Pf.20748/2007/3 — Pf.20748/2007/3 — Zalaegerszegi Törvényszék

Zala Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 2.Pf.20.748/2007/3. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Zala Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság dr. Takáts Ádám ügyvéd (Zalaegerszeg, Várkör 9. I/14.) által képviselt I.rendű felperes neve I.r. felperes lakcíme alatti lakos I.r., II.rendű felperes neve II.r. felperes lakcíme alatti lakos II.r. és III.r. felperes neve III.r. felperes lakcíme szám alatti lakos III.r. felpereseknek, a személyesen eljárt alperes neve alperes lakcíme alatti lakos és alperes tartózkodási helye szám alatti tartózkodási helyű alperes ellen végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Lenti Városi Bíróság 3.P.20.045/2005/49. számú ítélete ellen a felperesek 50. sorszámú fellebbezése folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, mellőzi a II.r. felperesnek az I.r. és a III.r. alperesekkel egyetemleges le nem rótt illeték megfizetésére kötelezését, az I.r. és a III.r. alperesek által egyetemlegesen fizetendő feljegyzett kereseti illetéket 133.600,- (egyszázharmincháromezer-hatszáz) Ft-ban állapítja meg, míg a fennmaradó 66.800,- (hatvanhatezer-nyolcszáz) Ft feljegyzett kereseti illetéket az állam viseli, egyebekben - érdemben - helybenhagyja.

Egyetemlegesen kötelezi az I.r. és a III.r. alpereseket, hogy fizessenek meg az állam javára - külön adóhatósági felhívásra - 133.600,- (egyszázharmincezer-hatszáz) Ft feljegyzett fellebbezési illetéket, míg a fennmaradó 66.800,- (hatvanhatezer-nyolcszáz) Ft feljegyzett fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét, melyben a 2003. augusztus 14. napján kelt írásbeli magánvégrendelet érvénytelenségének megállapítását kérték, elutasította. Kötelezte a felpereseket, hogy az APEH Nyugat-dunántúli Regionális Igazgatósága külön felhívására egyetemlegesen fizessenek meg 200.400,- Ft le nem rótt illetéket. Kimondta, hogy egyebekben a felperesek viselik költségeiket.

Ítéletének indokolása szerint a 2003. december 31-én elhuny örökhagyó neve (a továbbiakban: örökhagyó) a felperesek anyai nagyapja, az alperes édesapja volt. Az örökhagyó 1999. január 4-én tartási szerződést kötött a felperesek édesanyjával, személynév 1, aki 2001. január 30-án elhunyt, melyet követően az örökhagyó pert indított a felperesekkel szemben a tartási szerződés megszüntetése iránt. Ezt követően az örökhagyó 2003. augusztus 14-én írásbeli magánvégrendeletet tett, melyben mindennemű ingó- és ingatlanvagyonát az alperesre hagyta, egyúttal a felpereseket kitagadta az öröklésből, mert a tartási szerződésben foglalt kötelezettségeknek nem tettek eleget, ezért az öröklésre érdemtelenek. Az elsőfokú bíróság a beszerzett igazságügyi írásszakértői véleményt elfogadva megállapította, hogy az írásbeli magánvégrendeleten található névaláírás az örökhagyótól származik, ezért a Ptk. 629. § /1/ bekezdés d./ pontja szerinti érvénytelenségi okra alapított kereseti kérelem alaptalan. A kihallgatott tanúk vallomása, a rendelkezésre álló orvosi dokumentáció és az igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, miszerint az örökhagyót a végrendelet tétele időpontjában betegségei nem korlátozták abban, hogy a helyzetét reálisan felmérje, tehát rendelkezett az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel, mely miatt a Ptk. 14. § /1/ bekezdésére figyelemmel a Ptk. 624. § /2/ bekezdése szerinti érvénytelenségi okra alapított kereseti kérelem sem foghat helyt. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes a végrendelet tételénél közreműködő személynek nem minősül, mivel tartalmának kialakításában, leírásában, megszerkesztésében tevőlegesen nem vett részt. A végrendeleti tanúkat az alperes házastársa hívta az örökhagyó lakásába, aki a tartási szerződés megszüntetése iránt folyamatban lévő perben az örökhagyó meghatalmazottjaként járt el, mely nem szolgálhat alapul a közreműködés megállapítására. A tartási szerződés megszüntetése iránti perben benyújtott 5/F/1. és 10. sz. beadványok, valamint a 14/F/1. alatt csatolt feljegyzés az alperes kézírásával készült, melyek tartalmi hasonlóságuk ellenére az írásbeli magánvégrendelet tekintetében az alperes részéről közreműködést nem valósítanak meg, s emiatt a Ptk. 632. § /1/ bekezdésén alapuló érvénytelenségi ok sem nyert bizonyítást, így az ezzel kapcsolatos kereseti kérelem is megalapozatlan. A perköltség viselésére a Pp. 78. § /1/ bekezdésére hivatkozással kötelezte egyetemlegesen a felpereseket.

Az ítéletet a felperesek támadták fellebbezéssel, melyben elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a keresetüknek helytadó döntés meghozatalát, másodlagosan - az elsődleges fellebbezési kérelem alaptalansága esetére - a kitagadás érvénytelenségének megállapítását, illetve az érvénytelenség megállapítása iránti kereseti kérelem tárgyában az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és ebben a körben az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását kérték.

Arra hivatkoztak, hogy az írásbeli magánvégrendelet a Ptk. 632. § /1/ bekezdése alapján érvénytelen, mert az alperes a végrendelet tételénél közreműködő személy volt. Megítélésük szerint az elsőfokú bíróság megalapozatlanul rekesztette ki azokat a bizonyítékokat, amelyek alátámasztják, hogy az alperesnek a végrendelet tartalmának kialakításában meghatározó szerepe volt. A felek közötti tartási szerződés megszüntetése iránti per irataihoz 5/F/1. alatt csatolt, alperes által írt „végrendelkezés" elnevezésű irat tartalma lényegét tekintve azonos az írásbeli magánvégrendelettel. Az örökhagyó az írásbeli magánvégrendelet keltét követő 11 nappal később került felvételre a kórház neve Fertőző Osztályára, zárójelentése, anamnézise szerint „nagyfokban szklerotikus" volt és „agyi infarktus következményei voltak megállapíthatók". A végrendeletet készítő tanú 1 neve tanúvallomása szerint az örökhagyó csak a neveket közölte arra vonatkozóan, kit akar kitagadni és sem tényvázlatot, sem feljegyzést nem készített. Az írásbeli magánvégrendelet a II.r. felperes útlevelének számát is tartalmazza, melyet az alperes közölhetett az ügyvéddel. Az alperesi közreműködést alátámasztja a felek közötti tartási szerződés megszüntetése iránti per iratai között található 10. sz. beadvány, valamint a 14/F/1. sz. alatti irat. E bizonyítékok alapján az állapítható meg az alperes az írásbeli magánvégrendeletnél közreműködött, ezért az a Ptk. 632. § /1/ bekezdése értelmében érvénytelen. Keresetlevelük IV. fejezetében a Ptk. 663. §-ára hivatkozással kifejtették, hogy az írásbeli magánvégrendeletnek a kitagadásukra vonatkozó része megalapozatlan, az alperes is elismerte, hogy kitagadásukat nem tartja jogosnak. A keresetük megalapozatlansága miatt az elsőfokú bíróságnak rendelkeznie kellett volna a kitagadásuk érvénytelenségének megállapításáról, mivel azonban ezt elmulasztotta, annak másodfokú bíróság általi megállapítását, avagy ekörben az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérték.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult, másodfokú perköltségre nem tartott igényt.

A fellebbezés érdemben nem alapos.

* * *

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. § /3/ bekezdésére figyelemmel csak a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között bírálta felül, következésképp már csak a közreműködésre alapított érvénytelenség megállapítása iránti kereseti kérelmet elutasító elsőfokú döntést vizsgálta, az egyéb érvénytelenségi okokra alapított kereseti kérelmeket elutasító elsőfokú ítéleti döntést nem.

A másodfokú bíróság egyetért az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással és a bizonyítékok okszerű mérlegelésével megállapított tényállásból levont helyes jogi következtetéssel.

Helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság a Ptk. 632. § /1/ bekezdésére, mely alapján a perben azt kellett tisztázni, hogy az alperes az örökhagyó írásbeli magánvégrendelete tételénél közreműködő személynek tekintendő-e. A Ptk. 632. § /1/ bekezdése a tanúk mellett a „más közreműködő személy" fogalmát nem határozza meg, ezt az ítélkezési gyakorlat annak az elvnek az alapján alakította ki, hogy a Ptk. 632. § /1/ bekezdése szerinti érvénytelenség a tisztességtelen befolyásolás szintjét el nem érő közreműködői magatartás jogkövetkezményeiről rendelkezik. Ennek az elvnek a következetes alkalmazása szerint a végrendelet tételénél mindig közreműködőnek kell tekinteni azt, aki a végrendelet elkészítésében tevékenyen, olyan mértékben vesz részt, hogy a végrendelet tartalmának kialakításában meghatározó szerepe van, illetőleg a végrendelet fogalmazása, szerkesztése, leírása a közreműködés fogalmát kimeríti, függetlenül attól, hogy az így közreműködő személynek a végrendelet tartalmának kialakításában volt-e szerepe, vagy sem.

A felperesek sem állították, hogy a perbeli - 2003. augusztus 14. napján kelt - írásbeli magánvégrendeletet az alperes fogalmazta, szerkesztette vagy írta. A perbeli végrendelet tartalma tekintetében meghatározó szerepét abban jelölték meg, hogy az alperes által elismerten a felek közötti tartási szerződés megszüntetése iránti perben 5/F/1. sorszám alatt csatolt 2003. január 28-án kelt „végrendelkezés" elnevezésű iratot ő írta.

Tény, hogy a perbeli írásbeli magánvégrendelet és az 5/F/1. alatt csatolt „végrendelkezés" tartalma lényegét tekintve azonos, ugyanis az örökhagyó mindkettőben vagyona örökösévé az alperest jelölte meg.

Téves azonban az a fellebbezési érvelés, hogy az elsőfokú bíróság kirekesztette a bizonyítékok közül az 5/F/1. sorszám alatti „végrendelkezés" nevezetű iratot, a 10. sz. beadványt és a 14/F/1. sorszám alatt csatolt feljegyzést. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelése során ezen okirati bizonyítékokat figyelembe vette, azokat egyenként és a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékokkal összevetve értékelte, értékelésükről, mérlegelésükről ítélete indokolásában részletesen számot is adott.

Egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság azon következtetésével, hogy a tartalmi hasonlóság ellenére nem valósít meg közreműködést a tartási szerződés megszüntetése iránti perben 10. sorszám alatt előterjesztett, az alperes által írt, de az örökhagyó által aláírt beadvány, valamint a 14/F/1. sorszámú irat. Az 5/F/1. sorszám alatti „végrendelkezés" megnevezésű irat sem meríti ki a közreműködést, mivel attól teljesen függetlenül készült el a perbeli írásbeli magánvégrendelet az örökhagyó megbízásából és elmondása alapján tanú 1 neve ügyvéd által szerkesztetten. A felperesek a Pp. 164. § /1/ bekezdése szerinti bizonyítási kötelezettségük ellenére kétséget kizáróan nem tudták bizonyítani, hogy a perbeli írásbeli magánvégrendelet tartalma kialakításában, fogalmazásában, szerkesztésében vagy leírásában az alperes közreműködött volna. tanú 1 neve tanúvallomása egyértelmű volt abban, hogy az örökhagyó kereste meg telefonon, elmondta, hogy végrendelkezni kíván, amikor felkereste egyedül volt otthon, elmondta, hogy az alperesre szeretné hagyni a vagyonát, az alperessel ugyanakkor nem beszélt a végrendelettel kapcsolatban (29. sz. tárgyalási jegyzőkönyv). A másodfokú bíróság nézete szerint különösebb jelentősége annak nincs, hogy az ügyvéd tényvázlatot, feljegyzést nem készített és az örökhagyó csak neveket közölt arra vonatkozóan, kit akar kitagadni, mivel egyrészt a végakarat egyértelmű volt abban, hogy minden ingó- és ingatlanvagyont az alperesre kíván hagyni, másrészt a végrendeletben szereplő személyek adatai az ügyvédnél lévő korábbi iratokban megtekinthetők voltak. A II.r. felperes útlevélszámának a perbeli végrendeletben való feltüntetése sem meggyőző bizonyítéka annak, hogy az útlevélszám az alperes közreműködése folytán került a végrendeletbe.

A végrendelet tétele után 11 nappal történő kórházi kezelésből, az örökhagyó egészségi állapotára vonatkozó megállapításokból sem vonható le megalapozottan olyan következtetés, hogy a végrendelet tartalmát nem az örökhagyó határozta meg.

Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat a Pp. 206. § /1/ bekezdésének megfelelően okszerűen mérlegelte, a felperesek nem tudták bizonyítani az alperes közreműködői minőségét, mely miatt az elsőfokú bíróság megalapozottan utasította el a Ptk. 632. § /1/ bekezdése szerinti érvénytelenségi ok bizonyítatlansága folytán a keresetet.

Tévesen hivatkoztak a felperesek a fellebbezésükben arra, hogy az elsőfokú bíróságnak rendelkeznie kellett volna a kitagadásuk érvénytelensége megállapítása felől. A felperesek a kitagadás érvénytelensége megállapítása iránt a Pp. 121. § /1/ bekezdésének e./ pontja szerinti határozott kereseti kérelmet nem terjesztettek elő, ennélfogva nem képezhette vizsgálat tárgyát, hogy a kitagadás érvényes, vagy sem. Tény, hogy a keresetlevél IV. fejezetében a felperesek kifejtették jogi álláspontjukat a kitagadással kapcsolatosan, azonban a keresetlevél 5. oldalán a kereseti kérelem csak a végrendelet érvénytelenségének megállapítását célozta. Az elsőfokú eljárás során is mindvégig a három érvénytelenségi okra alapítottan kérték a végrendelet érvénytelenségének megállapítását, ugyanakkor a kitagadás érvénytelenségének megállapítása iránt külön kereseti kérelmet nem terjesztettek elő.

Miután a kitagadás érvénytelenségének megállapítása iránt külön kereseti kérelmet nem terjesztettek elő, az már a fellebbezési eljárásban nem előterjeszthető, ezért a kitagadás érvénytelenségével a másodfokú bíróság nem foglalkozott. Ennek megállapítását a felperesek külön perben kérhetik.

Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a fellebbezésre tekintettel tett indokolásbeli kiegészítéssel, egyebekben helyes indokaira utalással - a fellebbezéssel támadott részében a Pp. 253. § /2/ bekezdésének megfelelően helybenhagyta.

Észlelte a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság nem volt figyelemmel a II.r. alperes teljes személyes költségmentességére és őt is marasztalta a feljegyzett kereseti illeték viselésére. Emiatt a másodfokú bíróság a Pp. 253. § /3/ bekezdése alapján - a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül - részben megváltoztatta az elsőfokú ítéleti rendelkezést a le nem rótt kereseti illeték viselésével kapcsolatosan és a személyes illetékfeljegyzési jog kedvezményében részesült I.r. és III.r. felpereseket az arányos feljegyzett kereseti illeték viselésére a 6/1986. (VI. 26.) IM. r. 13. § /2/ bekezdése alapján kötelezte, míg a személyes költségmentességben részesített II.r. alperes helyett a hivatkozott IM. r. 13. § /1/ bekezdése és 14. §-a értelmében a feljegyzett kereseti illetéket az állam viseli.

A felperesek fellebbezése eredménytelen maradt, pervesztesek lettek, ezért a Pp. 239. §-a szerint alkalmazandó Pp. 78. § /1/ bekezdésének megfelelően személyes illetékfeljegyzési jogukra figyelemmel köteles az I.r. és a III.r. felperes az arányos feljegyzett fellebbezési illeték viselésére a hivatkozott IM. rendelet 13. § /2/ bekezdése alapján, míg a II.r. alperes helyett személyes költségmentessége miatt a feljegyzett kereseti illeték rá eső részét a hivatkozott IM. r. 13. § /1/ bekezdése és 14. §-a folytán az állam viseli. Az alperes nem tartott igényt fellebbezési perköltségre, így javára a másodfokú

bíróság fellebbezési perköltséget nem ítélt meg.

Zalaegerszeg, 2007. október 9.

Dr.Polgárné dr.Vártok Irén sk. Dr.Bartalné dr.Mentes Judit sk. Dr.Licskay József sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

A Zala Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 2.Pf.20.748/2007/5. szám

A Zala Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság dr. Takáts Ádám ügyvéd (Zalaegerszeg, Várkör 9. I/14.) által képviselt I.rendű felperes neve I.r. felperes lakcíme alatti lakos I.r., II.rendű felperes neve II.r. felperes lakcíme alatti lakos II.r. és III.r. felperes neve III.r. felperes lakcíme szám alatti lakos III.r. felpereseknek, a személyesen eljárt alperes neve I.r. felperes lakcíme alatti lakos és alperes tartózkodási helye szám alatti tartózkodási helyű alperes ellen végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében hozott 2.Pf.20.748/2007/3. számú ítélete kijavítása tárgyában - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

K I J A V Í T Ó V É G Z É S T :

A másodfokú bíróság a 2.Pf.20.748/2007/3. számú ítélet rendelkező részének 2. sorában az I.r. és a III.r. alperesekkel megnevezést az I.r. és a III.r. felperesekkel megnevezésre, a 4. sorában az I.r. és a III.r. alperesek megnevezést az I.r. és a III.r. felperesek megnevezésre, a 9. sorában az I.r. és a III.r. felpereseket megnevezést az I.r. és a III.r. alpereseket megnevezésre kijavítja.

A másodfokú bíróság a 2.Pf.20.748/2007/3. számú ítélet indokolásának 6. oldalán a 4. bekezdés 2. sorában, 9. sorában és az 5. bekezdés 5. sorában a II.r. alperes megnevezést II.r. felperes megnevezésre kijavítja.

A kijavító végzés ellen a 2.Pf.20.748/2007/3. számú ítélet rendelkező részét érintő kijavítás tárgyában a kézbesítést követő naptól számított 15 nap alatt a Győri Ítélőtáblához intézett, de a Zala Megyei Bíróságnál írásban, 3 példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye.

I N D O K O L Á S :

A perben csak felperesi pertársaság volt, melyből fakadóan a 2.Pf.20.748/2007/3. számú ítélet rendelkező részében elírási hiba folytán az I.r. és a III.r. felperesek helyett helytelenül került I.r. és III.r. alperes megjelölésre. Emiatt a másodfokú bíróság elrendelte a hivatkozott ítélet rendelkező része 2. sorában, 4. sorában és 9. sorában az I.r. és a III.r. alperesek megnevezés kijavítását a helyes I.r. és III.r. felperesek megnevezésre.

A hivatkozott másodfokú ítélet indokolása 6. oldalán pedig a II.r. felperes helyett tévesen II.r. alperes szerepelt, emiatt került kijavításra a 6. oldal 4. bekezdés 2. sorában, 9. sorában és 5. bekezdés 5. sorában a II.r. alperes megnevezés a helyes II.r. felperes megnevezésre.

A másodfokú bíróság a kijavítás felől a felek meghallgatása nélkül határozott, mivel a kijavítás megtételéhez - elírási hiba miatt - a felek meghallgatására nem volt szükség (Pp. 224. § /2/ bekezdés).

A kijavító végzés ellen a másodfokú ítélet rendelkező részét érintő kijavítás körében a Pp. 224. § /4/ bekezdése és a Pp. 233/A. §-a alapján van helye a Pp. 10. § /2/ bekezdés b./ pontja szerint.

Zalaegerszeg, 2008. január 4.

Dr.Polgárné dr.Vártok Irén sk. Dr.Bartalné dr.Mentes Judit sk. Dr.Licskay József sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

Záradék: A kijavító végzés 2008. január 28. napján jogerőre emelkedett.

Zalaegerszeg, 2008. január 29.

Dr.Polgárné dr.Vártok Irén sk. Dr.Bartalné dr.Mentes Judit sk. Dr.Licskay József sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró