Pf.20786/2017/12 — Pf.20786/2017/12 — Zalaegerszegi Törvényszék

Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2.Pf.20.786/2017/12. szám

A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság ügyvéd neve ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt – felperes neve, felperes lakcíme ügyvédi iroda neve (ügyvédi iroda címe, ügyintéző: ügyvéd neve ügyvéd) által képviselt – alperes neve, alperes székhelye ellen bérleti jogviszony fennálltának megállapítása iránt indított perében a Lenti Járásbíróság 3.P.20.195/2015/36. számú ítélete ellen alperes 37. és 39. sorszámú fellebbezése folytán – nyilvános fellebbezési tárgyaláson – meghozta az alábbi

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal a kiegészítéssel, hogy kötelezi a felperest, hogy 8 nap alatt – lelet készítése terhével – rójon le 15.000,- (tizenötezer) Ft le nem rótt kereseti illetékkülönbözetet.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 12.700,- (tizenkétezer-hétszáz) Ft fellebbezési perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, valamint kötelezte az alperes részére 64.385,- Ft perköltség megfizetésére.

Az indokolás szerint a város neve külterület 039/8 helyrajzi számú (a 039/1 helyrajzi számú ingatlan megosztásával létrejött), a 051/2 és 0477 helyrajzi számú ingatlanok a Magyar Állam tulajdonát képezik, azok vagyonkezelője 2013-ig a minisztérium neve Minisztérium volt, azóta alperes kezelésében állnak. Az alperes jogelődje és a felperes között 1997. november 28. napján bérleti szerződés jött létre, amelynek tárgya a város neve 2 gyakorlótér legeltetés céljára való bérbeadása volt 1998. december 31. napjáig. A felek a szerződésüket később akként módosították, hogy a bérlet tárgyaként a város neve 039/1 és az település neve 018 helyrajzi számú ingatlanok 300 ha-os területét határozták meg. A területre a felek között újabb bérleti szerződés nem jött létre, de azt a felperes továbbhasználta. Alperes jogelődje 1999. szeptember 14. napján elfogadta a bérleti jogviszony határozatlan idejűvé válását, majd 1999. szeptember 20-i hatállyal a bérletet felmondta, de felmondása nem volt joghatályos. Alperes jogelődje 2004. február 11. napján kelt levelével ismét felmondta a bérleti szerződést, a terület átadására felperest felszólította, majd a Zalaegerszegi Városi Bíróság a 9.P.20.851/2004/4. számú ítéletével kötelezte a terület 30 napon belüli birtokbaadására a felperest, mely ítélet a Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Pf.21.487/2005/4. számú ítéletével jogerőre emelkedett. A város neve 051/2 és 0477 helyrajzi számú ingatlanokat a felperes 1998-ban használati jogcím nélkül kezdte el használni, majd alperes jogelődjével kötött bérleti szerződést a 2007. december 31. napjáig tartó időszakra. Alperes jogelődje a 2007. december 17. napján kelt levélben tájékoztatta a felperest, hogy a bérleti szerződés az év végével megszűnik és annak folytatására nincs lehetőség. Ennek ellenére felperes e két ingatlan használatával sem hagyott fel mind a mai napig. Felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy ezen ingatlanokra megkötött bérleti szerződés határozatlan idejűvé vált és jelenleg is fennáll, hivatkozott az 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 431. § (2) bekezdésére. Alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a város neve 039/1 helyrajzi számú ingatlanra megkötött bérleti szerződés joghatályosan felmondásra került, újabb bérleti szerződést a felek nem kötöttek, így nincs olyan megállapodás, amely határozatlan idejűvé válhatott volna. A további két ingatlan esetében ugyanakkor alperes jogelődje időben tiltakozott a felperesi használat ellen, ez pedig kizárta a megállapodás határozatlan idejűvé alakulását. Nincs annak jelentősége, hogy az alperesi jogelőd a használat kapcsán számlát állított ki, hiszen annak kiegyenlítése nem igazolt, ugyanakkor ezen körülmény egyébként sem hozna létre önmagában szerződést. Felperes nem bizonyította a korábbi bérleti szerződések hatálya fennmaradását, míg a pert alperesi hivatkozás ellenére nem lehetett ítélt dologra tekintettel megszüntetni, hiszen korábban e tárgyban bírósági döntés nem született.

Az elsőfokú bíróság ítéletét a felperes támadta fellebbezéssel, kérve elsődlegesen annak megváltoztatását és a keresetnek való helyt adást; másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára való utasítását.

Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a megkötött bérleti szerződés írásos tartalma nem terjedt ki a város neve 039/8 helyrajzi számú ingatlanra 2007. évben, de ténylegesen a megállapodás arra is kiterjedt, ezen terület valójában már a birtokában volt az 1998-ban megkötött szerződés folytán. A 2007. december 17-i levél ezt az ingatlant nem érintette, ugyanakkor ezen ingatlan ténylegesen csak 2002. év óta létezik, arra ténylegesen felmondás nem történt korábban sem. Utalt arra is, hogy a levél nem a bérleti szerződés határozott tartama lejártát követően tett nyilatkozat, így ettől függetlenül a bérleti jogviszony határozatlan tartamúvá vált. Fellebbezése kiegészítésében hivatkozott továbbá arra, hogy az elsőfokú bíróság nem helytállóan értékelte a bizonyítékokat, lényeges eljárási jogszabálysértést valósított meg, és tévesen értelmezte a régi Ptk. 431. § (2) bekezdése rendelkezését.

Alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte annak helyes indokai folytán.

A fellebbezés nem megalapozott.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, az kellően pontos és részletes, a másodfokú bíróság azt a másodfokú eljárásban is irányadónak tekintette. Az is megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság helyesen értékelte és mérlegelte ezen tényállást és a rendelkezésre álló bizonyítékokat, és helyes jogi következtetésre jutott. Ebből következően az 1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §-ában foglaltakra is figyelemmel nem volt helye az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének, különös figyelemmel arra, hogy a felperes a fellebbezésében konkrét eljárási jogszabálysértést nem is jelölt meg.

Az 1998. évben megkötött bérleti szerződés tárgyát a szerződést kötő felek a módosított szerződésben pontosan rögzítették, utóbb ezen bérleti szerződést mondta fel a második alkalommal közölt felmondással már joghatályosan az alperes jogelődje, ezen jogviszony tehát a felmondással megszűnt. A felperes nem bizonyította azt, hogy az írásba foglaltakon túlmenően további terület is részét képezte a megállapodásnak, vagy a későbbiekben újabb bérleti szerződés jött volna létre város neve 039/8 helyrajzi számú ingatlanra, így e körben tett fellebbezési érvelése megalapozatlan. Mindezt nem befolyásolja az sem, hogy időközben ingatlanmegosztásra került sor, hiszen ezen ingatlan-nyilvántartási változás ellenére a felperes a korábbiaknak megfelelő területet használta, maga sem állította a fellebbezésében, hogy ezen megosztás megváltoztatta volna a használt terület mértékét vagy fekvését, ebből következően tehát a felmondás a bérleti jogviszony okán a ténylegesen használt teljes területet érintette. Mivel pedig ezen felmondással a bérleti jogviszony megszűnt, az a régi Ptk. 431. § (2) bekezdése folytán meg sem hosszabbodhatott különös figyelemmel arra, hogy ezen bérleti jogviszony már korábban határozatlan tartamúvá vált, így a régi Ptk. ezen rendelkezése emiatt sem jöhetett figyelembe. Ebből következően az alperesi jogelőd 2004. február 11-i felmondásának sem kellett kiterjednie erre az ingatlanra.

Ami a város neve 051/2 és 0477 helyrajzi számú ingatlant illeti, azok tekintetében 2007. december 31. napjáig valóban határozott tartamú bérleti szerződés volt érvényben, ez esetben tehát a régi Ptk. 431. § (2) bekezdése elvileg figyelembe jöhetett. Az alperes jogelődje azonban nem vitásan írásban tájékoztatta a felperest arról, hogy a bérleti jogviszonyt nem kívánja meghosszabbítani, és bár nem igazolt, hogy ezen iratot a felperes 2008. évben kapta volna meg, ettől függetlenül úgy kell tekinteni, hogy a további használat ellen alperes jogelődje időben tiltakozott. Formálisan valóban nem teljesült a törvényi feltétel a nyilatkozat időpontjára vonatkozóan, viszont a bérbeadó szándéka egyértelműen kitűnt, nem kívánta a bérlet folytatását, ezt a felperessel közölte. Hasonló esetben a bérbeadó részéről a tiltakozás elmulasztása csak abban az esetben eredményezheti a bérleti szerződés határozatlan időtartamúvá alakulását, ha a felek eltérő szerződéses akarata nem állapítható meg, jelen esetben pedig éppen ez a helyzet (Pfv.IX.23.112/2000/6.), az alperesi jogelőd nyilvánvalóvá tette, hogy a bérleti jogviszonyt nem kívánja folytatni. Az 51/2 helyrajzi számú ingatlan esetében a felperes hivatkozásának megfelelően valóban elírás található az iratokban, azt a felek következetesen 52/1 helyrajzi számúnak jelölték, de ennek nincs érdemi jelentősége, mivel abban a feleknek nem volt vitájuk, hogy ezen megjelölés ténylegesen melyik ingatlanra utalt.

Mindezek miatt a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta a Pp. 253. § (2) bekezdése alkalmazásával, mivel helytálló volt azon jogi álláspontja, hogy a bérleti jogviszonyok mindhárom ingatlan esetében megszűntek, vagyis már nem állnak fenn..

Észlelte viszont a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság tévesen csupán 30.000,- Ft-ot vett figyelembe kereseti illetékként, ezzel szemben a Pp. 24. § (2) bekezdés c) pontja alkalmazásával a rendelkezésre álló bérleti szerződések szerinti éves bérleti díj 750.000,- Ft-os együttes összegét figyelembe véve 45.000,- Ft összegű kereseti illeték adódik az 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. § (1) bekezdés a) pontja szerint. A másodfokú bíróság tehát a Pp. 252. § (3) bekezdése alkalmazásával kötelezte a felperest a további 15.000,- Ft kereseti illetékkülönbözet megfizetésére az Itv. 73/A. (4) bekezdése alapján leletezés terhe mellett.

A másodfokú bíróság szintén a megjelölt pertárgyérték figyelembevételével marasztalta az alaptalanul fellebbező felperest az alperes másodfokú perköltségében, annak összegét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (5) és (6) bekezdései alkalmazásával mérlegeléssel határozta meg, figyelembe véve az igazolható alperesi jogi képviselői tevékenység mértékét, így a fellebbezési ellenkérelem terjedelmét és a fellebbezési tárgyalásról való távolmaradást.

Zalaegerszeg, 2018. február 27.

Dr. Bartalné Dr. Mentes Judit sk. Dr. Móritz Krisztián sk. Dr. Vajda Andrea sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró