Pf.20801/2007/9 — Pf.20801/2007/9 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zala MegyeiBíróság mint másodfokú bíróság 4.Pf.20.801/2007/9. szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A dr. Szegedy András ügyvéd (Veszprém, Szabadság tér 15.), valamint a Dr. Bánfalvi és Fia Ügyvédi Iroda (Zalaegerszeg, Mártírok útja 51., ügyintéző: id. dr. Bánfalvi János ügyvéd) által képviselt I.r. felperes neve I.r. felperes lakcíme szám alatti lakos I.r. ferlperesnek, továbbá a dr. Szegedy András ügyvéd által képviselt II.r. felperes neve II.r. felperes lakcíme szám alatti lakos II.r., valamint III.rendű felperes neve III.r. felperes lakcíme szám alatti lakos III.r. felpereseknek a dr. Wolf László ügyvéd (Zalaegerszeg, Várkör u. 9. I/6.) által képviselt I.r. vevő neve I.r. alperes lakcíme szám alatti lakos I.r, II.r. vevő neve II.r. alperes lakcíme szám alatti lakos II.r. és III.r. vevő neve III.r. alperes lakcíme szám alatti lakos III.r. alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Nagykanizsai Városi Bíróság előtt indított és 1.P.20.225/2005. szám alatt a felperesek által megújított perében a 24. sorszámú ítélet felülbírálata tárgyában az I.-II.r. felperesek, valamint az I.-II. és III.r. alperesek fellebbezése folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozott

ítélet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - nem fellebbezett részében azt nem érintve - részben megváltoztatja akként hogy: - az elsőfokú ítéletben írt kamatmértékeken évi kamat értendő; - az elsőfokú ítéletnek a perköltségre (illeték- és költségviselésre) vonatkozó rendelkezései helyett az alperesek egyetemleges kötelezettséggel az I.-II.r. felpereseknek összesen 388.749,-/háromszáznyolcvannyolcezer-hétszáznegyvenkilenc/ Ft, a III. felperesnek 129.583,-/egyszázhuszonkilencezer-ötszáznyolcvanhárom/ Ft perköltséget kötelesek 15 napon belül megfizetni. Az alperesek egyetemleges kötelezettséggel az államnak - külön adóhatósági felhívásra 1.166.400,-/egymillió-egyszázhatvanhatezer-négyszáz/ Ft kereseti, fellebbezési és perújítási feljegyzett illetéket, továbbá - a bírósági gazdasági hivatal felhívására - 57.303,-/ötvenhétezer-háromszázhárom/ Ft állam által előlegezett költséget kötelesek megfizetni. Mindezt meghaladón a felek költségeiket maguk, a fennmaradó feljegyzett illetéket és költséget az állam viseli; - a bíróság a város neve Körzeti Földhivatal megkeresését úgy rendeli el, hogy a földhivatal a felperesek tulajdonjogát a perbeli ingatlanra az ítéletben foglalt felperesi marasztalási összeg /7.200.000,-Ft és kamatai/ teljes kiegyenlítésének igazolása után jegyezze be az ingatlan-nyilvántartásba.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletnek az I-II.r. perújító felperesek fellebbezésével érintett részét helybenhagyja.

A felperesek 15 napon belül kötelesek megfizetni az alpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 122.560,-/egyszázhuszonkettőezer/ Ft fellebbezési perköltséget akként, hogy ezen összegből 109.560,-/egyszázkilencezer-ötszázhatvan/ Ft megfizetésére az I.-II.r. felperesek, míg 13.000,-/tizenháromezer/Ft megfizetésére az I.-II.-III.r. felperesek egyetemlegesen kötelesek az alperesek javára.

Az I.-II.r. felperesek fellebbezésének feljegyzett illetékét az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

Az elsőfokú bíróság ítéletével a Nagykanizsai Városi Bíróság 2.P.20.413/2002/12. és a megye nevei Bíróság 2.Pf.21.704/2002/5. számú ítéletét hatályon kívül helyezve megállapította, hogy a felperesek, mint eladók és vevő neve (az alperesi jogelőd), mint vevő között Zalaegerszegen 1999. február 16. napján kötött szerződés érvénytelen. Az elsőfokú bíróság a zalaegerszegi 4095/A/5. hrsz. alatt felvett ingatlanra vevő neve tulajdonjogának törlését és az I.r. felperes 2/4, a II.r. felperes 1/4, a III.r. felperes 1/4 arányú tulajdonjogának bejegyzését szerződés érvénytelensége és eredeti állapot helyreállítása címén elrendelte. Kötelezte a felpereseket az elsőfokú bíróság, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 60 nap alatt fizessenek meg egyetemlegesen az alpereseknek 7.200.000,-Ft-ot, és ezen összegnek 1999. február 17. napjától járó törvényes kamatait. Az elsőfokú bíróság az alperesi viszontkeresetet elutasította, és mindezt meghaladóan a perújítási kérelmet is elutasította. Kötelezte az alpereseket arra, hogy 60 nap alatt fizessenek meg egyetemlegesen az I.-II.r. felpereseknek 1.074.346,-, míg a III.r. felperesnek 358.116,-Ft perköltséget azzal, hogy mindezen túl a felek viselik saját költségeiket. Az elsőfokú ítélet értelmében az alperesek az állam javára egyetemlegesen 388.800,-Ft feljegyzett illetéket és 49.900,-Ft feljegyzett költséget kötelesek megfizetni (mindezen túl a feljegyzett illetéket és költséget az állam viseli.) Az elsőfokú bíróság ítélete tartalmazta, hogy a bíróság ítéletét a jogerőre emelkedést követően a város neve Körzeti Földhivatalnak megküldi vevő neve tulajdonjogának törlése és a felperesek tulajdonjogának bejegyzése végett.

Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a Nagykanizsai Városi Bíróság - a megye nevei Bíróság által helybenhagyott, a rendelkező részben foglalt - alapperbeli ítéletével elutasította a felperesek azon keresetét, amelyben a közöttük és az alperesi jogelőd között 1999. február 16-án a zalaegerszegi 4095/A/5. hrsz.-ú ingatlanra létrejött adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását kérték a Ptk. 210. § (1)-(3) bekezdésére, valamint 235. § (1) bekezdésére alapítva. A felperesek perújítási kérelmükben a folyamatban volt büntetőügyben beszerzett igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői véleményre - mint az alapperben fel nem hozott új bizonyítékra - hivatkoztak, a szerződés érvénytelenségének okaként feltűnő értékaránytalanságot jelölve meg. Az elsőfokú bíróság a perújítási eljárásban megállapította, hogy a perbeli ingatlan forgalmi értéke az adásvételi szerződés időpontjában - szemben az alapperbeli ítéletben foglaltakkal - az újabb szakvélemények alapján a szerződésben megállapított vételár legalább kétszerese volt. A szolgáltatás-ellenszolgáltatás feltűnő aránytalansága címén megtámadási jogukat a felperesek már az alapperben gyakorolták, azonban keresetüket a bíróság a perben adott igazságügyi szakértői vélemény megalapozott voltára figyelemmel utasította el. Kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy a 40-50 %-os értékkülönbséget az ítélkezési gyakorlat már minden esetben feltűnően nagynak tekinti, a perbeli esetben pedig az értékkülönbség ezt a mértéket is jelentősen meghaladja. Minderre tekintettel a perújítási eljárásban az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy volt az értékkülönbség. Utalva a Ptk. 236. § (1) bekezdésére az elsőfokú bíróság a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítását rendelte el, állást foglalva az alperesek által visszafizetendő összeg kérdésében. E tekintetben azt fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy olyan új tényt vagy bizonyítékot, ami a vételár tekintetében reájuk nézve kedvezőbb határozatot eredményezhetne, a felperesek nem jelöltek meg. A jogerős ítélet egyértelműen rögzítette, hogy a vételár 7.200.000,-Ft volt, amelyet az alperesek jogelődje kifizetett akként, hogy ezen összegből részben az ingatlant tehermentesítette, részben pedig a felperesek kezéhez teljesített. Ennélfogva a felpereseknek - mutatott rá az elsőfokú bíróság - 7.200.000,-Ft-ot és az annak felvételétől számított kamatát kell visszafizetniük. Mindezt meghaladóan a perújítási kérelmet az elsőfokú bíróság tehát elutasította azzal, hogy a szerződés érvénytelenségének következménye az, hogy jogalapját vesztette az alperesi birtokbaadás és használati díj iránti viszontkereset is. A perköltség körében az elsőfokú bíróság szerint az alapperben és a perújítási eljárásban felmerült összes költségre kellett az elsőfokú bíróságnak figyelemmel lennie. Részletezte az elsőfokú bíróság az alapperben első- és másodfokon a felperesek illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett illeték és az alperesi - lerótt - viszontkereseti illeték összegét, valamint a felmerült szakértői díjakat, továbbá meghatározta a perújítási eljárásban a felperesek költségmentessége folytán feljegyzett illeték és az állam által előlegezett szakértői díjak összegét is, valamint ismertette, hogy az alapperben a bíróság a feleket miként kötelezte a költségek viselésére. Összességében azt szögezte le az elsőfokú bíróság, hogy az alapperben 896.900,-Ft illeték, 25.304,-Ft szakértői díjköltség, míg a perújítási eljárásban 432.000,-Ft illeték és 47.670,-Ft szakértői költség merült fel. Az alapperben a túlnyomó alperesi pernyertesség alapján állapították meg az alperesnek fizetendő perköltséget (elsőfokon 120.000,-, másodfokon 60.000,-Ft-ban) azonban figyelembe kell venni, hogy a 120.000,-Ft nyilván tartalmazta az alperes által lerótt viszontkereseti illetéket is. Az alapperben az összes költség - 1.071.624,-Ft - a felpereseket terhelte, emellett a saját és a képviseletükkel felmerült költségeket is viselték. A perújítási eljárásban az illetéket és a költséget az állam előlegezte, így saját és képviselői költségeik terhelték a felpereseket. A felperesek összességében nagyobb részt pernyertesek lettek, lényegében a visszafizetendő vételár összegében állapítható meg az alperesi, részleges pernyertesség, ezért az elsőfokú bíróság a per egészét figyelembe véve állapította meg a felpereseknek fizetendő perköltség összegét. Alapperbeli saját költségeiket és képviseleti költségüket (a jogerős ítéletet alapján véve első- és másodfokon 160.000,-Ftot), és perújítási költségeiket (360.000,-Ft) véve figyelembe, így - mutatott rá az elsőfokú bíróság - az 1.231.624,-Ft alapperbeli összes költség legfeljebb 10 %-a terhelheti a felpereseket, tehát 1.108.462,-Ft-ot az alperesek kötelesek részükre megtéríteni, míg a perújítási eljárásban azonos aránnyal számolva, 324.000,-Ft megfizetésére kötelesek az alperesek a felperesek javára.. A feljegyzett illeték és költség viselésére azonos arányban kötelezte egyetemlegesen az alpereseket az elsőfokú bíróság azzal, hogy a fennmaradó feljegyzett illetéket és előlegezett költséget az állam viseli.

* * *

Az elsőfokú ítéletet az I.-II.r. perújító felperesek és az I.-II.-III.r. perújított alperesek támadták fellebbezéssel. Az alperesek fellebbezése az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatására, és annak kimondására irányult, hogy a felperesek tulajdonjoga csak az ítéletben foglalt felperesi marasztalási összeg és kamatai megfizetése esetén jegyeztessék be az ingatlan-nyilvántartásba. Kérték az alperesek az elsőfokú ítélet kiegészítését a kamatmértékek tekintetében is az „évi" toldással. Kérték továbbá az elsőfokú ítélet megváltoztatását az alperesek atekintetben is, hogy a bíróság az őket terhelő elsőfokú perköltséget szállítsa le 149.400,-Ft-tal ugyanis ezt az összeget a felperesek a korábbi ítéletekben foglalt kötelezés ellenére nem fizették meg az alpereseknek (jogelődjüknek). Az egyidejű teljesítés tekintetében az alperesi fellebbezés a PK.32. számú kollégiumi állásfoglalásra, az eredeti állapot maradéktalan helyreállításának szükségességére utalt, míg az elsőfokú ítéletnek a kamatmérték körében való, az „évi" pontosítással történő kiegészítését a pontatlanság miatt előrelátható végrehajtási nehézségekkel indokolta az alperesi fellebbezés.

Az I.-II.r. perújító felperesek fellebbezésükben az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, és a felperesi 7.200.000,-Ft-os marasztalás 3.548.000,-Ft-ra való leszállítását kérték.

A fellebbező felperesek fellebbezési érvelése szerint az érvénytelenségen túlmenően a felperesek perújítási kérelmükben az eredeti állapot helyreállítását is igényelték. Idézték az alperesi jogelőddel szemben a nyomozást megszüntető határozat indokolását, mely szerint a 4.500.000,-Ft-os kölcsönösszeg 2.153.190,-Ft kölcsönt, az ingatlan tehermentesítésére fordított 1.774.810,-Ft-ot, tovább 450.000,-ft közvetítői jutalékot és 72.000,-Ft ügyvédi díjat tartalmazott. A felperesek az alperesek jogelődjének 1999-ben - fejtette ki a fellebbezés - 380.000,-Ft-ot visszafizettek, ezért valós tartozásuk a tényleges 3.928.000,-Ft vételár 380.000,-Ft-tal csökkentett összege, azaz 3.548.000,-Ft.

Az I.-II.r. perújító felperesek fellebbezése megalapozatlan, az I.-II.-III.r. perújított alperesek fellebbezése megalapozott.

Mindenekelőtt azt bocsátja előre a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét - a le nem rótt illeték és az állam által előlegezett költségek kivételével - kizárólag a fellebbezési kérelmek és ellenkérelmek keretei között bírálta felül /Pp. 253. § (3) bekezdése/. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az I.-II.r. perújító felperesek fellebbezési tárgyalási nyilatkozata alapján azzal egészíti ki, hogy a felperesek az alapperbeli jogerős ítéletek szerinti perköltséget az alperesek részére, az alapperbeli feljegyzett kereseti és fellebbezési illetéket pedig az állam javára nem fizették meg.

Az I.-II.r. felperesek fellebbezése kapcsán a másodfokú bíróság a 7.200.000,-Ft vételár - mint az alpereseknek visszajáró összeg - körében az elsőfokú bíróság álláspontját osztja. A felperesek perújítási kérelme a büntetőeljárásban beszerzett ingatlanforgalmi szakvéleményen alapult: e szakvéleménnyel kívánták a felperesek igazolni, hogy a 7.200.000,-Ft-os kikötött vételár az általuk teljesített szolgáltatáshoz képest feltűnően aránytalan volt. A felperesek - miként az elsőfokú bíróság ítéletének a perújítási kérelmet ismertető részében vázolta - csak a későbbiekben hivatkoztak arra, hogy az általuk kölcsönnek állított vételárrész járna csupán vissza az alpereseknek. A felperesek alapperbeli, a szolgáltatás-ellenszolgáltatás feltűnően nagy értékkülönbségén alapuló keresete eleve adásvételi szerződést feltételez, és a felperesek sem az alapperben, sem a perújítási eljárásban - ahogy azt az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtette - nem tudtak olyan egzakt tényt vagy bizonyítékot megjelölni, amely az adásvételi szerződésben foglalt vételárral szemben az általuk állított vételár tényleges voltát igazolta volna.

Fellebbezésükben az I.-II.r. felperesek hivatkoztak a megye nevei Rendőr-főkapitányságnak a vevő neve elleni nyomozást megszüntető határozatára (mint amely határozat indokolása rögzíti a felperesek által adott ellenszolgáltatás egyes elemeit). E határozat azonban nem köti a bíróságot: a másodfokú bíróság álláspontja szerint egyrészt a megszüntető határozat indokolásának az I.-II.r. felperesek által a fellebbezésben idézett része nem a hatóság ténymegállapítását tartalmazza, hanem a felperesek előadását, állítását idézi, másrészt pedig a határozat említett kitétele nincs bizonyítékokkal kellően alátámasztva. (vevő neve például a büntetőügyben történő meghallgatása során egyértelműen cáfolta a kölcsön tényét.) Az alapügyben az első- és másodfokú ítélet értékelte az átadott vételárral kapcsolatos felperesi érveket és mindazon bizonyítékokat, amelyekre az I.-II.r. felperesek a jelen fellebbezésben hivatkoztak. A vételár tekintetében a perújításban új tény vagy bizonyíték nem merül fel. A perújítási eljárásban ezért a másodfokú bíróság nézete szerint a jogügylet adásvételi jellege és a szerződésben kikötött vételár nem lehetett kérdéses. Minderre figyelemmel az I.-II.r. felperesek fellebbezésével érintett körben - a felperesi marasztalási összeg tekintetében - a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta [Pp. 253. § (2) bekezdése].

Az alperesek fellebbezésükben a másodfokú bíróság álláspontja szerint helytállóan hivatkoztak arra, hogy akként kellett volna rendelkeznie a földhivatali megkeresésről az elsőfokú bíróságnak, miszerint csak az ítéletben foglalt felperesi marasztalási összeg és kamatai megfizetésének igazolása esetén jegyeztessék vissza az ingatlan-nyilvántartásba a felperesek tulajdonjoga. A Ptk. 237. § (1) bekezdése szerinti szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítása körében a bírói gyakorlat a kölcsönösen visszajáró szolgáltatások esetén a teljesítéseknek a Ptk. 280. § (1) bekezdés a) pontja szerinti egyidejűségét követi annak érdekében, hogy egyik fél se kerüljön hátrányos helyzetbe. A felperesi - a fellebbezési tárgyaláson hivatkozott - teljesítési nehézségek nem adnak okot annak mellőzésére, hogy a felperesek saját teljesítésükkel egyidőben váljanak az ingatlan tulajdonosává. Minderre figyelemmel e körben a másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét. Mivel értelemszerű az is, hogy az elsőfokú ítéletben meghatározott kamatmértékek éves kamatot jelentenek, ezért - megelőzendő az elsőfokú bíróság általi ítéletkiegészítést - a másodfokú bíróság e tekintetben is pontosította az alperesek fellebbezése folytán az elsőfokú ítéletet [Pp. 253. § (2) bekezdése].

A perköltség 149.400,-Ft-tal való leszállítása körében - mivel az elsőfokú bíróság perköltség elszámolása a felperesek által az alapperbeli ítéletek folytán az alpereseknek teljesített perköltség elszámolását is tartalmazta - a továbbiakban kifejtettek folytán úgyszintén megalapozott az alperesek fellebbezése.

A másodfokú bíróság a Pp. 253. § (3) bekezdése utolsó fordulata alapján a le nem rótt illeték körében felülbírálandónak találta az elsőfokú bíróság ítéletét. (Egyebekben azonban - a fellebbezések keretei között maradva - nem érintve a perköltség elemeit, számítási módját, viselési arányát.) Kitűnik az elsőfokú bíróság ítéletéből, hogy az elsőfokú bíróság az alpereseket kötelezte az alapperbeli kereseti és fellebbezési feljegyzett illeték megfizetésére is a felperesek javára. (Mivel az alapperben az első- és másodfokú bíróság a felpereseket egyetemlegesen 434.300,-Ft kereseti és 432.000,-Ft fellebbezési illeték megfizetésére kötelezte, s az elsőfokú bíróság a perújításban a felperesek perújítási pernyertessége folytán mintegy e kötelezést kompenzálta vonatkozó ítéleti rendelkezésével.)

Ugyanakkor az elsőfokú bíróság perújítási ítélete értelmében az alapperbeli első- és másodfokú ítéletek egészében hatályukat vesztették, következésképpen a másodfokú bíróság álláspontja szerint azokból senkire nézve nem fakadhat érvényes illetékfizetési kötelezettség. Mindemellett fellebbezési tárgyalási nyilatkozatuk szerint a felperesek nem is tettek eleget az alapperbeli ítéletek őket illetékfizetésre kötelező rendelkezéseinek. A másodfokú bíróság ezért a felperesek javára az elsőfokú ítélet értelmében az alperesek által megfizetendő perköltségből kiemelte az alapperbeli kereseti és fellebbezési illetéket (434.300,-, illetőleg 432.000,-Ft-ot), és az alpereseket - az állam javára - az elsőfokú bíróság által megállapított, a felperesek számára előnyösebb 90-10 %-os perköltségviselési arány folytán az alapperbeli (helyesen 432.000-432.000,-Ft) kereseti és fellebbezési, valamint perújítási illeték 90 %-ának megfizetésére kötelezte a Pp. 81. § (1) bekezdése, illetőleg a 6/1986. (VI.26.) IM.r. 13. § (2) bekezdése alapján azzal, hogy a fennmaradó 10 %-os mértékű feljegyzett kereseti, fellebbezési és perújítási illeték a felperesek költségmentessége folytán az államot terheli [6/1986. (VI.26.) IM.r. 14. §-a.].

A perújítás állam által előlegezett költségére nézve ugyanezen elv irányadó azzal, hogy e tekintetben téves volt az elsőfokú bíróság számítása, mert a 16. sorszámú jegyzőkönyvben foglalt I. számú végzésben szakértő neve I. és szakértő neve II. szakértők javára megállapított 2 x 16.000,-Ft szakértői díjnak csak a felét vette figyelembe. szakértő neve III. szakértő díjával együtt így az állam összesen 63.670,-Ft (16.000 + 16.000 + 31.670,-) költséget előlegezett, ezért ennek 90 %-át, 57.303,-Ft-ot kötelesek egyetemlegesen megfizetni a perújított alperesek egyetemlegesen az államnak az idézett IM.r. 13. § (2) bekezdése alapján, míg a fennmaradó összeg az államot terheli. A másodfokú bíróság a leírtak miatt ebben a körben a Pp. 253. § (3) bekezdése alapján megváltoztatta az elsőfokú ítéletet.

Az elsőfokú bíróság által számba vett további - a feljegyzett kereseti és fellebbezési illetéken túli - költségelemek a következők voltak:

A felperesek által az alapperben viselt 120.000,-Ft perköltség (benne az alperesek 30.600,-Ft összegű lerótt viszontkereseti illetéke); 60.000,-Ft alapperbeli másodfokú (a felperesek által megfizetendő) perköltség; 25.324,-Ft alapperbeli, a felperesek által viselt szakértői díj. Ezen túl pernyertességük folytán megjár a felpereseknek az alapeljárás első- és másodfokára összesen 160.000,-Ft saját képviseleti költség az elsőfokú bíróság szerint, valamint a perújítási eljárásra 360.000,-Ft további perköltség. Mindez 725.324,-Ft-ot tesz ki. Ez az összeg csökkentendő az I.-II.r. felperes által a fellebbezési tárgyaláson elismertek szerint általuk az alapperbeli ítéletek folytán meg nem fizetett 149.400,-Ft-tal (melyet az elsőfokú bíróság megfizetettnek tekintett, és tulajdonképpen az alperesek által a felpereseknek megtéríteni rendelt.) Az így kapott 575.924,-Ft 90 %-át kötelesek tehát a felperesek részére az alperesek megfizetni az elsőfokú bíróság e részében fellebbezéssel nem érintett ítélete értelmében. E 90 % (518.332,-Ft) osztandó meg az elsőfokú bíróság ítéletének megfelelően a felperesek között perbeli ingatlan tulajdoni hányadainak arányában. Ily módon - az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit egyebekben követve - az I. és II.r. felpereseknek együttesen 388.749,-Ft, míg a III.r. felperesnek 129.583,-Ft jár az alperesektől perköltségként.

A másodfokú bíróság tehát a perköltség körében a Pp. 253. § (2) bekezdése, illetőleg (3) bekezdése alapján a fentiek szerint változtatta meg az elsőfokú ítéletet.

Az alperesek fellebbezése eredményes volt, míg az I.-II.r. felperesek fellebbezése nem vezetett eredményre. Az alperesi fellebbezés perértékét határozatlannak, az I.-II.r. felperesek fellebbezési perértékét 3.652.000,-Ft-nak tekintve a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján a minden tekintetben fellebbezési pervesztes felperesek kötelesek az ügyvéd által képviselt alperesek fellebbezési perköltségének megfizetésére. [Az alperesek jogi képviselője munkadíjának megállapítása körében a másodfokú bíróság a 32/2003. (VIII.22.) IM.r. 3. § (5) bekezdése szerint alkalmazott 3. § (2) bekezdés a) pontjára, illetőleg (3) bekezdésére - az áfa tekintetében pedig 4/A. §-ára - utal.] Az alperesek eredményes fellebbezése folytán felmerült alperesi perköltség egyrészt a 7.000,-Ft minimum fellebbezési illetékben, másrészt 6.000,-Ft ügyvédi munkadíjban, míg az I.-II.r. felperesek fellebbezése folytán felmerült alperesi ügyvédi munkadíj 109.560,-Ft-ban állapítható meg. Mindösszesen tehát az alperesek részére a felperesek által megfizetendő perköltség 122.560,-,Ft, melyből az eredménytelenül fellebbező I.-II.r. felperesek 109.560,-Ft-ot, míg az I.-II.-III.r. felperesek egyetemlegesen 13.000,-Ft-ot kötelesek az alpereseknek megfizetni.

A felperesek költségmentessége folytán az I.-II. r. felperesek fellebbezésének feljegyzett illetékét az állam viseli [6/1986. (VI.26.) IM.r. 14. §-a].

Zalaegerszeg, 2007. november 26.

Dr. Csanádi Lajos sk. Dr. Beznicza Árpád sk. Dr. Vértényiné a tanács elnöke előadó bíró dr. Futó Gabriella sk. bíró