság 5.P.20.498/2005/38. számú ítélete ellen 39; 41. sorszámon előterjesztett felperesi fellebbezés folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

A feljegyzett fellebbezési illetéket az állam viseli.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperes részére 15 nap alatt 15.000,- (Tizenötezer) Ft fellebbezési perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította azzal, hogy a feljegyzett illeték- és perköltség az állam terhén marad, továbbá a felperest kötelezte az alperes részére 15 nap alatt 50.000,- Ft perköltség megfizetésére.

Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a peres felek között 1996-ban megbízási szerződés jött létre, amelyben az alperes vállalta a felperes nem vagyoni kára megtérítésére irányuló keresete bírósághoz történő benyújtását azon okból, hogy a felperes gyermekét 1993-ban halálos közúti baleset érte. Az elsőfokú bíróság a felek egyező előadása alapján tényként állapította meg, hogy az alperes a kártérítés iránti pert nem indította meg, ugyanakkor az időmúlás okán az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az már nem állapítható meg, hogy ennek a pontos oka mi volt. Adatok hiányában ma már azt sem lehet az elsőfokú ítélet szerint megállapítani, hogy a felperes ezen kártérítési perben pontosan milyen igényeket óhajtott volna előterjeszteni, jelenleg pedig azt megállapítani, hogy ezen megindítani tervezett perben a bíróság állapított volna-e meg kártérítést, és ha igen, milyen összegben, már nyilvánvalóan nem lehet. Ezért arra sincs adat, hogy az alperes mulasztása miatt a felperest érte-e kár, és ha igen, milyen összegű, arra is figyelemmel, hogy a felperestől is elvárható lett volna annak észlelése, hogy az alperes a megbízást nem teljesíti, ez okból pedig a felperesnek az elévülési időn belül más ügyvédhez kellett volna fordulnia, vagy a pert személyesen is megindíthatta volna.

Az elsőfokú bíróság ezért a bizonyítatlan felperesi keresetet elutasította azzal, hogy álláspontja szerint szerződésszegésre hivatkozással nem vagyoni kártérítés iránti igény elő sem terjeszthető.

Az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében a felperes annak megváltoztatását kérte akként, hogy a másodfokú bíróság teljes egészében adjon helyt a keresetnek. A felperes álláspontja szerint az elsőfokú eljárásban okiratokkal, illetve tanúkkal bizonyította, hogy közte és az alperes között a megbízási szerződés a kártérítési per megindítására létrejött, azt hogy a keresetlevél benyújtása az alperes szerződésszegése okán maradt el, miután a felperes az igény előterjesztéséhez szükséges valamennyi adatot az alperes rendelkezésre bocsátotta. Emellett a fellebbezés szerint a felperes azt is bizonyította, hogy hozzátartozója elvesztése okán nem vagyoni kára egyértelműen bekövetkezett, annak összegszerűsége pedig általában bírói mérlegelés kérdése, a bírói gyakorlat szerint pedig a felperesi igény nem eltúlzott. A fellebbezés szerint tehát a felperes bizonyítási kötelezettségének eleget tett, a Ptk. pedig szerződésszegés esetére nem vagyoni kárigény előterjesztését nem zárja ki.

Az alperes ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.

A fellebbezés alaptalan.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, ítélete érdemben is helyes, annak indokolását ugyanakkor kis mértékben pontosítani szükséges a következőkre figyelemmel:

A másodfokú bíróság a felperesi kereset tartalma, illetve a felperesi jogi képviselő szóbeli és írásbeli nyilatkozatai alapján megállapította, a felperes az alperessel szemben gyakorlatilag azt a kárigényét érvényesíti, amellyel kapcsolatban 1996-ban megbízást adott az alperesnek a tényleges károkozóval szemben polgári per indítására. A másodfokú bíróság meggyőződése szerint a felperes ezen keresete eleve aggályos, hiszen az alperesnek semmiféle olyan mögöttes felelőssége nincs, amelyből következően mulasztására figyelemmel, mintegy az eredeti károkozó helyére kellene lépnie. Ekként tehát jelen perben a felperesi pervitellel ellentétben a felperesnek nem azt kellett volna bizonyítania, hogy őt a fia közúti baleset okán bekövetkezett elvesztéséből milyen nem vagyoni károsodás érte, hanem az, hogy az alperes a közte és a felperes között létrejött ügyvédi megbízási szerződés esetleges megszegésével okozott-e kárt a felperesnek, és ha igen, ez milyen összegben határozható meg. E körben pedig a másodfokú bíróság álláspontja szerint a hozzátartozó elvesztéséből a felperest ért hátrányok gyakorlatilag irrelevánsak, hiszen jelen perben az már nyilvánvalóan nem állapítható meg, hogy amennyiben a kereset benyújtásra kerül, úgy a felperes milyen összegű nem vagyoni kártérítéshez jutott volna a bírósági eljárás eredményeképpen. Az alperessel szemben előterjesztett kárigény tehát teljességgel más tényállási elemek bizonyítását igényli, mint az alperes által megindítani elmulasztott perben szükséges bizonyítás.

Összességében tehát a másodfokú bíróság meggyőződése szerint az alperessel szemben az ügyvédi megbízási szerződés megszegése esetén sem érvényesíthet a felperes a fia elvesztése miatti nem vagyoni kártérítési igényt.

A keresetlevél eltérő jogi koncepciója okán pedig a felperes meg sem kísérelte annak bizonyítását, hogy az alperes az esetleges szerződésszegéssel a felperesnek okozott-e kárt, és ha igen, milyen összegűt. Itt jegyzi meg a másodfokú bíróság, a felperestől a megbízási szerződés megkötését követően mindenképpen elvárható lett volna tevékenyebb magatartás kifejtése a kereset előterjesztése érdekében, ideértve az elsőfokú bíróság által is felhívott azon lehetőséget, hogy a felperes a keresetet saját maga előterjessze vagy az alperes késedelmére figyelemmel más ügyvédet bízzon meg jogi képviseletével. Mindennek azért van jelentősége, mert az ügy összes körülményéből megállapíthatóan, ha érte is az alperesi mulasztásból a felperest egyáltalán kár, - amit bizonyítani a felperes meg sem kísérelt - úgy annak bekövetkeztében a felperesi közrehatás mindenképpen nagy mértékű.

A másodfokú bíróság mindezek alapján az elsőfokú bíróság helyes döntést tartalmazó ítéletét a Pp. 253. § /2/ bekezdése alapján helybenhagyta.

A felperes a másodfokú eljárásban is pervesztes lett, a feljegyzett illeték a felperes költségmentessége okán maradt az állam terhén, míg a felperes a Pp. 86. § /3/ bekezdése alapján, költségmentessége ellenére köteles megfizetni a pernyertes alperes fellebbezési költségét.

Zalaegerszeg, 2007. július 5.

dr. István Anna sk. dr. Bányai Tamás sk. dr. Sifter Ágnes sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

A kiadmány hiteléül:

Henczi Kálmánné írnok