Pf.20806/2006/6 — Pf.20806/2006/6 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság, 3.Pf.20.806/2006/6.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a dr. Rózsakerti Zsolt ügyvéd (8630 Keszthely Kossuth u. 24.) által képviselt I.rendű felperes neve (I.r. felperes címe) I. r., II.rendű felperes neve (II. és IV.r. felperes címe) II. r., III.rendű felperes neve (III.r. felperes címe) III. r., IV.rendű felperes neve (II. és IV.r. felperes címe) IV. r. felperesnek a dr. Vértényi Jenő ügyvéd (8900 Zalaegerszeg Kosztolányi út 12-14.) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen tulajdonjog megállapítása iránt indított perében a Keszthelyi Városi Bíróság 6.P.20.958/2004/40. számú ítélete ellen, 41. sorszámon előterjesztett alperesi fellebbezés folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet nem fellebbezett részében nem érinti, fellebbezett részében megváltoztatja, és a felperesek keresetét elutasítja.

Az alperes perköltségben való marasztalását mellőzi.

Kötelezi a felpereseket, mint egyetemleges kötelezetteket, hogy fizessenek meg az alperes részére 15 nap alatt 35.000,- (Harmincötezer) Ft első- és másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperesek egymás közt egyenlő, ¼ - ¼ - ¼ - ¼ tulajdoni arányban, öröklés jogcímén megszerezték a Körjegyzőség neve körjegyzőség ügyszáma számú határozatával kialakított és a üzemmérnök neve földrendező üzemmérnök 2004. március 22. napján készült megosztási vázrajzában feltüntetett helység neve belterületi helyrajzi szám helyrajzi számú, 31.93 m2 nagyságú ingatlan tulajdonjogát.

Az elsőfokú ítélet szerint a fenti határozatban és vázrajzban feltüntetett helyrajzi szám helyrajzi számú, 1.367 m2 alapterületű ingatlan tulajdonosa az alperes, a telekalakítási határozat és a változási vázrajz pedig az ítélet mellékletét képezi.

Az elsőfokú bíróság az alperes viszontkeresetét elutasította, kötelezve az alperest a felpereseknek 94.800,- Ft perköltség megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítéletét azzal indokolta, hogy a rendelkezésre álló peres iratokból megállapíthatóan a felperesek jogelődje a per tárgyát képező helységnév helyrajzi szám helyrajzi számú ingatlan vonatkozásában az 1982. szeptember hó 1. napján elhunyt felperesi jogelőd volt. felperesi jogelőd 1960. május 1-től 1970. május 1-ig az ingatlannyilvántartás szerint 6/48 arányban volt a helységnév helyrajzi szám helyrajzi számú ingatlan tulajdonosa, a természetben ugyanakkor ugyanezen időintervallumon belül sajátjaként birtokolta a perbeli ingatlan felső részét, amely a telekalakítási engedély szerint helyrajzi szám helyrajzi számú ingatlan, 3.193 m2 térmértékkel.

Az elsőfokú bíróság idézve a Legfelsőbb Bíróság Pk. 4. számú kollégiumi állásfoglalását, megállapította, hogy elbirtoklás útján a tulajdonostárs is megszerezheti a másik tulajdonostárs tulajdoni illetőségét, de az elbirtoklás törvényes kellékeit fokozott szigorúsággal kell vizsgálni. Az elsőfokú bíróság szerint ugyanakkor a hivatkozott elbirtoklási időszakra is figyelemmel, az idő múlása miatt az elbirtoklás körülményeinek aggályos, pontos felderítése értelemszerűen nem lehetséges, de az sem állapítható meg, hogy néhai felperesi jogelőd a folyamatos birtoklást tulajdonostársai jogainak vagy törvényes érdekeinek sérelmére követte volna el. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság a perben foganatosított helyszíni tárgyaláson kihallgatott 3 tanú egybehangzó vallomása alapján az elbirtoklás felperesi jogelőd vonatkozásában fennálló törvényi feltételeinek meglétét megállapította, és ebből azt a következtetést vonta le, hogy a felperesek jogelődjük elbirtoklás útján történt tulajdonszerzésére figyelemmel öröklés jogcímén szerezték meg a jogelődjük által elbirtokolt terület tulajdonjogát, ami a rendelkező résznek megfelelően a végleges telekalakítási engedélyben létrehozott helységnév helyrajzi szám helyrajzi számú ingatlan. Az elsőfokú bíróság az alperes viszontkeresetének elutasítását azzal indokolta, hogy az a perbeli ingatlan megosztása miatt okafogyottá vált.

Az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében az alperes annak megváltoztatását, és a felperesek keresetének elutasítását kérte azzal, hogy elsődleges álláspontja szerint a felperesi kereset ítélet dolog, következésképpen a per megszüntetésének szükségessége is felmerülhet, miután a felperesek elbirtoklás címén előterjesztett igényét korábban jogerős bírói ítélet utasította el. A jogvita érdemét illetően az alperesi álláspont a fellebbezés szerint az volt, hogy a felperesi állított jogelőd elbirtoklási ideje a felperesek tulajdonszerzése szempontjából figyelmen kívül hagyandó, miután az elbirtoklás a felperesek előadása szerint is már a jogelőd birtoklási idejében befejeződött. Emellett az alperes hivatkozott arra is, a jelenleg hatályos ingatlannyilvántartás helységnév helyrajzi szám, illetve helyrajzi szám helyrajzi számú ingatlant nem tartalmaz, ténylegesen az ingatlannyilvántartásban a perbeli ingatlan egységes egészként, helyrajzi szám helyrajzi számon van feltüntetve, következésképpen a telek ingatlannyilvántartási megosztása hiányában a felperesek a megosztás eredményeként létrejött egyik ingatlanra tulajdonjoguk bejegyzését nem kérhetik.

A felperesi ellenkérelem az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.

A fellebbezés alapos.

A másodfokú bíróság mindenekelőtt megállapítja, az elsőfokú ítélet azon rendelkezése ellen, amellyel az elsőfokú bíróság az alperesi viszontkeresetet elutasította, fellebbezés előterjesztésre nem került, következésképpen az elsőfokú ítélet e körben felülbírálható nem volt.

A felperesek tulajdonjog megállapítására előterjesztett kereseti kérelme tárgyában - amely a felülbírálat tárgyát képezte - a másodfokú bíróság mindenekelőtt mellőzi az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból annak harmadik bekezdését, amely azt állapította meg, hogy a felperesek jogelődje a helységnév helyrajzi szám helyrajzi számú ingatlant 1960. május 1-től 1970. május 1-ig sajátjaként szakadatlanul birtokolta.

Ezen megváltoztatott tényállásból ugyanakkor a másodfokú bíróság meggyőződése szerint az elsőfokú bíróságétól eltérő jogi következtetések levonása indokolt a következők miatt.

A másodfokú bíróság mindenekelőtt összhangban az alperesi fellebbezés tartalmával, megállapítja, annak ellenére, hogy Körjegyzőség neve ügyszám számú telekalakítási engedélyében engedélyezte a helységnév helyrajzi szám helyrajzi számú ingatlan megosztását helyrajzi szám, illetve helyrajzi szám helyrajzi számú ingatlanokra, ez a megosztás az ingatlannyilvántartásba átvezetésre nem került, következésképpen az ingatlannyilvántartásban a perbeli ingatlan továbbra is helyrajzi szám helyrajzi számon van feltüntetve.

A másodfokú bíróság meggyőződése szerint e tényből következően önmagában értelmezhetetlen az elsőfokú bíróság azon álláspontja, mely szerint ezen nem létező helyrajzi szám helyrajzi számú ingatlan vonatkozásában bárki elbirtoklása egyáltalán felmerülhetett. Azt, hogy a felperesi jogelőd elbirtoklása az egész helyrajzi szám helyrajzi számú ingatlannak megfelelő területrészre bekövetkezett, maguk a felperesek sem állították, a per tárgya ugyanis az előterjesztett végleges kereset szerint az volt, hogy a felperesi jogelőd a saját tulajdoni illetőségének megfelelő területen túlmenően használt egy 913 m2-es ingatlanrészt is, az elbirtoklás pedig ezen ingatlanrész vonatkozásában következett be. A per adataiból ugyanis az is megállapítható, hogy a felperesek a perbeli ingatlannak csupán ezen elbirtoklással érintett része vonatkozásában nem rendelkeznek tulajdonjoggal, ebből következően alapvetően tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor az elbirtoklást ítélete rendelkező része szövegezéséből következően azon ingatlanilletőségek vonatkozásában is megállapította, amelyeket a felperesek amiatt örököltek meg néhai jogelődjüktől, hogy az már tulajdonosa volt az ingatlan ½ illetőségének.

Emellett a másodfokú bíróság megállapítja azt is, hogy az elsőfokú ítélet tartalma szerint a helységnév helyrajzi szám helyrajzi számú ingatlan közös tulajdonát is megszünteti a peres felek között, jóllehet erre kereseti kérelem előterjesztésre nem került, a felperesi kereset szerint ugyanis, annak tartalmára figyelemmel, csak az ½ - ½ arányú alperesi, illetve alperesi össztulajdoni illetőség arányainak eltolódását lehetett volna megállapítani a földterület egy részére állított felperesi elbirtoklás okán.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint ugyanakkor ezen eljárási szabálysértés - a kereseti kérelmen való túlterjeszkedés - a jogvita érdemét illetően korrigálható volt a másodfokú eljárásban, következésképpen emiatt az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése nem vált szükségessé.

Ami a felperesi kereset érdemi részét, magát az elbirtoklást illeti, a másodfokú bíróság megállapítja, az elsőfokú bíróság teljességgel helytállóan idézte a Legfelsőbb Bíróság Pk. 4. számú állásfoglalásának azon rendelkezését, mely szerint tulajdonostárs által a többi tulajdonostárs tulajdoni illetőségére állított elbirtoklási igény elbírálása során fokozott szigorúsággal kell vizsgálni az elbirtoklás törvényes kellékeit. Az elsőfokú bíróság ítélete szerint tehát egyrészről az állásfoglalásban foglaltakat elfogadta, másrészről viszont ennek ellentmondva azt állapította meg, hogy az idő múlására figyelemmel az elbirtoklás körülményeinek aggályos, pontos felderítése értelemszerűen nem lehetséges.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ezen megállapítása is helyes, ugyanakkor az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben, ezen megállapítás az elbirtoklás megállapíthatóságát magától értetődően kizárja. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ugyanis ténykérdés, hogy a felperesek által állított elbirtoklási idő befejeződése óta 36 év telt el, ez az időtávlat pedig objektív okokból teszi kizárttá az elbirtoklás körülményeinek olyan szigorúsággal történő vizsgálatát, amelyet a Pk. 4. számú állásfoglalás megkövetel, amennyiben pedig az elbirtoklás törvényes feltételei a szükséges mértékben nem vizsgálhatók meg, úgy nyilvánvalóan az elbirtoklás bekövetkezte sem állapítható meg. Ilyen hosszú idő távlatból ugyanis tárgyi vagy okirati bizonyítékok hiányában a felperesi jogelőd birtoklása a perrel érintett ingatlan vonatkozásában nem rekonstruálható, erre csupán három időskorú tanú vallomása nem elegendő. Önmagában ugyanis az a tény, amelyet a tanúk előadtak, miszerint a felperesi jogelőd a jelenlegi használati határok között használta ingatlanát, az elbirtoklás megállapíthatóságához nyilvánvalóan nem elégséges, az egyéb törvényi feltételek fennálltát pedig a tanúk nem bizonyították, illetve nem is bizonyíthatták.

Itt jegyzi meg a másodfokú bíróság, hogy a rendelkezésre álló peres iratok szerint maga a felperesi jogelőd a vitás területrész vonatkozásában elbirtoklás címén tulajdonostársaival szemben igényt nem érvényesített, a másodfokú bíróság meggyőződése szerint ezen tény önmagában alkalmas arra, hogy kétséget ébresszen a körben, hogy a jogelőd valóban sajátjának tekintette-e a tulajdoni illetőségét meghaladó birtokolását, arra is figyelemmel, hogy a közös tulajdonban álló ingatlan tulajdonostársai a Ptk. szerint önmagában a tulajdonjogukból eredendően jogosultak akár az egész ingatlan használatára is.

Összefoglalva tehát a másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperesek által állított elbirtoklási idő óta eltelt rendkívül hosszú idő nem teszi lehetővé az elbirtoklás körülményeinek olyan alapos megvizsgálását, amely a tulajdonostárs elbirtoklási igényének megállapításához a Legfelsőbb Bíróság Pk. 4. számú állásfoglalása szerint szükséges lenne, ennek hiányát pedig akként kell értékelni, hogy a felperesek nem bizonyították az elbirtoklás megvalósulását, következésképpen a tulajdonjog megállapítására irányuló kereseti kérelmüket el kellett utasítani.

A felperesek pervesztesek lettek, a másodfokú bíróság ezért a Pp. 78. § /1/ bekezdése alapján őket kötelezte a pernyertes alperes első- és másodfokú költségeinek megfizetésére, illetve az alperes elsőfokú perköltségben történt marasztalását mellőzte.

Zalaegerszeg, 2006. november 9.

dr. István Anna sk. dr. Bányai Tamás sk. dr. Sifter Ágnes sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

A kiadmány hiteléül:

Henczi Kálmánné írnok