Pf.20779/2015/3 — Pf.20779/2015/3 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Pf.20.779/2015/3.szám

A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság a Hári Ügyvédi Iroda (fél címe 1, ügyintéző: dr. Hári Tibor ügyvéd) és Bonyhárd Pál meghatalmazott hozzátartozó (felperes címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Dr. Molnár Gabriella Ügyvédi Iroda (fél címe 2, ügyintéző: dr. Molnár Gabriella ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen jelzálogjog törlése iránti perében a Zalaegerszegi Járásbíróság 2015. április 16. napján kelt 12.P.21.195/2014/11. számú ítélete ellen a felperes 16. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán indult másodfokú eljárásban nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a per főtárgya, valamint a felperes által az alperesnek fizetendő perköltség vonatkozásában helyben hagyja.

A felperes által a Magyar Állam javára fizetendő feljegyzett viszontkereseti illeték összegét 216.000.-(kettőszáz-tizenhatezer) Ft-ra felemeli.

Kötelezi a felperest, hogy leletezés terhe mellett 8 napon belül rójon le 195.000.- (egyszáz-kilencvenötezer) Ft kereseti és 261.800.-(kettőszáz-hatvanegyezer-nyolcszáz) Ft fellebbezési illetéket.

A felperes fellebbezési költségét viselni köteles.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S:

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes a 2009. április 30. napján kelt kölcsönszerződés alapján 40.000.000.-Ft kölcsönt nyújtott a felperes ügyvezetése alatt álló Kft. neve, melynek biztosítékául a nevezett társaság tulajdonát képező rédicsi 301. hrsz-ú ingatlant terhelő jelzálogjog szolgált. Emellett a felperes magánszemélyként a 2010. december 31. napján kötött keretbiztosítéki jelzálogszerződés alapján 8.000.000.-Ft keretösszeg elejéig jelzálogjogot engedett az alperes javára a tulajdonában álló hrsz. szám ingatlanra. Kft. neve. felszámolását 2011. október 14. napján rendelték el. Az alperes a hitelezői igényét a felszámolónak bejelentette, amiből 10.770.420.-Ft térült meg, s így a tőkekövetelése 29.457.759.-Ft-ra csökkent. A felszámolás alatt álló társaság 2014. május 13. napján megszűnt. Az alperes 2013. április 10. napján írásban felszólította felperest, mint zálogkötelezettet, hogy fizessen meg 8.000.000.-Ft-ot . A felperes a felszólításnak nem tett eleget.

A felperes keresetében a tulajdonát képező hrsz. szám ingatlanra az alperes javára bejegyzett keretbiztosítéki jelzálogjognak az ingatlan-nyilvántartásból való törlését kérte. Kifejtette, hogy miután a kötelezettség teljesítésének adósa jogutód nélkül megszűnt, a követelés ,s így - járulékos jellege folytán - a biztosítékául szolgáló zálogjog is megszűnt. Ennélfogva a társaság azon hitelezői akiknek ki nem elégített követelése maradt, követeléseiket az eredeti adóssal szemben jogképesség hiányában már nem érvényesíthetik. A felperes arra is hivatkozott, hogy Gt. 68. § /3/ bekezdése szerint korlátolt tagi felelősség esetén a tag felelőssége a társaság megszűnésekor a felosztott társasági vagyonból a neki jutó rész erejéig áll fenn, és mivel a vagyonfelosztás során tagként a társasági vagyonból nem részesült, ezért a megszűnt társaságot terhelő kötelezettség alapján fennmaradt követelésnek nincs kötelezettje. A felperes a keresetének jogalapjaként megjelölte továbbá a régi Ptk. 251.§ - át , 259.§ /3/ bekezdését, a Cstv. 34. , 37. és 38. §-ait.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a régi Ptk. rendelkezései szerint a kötelmi jogviszony a teljesítéssel, valamint a követelésről történő lemondással szűnik meg. Ehhez képest a régi Ptk. 323. § /1/ bekezdése értelmében a szerződés a kötelezett halálával - hacsak az nem személyes szolgáltatásra irányul - nem szűnik meg, tehát a gazdasági társaság megszűnése sem eredményezi a társasággal szembeni követelések megszűnését. Az alperes kiemelte, hogy a szerződést biztosító mellékkötelezettségeknek éppen az a rendeltetése, hogy a mellékkötelezett maga teljesítsen, illetve álljon helyt ha a főkötelezett nem tud vagy nem akar teljesíteni, ideértve a főkötelezett halálát, illetőleg a gazdálkodó szervezet megszűnését is. Az alperes hivatkozott továbbá a felek között létrejött keretbiztosítéki jelzálogszerződés 9. pontjára, mely szerint a kötelezett tudomásul vette, hogy a jelzálogjog akkor szűnik meg, ha a jogosult valamennyi szerződésen alapuló követelése kielégítésre került.

Az alperes viszontkeresetében a felperest annak tűrésére kérte kötelezni, hogy a keretbiztosítéki jelzálogjoga alapján a felszámolással megszűnt Kft. neve. adóssal szembeni fennmaradt követelését a hrsz. szám.-ú ingatlanból 8.000.000.-Ft összeg erejéig kielégíthesse.

A felperes a viszontkereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest annak tűrésére kötelezte, hogy az alperes a hrsz. szám ingatlanból - a bejegyzett keretbiztosítéki jelzálogjoga alapján - a felszámolással megszűnt Kft. neve. adóssal szemben a 2009. április 30. napján létrejött kölcsönszerződés szerint fennmaradt követelését 8.000.000.-Ft összeg erejéig kielégíthesse. Az elsőfokú bíróság kötelezte továbbá a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000.-Ft perköltséget, míg a Magyar Államnak adóhatósági felhívásra 21.000.- Ft feljegyzett viszontkereseti illetéket. Érdemi döntését az elsőfokú bíróság azzal indokolta, hogy a főkövetelés teljesítés hiányában nem szűnt meg, csak az adós megszűnése miatt az vele szemben nem érvényesíthető. A felszámolás ténye azonban nem érinti a felperes külön szerződésben vállalt dologi kötelezettségét, s így a dologi kötelezett és az alperes közti szerződés érvényesíthetőségét sem. A jelzálogszerződés célja ugyanis éppen arra az esetre való biztosítása a kölcsönszerződésnek, ha a tartozás az eredeti adóstól nem hajtható be, amire a felek zálogszerződésének 9. pontja is utal. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a jogvita elbírálása során nem voltak alkalmazhatóak a Gt. rendelkezései, mivel a felperes kötelezettsége nem a társaság tagjaként a fennmaradt tartozásokért áll fenn, hanem saját nevében vállalt fedezetbiztosításra vonatkozó kötelezettségvállaláson alapul.

A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a keresetének való helyt adást és a viszontkereset elutasítását kérte. Megismételte a kereseti hivatkozásait. Utalt arra is, hogy a hitelező követelése - függetlenül a hitelezői igény bejelentésétől - a felszámolási zárómérleg jóváhagyásával és az adós megszűntnek nyilvánításával, törlésével megszűnik, a felszámolás befejezését és a cég törlését követően pedig a társasággal szembeni követelések is megszűnnek. Kifejtette azt is, hogy a felszámolási eljárás azért speciális, mert a kötelezettel szembeni követelés dologi biztosítékát is csak ebben az eljárásban lehet érvényesíteni, és ha az alperes követelésének érvényesíthetetlensége abból ered, hogy mint zálogjogosult e dologi jogosultságát a felszámolás keretében elmulasztotta érvényesíteni, akkor erre utólag egy peres eljárásban a dologi kötelezettel szemben nincs lehetősége. A felszámolási eljárás cégtörléssel történő befejezése pedig nem csak az adós, de az összes tartozása megszűnését is jelenti és megszűnt kötelezettséget zálogjoggal biztosítani nem lehet.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A fellebbezés alaptalan.

Az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásának alapjául szolgáló tényeket helyesen, a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg és azokból helytálló jogi következtetések levonásával hozta meg az érdemi döntését is. Emiatt a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya és a felperes által az alperesnek fizetendő perköltség tekintetében a Pp. 253. § /2/ bekezdése és 254. § /3/ bekezdése alapján, helyes indokaira tekintettel helyben hagyta.

A fellebbezésben foglaltak kapcsán a másodfokú bíróság csupán az alábbiakat emeli ki:

A felperes hivatkozásával szemben a perbeli ingatlan a felszámolási eljárásba nem lett volna bevonható, az azt terhelő zálogjogot az alperes a felszámoló felé bejelentett hitelezői igénye kapcsán nem érvényesíthette, a zálogkötelezett ugyanis nem a felszámolás alatt állott adós gazdasági társaság, hanem a felperes volt. A zálogjog érvényesítésével kapcsolatban tehát az alperest a fellebbezésben előadottakkal szemben mulasztás nem terheli. Téves volt a Gt. felhívott rendelkezéseinek, a megszűnt társaság tartozásaiért való tagi felelősség szabályainak alkalmazhatóságával kapcsolatos kereseti álláspont is. Az elsőfokú bíróság e körben helyesen állapította meg azt, hogy a felperes helytállási kötelezettsége nem a korábbi tagsági jogviszonyán, hanem az általa vállalt, a kölcsönszerződést biztosító mellékkötelezettségen, az alperessel kötött keretbiztosítéki jelzálogszerződésen alapul. Azon túl pedig, hogy az utóbbi szerződés kifejezetten rögzítette, hogy a felperest terhelő zálogjog csak a követelés kielégítése esetén szűnik meg, az alperes érdemi védekezésében kifejtett, a bírói gyakorlat ( BH 2006.121.) által követett helyes jogi álláspont szerint a kölcsönszerződésből eredő követelést az adós gazdálkodó szervezet felszámolása nem szünteti meg, és az nem eredményezi a követelést biztosító zálogjog megszűnését.

A felperes a kereseti és a fellebbezési illetéket a meg nem határozható perérték (Itv. 39. § /3/ bekezdésének a-b.) pontjai) alapulvételével fizette meg, és az elsőfokú bíróság is ennek megfelelően határozta meg az alperes személyes illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett és az ítélet szerint a felperes által az államnak megfizetendő viszontkereseti illeték összegét. A zálogjog iránti perben ugyanakkor a Pp. 24. § /2/ bekezdésének f.) pontja értelmében a keresettel érvényesített jog értékeként a követelés összegét, vagy - ha az kisebb - a biztosíték értékét kell számításba venni. Miután pedig a felek között létrejött, a kereset és a viszontkereset tárgyát képező jelzálogjogot alapító keretbiztosítéki jelzálogszerződés szerint a zálogtárgy 8.000.000.-Ft összegű követelés biztosítékául szolgált és annak értékét - a legalacsonyabb eladási árát - a felek 3.600.000.-Ft-ban határozták meg, a per tárgyának értékét a másodfokú bíróság az utóbbi összegben állapította meg. A felperes által az államnak fizetendő feljegyzett viszontkereseti illeték összegét ezért a Pp. 253. § /3/ bekezdésére tekintettel hivatalból, a fellebbezési kérelem korlátaira tekintet nélkül felemelte és azt az Itv. 39.§ /2/ bekezdése és 42. § /1/ bekezdésének a.) pontja szerint határozta meg. A perérték eltérő megállapítására figyelemmel, az Itv. 74. § /2/ bekezdése szerint a másodfokú bíróság leletezés terhével kötelezte a felperest a hiányzó kereseti és fellebbezési illeték lerovására.

Fellebbezési ellenkérelem hiányában az alperesnek a felperes által megtérítendő fellebbezési perköltsége nem merült fel, míg a sikertelenül fellebbező felperes a saját fellebbezési költségeit - az általa megfizetett és a másodfokú bíróság felhívására megfizetendő fellebbezési illetéket, valamint a képviseletét ellátó ügyvéd munkadíját - maga kell, hogy viselje.

Zalaegerszeg, 2015. szeptember 15.

Dr. Bányai Tamás sk. . Zumbók Péter sk. . Sifter Ágnes sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

A kiadamány hiteléül:

Horváth Nikolett írnok