Pf.20731/2017/9 — Pf.20731/2017/9 — Zalaegerszegi Törvényszék

Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2.Pf.20.731/2017/9. szám

A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság felperes neve - felperes lakcíme alatti lakos - felperesnek, a ügyvédi iroda neve Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe szám, ügyintéző: ügyvéd neve ügyvéd) által képviselt alperes neve - alperes lakcíme szám alatti lakos - alperes ellen 3.700.000.- Ft és járulékai megfizetése iránt indított perében a Keszthelyi Járásbíróság 5.P.20.469/2016/15. számú ítélete ellen a felperes 17. sorszámú fellebbezése folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 3.700.000.- (hárommillió-hétszázezer) Ft-ot és annak 2011. szeptember 16. napjától a kifizetés napjáig terjedő időszakra félévente változóan, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperes részére 111.000.- (száztizenegyezer) Ft elsőfokú perköltséget. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az állam javára - külön adóhatósági felhívásra - 111.000.- (száztizenegyezer) Ft feljegyzett kereseti illetéket és 296.000.- (kétszázkilencvenhatezer) Ft feljegyzett fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes - 3.700.000,-Ft és járulékai megfizetése iránti - a keresetét elutasította. A felperest az alperes javára 15 napon belül 279.400.- Ft perköltség megfizetésére kötelezte, a feljegyzett kereseti illeték állam általi viseléséről döntött.

Indokai szerint a felperes 2010. április 15-én 5.000.000.- Ft-ot adott át az alperes házastársának, alperes házastársa neve. Erre tekintettel ugyanezen a napon a felperes kölcsönadóként és az - alperes mint ügyvezető által képviselt - kft. neve Kft. kölcsönvevőként, alperes házastársa neve kezességvállalása mellett kölcsönszerződést kötöttek, amelyben a kölcsön összegét - eltérően az átvett összegtől - 6.100.000.- Ft-ban rögzítették. A kölcsön visszafizetésének határideje a szerződés szerint 2011. április 15-e volt, azonban a kft. neve Kft. a teljesítéssel késedelembe esett. 2011. június 20-án a kft. neve Kft. és a felperes újabb kölcsönszerződést kötöttek, a kölcsönvevő ügyvezetőjeként alperes nevet feltüntetve. A kölcsön összege ezen okiratban 6.500.000.- Ft volt, annak lejárata pedig 2011. szeptember 15-e. Tényleges pénzmozgás azonban nem történt, a szerződő felek a korábbi, 5.000.000.- Ft összegű kölcsön visszafizetési határidejét módosították, a teljesítendő összeg növelése mellett. E szerződésből nem állapítható meg, hogy azt kölcsönigénylőként ki írta alá, az alperes aláírása 2. számú kezesként szerepel, a szerződés 3. pontja azonban kezességvállalóként alperes házastársa nevet tünteti fel, aki a szerződést kezesként alá is írta. 2011. június 22-én is készült egy kölcsönszerződés, amelyet kölcsönigénylőként a kft. neve Kft. képviseletében az alperes, kezesként alperes házastársa neve írt alá. A szerződés 3. pontjában kezesként mind alperes házastársa neve, mind alperes neve feltüntetésre került. Az adós társaság ügyvezetését 2008. június 14-e és 2011. június 9-e között látta el az alperes, ezt követően a kft. neve Kft. ügyvezetője ügyvezető neve lett. Az általa képviselt kft. neve Kft. és alperes házastársa neve 2011. augusztus 8-án közjegyző neve közjegyző előtt közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő és egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot tettek 5.600.000.- Ft-ra vonatkozóan, mely összeget 21.568 €-ban, 255.- Ft/Euró árfolyam alapján határoztak meg. A kölcsön felperes részére való visszafizetésének határidejét 2011. szeptember 15-ében rögzítették. E tartozáselismerő nyilatkozat alapján a felperes végrehajtást kezdeményezett alperes házastársa neve ellen, a végrehajtó kimutatása szerint 2016. október 27-én a tartozásból 5.843.682.- Ft állt fenn. E tényállás alapján az elsőfokú bíróság megalapozatlannak ítélte a felperes 3.700.000.- Ft és 2011. szeptember 15-től számított törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére irányuló keresetét. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján arra a következtetésre jutott, hogy a kölcsönszerződések egyike sem érvényes. A 2010. április 15-én kelt megállapodás a Ptk. 207. § (6) bekezdése szerint színlelt a kölcsön összege tekintetében, a leplezett másik kölcsönszerződés szerint ugyanis a felperes nem 6.100.000.- Ft, hanem 5.000.000.- Ft kölcsönt nyújtott a kft. neve Kft.-nek, a további 1.100.000.- Ft-ot a felek a kölcsön kamatának tekintették. Ennek teljesítésével az adós késedelembe esett. A 2011. június 20-i szerződést szintén színlelt szerződésnek minősítette, mert ez esetben pénzmozgás egyáltalán nem volt a szerződő felek között. Színleltsége miatt a szerződés semmis, és bár ezt az alperes kezesként aláírta, a kezesség járulékos jellegére tekintettel a kezességvállalás sem tekinthető érvényesnek. Színleltség hiányában sem alapíthatna a szerződésre követelést a felperes, mert annak kelte napján a kft. neve Kft.-t ügyvezetőként az alperes már nem képviselte, a bejegyzett törvényes képviselő pedig a szerződést nem írta alá. A tényleges pénzmozgás hiánya miatt színleltnek minősül a 2011. június 22-i kölcsönszerződés is, amelyet kezesként nem is írt alá az alperes, az adós részéről pedig szintén nem a törvényes képviselő, hanem az alperes aláírását tartalmazza. Arra is utalt, hogy a Ptk. 272. § (2) bekezdése értelmében kezesség érvényesen csak írásban vállalható, ezért a felperes által csatolt, alperes házastársa nevetől származó e-mail (amely szerint „keresztnév kezességvállalása rendben") nyilvánvalóan nem minősül írásbeli kezességvállalásnak. A feljegyzett kereseti illeték állam általi viseléséről a pervesztes felperes teljes személyes költségmentességére tekintettel döntött, az alperes perköltsége (jogi képviselőjének a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 2. § (1) bekezdés a) pontja alapján megállapított ügyvédi munkadíja) megfizetésére a felperest pervesztessége folytán kötelezte.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő, amelyben annak megváltoztatását, az alperes kereset szerinti marasztalását és az első- és másodfokú perköltség megfizetésére kötelezését kérte.

Hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság tévesen tekintette a 2011. június 20-án és 22-én kelt kölcsönszerződéseket önálló szerződéseknek és pénzmozgás hiányában érvénytelennek. Az elsőfokú eljárás adataiból ugyanis egyértelműen megállapítható, hogy egy kölcsönszerződésről és annak módosításairól, ebből következően egyetlen tartozásról van szó, amelynek lejáratát és - a késedelem miatti kamatnövekedésre tekintettel - összegszerűségét módosították. A 2011. június 20-i megállapodáshoz pedig az alperes érvényes, írásba foglalt kezességvállalása kapcsolódik. Hangsúlyozta, hogy az alperes az aláírását valamennyi szerződésen a sajátjának ismerte el, ezért a saját felróható magatartására hivatkozott akkor, amikor az „ügyvezetői mandátuma" 2011. június 9-i megszűnésével védekezett. Helytállási kötelezettségét a 2012. augusztus 14-i e-mail tanúsága szerint maga is elismerte, amikor a tartozáskiegyenlítési szándékáról nyilatkozott.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme - helyes indokaira figyelemmel - az elsőfokú ítélet helybenhagyására és a felperes másodfokú perköltségben marasztalására irányult.

A 2011. június 20-án kelt okirattal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy annak valódiságát illetően az eljárás során komoly aggályok merültek fel, az ugyanis a kölcsönt igénylő vonatkozásában ismeretlen személy által került aláírásra, arról hiányzik az adós társaság bélyegzője és téves adatokat tüntet fel. Mivel a részére megküldött példány 3. pontjában a neve mint kezes megnevezése nem szerepel, megállapítható, hogy a bírósági eljárásban becsatolt példány hamisított, abba a kezességvállalása utólag került szerkesztésre. A felperes maga is hibásnak, hiányosnak, így joghatás kiváltására alkalmatlannak (kvázi létre sem jött okiratnak) minősítette a 2011. június 20-i megállapodást, ezért kérte az újabb, 2011. június 22-én kelt okirat elkészítését. Ez azonban az alperesi kezességvállalást nem tartalmazza, továbbá az első oldalának valódi tartalma is kétséges. Álláspontja szerint a felperes utólagos, önkényes változtatásaira tekintettel valamennyi, a felperes által csatolt irat valódiságához és tartalmához nyomatékos kétség fér, ezért a kezesi helytállási kötelezettsége okirattal nem bizonyított. Előadta, hogy alperes házastársa neve jövedelmét letiltás terheli, amely folytán nem felel meg a valóságnak az a felperesi nyilatkozat, hogy a követelés a kezestől behajthatatlan.

A fellebbezés megalapozott.

A másodfokú bíróság egyetért az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással, azt csupán annyiban korrigálja, hogy a 2011. augusztus 8-án kelt, közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozat szerint alperes házastársa neve kezes és a ügyvezető neve által képviselt kft. neve Kft. 5.600.000.- Ft összegű tartozást ismert el a felperessel szemben. A másodfokú eljárásban foganatosított részbizonyítás eredményeként pedig a tényállást kiegészíti azzal, hogy a felperes által alperes házastársa neve ellen indított végrehajtási ügyben bírósági végrehajtó neve önálló bírósági végrehajtó 2018. június 6-án az adós terhére 5.952.423.- Ft tartozást tartott nyilván, amelyből 5.495.072.- Ft a felperes mint végrehajtást kérő részére járó összeg.

A tényállás pontosítása és kiegészítése mellett a másodfokú bíróság nem ért egyet az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával, ezáltal az érdemi döntésével sem.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 240. § (1) bekezdése szerint ha jogszabály kivételt nem tesz, a felek közös megegyezéssel módosíthatják a szerződés tartalmát, vagy megváltoztathatják kötelezettségvállalásuk jogcímét, míg a (2) bekezdése alapján a tartalmában vagy jogcímében megváltoztatott szerződésnek a módosítással nem érintett része változatlan marad. A kötelezettség biztosítására szolgáló zálogjog és kezesség fennmarad, de a zálogkötelezett és a kezes helyzete hozzájárulásuk nélkül nem válhat súlyosabbá, és a módosítást megelőzően keletkezett kifogásaik is fennmaradnak. A Ptk. 221. § (1) bekezdése értelmében aki képviseleti jogkörét jóhiszeműen túllépi, vagy anélkül, hogy képviseleti joga volna, más nevében szerződést köt, és eljárását az, akinek nevében eljárt, nem hagyja jóvá, köteles a vele szerződő félnek a szerződés megkötéséből eredő kárát megtéríteni (…).

Tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes által a követelése alátámasztásául csatolt okiratok színlelt szerződéseknek minősülnek. A 2010. április 15-én kötött szerződésben a felperes és a kft. neve Kft. kölcsön nyújtásában állapodtak meg. Az ezt követően megkötött szerződések nem újabb kötelemnek, hanem az eredeti kölcsönszerződés Ptk. 240. § (1) és (2) bekezdései szerinti módosításának minősülnek. Az elsőfokú bíróság az ítéletében maga is megállapította, hogy a 2011. június 20-i és június 22-i megállapodások alapján nem történt tényleges pénzmozgás, a második szerződés tekintetében a visszafizetési határidő és erre tekintettel a visszafizetendő összeg került módosításra, az alperes mint új kezes bevonásával. A felek szerződési akaratát a 2010. április 15-én kelt kölcsönszerződés tükrözi, a közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozat is ezt támasztja alá, az alapján megállapítható, hogy a szerződő felek a Ptk. 205. § (1) bekezdése szerint a kölcsönszerződés létrejöttéhez szükséges - a Ptk. 523. § (1) bekezdésében meghatározott - lényeges szerződési feltételekben vagy bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben a Ptk. 205. § (2) bekezdésének megfelelően megállapodtak. Önmagában az, hogy nem a ténylegesen átadott 5.000.000.- Ft kölcsönt tartalmazta, hanem az 1 év múlva lejáró visszafizetési határidőben teljesítendő, 1.100.000.- Ft kamattal növelt 6.100.000.- Ft-ot, a kölcsönszerződést nem teszi színleltté. A szerződő felek akarata kölcsönügylet létrehozására irányult, annak feltételeit rögzítették az első okiratban, mely ügyletet lényegében megerősítették a további két kölcsönszerződésnek nevezett okirattal. A 2011. június 20-án és június 22-én aláírt okiratok azonban csak megnevezésükben kölcsönszerződések, valójában a kifejtettek szerint az eredeti megállapodás módosításai. Ennek folytán - pénzmozgás hiányából - nem minősülnek színlelt szerződésnek. A Ptk. 207. § (6) bekezdése értelmében az egyoldalú színlelés egyébként sem eredményez érvénytelenséget, a szerződés színleltsége akkor állapítható meg, ha egyik szerződő fél akarata sem irányult szerződés megkötésére, vagy mindkét szerződő fél akarata más tartalmú szerződés megkötésére irányult. Már pedig az adott esetben kétségtelenül megállapítható a felperes kölcsönszerződés kötésére, majd módosítására irányuló akaratának fennállta.

A 2011. június 20-i és június 22-i megállapodások vonatkozásában az rögzíthető, hogy az előbbi az adós nevében egy harmadik, ismeretlen személy képviselőkénti aláírását tartalmazza, az utóbbit pedig az alperes a cégbélyegző használata mellett - látszólag cégszerűen - aláírta ugyan, azonban a cégmásolat tanúsága szerint ezen időpontban már nem ő volt a kft. neve Kft. ügyvezetője, ezért a nyilatkozatot a társaság nevében képviseleti joga hiányában tette. Tény, hogy kötelmet a Ptk. 219. § (1) és (2) bekezdései szerint a képviselt és a másik fél között csak a valódi képviselő nyilatkozata keletkeztet. A Ptk. 221. § (1) bekezdése értelmében azonban a törvényes képviselő utólagos jóváhagyása orvosolja a képviseleti jog hiányát. A 2011. augusztus 8-án közjegyzői okiratba foglalt, a kft. neve Kft. - bejegyzett ügyvezetője útján - tett tartozáselismerő nyilatkozata az alperes mint álképviselő jognyilatkozatának utólagos jóváhagyását bizonyítja. Emiatt nem tekinthetők érvénytelennek a kölcsönszerződés módosításai.

Az elsőfokú eljárás során hiteles másolatban (14/F/2.) rendelkezésre bocsátott 2011. június 20-án kelt megállapodás (szerződésmódosítás) 3. pontja tartalmazta, hogy a 6.500.000.- Ft összegű kölcsön visszafizetésére alperes házastársa neve és az alperes magánszemélyként is kezességet vállalnak. Amennyiben a kft. neve Kft. a 2. pontban jelzett időpontig (2011. szeptember 15-ig) a kölcsön összegét nem fizeti vissza vagy a felek más határidőben és feltételrendszerben nem állapodnak meg, abban az esetben a tartozás a kft. neve Kft., illetve ügyvezetője mellett egyetemlegesen a kezeseket is terheli. Az e nyilatkozatot tartalmazó okiratot az alperes 2. számú kezesként aláírta, e nyilatkozat a Ptk. 272. § (1) és (2) bekezdései, valamint a Ptk. 274. § (2) bekezdése értelmében érvényes készfizető kezességvállalásnak minősül. Amennyiben a 2011. június 20-k szerződésmódosítás a kft. neve Kft. mint kölcsönt igénylő cégszerű aláírása hiányában aggályos az alperes szerint (bár a törvényes képviselő utólag jóváhagyta az álképviselő eljárását), a 2011. június 22-i szerződésmódosítást a kft. neve Kft. nevében álképviselőként az alperes aláírta (amit a törvényes képviselő utóbb jóváhagyott), mely a 3. pontjában rögzítette az alperes mint magánszemély kezességvállalását. E „kölcsönszerződés" (14/F/3.) a fejrészében a kft. neve Kft. képviselőjeként az alperest tüntette fel, a szövegezéséből pedig kitűnik, hogy az alperes ezen okirat aláírása során egyidejűleg mindkét minőségében (törvényes képviselő és kezes) eljárt. A bírói gyakorlat értelmében ha a képviselő az általa képviselt gazdálkodó szervezet tartozásaiért a szerződési nyilatkozatok megszövegezéséből kétséget kizáró módon saját személyében készfizető kezességet vállal, a kezességvállalás érvényességéhez nem szükséges, hogy a cégszerű aláírása mellett külön természetes személyként még egyszer aláírja a szerződést (BH 2014.14., Pfv.V.20.976/2012/4., Pfv.V.20.997/2012/7., Pfv.V.21.315/2012/9.). A másodfokú bíróság álláspontja szerint ez az álképviselet esetében is irányadó. Téves volt tehát az elsőfokú bíróság azon álláspontja, hogy érvényes kezességvállalás nem történt az alperes részéről. A fellebbezési eljárásban a másodfokú bíróság - erre vonatkozó részbizonyítás útján - megállapította, hogy a tartozás másik kezesével, alperes házastársa neverel szemben még fennálló tartozás meghaladja a kereset szerinti összeget, ezért a felperes keresete megalapozott.

Minderre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, az alperest a keresettel egyezően 3.700.000.- Ft-ban és késedelmi kamataiban marasztalta azzal, hogy a Ptk. 301. § (1) bekezdésének megfelelő mértékű késedelmi kamat kezdő időpontját a teljesítési határidőt követő napban (a keresetben megjelölt 2011. szeptember 15-e helyett 2011. szeptember 16. napjában) rögzítette.

A felperes - a másodfokú bíróság döntése értelmében - pernyertes lett, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján az alperest kötelezte a felperes elsőfokú perköltsége (a megfizetett eljárási díj) megfizetésére. Pervesztessége folytán az alperes a Pp. 78. § (1) bekezdése és a 6/1986. (VI.26.) IM. rendelet 13. § (2) bekezdése szerint köteles a felperes teljes személyes költségmentessége folytán feljegyzett kereseti illeték, a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdésének megfelelően pedig a feljegyzett fellebbezési illeték állam javára való megfizetésére is. A felperes másodfokú perköltsége tárgyában - erre vonatkozó igény hiányában - nem kellett határozni.

Zalaegerszeg, 2018. június 21.

Dr. Bartalné dr. Mentes Judit s.k. Dr. Vajda Andrea s.k. Dr. Mihályi Mónika s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró