Pf.20756/2007/4 — Pf.20756/2007/4 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság, 3.Pf.20.756/2007/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a dr. Kiss Tünde ügyvéd (8360 Keszthely Georgikon u. 19.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. Fischer Sándor ügyvéd (8360 Keszthely Meggyfa u. 7.) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen 1.779.848,- Ft megfizetése iránt indított perében a Keszthelyi Városi Bíróság 1.P.20.227/2007/4. számú ítélete ellen 5. sorszámon előterjesztett alperesi fellebbezés folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet h e l y b e n h a g y j a.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg felhívásra az államnak 92.940,- (Kilencvenkettőezer-kilencszáznegyven) Ft fellebbezési illetéket.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 15 nap alatt 25.000,- (Huszonötezer) Ft fellebbezési perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül kártérítés címén fizessen meg a felperesnek 1.549.000,- Ft-ot és ennek 2006. október 31-től a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát, továbbá 152.100,- Ft perköltséget. A marasztalást meghaladó kereseti kérelmet az elsőfokú ítélet elutasította.

Az elsőfokú bíróság ítéletét azzal indokolta, hogy az alperesi védekezéssel ellentétben nem állapítható meg a felperes, mint magánszemély, illetve az alperes között munkaviszony fennállta, ekként pedig az, hogy a felperes munkaviszonyból származó igényt érvényesítene az alperessel szemben, tekintettel arra, hogy az alperes munkaviszonyban a perben félként nem szereplő alperes munkáltatójának neve-vel állt, aki a felperestől, mint természetes személytől eltérő, önálló jogalany. Azt pedig az alperes a perben nem vitatta, hogy a felperes, mint magánszemély tulajdonában álló felperesi gépkocsi rendszáma forgalmi rendszámú tehergépkocsiban saját hibájából közúti balesetet okozva kárt okozott, illetve azt sem, hogy a gépkocsi forgalmi értéke, illetve a roncsérték eltérne a felperes által csatolt igazságügyi magánszakértői véleményben megállapítottaktól. Ezért az elsőfokú bíróság az alperest a szerződésen kívüli károkozás szabályainak megfelelően, a totálkárossá vált gépjármű forgalmi értéke, illetve roncsértéke különbözetének megfizetésére kötelezte a perköltségekkel együtt.

Az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében az alperes annak hatályon kívül helyezését kérte, arra hivatkozással, hogy az elsőfokú bíróság a per tárgyalására hatáskörrel nem rendelkezett, miután a felperes munkaviszonyból származó igényt érvényesít az alperessel szemben, így a keresetlevelet át kellett volna tenni a munkaügyi bírósághoz.

A felperes ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.

A fellebbezés alaptalan.

A másodfokú bíróság meggyőződése szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, abból okszerű jogi következtetéseket vont le, az elsőfokú ítélet ezért megalapozott és jogszerű, melyre figyelemmel a másodfokú bíróság csupán a fellebbezéssel kapcsolatban kívánja a következőket kifejteni.

A másodfokú bíróság a rendelkezésére álló peres iratok alapján - összhangban az elsőfokú bírósággal - csak és kizárólag azt tudja megállapítani, hogy az alperes általa sem vitatottan közúti balesetet okozott a felperesi gépkocsi rendszáma forgalmi rendszámú tehergépkocsival, aminek következtében a gépkocsi gazdasági totálkárossá vált.

A peres iratokból ugyancsak ténykérdés, hogy ezen gépkocsi tulajdonosa a felperes, mint természetes személy, akivel az alperes saját előadása szerint sem állt munkaviszonyban, tekintettel arra, hogy az alperest a baleset bekövetkeztekor egy gazdasági társaság, az alperes munkáltatójának neve. foglalkoztatta.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint teljességgel nyilvánvaló, hogy a felperes, mint magánszemély, nem ugyanaz a jogalany, mint a gazdasági társaságként működő alperes munkáltatójának neve., következésképpen az alperes munkaviszonyban a gazdasági társasággal és nem a felperesi magánszeméllyel állt, így a felperesi igény az alperessel szemben munkaviszonyból származónak semmiképpen sem minősíthető. A felperes, illetőleg az alperes között jogviszonyt kizárólag a szerződésen kívüli alperesi károkozás hozott létre, amelyre figyelemmel a felperes az alperes által okozott kár megtérítését igényelheti az általános hatáskörű bíróság előtt. A másodfokú bíróság erre figyelemmel a helyes döntést tartalmazó elsőfokú ítéletet a Pp. 253. § /2/ bekezdése alapján helybenhagyta azzal, hogy a másodfokú eljárásban is pervesztes alperes a Pp. 78. § /1/ bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes fellebbezési perköltségét, illetve viselnie kell a feljegyzett jogorvoslati illetéket is.

Zalaegerszeg, 2007. június 28.

dr. István Anna sk. dr. Bányai Tamás sk. dr. Sifter Ágnes sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

A kiadmány hiteléül:

Henczi Kálmánné írnok